Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2013.09.29 0 0 290

ez biztos így van, de én néha úgyérzem beleőrülök.

főleg mostanában. holnap lesz a szülinapja, nagyon szomorú vagyok:(

ti hogy vagytok? mindenkitől kérdezem...senki nem ír régóta.

 

Előzmény: Banyaci (289)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.20 0 0 289

Az édesanya az édesanya. Anyuval én is félig velehaltam.  Idővel kevésbé őrjítő.  Időnként eszembe jut, hogy mennyire jó nagymamája volt a testvéremék gyerekeinek. Az én gyerkőceim nem is ismerhették. Pedig az én gyerekeim sem vennék zokon, ha egy emberrel több szeretné őket és ők rajonganának érte.

Előzmény: Törölt nick (285)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.20 0 0 288

Meglepő, hogy az ember mennyit kibír. Mert bírni kell, mert muszáj. Persze ettől még nem jobb, nem könnyebb. Erőt kívánok nekeds, sokat.

Előzmény: tabátos (284)
tabátos Creative Commons License 2013.09.19 0 0 287

Köszönöm, most egy hajszálnyit megnyugodtam a bátyámat illetően estére. Viszont megint meggyőződtünk az egészségügy állapotáról. Most nincs erőm részletezni, de egy  csöppnyi odafigyeléssel megkímélhettek volna bennünket több napos rettegéstől.

Előzmény: Törölt nick (286)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.19 0 0 286

jav: vele ébredek, vele fekszem:)

Előzmény: Törölt nick (285)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.19 0 0 285

nekem is szerencsére van olyan ember, aki vígaszt nyújt és számíthatok rá maximálisan és anyukám is nagyon szerette, 

és csak az enyém:), de ettől függetlenül nekem belül lelkileg ugyanolyan rossz, és rettenetesen hiányzik édesanyám és

minden gondolatom ő, hiába csinálunk programokat, vagy dolgozom, vele ébredek, vele kelek, nagyon sajnálom őt, nem tudom

feldolgozni ami vele történt. gyerekem nincs, de szerintem ugyanez lenne a helyzet.

gyógyulást kívánok a bátyádnak.

Előzmény: tabátos (284)
tabátos Creative Commons License 2013.09.19 0 0 284

Tényleg örülök, hogy neked így könnyebb, félre ne érts!

De mikor SENKI nincs, aki csak a Tiéd, mikor olyan csaaládtagjaid, hozzátartozóid vannak, akik önmaguk is iszonyú sebekkel élnek(özvegy nővéred, daganatos bátyád, anyukájukat szintén elvesztett unokatastvérek), akkor a rettenetes aggodalom, fájdalom csak megsokszorozódik. Nemhogy enyhíthetné valaki, de még mindig nekem kell talpon maradnom. Meddig bírom????

Előzmény: Banyaci (283)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 283

Anyu halála után kapta a férjem ajándékba. Nekem ő segített. A létezése. Most már készen van, itt van. Mint írtam, így könnyű.

Előzmény: Törölt nick (277)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 282

Nem vagyok erős, csak Isten elküldte nekem a férjemet, hogy legyen egy biztos pont az életemben. Könnyű nekem vele jól viselni a nehézségeket.

Előzmény: Andris8 (280)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.19 0 0 281

Ma a férjem reggel azzal kelt, hogy apuval álmodott. Azt mondta, hogy visszajött. Az ő álmában is derűs volt. Tudatta, hogy jól van, minden rendben, vigyáz ránk.

Andris8 Creative Commons License 2013.09.19 0 0 280

Nagyon jó az életszemléleted, bárcsak egy 10 ed ennyire lennék erős, mint te.

Előzmény: Banyaci (276)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.19 0 0 279

Annak is eljön az ideje, de most annyira sérült vagyok lelkileg, hogy keresem önmagamat is.

Előzmény: Törölt nick (278)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.18 0 0 278

sürgősen keress egy barátnőt. nagy vigasz lesz, hidd el

Előzmény: Andris8 (275)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.18 0 0 277

nekem sajnos nem sikerül ilyen pozitivan elfogadni, valószinüleg soha nem is fogom tudni, max elviselni valahogy.

Előzmény: Banyaci (276)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.17 0 0 276

Igen a Tehetetlenség és a bizonytalanság a legrosszabb. Ráadásul anyu kiment az erdőbe meghalni. Az eltűnése után tíz nappal találták meg. Akkor megéltem a poklot. Ehhez képest apumat nagyon szépen el tudtam engedni.

Itthon halhatott meg, kapott szeretetet. A maximum, amit adhatunk, adhattunk. A gyerekeim viszont visznek tovább. Most meg, hogy elkezdődött az iskola, még annyi időm sincs gondolkodni.  Néha boltból hazafelé tarva bevillan a pillanat, amikor már nem lélegzett. Akkor visszejön a búcsú,  az utolsó puszi. S ez valahogy jó. Olyankor mosolyog a lelkem. Szeretetben elengedni és menni tovább. Az ő útjuk véget ért, de nekünk még menni kell tovább. Átélni, megélni az új dolgokat és a mindennapokat.

Előzmény: Törölt nick (274)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.17 0 0 275

A mostani állapotomat úgy jellemezném, hogy bármi történik velem, sajog a lelkem. Mintha egy álomvilágban élnék, de már nem érdekel semmi, csak a futás és a hegyi munka tud kikapcsolni, semmi más. Úgy érzem, mintha egy teljesen idegen világban élnék, egyszerűen csak túlélek.

Törölt nick Creative Commons License 2013.09.15 0 0 274

és még valami, amit nem tudok feldolgozni, és amikor csak belegondolok egyszerűen még mindig nem hiszem el,

hogy rákos lett, hogy a fenébe történhetett ez és mitől:(

és látom a lelki szemeim előtt mozdulatlanul, hát az valami felfoghatatlan, nem tudok túljutni rajta.

de mindezek mellett örülök, hogy megadhattam neki, hogy otthon halt meg.

Előzmény: Törölt nick (273)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.15 0 0 273

szörnyű tehetetlen érzés lehet megélni, hogy anyukád öngyilkos lett, bele se merek gondolni.

nekem is mostanában szinte minden álmomban előbukkan anyukám, mostanában betegen,

de sokszor csak a hiányát álmodom és szinte sokkal erősebben érzem, mint ébren, nagyon rossz érzés,

az egész napom hangulatát meghatározza.

nemsokára itt az 1 éves fordulópont, hihetetlen, hogy már ennyi idő eltelt, pedig a hiánya pótolhatatlan

a mai napig, néha úgy érzem megőrülök.

kitartást mindenkinek:):(

Előzmény: Banyaci (272)
Banyaci Creative Commons License 2013.09.15 0 0 272

Érdekesek az álmok. Anyuval halála után regeteget álmodtam. Mivel hirtelen, öbszántából ment el közülünk az álmaimban előjött a düh a tehetetlenség és a kétségbe esés. Nagyon gyakran álmodtam azt, hogy nyílik az ajtó, bejön én meg nekiugrok dühösen, hogy most már tűnjön el. Minek jött haza, már menjen el, tűnjön el, ha elment maradjon is ott ahol van. Na és persze mindig sírva ébredtem. Apuval most éjjel álmodtam először. Nyugodt volt. Hazajött (nála is tudtam, hogy nem lehet itt mert meghalt) szépen tudott járni (egy agyvérzés miatt évek óta húzta a jobb lábát). Rám mosolygott. Én meg néztem a bolti listát, hogy akkor egy kicsit több kell ebből, meg abből, mert itt van ő is. Nagyon kisimultak voltak a vonásai és természetes volt, hogy itt van. Bár furcsáltam, de mégsem volt "nagy ügy". Olyan akár itt van akár nem az élet megy tovább.

F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.12 0 0 271

Gina, van miért/kikért vigyázni magadra! Vezetés közben ne sírj....

Előzmény: Törölt nick (270)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.11 0 0 270

szia   :-) sajnos, ilyen az élet, hogy ilyen dolgokról kell írnunk :-( . úgy érzem, az agyam sokáig blokkolta magát, hogy ne bírjak a lezajlott dolgokra gondolni, de aztán lassan egyre inkább jön elő minden-hogyan zajlott a betegség, a szenvedés, stb... ezt ne úgy képzeld, hogy egész nap nyavalygok, és mindenki engem sajnáljon arckifejezéssel járkálok a világban/nem akarok senkit terhelni a bánatommal/, de amint magam maradok, jönnek a gondolatok... főleg vezetés közben tudom magam jól kisírni... nehéz ez, basszus.. de élni kell, vannak gyerekeim, férjem, nem hagyhatom el magam. pár napja mondta egy öreg bácsi: hölgyem, magán látni, hogy milyen pozitív ember, gyönyörű az aurája, látszik, hogy boldog :-) hát azonnal apukám ugrott be, szóltam is, hogy van bánatom is. erre azt mondta a bácsi, igen, az mindenkinek van... és milyen igaza van-mindenkinek megvan a maga baja..

Előzmény: fejesadi (269)
fejesadi Creative Commons License 2013.09.09 0 0 269

Sziasztok mindenkinek,

 

ginanori nekem is volt ilyen.

Háromszor álmodtam vele,ebből az első alkalommal közvetlenül a halála után 1 nappal. Ugyanazon az éjjelen a kisfiúnk is... Biztos vagyok benne,hogy ez nem véletlen, hogy elköszönni jött. Azóta felváltva előfordul.

Az utolsó vele való álom óta 3 hét telt el, az nem volt jó. beteg volt,de valahogy más volt,de tudtam hogy ő az.

Talán azért volt az az álom olyan riasztó,hogy ne gondoljak rá annyit?

Mindig várom az álombéli találkozást, akkor újra velem van.

Az érzéseim a tiédhez hasonlóak. Néha olyan erősen rámtelepszik ez a fojtó,gyötrő érzés,hogy úgy érzem megfulladok. fizikai fájdalom fent lenni,tenni-venni.

Sokszor csak ülök és azt veszem észre órák teltek el.

És amikor az iránta érzett hiány végképp elhatalmasodna rajtam,mindig jön valami jel..

Nem érdekel ki mit mond (bár ezekről a dolgokról nem beszélek senkivel). De jó, hogy hasonló tapasztalatokról írsz.

Előzmény: Törölt nick (229)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.06 0 0 268

Én kazah kőfejtő bányákba küldeném őket, ott még dolgozniuk is kellene és valamilyen szinten bűnhődnének is. Emellett remélni tudom, hogy az igazság fogalma nem csak egy üres valami, de a tapasztalataim alapján nem nagyon létezik.

Előzmény: F.Á.S. (266)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.06 0 0 267

Senki se ért, hogy mi miért történik, az biztos. Azt viszont vágom, hogy mindenkinek a maximumot kéne kihoznia egy adott élethelyzetből, jó példa erre ez a kínai kislány:

 

Előzmény: manya1 (264)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.05 0 0 266

Igen, és az ilyen szörnyetegeket még rejtegetik is! Pont azért, mert a sittes "társak" a hírek szerint a gyerekbántalmazás esetén büntetnek rendesen és így nincsenek biztonságban!!! - nem  vagyok egy bosszúálló típus, de nagyon megérdemelnék! Valahonnan meg kellene kapniuk a méltó büntetést!!!

 

Felsőbb igazságszolgáltatás? Reménykedhetünk benne, de hát már annyiszor de annyiszor kibontakozhatott volna...

Igen, tudom, cinikus vén banya vagyok. 

Előzmény: Andris8 (256)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.05 0 0 265

Köszönöm.

 

Jaj, az a kis ötéveske is - hát, nehéz lesz mindenkinek, de biztosan láttátok, hogy nagyon jók az esélyek!!! Biztos, hogy meggyógyul, csak ez a szenvedés nem szabadna hogy rázúduljon.  

Előzmény: solemare (253)
manya1 Creative Commons License 2013.09.05 0 0 264

Nem a véletlenek összjátéka. Kétszer kaptam ilyen egyértelmű üzenetet, vagy minek nevezzem. Okkal működik így, szervezetten, bár nem értem az okot. Tételezd fel, hogy van egy magasabb szerveződés, nevezd el bárminek, és kérd, hogy tegye elviselhetővé számodra a létezést.

Előzmény: Andris8 (263)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.05 0 0 263

Én is ugyanígy vagyok. Bármit csinálok, semminek sem tudok örülni, még picit sem. Pont az élet sava borsa veszett el. Az a kongó üresség letaglóz engem is, a legnehezebb felkelni és újra felépíteni a napi mechanizmusokat.

 

De éppen tegnap hajnalban olvasás közben egyszer csak megvillant valami a fejemben, hogy ez az egész világ okkal működik így és mindennek megvan a rendje és ideje, hiába tűnik minden anyaginak és ok okozati összefüggésel megmagyarázhatónak.

 

És ekkor eszembe jutott egy régi álom, aminek semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, sőt a mai napig nem értem, hogyan történt meg de igaz: még 4. osztályos gimis koromban az évnyitó előtt álmodtam meg pár nappal egy jelentéktelen párbeszédet, illetve szituációt: és szó szerint úgy történt minden, ahogy álmodtam. Ezt a mai napig nem is hiszem el, hogy megtörtént, próbálom bemagyarázni magamnak, hogy csak a véletlenek összjátéka.

Előzmény: Törölt nick (261)
tabátos Creative Commons License 2013.09.04 0 0 262

Köszönöm, de ma sajnos rossz napunk volt. A kisgyerekkori leukémiaa szerintem is jó eséllyel gyógyítható.

Előzmény: solemare (259)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.04 0 0 261

legutóbb olyan furcsát-rosszat álmodtam anyukámról, hogy egésznap depis voltam.

szörnyen hiányzik, annyira üres lett minden.

pedig nem vagyok egyedül és mégis:(

hiányzik a lénye, a mondatai, minden:(

pedig ma sportoltam is.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!