Keresés

Részletes keresés

Andris8 Creative Commons License 2013.09.06 0 0 267

Senki se ért, hogy mi miért történik, az biztos. Azt viszont vágom, hogy mindenkinek a maximumot kéne kihoznia egy adott élethelyzetből, jó példa erre ez a kínai kislány:

 

Előzmény: manya1 (264)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.05 0 0 266

Igen, és az ilyen szörnyetegeket még rejtegetik is! Pont azért, mert a sittes "társak" a hírek szerint a gyerekbántalmazás esetén büntetnek rendesen és így nincsenek biztonságban!!! - nem  vagyok egy bosszúálló típus, de nagyon megérdemelnék! Valahonnan meg kellene kapniuk a méltó büntetést!!!

 

Felsőbb igazságszolgáltatás? Reménykedhetünk benne, de hát már annyiszor de annyiszor kibontakozhatott volna...

Igen, tudom, cinikus vén banya vagyok. 

Előzmény: Andris8 (256)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.05 0 0 265

Köszönöm.

 

Jaj, az a kis ötéveske is - hát, nehéz lesz mindenkinek, de biztosan láttátok, hogy nagyon jók az esélyek!!! Biztos, hogy meggyógyul, csak ez a szenvedés nem szabadna hogy rázúduljon.  

Előzmény: solemare (253)
manya1 Creative Commons License 2013.09.05 0 0 264

Nem a véletlenek összjátéka. Kétszer kaptam ilyen egyértelmű üzenetet, vagy minek nevezzem. Okkal működik így, szervezetten, bár nem értem az okot. Tételezd fel, hogy van egy magasabb szerveződés, nevezd el bárminek, és kérd, hogy tegye elviselhetővé számodra a létezést.

Előzmény: Andris8 (263)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.05 0 0 263

Én is ugyanígy vagyok. Bármit csinálok, semminek sem tudok örülni, még picit sem. Pont az élet sava borsa veszett el. Az a kongó üresség letaglóz engem is, a legnehezebb felkelni és újra felépíteni a napi mechanizmusokat.

 

De éppen tegnap hajnalban olvasás közben egyszer csak megvillant valami a fejemben, hogy ez az egész világ okkal működik így és mindennek megvan a rendje és ideje, hiába tűnik minden anyaginak és ok okozati összefüggésel megmagyarázhatónak.

 

És ekkor eszembe jutott egy régi álom, aminek semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, sőt a mai napig nem értem, hogyan történt meg de igaz: még 4. osztályos gimis koromban az évnyitó előtt álmodtam meg pár nappal egy jelentéktelen párbeszédet, illetve szituációt: és szó szerint úgy történt minden, ahogy álmodtam. Ezt a mai napig nem is hiszem el, hogy megtörtént, próbálom bemagyarázni magamnak, hogy csak a véletlenek összjátéka.

Előzmény: Törölt nick (261)
tabátos Creative Commons License 2013.09.04 0 0 262

Köszönöm, de ma sajnos rossz napunk volt. A kisgyerekkori leukémiaa szerintem is jó eséllyel gyógyítható.

Előzmény: solemare (259)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.04 0 0 261

legutóbb olyan furcsát-rosszat álmodtam anyukámról, hogy egésznap depis voltam.

szörnyen hiányzik, annyira üres lett minden.

pedig nem vagyok egyedül és mégis:(

hiányzik a lénye, a mondatai, minden:(

pedig ma sportoltam is.

Andris8 Creative Commons License 2013.09.04 0 0 260

Sok erőt a kissrácnak, ha jól tudom csontvelőtranszplantációval teljesen gyógyítható.

Előzmény: solemare (259)
solemare Creative Commons License 2013.09.04 0 0 259

Szorítok a testvérednek. 3 hónapja hozzánk is újra beköszöntött, unokatestvérem 5 éves kisfia, leukémia.

Hidd el, ki fogsz tartani, mert ki kell tartanunk.

Nem akarok belegondolni, de ott zümmög a fejemben mindig, apu és anyu is kissejtes tüdőrák.

 

 

Előzmény: tabátos (255)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.03 0 0 258

Hát ráférne már erre a világra, hogy Jézus újra beugorjon.

Előzmény: Order of Hermes (252)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.03 0 0 257

Nekem nyáron volt, túléltem azt a napot, nem megéletem.

Előzmény: Hetti75 (248)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.03 0 0 256

Az igazsággal kapcsolatban nekem csak a Szita Bence ügy jut eszembe. Azok a szörnyeteg gyilkosok elvették egy 11 éves kisfiú életét szörnyű kínokat okozva nekik, őket meg állami pénzen hízlalják a sitten életük végéig.

 

Vagy menjünk Afrikába: militarista vallási őrültek keresztény néger gyerekek ezreit ölik meg, sokszor élve elégetik őket, ennek mi értelme?

 

Nagyon remélem, hogy van valami felsőbb igazságszolgáltatás, mert annyi igazságtalan és gonosz dolog folyik ebben a világban EDDIG büntetlenül, hogy nem lehet felfogni se.

Előzmény: F.Á.S. (247)
tabátos Creative Commons License 2013.09.03 0 0 255

Köszönöm Mindkettőtöknek. Csak az a nagy baj, hogy előre sem nézhetek, mert a testvéremnél ott van a dög, és egyszerre siettetném és állíttatnám meg az időt, de egyiket sem lehet. A munkahelyemen is borzasztő bizonytalanság van, a saját egészségi állapotommal pedig már egyáltalán nem foglalkozom (lenne mivel). Abban bízom csak, hogy addig ki kell tartanom, amíg valakinek még igazán szüksége van rám, a többi nem érdekel.

Előzmény: solemare (254)
solemare Creative Commons License 2013.09.03 0 0 254

Isten éltessen!

Előzmény: tabátos (249)
solemare Creative Commons License 2013.09.03 0 0 253

Gondolatban most megöleltelek

Előzmény: F.Á.S. (246)
Order of Hermes Creative Commons License 2013.09.02 0 0 252

Miert ? :)

 

Abban egyetertek, hogy a hit termeszete teljesen mas mint akkor. Gondolj bele: Vannak a zsidok, elnyomjak oket, felduljak Izraelt a romai legiok. Tartja bennuk a lelket a profecia, hogy egyszer majd eljon egy kiraly, aki kihuzza oket a szarbol.

Aztan megjelenik egy asztalos, akinek se serege, se semmije, esze agaban nincs kikergetni a romaiakat, csak homalyos kinyilatkoztatasokat tesz valami foldon tuli kiralysagrol. Konnyu lenne? Nem hiszem :)

Előzmény: Andris8 (243)
Jolimama Creative Commons License 2013.09.02 0 0 251

Egy nagy lépést tettél meg, hogy már tudsz "beszélgetni" Vele. Persze, hogy ott van Veled, de ezt érzed is.

 

Nagyon fontos, hogy ne hátrafele nézzél, gondolkozzál, hanem a holnapra . . . . .

 

Egy ölelést küldök születésnapodra:-)

Előzmény: tabátos (249)
sakti dévi Creative Commons License 2013.09.02 0 0 250

Tudod, szerintem mindig az osztja az észt nagy hanggal, aki nem rendelkezik kellő önkritikával, vagy vmit épp kompenzálni akar. Sokmindent megtehetünk az egészségünkért, de van, hogy egyszerűen jön egy betegség és kész. Mint ahogy az is, hogy vki mindig körülnéz, mielőtt átmegy az úttesten, aztán a járdán elüti egy sofőr, aki rosszul lett.

 

Van, amiről tehetünk, van, amiről nem. Sajnos ezt is el kell tudni fogadni.

 

Kitartást kívánok minden gyászolónak!

Előzmény: F.Á.S. (247)
tabátos Creative Commons License 2013.09.02 0 0 249

Annyira féltem az első születésnapomtól, Nélküle - persze , hogy Ő volt, aki mindig először megköszöntött-, de ugyanúgy zajlott, mint mindig. (Most van, aki hülyének gondol.) Leültem a fényképe elé, ugyanúgy elmondott mindent, amit szokott, és olyan természetes volt, hogy szinte nem is fájt. TUDOM. hogy velem volt

Előzmény: Hetti75 (248)
Hetti75 Creative Commons License 2013.09.02 0 0 248

Nekem ma van a szülinapom, az első, Anyukám nélkül... ;-( Mindig ő volt az első, aki reggel felköszöntött, és tavaly együtt ünnepeltünk. De reggel beszélgettem a fényképével. :-)

 

Előzmény: Törölt nick (228)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.02 0 0 247

A másik topicban egy kicsit eldurvult a hangnem, igazából nem nagy kedvem volt hozzászólni: valaki kifejtette a véleményét, hogy a betegség kialakulásában milyen felelőssége van pl. a szülőknek, genetikának, életmódnak, környezetnek, stb. Nagyon sok minden nem áll össze nekem, mert nálunk én az én gyerekkoromban igazán begyűjthettem mindent, amitől esélyes lennék a rákra! Nem vagyok rá különösebben büszke (annak ellenére, hogy igen, tudom, hogy a gyerek nem felelős a sorsa, a körülményei kialakulásáért), szóval: alkoholista, goromba, durva apa, akaratgyenge anya, aki később szintén inni kezdett, koszos, fűtetlen lakás,  éhezés, stb. A szoba-konyhás lakásban olyan cigarettafüst volt, hogy fel lehetett rá feküdni!!! És a testvéremmel együtt megettük a penészes kenyeret, az odaégett ételt - mindent.  A szomszédok minket, gyerekeket sajnáltak, de hát érezhető volt a megvetés - mondjuk szólni senki nem mert.

 

Rokonokhoz kerültünk, sikerült normális életet élni - hát nem volt könnyű. De ezek után miért nem halhattam meg én?! Miért nem lehettem én a beteg?! Miért a lányunk, akit annyira szerettünk, úgy vigyáztunk rá, és mindent igyekeztünk megadni neki, annyira szeretetreméltó, drága kis csiribiri volt, anyósoméknak is szemefénye.

Milyen szülői felelősségről beszélünk, akkor amikor én itt vagyok, és ő meghalt, pedig annyi terve volt, meg akart gyógyulni, családot akartak!!!

Nem, nincs ebben az életben semmiféle igazság - és hogy valaki ezt így irányítaná...

F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.02 0 0 246

 

Köszönöm a válaszodat.

Biztosan segített a talpraállásban, hogy a gyereked is ott van Neked! Hát persze, bármilyen nagy a veszteség, a bánat, őérte, őmiatta helyt kell állni, "erősnek" kell lenni.

Előzmény: solemare (241)
solemare Creative Commons License 2013.09.02 0 0 245

Nem tudom, de valahogy úgy gondolom, csak a legjobb által mutathatott példát.

A szenvedést nem lehet megmagyarázni, nincs miértje.

 

Előzmény: Andris8 (244)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.01 0 0 244

Olvastam már többször is. Azt nem értem, hogy Isten miért ment bele abba, hogy a gonosz ügyeskedése miatt próbára tegye az egyik legjobb emberét.

Előzmény: solemare (237)
Andris8 Creative Commons License 2013.09.01 0 0 243

Ez így van, de Jézus korában könnyebb volt hívőnek lenni.

Előzmény: Order of Hermes (234)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.01 0 0 242

:( meg tudom érteni, szörnyű tragédia ami veletek történt.

nem is tudom, anyukám mit csinált volna, ha én halok meg elöbb.

a lányodnak van testvére?

 

Előzmény: F.Á.S. (240)
solemare Creative Commons License 2013.09.01 0 0 241

Nagyon sajnálom, őszinte részvétem.

A gyermek elvesztése a legnagyobb fájdalom, feldolgozhatatlan, bármennyi idős is.

Természetesen nem ekkora mértékű volt az én veszteségem, de hidd el nagyon egyedül voltam.

23 év után kellett újrakezdenem, csak ő volt a támaszom. Anyagi szempontból is. 

Ott álltam a 14 éves gyerekkel, munka nélkül, nem tudtam mit csináljak.

Persze, hogy dühös voltam. És nagyon sokáig voltam az.

Aztán egyik napról a másikra változott meg minden. Nem tudom én sem hogyan.

Mint ahogy arra sem tudom a választ, hogyan kaphatnád őt vissza.

Mégegyszer nagyon sajnálom.

Előzmény: F.Á.S. (240)
F.Á.S. Creative Commons License 2013.09.01 0 0 240

Azt mondod, 2 hónapja kezdtél visszakapni mindent. Nem értem. 

Mi a lányunkkal tényleg mindent elvesztettünk - mindhármunk élete tönkrement, a férjemnek és nekem innen már nincs kifelé, a vejünkért (volt vejünkért) csak reménykedni tudunk, hogy fiatal ember lévén még valamikor rendbejön az élete.

Hát hogyan kaphatnánk őt vissza?!

Előzmény: solemare (237)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.01 0 0 239

álmodtam már sokszor anyukámmal ezenkívül is, de az sima álomnak tűnt..

Előzmény: Törölt nick (238)
Törölt nick Creative Commons License 2013.09.01 0 0 238

nekem 2x volt ilyen, hogy aztmondtam, tuti ez nem álom (álmomban).

annyira valóságos volt az egész.

nem volt beteg, csak szomorú, mert nem fogadta el a helyzetet.

a másik ilyen, amikor mondtam neki álmomban, hogy találkozunk még:),

és ő visszakérdezett, hogy biztos?? mondtam, biztos:)

utána egyből felébredtem és csak néztem magam elé, annyira furcsa volt az egész.

én nem vagyok hívő, csak próbálok valamiben hinni, de sokszor nem megy.

Előzmény: Törölt nick (229)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!