Azt mondod, 2 hónapja kezdtél visszakapni mindent. Nem értem.
Mi a lányunkkal tényleg mindent elvesztettünk - mindhármunk élete tönkrement, a férjemnek és nekem innen már nincs kifelé, a vejünkért (volt vejünkért) csak reménykedni tudunk, hogy fiatal ember lévén még valamikor rendbejön az élete.
Egyetértek. Hívő vagyok, néha megroggyanok, de a szemem mindig próbálom Rajta tartani, bármennyire nehéz is.
Anyu legkedvesebb irata a Bibliából Jób könyve. Amikor kiderült a betegség és halála előtt pár nappal is ezt olvastuk.
Andris olvasd el, hátha segít egy kicsit.
Jób először a szeretteit, aztán a vagyonát veszíti el, majd megbetegszik. Jönnek a "jó barátok" és őt teszik felelőssé mindenért. Jön Isten,de nem ad magyarázatot kérdéseire. Ő az Úr, ezt kell elfogadnunk. Amikor ez Jóbnak sikerült, mindent visszakap.
Tudom, hogy kemény ez így, de tényleg így van.
Anyu temetésén csak álltam és haragosan beszéltem Vele. Miért? Mindent elvett tőlem: szüleimet, családomat!, munkámat, mindent.
7 hónapig éltem így. 2 hónapja elkezdtem visszakapni mindent. Amikor már nem álltam harcban Vele.
A hit pont attól hit, hogy néha pofonokat kap. Gondolj bele, ha minden szép és jó lenne körülöttünk, csupa móka és kacagás, akkor kvázi nem kellene hinnünk, mert TUDNÁNK, hogy mondjuk van Isten. Avagy, hogy a bibliát idézzem, boldogok akik nem látnak és mégis hisznek.
Van, hogy futás közben elkalandozok én is és legszívesebben leállnék sírni, de megyek tovább, mint egy gép és csak a jóra gondolok olyankor és legszívesebben egész nap futnék, hogy ne álljak meg töprengeni.
Én hívő vagyok megroggyant hittel. Mostanában nagyon materialista módon szemlélem a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy kell valaminek lennie, mit túlvilágnak hívunk. Túl bonyolult, túl összetett a földi élet és még a sok értelmetlen dolog ellenére is valami összetartja a világunkat. Azt biztosan tudom állítani, hogy amikor igaz hittel imádkoztam nagyon nehéz vizsgák előtt, hogy átmenjek, mert keveset tanultam rájuk vagy nem jól osztottam be a felkészülést (lustaság, egyéb okok miatt)....átmentem és nem egy ilyen volt, túl sok lett volna véletlennek, hogy 120 tételből kb 4 et tudtam és pont abból a 4 ből húzzak...
Anyuval eddig kb. 3* álmodtam, amire emlékeszem, hogy betegen láttam az álomban és tudtam az álmon belül, hogy csak ÁLOM és nem küzdhetek már érte és ez iszonyatosan elkeserítő érzés volt.
Most van pontosan egy éve, hogy 2012 szeptember 1. hajnalán meghalt anyukám. Az elmúlt napokban újra átéltem mindent, nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire hiányzik.
3 nap múlva lesz 3 hónapja, hogy elment apukám.. nagyon sokat szenvedek, de nem mutatom, de néha majd szétmegy a szívem.vannak napok, hogy különösen gyötör, mint pl most pár napja. és tudjátok mi történt? már 2 éjjel is vele álmodtam. álmomban is beteg volt, tudtuk, ő is, és beszélgettünk.olyan jó volt, esküszöm, úgy érzem, eljött hozzám, mert tudta, hogy szükségem van rá. olyan jó volt, olyan érzés, mintha találkoztunk volna. már egy ideje hiszek a másvilágban. úgy érzem, jeleket kapok. ti hogy vagytok ezzel???
Igen, közben sikerült lefutnom egy nagyon hosszú edzési távot, ez újra kirángatott a gödörből. Sajnos jön újra ez a depressziós őszi idő, azt még annak se könnyű elviselni, akinek csak hétköznapi gondjai vannak.
Én úgy kapcsolok ki, hogy a hobbimba a sportba menekülök. Részmunkaidőben dolgozom, utána nap, mint nap futok és rengeteg sportmeccset nézek, ez tud kikapcsolni. Biztos van valami hobbid, amit szeretsz, próbálj meg minél több időt szánni rá.
Köszönöm az együttérző szavaitokat. Biztosan ettől is, de délutánra kicsit jobban lettem. Ma hárman hívtak, különböző programokra, lehet, hogy ez sem véletlen. Megfigyeltem, ha nagyon mélyen vagyok, sokszor találkozom valakivel, akinek van egy jó szava, amivel segít.
Egyébként 53 éves nő vagyok, dolgozom, itthon is mindent meg kell csinálnom. Pont ez a sok munka tart fent, megyek, mint egy robot, csak ettől az agyamat még nem tudom kikapcsolni.
Nem voltam meg hasonlo helyzetben, de aterzem, hogy rohadt kemeny - itt rejlik a csapda, ugyanis minel inkabb radomlik az elet, annal nagyob szukseged lenne ra, hogy meglasd a fogodzokat kifele, de annal nehezebb is.
Ilyenkor az segit, ha a tudatos ened rakod eloterbe, minden mast hatra. Nemileg leegyszerusitve: Elmegyek a baratokkal sorozni, bar baromira szarul vagyok es abszolut nincs hozza kedvem, de azert megyek el, mert tudom, hogy ez fog kirantani.
Ilyenkor kell a legjobban vigyázni, ismerősi körben egy férfi hasonló helyzetben elkezdett inni, és a végén még a felesége is kidobta, most már nagyon beteg a piától, és a többi baja se múlt el. Nyilván nem csak a szesz lehet ilyenkor rossz döntés, hanem pl. a depresszióba "menekülés" is, remélem, téged egyik sem fenyeget.
Nagyon aranyos vagy, köszönöm. Ez az az állapot, amikor "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". (nem is értem, miért ez az egyik kedvenc versem, végigkísért életemben, és mindig más mondanivalója volt)
Tudom, hogy szükség van rám, és tenni kell a dolgom. Nem is mutatom a szeretteimnek, csak egyre nehezebb így viselkedni, már időnként észre is veszik. De "szerencsére"van időm kompenzálni, se gyerekem, se társam, se szüleim.
Ez is igaz. De amikor még meg sem próbálhattál felállni, mert 5 hónapon belül 2-szer löktek vissza a gödörbe (3 haláleset a legközelebbi családban), és most próbálkozik a DÖG, (nem nálam, sajnos, hanem a testvéremnél) akkor????
Eddig nekem kellett erősnek mutatkoznom, de úgy érzem, most fogytam el.
Ez mind igaz, csak ennek is van egy egeszseges meg egeszsegtelen modja. Ez utobbi az, amikor a gyasz valik az illeto eletenek kozeppontjava, nem tud kilepni belole es mellette normalis eletet elni. Van csalad, vannak baratok, vannak hobbik. Egyaltalan normalis elet. Akkor kezdodik a problema, amikor valaki ezeket kezdi hanyagolni...