A hit pont attól hit, hogy néha pofonokat kap. Gondolj bele, ha minden szép és jó lenne körülöttünk, csupa móka és kacagás, akkor kvázi nem kellene hinnünk, mert TUDNÁNK, hogy mondjuk van Isten. Avagy, hogy a bibliát idézzem, boldogok akik nem látnak és mégis hisznek.
Van, hogy futás közben elkalandozok én is és legszívesebben leállnék sírni, de megyek tovább, mint egy gép és csak a jóra gondolok olyankor és legszívesebben egész nap futnék, hogy ne álljak meg töprengeni.
Én hívő vagyok megroggyant hittel. Mostanában nagyon materialista módon szemlélem a dolgokat, de biztos vagyok benne, hogy kell valaminek lennie, mit túlvilágnak hívunk. Túl bonyolult, túl összetett a földi élet és még a sok értelmetlen dolog ellenére is valami összetartja a világunkat. Azt biztosan tudom állítani, hogy amikor igaz hittel imádkoztam nagyon nehéz vizsgák előtt, hogy átmenjek, mert keveset tanultam rájuk vagy nem jól osztottam be a felkészülést (lustaság, egyéb okok miatt)....átmentem és nem egy ilyen volt, túl sok lett volna véletlennek, hogy 120 tételből kb 4 et tudtam és pont abból a 4 ből húzzak...
Anyuval eddig kb. 3* álmodtam, amire emlékeszem, hogy betegen láttam az álomban és tudtam az álmon belül, hogy csak ÁLOM és nem küzdhetek már érte és ez iszonyatosan elkeserítő érzés volt.
Most van pontosan egy éve, hogy 2012 szeptember 1. hajnalán meghalt anyukám. Az elmúlt napokban újra átéltem mindent, nem tudom szavakkal leírni, hogy mennyire hiányzik.
3 nap múlva lesz 3 hónapja, hogy elment apukám.. nagyon sokat szenvedek, de nem mutatom, de néha majd szétmegy a szívem.vannak napok, hogy különösen gyötör, mint pl most pár napja. és tudjátok mi történt? már 2 éjjel is vele álmodtam. álmomban is beteg volt, tudtuk, ő is, és beszélgettünk.olyan jó volt, esküszöm, úgy érzem, eljött hozzám, mert tudta, hogy szükségem van rá. olyan jó volt, olyan érzés, mintha találkoztunk volna. már egy ideje hiszek a másvilágban. úgy érzem, jeleket kapok. ti hogy vagytok ezzel???
Igen, közben sikerült lefutnom egy nagyon hosszú edzési távot, ez újra kirángatott a gödörből. Sajnos jön újra ez a depressziós őszi idő, azt még annak se könnyű elviselni, akinek csak hétköznapi gondjai vannak.
Én úgy kapcsolok ki, hogy a hobbimba a sportba menekülök. Részmunkaidőben dolgozom, utána nap, mint nap futok és rengeteg sportmeccset nézek, ez tud kikapcsolni. Biztos van valami hobbid, amit szeretsz, próbálj meg minél több időt szánni rá.
Köszönöm az együttérző szavaitokat. Biztosan ettől is, de délutánra kicsit jobban lettem. Ma hárman hívtak, különböző programokra, lehet, hogy ez sem véletlen. Megfigyeltem, ha nagyon mélyen vagyok, sokszor találkozom valakivel, akinek van egy jó szava, amivel segít.
Egyébként 53 éves nő vagyok, dolgozom, itthon is mindent meg kell csinálnom. Pont ez a sok munka tart fent, megyek, mint egy robot, csak ettől az agyamat még nem tudom kikapcsolni.
Nem voltam meg hasonlo helyzetben, de aterzem, hogy rohadt kemeny - itt rejlik a csapda, ugyanis minel inkabb radomlik az elet, annal nagyob szukseged lenne ra, hogy meglasd a fogodzokat kifele, de annal nehezebb is.
Ilyenkor az segit, ha a tudatos ened rakod eloterbe, minden mast hatra. Nemileg leegyszerusitve: Elmegyek a baratokkal sorozni, bar baromira szarul vagyok es abszolut nincs hozza kedvem, de azert megyek el, mert tudom, hogy ez fog kirantani.
Ilyenkor kell a legjobban vigyázni, ismerősi körben egy férfi hasonló helyzetben elkezdett inni, és a végén még a felesége is kidobta, most már nagyon beteg a piától, és a többi baja se múlt el. Nyilván nem csak a szesz lehet ilyenkor rossz döntés, hanem pl. a depresszióba "menekülés" is, remélem, téged egyik sem fenyeget.
Nagyon aranyos vagy, köszönöm. Ez az az állapot, amikor "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek". (nem is értem, miért ez az egyik kedvenc versem, végigkísért életemben, és mindig más mondanivalója volt)
Tudom, hogy szükség van rám, és tenni kell a dolgom. Nem is mutatom a szeretteimnek, csak egyre nehezebb így viselkedni, már időnként észre is veszik. De "szerencsére"van időm kompenzálni, se gyerekem, se társam, se szüleim.
Ez is igaz. De amikor még meg sem próbálhattál felállni, mert 5 hónapon belül 2-szer löktek vissza a gödörbe (3 haláleset a legközelebbi családban), és most próbálkozik a DÖG, (nem nálam, sajnos, hanem a testvéremnél) akkor????
Eddig nekem kellett erősnek mutatkoznom, de úgy érzem, most fogytam el.
Ez mind igaz, csak ennek is van egy egeszseges meg egeszsegtelen modja. Ez utobbi az, amikor a gyasz valik az illeto eletenek kozeppontjava, nem tud kilepni belole es mellette normalis eletet elni. Van csalad, vannak baratok, vannak hobbik. Egyaltalan normalis elet. Akkor kezdodik a problema, amikor valaki ezeket kezdi hanyagolni...
A hozzászólásokhoz pillanatnyilag csak pár mondattal szeretnék reagálni.
IGEN IS, HOGY A GYÁSZT MEG-ÁT KELL ÉLNI! A SZERETETT SZEMÉLY ELVESZTÉSE MIATT ÉRZETT FÁJDALMAT, SZENVEDÉST, BÁNATOT FEL KELL DOLGOZNI! ...és ez időbe telik! Valakinek hosszabb, valakinek rövidebb idő szükséges! Nem vagyunk egyformák!
nekem ilyen közeli hozzátartozóm nem halt még meg, mint a párom. Így a gyászt saját bőrömön kell b. Már sok minden volt, kérdések pl. jól csináltuk-e, miért nem hitt benne(m).. Nyilván ezekre már sosem lesz válasz. Volt/van sok sírás, koordinálhatatlan érzelmek, most pedig napok óta üresség, tompaság.
Ti is hasonlókon mentek át?
Kék nyúl, igazad van a fotók nekem is sokat adnak, és a zenéink...
Azért később akarom leírni, mert még rá kell készülődnöm lelkiekben, mert nagyon mély sebeket tép fel az írás.
A farizeusos példát én is olvastam és tényleg...
A mi 3 dimenziós világunkban nem értjük a 4 D lényehét és így tovább, egy bogár nem úgy látja a világot, mint az ember és így tovább....
Még a materialisták sem tudják megfogni, hogy az univerzum égtelen e vagy sem, ha véges, mi van túl a határokon....
Az egyik legjobb barátom szerint (aki nem is vallásos nagyon) a lelkek fénylényekként élnek tovább és van benne valami, persze a legtöbb materialista csak azt hiszi el, amit lát, és sajnos én is ebbe a hibába esem sokszor, de az tudom, hogy a hit erőt ad.
Voltam pszichiáternél is, gyászcsoportban is, nagyon sokat segítettek, de igénybe veszek minden segítséget, jelen pillanatban az írás az egyik legjobb.