2007-ben történt. Már 5 éve nős voltam, és odajött a munkahelyemre, a részlegre, ahol vezető voltam egy jogász lány. Első perctől tetszett, de szerettem a feleségem, nem akartam belemenni a kalandba. 3 évig kerülgettük egymást mint a forró kását, de nem történt semmi. Utána ő hozzá ment az egyik kollégámhoz, elment a munkahelyről (szerintem miattam). Gyerekei születtek neki is, nekem is. Nem tudom kiverni a fejemből. Elszúrtam.
Azert ez sem olyan egyszeru dolog! Apa egy van, de mi van ha egy mocsokfeszek aki a gyerekeivel is rosszul banik, akkor is csak egy apa van, masfelet nem kaphat? Egy jobbat aki nemi peldat ad hogy ilyennek kellene lenni egy apanak? En 12 eves voltam amikor meghalt az apam, jo, peldamutato, nagyon intelligens ember volt aki imadta a gyerekeit, nem is felejtettuk el neki soha, de mindig biztattam a meg fiatal anyamat/ nagy korkulonbseg volt koztuk/ hogy menjen ferhez ujra, ne maradjon egyedul es mi sem bantuk volna ha ujra apa kerult volna a csaladba, valahogy olyan ures volt a haz hogy csak mi "lanyok" voltunk. Akadt is volna anyamnak aki meg mindig mutatos, szep no volt, olyan akit mi is orommel fogadtunk volna, egyreszt mert ismertuk regrol,mindig nagyon kedves volt hozzank, meg a visszautasitas utan is evekig amig a varosban lakott, masreszt mert tavolabb koltozve nem szerettuk volna ha anyank magara marad ugyanis nem akart utanunk koltozni. Hat nem ment ferjhez, vegulis a noveremhez koltozott es veluk elt halalig, jol elvolt de szerintem lelekben maganyos volt nagyon. Valahogy ugy ereztuk mi is hogy miattunk nem akart ujra ferjhezmenni pedig mi nem bantuk volna......Volt nehany osztalytarsam gyerekkoromban akinek nem volt apja, akkoriban ritka volt a valoper de halal az akadt, kicsit mindannyian ereztuk hogy arvak vagyunk. Ahol apa elt a gyerekekkel es eltunt valamiert, ha csak nem volt egy remuletes apa a gyerekek megerzik a hianyat. Mas a csalad, mas hangulatu! Unnep, hetkoznap, minden! En biztosan kerestem volna masik apat a gyerekemnek.
"ha nekem egy ferfi azt mondana hogy tudomasul kell vennem hogy a gyerekei az elsok, ugy rugnam ki mint macskat szarni!! ha meg engem valasztana a gyerekei helyett akkor meg azert, mert akkor meg egy fos jellem ha ilyen konnyen lemond roluk.
nem mintha az apasaggal barmi gond lenne, sot! de akkor mit keres nalam, meg mas noknel?! o mar valasztott maganak egy eletutat, azt hogy ferj es apa lesz. az lehet hogy nem fenekig tejfel neki, de illene ferfiasan vegigmenni ezen az uton."
Többerzer százalákos like!
Pont ezért volt az, hogy gyermekes pasas soha, semmilyen körülmények között se jöhetett volna szóba nálam. És ha a férjemmel valami történne, és egyedül maradnék a két gyermekkel, soha nem várnám el, és nem is szeretném, ha valaki be akarna lépni az apaszerepbe. Apa egy van, ha vele történne valami, akkor meggyászolnánk, és nekem biztos lenn pár év múlva valami kapcsolatfélém, de az az ÉN kapcsolatom lenne, eszembe se jutna egyáltalán BEMUTATNI a gyerekeimnek, nemhogy azt várni, hogy apaként elfogadják. Apa és anya csak egy van.
Igaz hogy en mar 40 eve elek tavol magyarorszagtol es lehet hogy azert tunik nekem furcsanak amit irsz mert nagyon beleszoktam az itteni /USA/ szokasokba de szerintem nem igaz hogy minden no vagy ferfi utalja a parja gyerekeit. Es termeszetes ellensegnek tekinti oket! Persze, nagyban fugg a gyerek hozzaallasatol is de ha idejeben ertesere adjak hogy a szulo maganeletehez semmi de semmi koze nincs akkor a gyerek nem sziv be semmi gyuloletet, eleg hogy termeszetes ellenerzest erez az idegen irant, de ha az normalisan viselkedik vele, / nagy hiba ha valaki elhalmozza mindennek a kolkot, kenyezteti, pitizik neki, megalazkodik mert akkor szinte kinalja neki a lenezest iranta/, akkor kialakul benne egy bekesebb egymasmellett eles, nemritkan szeretet amellett hogy a sajat anyjat-apjat is szereti.
Meglepodnel ha latnad hogy itt mennyi ferfi es no hajlando a nyakabaszedni az uj parja gyerekeit is, neha 4-5-6 gyereket is, semmi furcsat nem talal benne,rendesen es igazsagosan felnevelni a magae mellett es kolti ra a penzet meg az iskolaztatasra is ami pedig iszonyuan megterhelo, valahogy termeszetes. Es az is hogy pl. az uj ferj viszi el lathatasra a gyereket, adja le a kivant helyen ugy hogy meg el is beszelgetnek a regi ferjjel errol arrol, semmikeppen a tonkrement kapcsolatrol meg a gyuloletrol, a gyerek erdekeit is kozosen egyeztetik. Ezt a hozzaallast be kell vallanom meg a mai napig csodalom hogy igy tudjak felfogni. A nokben jobban benne van a tuske de azok sem visszautasitoak a hozzajuk kerult gyerek irant, van aki meg orul is neki hogy anyaskodhat felette. Szoval en alapbol nem hiszek abban hogy a nok ellenseguknek tekintik a parjuk gyerekeit, de mondom, ahhoz az a nevelesi modszer is kell hogy a gyerek nem lehet biraja a szulei eletenek mert az egy mas elet! Semmi kozuk hozza amig az apjuk-anyjuk ellatja oket rendesen, egy felnott maganeletehez. Mi jo csaladi eletet eltunk de amikor valamin osszekaptunk sosem turtuk hogy a gyerekunk beleszoljon vagy akarcsak velemenyt nyilvanitson/ tegye magaban/, azonnal mindketten leallitottuk.
Az meg hogy azt irtad hogy te kirugnad azt a ferfit aki azt mondja hogy a gyerekei az elsok, hat en meg akkor lennek megdobbenve ha az a ferfi csak ugy lemondana roluk a kedvemert mert akkor mifele szivtelen alak ez. Igen, tudom, te se kezdenel ilyennel.
Szoval kis szemleletvaltas kellene otthon is ha ez elterjedoben van. Nem ellenseg a gyerek egy uj kapcsolatban de ne pitizzen neki a felnott! Baratian, egyszeruen lepjen az eletebe, ez van oregem, tudom hogy nem konnyu, senkinek sem az, nekem se, de majd osszeszokunk, csak most ilyen rossz.......
A topinyito egyebkent egyaltalan nem beszelt arrol hogy lerazza a gyerekeit vagy a feleseget, sot! Egyszeruen csak almodozva gondol egy kialakulhatott volna kapcsolatra es ugy gondolta hogy megbeszeli itt a ferfiakkal akiknek hasonlo elmenyuk volt, kicsit egyutt almodoznak, sajnos a ferfiaknak nem volt kedvuk hozza ahogy nezem vagy orzik mint a kutya a koncot az effele emlekeket, vagy akinek mondanivaloja lenne az tart attol hogy baratnoje, felesege felismeri a hozzaszolasrol es inkabb lapit, hehehe....
Továbbra is csak gyerektelen pasast vagy gyerekgyűlölőt tudok neked javasolni. Mert aki normálisan szereti a saját gyerekeit, az nem fog téged a gyerekei elé helyezni. Legfeljebb azt hazudja, hogy jól érezd magad. Majd, ha lesz (?) gyereked meglátod, hogy ez így működik. Én sem hittem el, amíg nem voltak, csak éltem a világomat, de tőlük lesz minden más, kerek az élet.
akkor az elet eletidegen neked. ezzel nincs mit kezdeni.
nekem hidd el nem lesz se jobb, se rosszabb azzal ha megfogadod az intelmeket, vagy ha nem, ha a javadra tudod oket forditani avagy durcasan elutasitod. abszolut egyre megy.;)... max feleslegesen potyogtem be amit.
Látszik, hogy nincs gyereked olyan életidegen dolgokat írogatsz. Kinek kellene egy hisztérika, aki azt várná el a már gyerekkel vagy gyerekekkel bíró párjától, hogy azokat felejtse el és ne azok legyenek az elsők. Ilyet maximum olyantól követelhetsz, mint Szellő István, akinek egyéjszakás kalandból származó gyerekei vannak. Ha zavarnak a kölykök, akkor kerüld el azokat a kapcsolatokat, ahol a partnerednek már van gyereke.
Szerintem én már leírtam amit a témában gondoltam. Mellesleg a gondolataink szabadon szárnyalnak szerencsére, tehát gondolatban bármit lehet. Egy elmaradt döntés, egy elmaradt kapcsolat, ettől még nem kell, hogy rögeszmévé váljon, csak néha-néha az ember eszébe jut, mert a gondolat szárnyal szabadon.
amig csak gondolatban kalandozgatsz az ok. csak ne hagyd hogy a rogeszmedde valjon. mert innen mar csak egy lepes az hogy ha a feleseged valami olyat tesz/mond ami nem tetszik,akkor elkezded a szamlajara irni, gyujtogetni a rossz pontokat hogy bizonyitsd magadnak,hogy igenis rosszul hazasodtal es par even belul odajutsz hogy elhetetlen lesz ez a ma meg jo kapcsolat. mindez csak azert mert ott van a levegoben egy ismeretlen, kiproblatlan lehetoseg, ami mar elment. es ez zavar teged. de gondolj bele hogy a nap 24 oraja tele van ilyen elmulasztott lehetosegekkel amit nem is eszlelunk. mi lenne ha tobb ilyen elszalasztott no is lenne az eletedben? egybol ledegradalodna a jelentosege.
ne erts felre, nem vagyok egy begyepesedett prud, hogy szorgalmazzam a rossz hazassagokat. de megvan ennek a 'mi lett volna ha' almodozasnak, meg az osszehasonlitgatasnak a veszelye a jelenlegi kapcsolatodra nezve, ha nem vagy ovatos. talan nem erdemes a tuzzel jatszani.
nem nincs meg gyerekem, de ha mar emlitetted hogy neked a gyerekeid a legfontosabbak, had vazoljak fel neked valamit noi szemszogbol. hatha felvillan az agyadban olyankor amikor a jovoben ilyen gyerek vs masik no dillemmak merulnek fel benned.
nincs no aki elfogadna egy ferfit akinek a gyerekei fontosabbak, mint o. ha egy no gyerekes ferfival kezd, akkor csakis abban a remenyben,hogy az illeto zaros hataridon belul a leheto legminimalisabbra csokkenti veluk a kapcsolatot, de meg inkabb nullara, es ugyanigy maga mogott hagy minden mast is az elozo eletebol. ez lehet hogy kegyetlenul hangzik, es sokan nem mondjak ki, de ez igy van. ha nekem egy ferfi azt mondana hogy tudomasul kell vennem hogy a gyerekei az elsok, ugy rugnam ki mint macskat szarni!! ha meg engem valasztana a gyerekei helyett akkor meg azert, mert akkor meg egy fos jellem ha ilyen konnyen lemond roluk.
nem mintha az apasaggal barmi gond lenne, sot! de akkor mit keres nalam, meg mas noknel?! o mar valasztott maganak egy eletutat, azt hogy ferj es apa lesz. az lehet hogy nem fenekig tejfel neki, de illene ferfiasan vegigmenni ezen az uton.
De. Ez sokszor eszembe jut. Belegondolok, hogy egy vacak másfél szobás panelben nőttem fel, ahol négyen éltünk nagy szeretetben, de szegénységben szüleimmel és testvéremmel, telefonunk nem volt, a kocsink Trabant volt, a nyaralást a SZOT-üdülők jelentették.
Ehhez képest nekem már házam, jó autóm van, jó állásom, szép családom van. Anyagilag többre vittem, amit azért magamnak is köszönhetek a sok tanulás és munka miatt. Meg szerencsém is volt a munkában és a szerelemben is. Úgy, hogy egy szavam nem lehet... Nincs is, de mégis. Nem tudom te milyen van, de én az életben korábban gyakran maximalista voltam. Végigdolgoztam a diáknyarakat, az egyetem mellett is dolgoztam, később amikor vezető lettem, meghajtottam az embereimet is, most már visszafogottabb vagyok.
Ugyanilyen maximalista voltam a kapcsolatokban. Valamiért mindig könnyen teremtettem kapcsolatokat, de mindig hosszú távra terveztem. Ha a kapcsolat nem volt tökéletes az elején, akkor csak kaland lett, ha jó volt sokáig, de nem tökéletes, akkor csak egy hosszú kapcsolat lett. Ha már vannak gyerekeid, akkor te is tudod, hogy ilyenkor már megváltozik a helyzet, csak körülöttük forog minden, az emben nem ugrál már. Én sem fogok, csak gondolatban elkalandozok, hogy mi lett volna ha másképp döntök.
nekem ugy tunik hogy tulajdonkepp elkenyeztetett a sors kapcsolatokkal, szerelmekkel, tapasztalatokkal, egy szereto feleseggel, jo hazassaggal, gyerekekkel...es ennek ellenere ezen tiprodsz hogy volt egy csaj akit nem kaphattal meg, es ez az egy dolog bearnyekolja az osszes tobbi jot. te felfogtad hogy milyen luxust kaptal az elettol?
Sok mindenért érdemes élni, köztük az "izzásért" is, de amiért tuti nem az a vergődés, egy kihült kapcsolatban boldogtalanul, mert lássuk be sokszor csak a gyerek, vagy a közös vagyon tartja össze őket.
Nem azt mondom az első hangos szónál be kell adni a válópert, de feláldozni életünk jó pár évét a boldogtalanság oltárán, mégha gyerek is van az szerintem hiba.
Ha otthon ellaposodott a kapcsolat akkor dobd fel ujszeru dolgokkal. Azt hiszem inkabb egy kicsit unatkozol benne, a nok, / feleseg/ nagyon halasak tudnak lenni egy kis figyelemert.......
De borzaszto amit most mondtal! Hogy csak az izzasert erdemes elni, ott lehet, kell, hagyni a csaladot mert azoknak ugy meg jobb is! Es gyavanak minositeni azt akinek a szeretete, felelossege nem engedi hogy otthagyja oket! Nem gondolhatod ezt komolyan!
Ez nálam nem így van. Rengeteg kapcsolatom volt, nem csak kalandok, hanem 3 többéves mély, szenvedéllyel teli. Köztük,(valószínűleg) az utolsó a feleségemmel 13 éve tart. Bár az utóbbi években már elszürkült, ellaposodott a kapcsolat, de ennyi idő után ez természetes. A házasságomban jól érzem magam, csak bennem maradt a tüske, hogy valami kimaradt.
Akkor viszont azt a nőt, és kapcsolatot, érzelmeket kapod amit megérdemelsz, ha sose száll le a köd sose fogod megtudni a valódi ízzást, azt az érzést amiért érdemes élni.
Nem mindig az a legjobb a gyerekeknek ha együtt marad a férfi, és a nő, csak sokan ezt hiszik, vagy csak szimplán gyávák lépni, egy halott, haldokló kapcsolatból.
Válni gyáva vagy, vagy nem is vágysz rá annyira, (Katira) mert amikor lemegy a lila köd, legyen nő, vagy férfi az illető akkor nem hezitál, hogy mit tegyek, gyerekem van, stb.
Meg gondolj arra is hogy attol hogy a ferje link alak attol meg szeretheti, meg nem biztos hogy felboritana a hazassagat miattad. Valoszinuleg tetszene neki a dolog, vagyis hizelegne a hiusaganak/ minden nonek tetszik ha rajonganak erte/, de az korantsem jelentene azt hogy lecserelne a ferjet veled. Ha akkor nem vetted a lapot akkor utolag nemigazan hinne am el hogy most komolyan gondolod, a csalad meg a gyerekek a legtobb not kikezdhetetlenne teszik mert a nok mar csak ilyen csaladi osszetartok.
Megyek vacsorat fozni, itt meg csak annyi az ido.....
Hat nem tudok tanacsot adni. Nem is lehet, azt nem mondhatom hogy kerdezd meg tole mert abbol esetleg megindulna a lavina, esetleg megmondana a ferjenek, az a felesegednek es mar a problema maga ala is temetett....
Vannak az eletben elszurt dolgok de tovabb kell lepni. Es nem keseregni... Inkabb mosolyogva gondolj vissza ra hogy volt egy ilyen sztori is....
Részemről mindenképpen a mai napig, amikor együtt dolgoztunk, akkor pedig részéről is volt. Mivel szerencsére vagy szerencsétlenségemre mi Pesten lakunk, ők pedig Budán viszonylag messze laknak, így csak ritkán futunk össze.
Látszólag. Nekik is van két gyönyörű gyermekük, jó körülmények között élnek, de szvsz nem illenek össze. Gyuri, a férje és bármennyire is jóbarátom, de egy kicsit link, kicsit számító, a sikereit nagy dumájával elérő, házasságáig nagy csajózós volt. Kati ellenben egy melegszívű, aranyos, kicsit félénk, roppant intelligens, gyönyörű nő. Hasonlít kicsit a feleségemre, de szebb.
Tudok róla mivel az egyik kollégámhoz (aki egyben jóbarátom) ment hozzá. Ott voltam az esküvőjükön is... Nem kellett mondanunk egymásnak semmit, a szempillantásában felém benne volt a szemrehánáys. Azóta véletlenül többször találkoztunk, de semmi.
Tudom, hogy nem lehet visszaforgatni az idő kerekét, és nem is akarom tönkretenni semelyikünk életét, csak ettől a fura érzéstől nem tudok szabadulni. Nyilván ez otthon, a családban, még a legjobb barátaimmal is kibeszélhetetlen téma, mégis emészti az embert.
Kosz! Konyvekbol tanultam az eletet, na nem holmi szentimentalis cukros szemetekbol hanem realista jo konyvekbol hogy mire kell ugyelni hogy jol menjen. Hat akarni kell szerintem es megy is, buktatok, rossz napok vannak, mi ateltuk egyikunk majdnem halalat, el is koszontunk egymastol, a tavozni kiirt sorolta a kivansagait, a masik a konnyeit nyeldesve hallgatta es igerte hogy ugy lesz. Aztan jott egy igazi varatlan gyogyulas aztan folytattuk az eletet ott ahol abbahagytuk....Van hogy valamin osszekapunk de egy hazassag egy-egy alaposabb veszekedest is kibir ha nem sertegetik egymast......... Igen, feladni az eltet, beulni a sarokba nagy hiba, oregkorban is annyi erdekes dolog van es mar dolgozni sem kell!
De ha akkor nem kellett akkor miert kellene most? Mar ferjhezment, mast valasztott, egyaltalan nem biztos hogy o viszonozna most azt az erdeklodest, ezt visszacsinalni nem lehet, ket oldalrol inna meg a levet a csalad meg az sem biztos hogy boldog lennel vele. Masok a joizu beszelgetesek es masok a mindennapok egy fedel alatt. Ugy szoktad latni ? Tudsz rola hogy hol es hogy el?
Nem igazán érted a problémát. Teljes életet élünk a családommal, kicsit ugyam túlvállaltuk magunkat korábban egy házvásárlással, de úgy nézz ki, hogy ez mostanában nagy családi segítséggel megoldódik. Sokat jártunk külföldön a feleségemmel, a gyerekek még kicsik velük még nem, de elég nagy baráti társaságunk van, nem unatkozunk egy percet sem és nagyon jól élünk.
Nem ezzel van a gond.
Hanem azzal, hogy 6 évvel ezelőtt megjelent valaki az életemben, akinek a hiánya a mai napig bennem él, úgy hogy egy percet sem éltem vele, nem feküdtünk le. Csak jókat beszélgettünk egymással, "csak" mind a ketten évekig kerülgettük egymást és csak egy szavamba került volna, hogy együtt éljünk. Rám várt évekig... De nekem nem kellett. Amikor meg rájöttem, hogy kellene akkor mindenféle szempontból késő. Nem tudom jobban megmagyarázni, valószínűleg csak az érti ezt a helyzetet, aki átélte.
