Ne félj, ne szégyelld szeretni a hazát! Ma a világpolgárság a divat, de te ne hódolj e divatnak. Inkább légy "vad magyar", mint "szelíd hazafi". Mennél jobban szaporodnak a szelíd hazafiak, annál inkább lesz szükség a vad magyarokra.
"Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg, amely elválasztja őket egymástól. Ha több szeretettel néznének egymásra, azt vennék inkább észre, ami közös bennük, és feleannyi probléma lenne a világban."
A végén csak egy életed van, ami a tiéd, és ezt ki kell használnod. Tedd, amit szeretsz, töltsd az idődet olyan emberekkel, akiket szeretsz - nagyon egyszerűnek hangzik, de ha megnézed az embereket és a helyzeteket, akkor nem olyan egyszerű. Sokak esetében ez nem rajtuk múlik.
Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.
Nincs korunk emberének más választása, mint a tagadás struccpolitikáján, a babonák ostobaságán vagy a miszticizmus ködén át való botorkálás? A felvilágosult eszmék sugallta büszkeség a légies pókhálóhoz hasonlóan szétfoszlik, ha küszöbön áll a halál?
Meghallgatni, mielőtt beszélnénk, tájékozódni, mielőtt döntenénk, megérteni, mielőtt határoznánk, és soha nem elfelejteni, hogy minden emberben együtt található a jó és a rossz cselekedetek forrása.
Gyakran előfordul, hogy minél inkább akarsz valamit, annál távolibbnak tűnik. Ha elérkezik egy ilyen pillanat, teljes erőmből nekifeszülök a feladatnak, és még jobban erőlködöm
Az élet ökle gyomorszájon vágott. Hol van a bátorságod? Ne hidd másnak el, hogy kevés vagy, mert elfogy az erőd napról-napra! Ha nem állsz újból talpra.
Az emberi életet álnok hitelezőhöz lehet hasonlítani. Napról napra hazugságokkal ámítgatja ifjúságunkat; végre bevallja a csalást s aggkorunknak tagadó választ ad.
A hibákat nem kell szégyellni. A hibák megtanítanak bennünket felelősséget vállalni, megtanítanak arra, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Tudni fogjuk, legközelebb mit csinálunk majd másképpen, hogyan lehetünk jobbak, bölcsebbek a jövőben.
Rázzák le magukról a hétköznapok terheit és teljesen adják át magukat a karácsony szellemének! Ritka alkalma ez az évnek és olyan sokat kell rá várni. Ne hagyják, hogy jó élmények nélkül teljen el!
Rájöttem, hogy a hit és tudomány egyazon érem két oldala - csak egy keskeny sáv választja el őket egymástól, amely mégis elég széles ahhoz, hogy egyik oldal se láthassa a másikat. Még azt sem tudják, hogy kapcsolatban állnak egymással.
Az emberi életet álnok hitelezőhöz lehet hasonlítani. Napról napra hazugságokkal ámítgatja ifjúságunkat; végre bevallja a csalást s aggkorunknak tagadó választ ad.
Ahhoz, hogy a lélek sötét éjszakáján biztonsággal átjussunk, hinnünk kell magunkban és abban, hogy az élet jó. Még akkor is, ha nem érezzük, és főleg akkor, ha nincs rá bizonyítékunk, döntsünk és cselekedjünk úgy, mintha elhinnénk azt, hogy az élet támogatja gyógyulásunkat, fejlődésünket és a végső sikerünket.
Ha valaki addig rángatja a szekrényt, míg magára borítja, ne az asztalost szidja, hanem saját magát. A mi rossz döntéseink, bűneink következményét nem szabad Isten nyakába varrnunk.
Egész életünkben azon törjük a fejünket, miért élünk. Bonyolult, megoldhatatlan rejtvénynek tekintjük. Vakok vagyunk. Nem vesszük észre a lényeget, mire megsejtünk valamit, elrobog az élet. Miért élünk? Hogy Isten szeme, füle, szája legyünk.
Akkor tud az ember igazán friss maradni, ha követi a trendeket, ha sodródik az élettel, és nem hagyja magát vissza-visszarángatni. Ezért próbálom az új dolgokat magamévá tenni, mert azzal is csak fejlődöm.
