„Az élet legfőbb célja, hogy helyesen éljünk, helyesen gondolkodjunk, helyesen cselekedjünk. A lélek elsorvad, amikor minden figyelmünket a testre összpontosítjuk."
A legfontosabb energia az együttérzés. Legyen erős kívánságunk az, hogy minden lény legyen boldog, és kerülje el a szenvedést. A látásmód pedig legyen az, hogy mindannyian buddhák, csak még nem jöttek rá. Az egész az együttérzésen alapul, nincsenek speciális energiák. Egyszerűen, csak a mások felé irányuló szeretet.
Buddha azt mondja: "sose vizsgáld, hogy mi helyes és mi helytelen, mert ha azt vizsgálod, hogy mi helyes és mi helytelen, akkor megosztott leszel, képmutató lesz belőled. Színlelni fogod a jót, miközben a rosszat cselekszed. És amint azt vizsgálod, hogy mi a helyes és mi a helytelen, kötődni fogsz, azonosulni fogsz... és persze a "jó"-val fogsz azonosulni."
"Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”
Egy napon a tanuló elment a Zen mesterhez tanácsot kérni: - A meditáció közben olyan szörnyen érzem magam! Teljesen zavarodott vagyok, mindenem fáj, és állandóan elalszom. Ez szörnyű! - El fog múlni. - felelte a mester. Egy hét múlva, a tanítvány újból visszajött: - Olyan csodálatosan érzem magam meditáció közben! Teljesen éber vagyok, nyugott. Ez csodálatos! - El fog múlni. - felelte a mester.
A győzelem következményekkel jár, a legyőzött nyomorúságban él. Ám aki békés és szenvedélyektől mentes, az boldogan él, felhagyott a győzelemmel és a vereséggel.
8. De aki nem a gyönyörökért él, kinek lelke összhangra talált, aki mértéket tart mind az evésben, mind a böjtben, aki erényes, és hite is erős, azt nem érheti kísértés, ahogy a sziklát sem rendítheti meg a szél.
7. Aki a gyönyörökért él, kinek lelke nem ismeri az összhangot, s még étkezésére sem fordít gondot, aki állhatatlan, és nincs erényekkel felvértezve, azt Mára és az önző szeszélyek hajtják, mint ahogy a gyenge fát tépázza a szél.