Egy nap az egyik szerzetes megkérdezte a mestert, hogy hallott-e már a keresztények Bibliájáról. - Soha sem hallottam róla, - mondta a mester - kérlek, olvass fel belőle! A szerzetes felnyitotta a könyvet Máté evangéliumánál, és olvasni kezdte: "Azt mondom ezért néktek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket." - Bárki mondta is ezt, közel volt a megvilágosodáshoz - válaszolta a mester.
Ismerj fel minden tüneményt, mint magától feltűnőt. A maguktól feltűnő jelenségek olyanok, mint képek a tükörben. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!
A szétszórt csapongó gondolatok bizonyos, hogy meg nem ragadhatók. E megfoghatatlan szétszóródás olyan, mint a ködös ég. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!
A tudatnál-lét alapvető bölcsessége bizonyos, hogy sosem szűnő. A szüntelen tudatnál-lét olyan, mint a folyó sodra. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!
Nyitott és űr, ám nihilista szemlélet nélkül; magától született, alapvető bölcsesség, eredeti, tiszta tudatosság. Magától született és magától ragyogó, olyan mint a Nap lényege. – Így van-e, vagy nincs? Vizsgáld meg saját elméd!
Csodálatos! A folytonos eszmélés és világosság, amelyet úgy hívunk: elme, létezik, azonban nem létezik úgy, mint akár csak egyetlen dolog is.
Felmerül, hiszen megnyilvánul, mint a kényszerű lét körének állapota (szamszára) és a szenvedésen túli állapot (nirvána), valamint a számtalan öröm és fájdalom.
Van hozzá közöd, mit csinálok? és hogy mit gondolok? Van hozzá közöm, mit csinálsz? És hogy mit gondolsz? Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él, épp most, és akitől függ, hogy mi lesz a világból? Van közünk egymáshoz, talán, igen.
Miközben a remete tűzifát gyűjtött az erdőben, egy tolvaj belopódzott a kunyhójába. Mivel nem talált semmit, éppen indult volna, amikor a remete hazatért. A tolvaj a váratlan esemény hatására mozdulni sem tudott, a remete viszont vidáman így szólt: - Nahát, az mégsem lehet, hogy üres kézzel küldjelek el! Milyen vendéglátó volnék akkor? - azzal levette összes ruháját és a tolvajnak adta, aki zavarodottan távozott. Aznap este a remete a közeli tó partján üldögélt ruhátlanul és töprengett a holdfényben. - Szegény tolvaj, bárcsak neki adhattam volna ezt a csodálatos holdat is!
1. Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a nagy siker kockázattal jár! 2. Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg! 3. Kövesd a három T-t! Tiszteld önmagad! Tisztelj másokat! Tetteidért vállalj felelősséget! 4. Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse! 5. Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket! 6. Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot! 7. Mikor rádöbbensz, hogy hibát követtél el, azonnal tégy lépéseket a kijavítására! 8. Tölts mindennap egy kis időt magaddal! 9. Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet! 10. Emlékezz, hogy néha a csönd a legjobb válasz. 11. Élj jó, becsületes életet, így amikor öregebb leszel és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat! 12. A szeretetteljes légkör az otthonodban, megalapozza az életedet! 13. Szeretteiddel való nézeteltérésed alkalmával foglalkozz csak az adott problémával, ne hánytorgasd fel a múltat! 14. Oszd meg a tudásod! Ez az egyik út a halhatatlansághoz! 15. Légy gyengéd a Földhöz! 16. Évente egyszer menj olyan helyre, ahol még nem voltál! 17. Emlékezz, hogy az a legjobb kapcsolat, amelyben az egymás iránti szeretetetek meghaladja az egymással szembeni érdekeiteket! 18. Mérlegeld a sikeredet annak fényében, hogy mit kellett föladnod azért, hogy elérd! 19. Vakmerő önfeladással kezeld a szerelmet és a főzést!
Nincs semmi, ami állandó: a nap és a hold felkel, majd lenyugszik; A tiszta, áttetsző napot a sötét, sűrű éjszaka követi. Minden változik,óráról órára.
- Kérlek, játssz valamit a húrtalan hárfán. - mondta a tanítvány. A mester néhány percig mozdulatlanul ült, azután azt kérdezte: - Hallod? - Nem hallom. - válaszolta a tanítvány. Mire a mester: - Miért nem szóltál, hogy hangosabban játszak?
