A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
"Néhány nyelvtörténet iránt fogékony német laikus véleményét olvasva, az a benyomásunk, hogy a nyugati germán nyelvek azok úgy kb. a Kr. u. I. évezred közepe táján kezdtek el jobban hasonlítani a germán nyelvekre."
Mármint a ma ismert nyugati germán nyelvekre, tehát pl. a németre, a hollandra vagy akár az angolra.
Bár az angol bizonyos értelemben kakukktojás a nyugati germán nyelvek között, de ez már egy egészen más téma.
Ez nagyjából a Kr.e. 2. évezred eleje lehetett, amikor az alpesi harangedényesek benyomultak az Elba és a Weser közötti területekre.
Quiles szerint ők hozták magukkal az ún. északnyugat-indoeurópai (Northwest Indoeuropean) ősnyelv északi dilektusait, amelyekből később a pre-proto-germán, majd ebből a proto-germán kialakult.
Proto-germánról tkp. csak az első germán mássalhangzó-eltolódás kezdetétől, nyelvtörténeti becslések szerint kb. Kr.e. 500-tól beszélhetünk.
Előtte vagy jó ezer - ezerötszáz esztendőn át az ún. Germanic Parent Language vagy más néven Pre-Proto-Germanic nyelvtörténeti fázis volt érvényben.
Van elméleti úton rekonstruált rövid Pre-Proto-Germanic és Proto-Germanic szövegünk is, amit neves nyelvészek rekonstruáltak, de ezeknek a hangzásvilága és nyelvtana eléggé messze van a mai germán nyelvektől.
Néhány nyelvtörténet iránt fogékony német laikus véleményét olvasva, az a benyomásunk, hogy a nyugati germán nyelvek azok úgy kb. a Kr. u. I. évezred közepe táján kezdtek el jobban hasonlítani a germán nyelvekre.
Egy fricc gyerek pl. az írta egy fórumon, hogy ő simán megérti az ófelnémet szövegeket, pedig soha nem is tanulta ezt a nyelvet, de ezt az állítást azért kissé kételkedve fogadom. :-)
A múltkor olvastam egy összefoglaló cikket a spanyol indoeuropistától, Carlos Quilestől.
Quiles hipotézise szerint - részben Jürgen Udolph német nyelvész és mások helynévi és egyéb kutatásai alapján - az ősgermánnak (paleo-germanic) tekinthető nyelvi és kulturális közösség az Érchegységtől és a Thüringiai-erdőtől északra, az Elba és a Weser folyók közötti területen alakult ki, föl egészen a Balti- és az Északi-tenger partjáig.
Tehát nem a mai Dánia és Dél-Svédország területén, ahogy azt a legutóbbi időkig a történészek nagy része gondolta.
Quiles szerint az ősgermánok etnogenezisét az Alpok és Közép-Európa felől érkező késő újkőkori, kora bronzkori harangedényesek foglalták keretbe.
Quiles a Jütland-félszigetet, a dán szigetvilágot és Svédország déli partvidékét a germánság szempontjából másodlagos kolonizációs területnek tekinti.
Hipotézise alátámasztására egy sor ősnyelvészeti (helynévi) és régészeti bizonyítékot is hoz.
Tehát visszajutottunk az origóhoz, hogy az ősgermánság bölcsője tkp. a mai Németország egy részén ringott és nem Dél-Skandináviában.
Persze ez az elmélet még nem került általánosan elfogadásra a nyelvészek és történészek körében, de úgy tűnik, hogy egyre inkább elfogadott lesz.
Hunimund csoportja egy viszonylag kis lélekszámú, etnikailag vegyes germán csoport volt, akik föl északra mentek, a Harz-hegység déli lábához, a Bode folyó vidékére.
A források szerint főként rablásokból, fosztogatásokból és zsákmányszerző hadjáratokból tartották fönn magukat, amíg rá nem csesztek.
Addig jár a korsó a kútra...
A maradékaiak a langobárdok és a szászok közé olvadtak be, de annak nincs reális bizonyítéka, hogy a mau Svábföldre (ti. Baden-Württemberg) költöztek volna.
A mai svábok és alemannok etnogenezisében betöltött szerepük nem bizonyítható.
Bár elég zűrzavaros idők voltak akkoriban, kevés írásos feljegyzéssel, így azért ki sem zárható.
Az a csapat ami feltételezhetően odavándorolt a Bolia-menti csata után elég kicsi lehetett. Valószínűleg további germánok is mentek oda pl:a kelet-német területekről.
A bajorok kialakulása azért rejtélyesebb minden esetre.
Érdekes elképzelés, ahhoz hogy kiderüljön pontosan honnan származtak a 5-6.századi svábok, stronciumos vizsgálatokra lenne szükség és persze archeogenetikai vizsgálatokra, sajnos ilyen vizsgálat még nem volt, csak 5-6 századi bajorokat vizsgáltak genetikailag. Azért valósínűbb hogy a 1-5 századi szvéb bevándorlók lehetnek többen az Elba vidékéről.
Térkép a szvéb vándorlásokról. Ezek szerint a galíciai és portugáliai szvébek, illetve a Baden-Württembergi svábok is a Nyugat-Szlovákia környéki kvádok utódai.
Igen, amikor a keleti germánok áttelepültek a volt római birodalom területére, lett egy ritkán lakott terület, ahova benyomultak a szlávok, egészen Hamburgig jutottak el 800 körül, aztán 1147-ben elindult egy német keleti terjeszkedés.
Úgy tudom, hogy a volt NDK területén élő németekben a nyugati szláv szubsztrátum genetikailag egyértelműen jimutatható. Az R1a haplocsoport magasabb aránya révén többek között.
A történelmi forrásokból is kimutatható, hogy ez a terület a 10-11. századig nagyrészt az ún. elbai szlávok szállásterülete volt.
Ez a csoportosítás elsősorban nyelvészeti, nem genetikai, persze nagyon érdekes lenne egy olyan genetikai vizsgálat, hogy a népességgenetikai összetétel mennyiben van összhangban ezzel a csoportosítással.
A mai népeket és népcsoportokat alapul véve északi-tengeri germánok az angolok, a frízek és részben az alsószászok.
A mára már beolvadt jütök (róluk kapta nevét a Jütland-félsziget) és néhány egykori kisebb törzs szintén ide tartozott.
Rajna-weseri germánok leszármazottai a hollandok, flamandok, brabantiak és az alsófrank nyelvjárásokat beszélő német csoportok, továbbá a Westmitteldeutsch nyelvjáráscsoportba tartozók.
Az összes többi német lényegében az elba-oderai csoportba tartozók leszármazottja, legalábbis nyelvi értelemben, hiszen genetikailag nyilván keveredtek egymással a szomszédos népcsoportok.
A germán nyelvek mai elterjedési területe Európában.
Nemcsak az egyes nyelveket, de azok főbb dialektuscsoportjait is ábrázolja.
A Kelet-Közép-Európában fennmaradt, de már lényegében lévő apróbb germán nyelvszigeteket ( pl. a magyar Dunántúl kihalófélben lévő Ungarndeutsch dialektusait) a térképen nem tüntették fel.
Dánia nyugati részén találtak rá kutatók arra az aranykorongra, amely a szakértők szerint a legrégebbi ismert felirat, amely a skandináv mitológia legfontosabb istenére, Odinra utal.
A koppenhágai Nemzeti Múzeum runológusa, Lisbeth Imer szerint ez az első szilárd bizonyíték arra, hogy az istent már az 5. században imádták – írja a Guardian. Az eddigi legrégebbi ismert utalás Odinra egy Németországban talált bross volt, amit a 6. század második felére datáltak.
A korongot 2020-ban fedezték fel a dániai Vindelevben, egy körülbelül 1 kilogramm aranyat magában foglaló kincshalmaz részeként – a kincsek között medalionok és ékszerré alakított római érmék is voltak. A kutatók szerint ezeket kb. 1500 évvel ezelőtt ásták el, de az nem tiszta, hogy csak el akarták rejteni, vagy egyfajta adománynak szánták az isteneknek.
A brakteátának nevezett arany lemezen azt a feliratot fedezték fel, hogy „Ő Odin embere”, ahol az „Ő” valószínűleg egy királyra vagy főúrra utal. Imer szerint ez az egyik legjobban kivitelezett rovásfelirat, amit valaha látott
Észak-Európában már több mint ezer brakteátát találtak, de a rovásírásos feliratok rendkívül ritkák, így minden egyes lelet létfontosságú ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen az ó- és középkori északi társadalmakat.
Jó lenne persze hosszabb, összefüggő szövegemlékeket is találni a korszakból, ezáltal a nyelvtörténészek pontosabb képet kapnának az ún. ógermán korszak kései periódusából, amikor az ógermán nyelv egysége elvileg még nem bomlott föl.
Bár ki tudja, nagyon töredékesek a nyelvészeti ismereteink erről a korszakról és azok túlnyomó része is elméleti következtetéseken alapul...:-(
OFF ugyan, de ez az aminek szerintem soha nem szabadott volna megtörténnie:
annak, hogy a kereszténységet nem tanítással, meggyőzéssel és jó példával, hanem teljesen nyílt és brutális fegyveres erőszakkal, tűzzel-vassal, vérrel terjesztik....
