A germán törzsek kialakulásával kezdve, a bronzkortól a római korig. Utána a római kor következik, kimberek és teutonok, Ariovistus, Arminius és a többiek. Azután a népvándorláskor idejének történései. Lezárva a szászok keresztény hitre térítésével Nagy Károly császár idején.
A frankoknak Chlodvig előtt két csoportja volt a száli és ripuári/rajnai frankok. A száli frankok az Alsó-Rajna vidékén, főleg Salland tartományban, a ripuáriak a Középső-Rajna vidékén éltek Köln volt a központjuk, a Lahn folyó az északi határuk. A következő száli frank királyok ismertek: Chlodio 430-440, Merovech 448-458, Ragnachar 486-508, I.Childerich 458-481, I.Chlodvig 481-511.
Chlodvig katonai kiséretére támaszkodott, a hadistentől származtatta hatalmát, ő maga is az istenek leszármazottjának számított. Alatta megszűnt a király nép általi választása, öröklödő lett a királyi hatalom, a hadizsákmány egyenlő elosztása is megszűnt. 491-ben legyőzte a türingeket, 496-ban az alemannokat Tolbiacnál , felesége Chlotild a burgundi király lánya és katolikus keresztény. Tolbiac után Chlodvig felvette a katolikus kereszténységet és 3000 frank harcos is, Reims városában Szent Remigius püspök keresztelte meg, Gallia római lakossága őt kezdte el támogatni az ariánus gótokkal szemben. Már 496-ban meg akarta támadni a nyugati gótokat, de Theoderich keletigót király fenyegetése miatt elállt tőle. 507-ben támadt a nyugati gótokra 507 és 509 közt elfoglalta Dél-Gallia területét, utána Reimsben királynak koronázták meg Toursban. Galliában 120 000 frank és 6 millió római élt, a frankok a Rajna két partján 100 km széles területen. A Somme-Maas-Szajna közti területen jelentős frank kisebbség élt.
Az 5.század elején katonai szolgálatukért cserébe megkapták Észak-Galliát és Belgiumot. A Rajna jobb partján élők hun szövetségesek lettek, a bal partiak római szövetségesek, egymás ellen harcoltak 451-ben a catalaunumi csatában. A 460-as években kialakult egy római-gall állam Észak-Galliában Aegidius majd fia Syagrius vezette, a frankok támogatták őket katonailag eleinte. Childerich ( 458-481 ) szálifrank király igyekezett később rovásukra terjeszkedni. Chlodvig ( 481-511 ) király a fia 486-487-ben felszámolta Syagrius államát. Leszámolt a többi szálifrank királlyal is 490-496 között.
A frankok a Gallia elleni 257-261 és 270-278-as támadásokkal jelentek meg a történelemben. 355-ben a frankok és szászok betörtek Galliába és egy részük letelepedett Belgica II. tartományba Toxandriában. Julianus kiverte a frankokat Galliából, de maradhattak Toxandriában, cserében védték a határt és csapatokat küldtek a római hadseregbe. Sok frank ért el magas katonai rangot a római seregben, Silvanus Constantinus idején ellencsászár volt, II.Valentinianus császár idején Bauto és Arbogast is katonai főparancsnok volt. Arbogast gyilkoltatta meg II.Valentinianust és támogatta Eugenius ellencsászárt.
Igen így zajlott le a történet. Eredetileg kis önálló egymással viszálykodó törzsek, utána alkalmi szövetségek védekezésre vagy rablóhadjáratra Róma ellen néhány törzssel, a végén egy nagy, sok törzsből álló állandó törzsszövetség. Nem tudom pontosan milyen nagyok voltak a törzsi területek, kb akkorák lehettek ahogy mondtad.
Igen kétségtelenül az évszázadok alatt alkalmazkodott a kereszténység Európa népeihez, beleépült az emberek életébe és népi hagyományok, ünnepek része lett a kereszténység. Ezenkivül csodálatos művészeti eredmények köszönhetőek neki és a középkor évszázadaiban a műveltség megőrzése. Eredetileg viszont egy Európától teljesen idegen ázsiai vallás volt, amely csak a kor római nagyvárosaira jellemző kozmopolitizmus és a hagyományos római vallás hanyatlásának eredményeként tudott elterjedni. Ebben a korban az állandosult erkölcsi válság eredményeként virágoztak az Európától teljesen idegen ázsiai vallások, pont annyira idegen volt a kereszténység mint manapság a krisnások vagy a vudu vallás követői.
Osnabrückben jártam 2002 nyarán, a Kalkriesei leletegyüttes helyszínére sajnos már nem jutottam el.
Nem könnyű egyértelműen eldönteni, hogy egykor hol lehetett a frank és a szász törzsek közötti határvonal, de Osnabrück és Kalkriese egyértelműen az egykori szász szász területen fekszik.
Lehet csodálni az északi germán mitológia fantáziadús, gazdag mondavilágát és lehet siránkozni azon, hogy a déli germánok mitológiája nem maradt fenn hasonló gazdagságban. Továbbá lehet örvendezni amikor a német-osztrák néi kultúrában pogány eredetű vagy pogány eredetűnek vélt elemeket vélünk felfedezni.
Azt azonban mégis csak tudomásul kell venni, hogy a német-osztrák kultúra abban a formában, ahogy azt mi kedveljük és tisztelejük és ami évszázadokon át mintául szolgált Közép-Kelet-Európának is, keresztény alapokon nyugszik.
Az már részletkérdés ebből a szempontból, hogy az osztrák-bajor kultúra egyértelműen a római katolicizmushoz kötődik, míg az északnémet-porosz-szász pedig dominánsan a lutheranizmushoz. A Svábföld és részben a Rajna-vidék pedig vallásilag egy jellegzetesen vegyes protestáns-katolikus terület.
A chatti a chatten törzs neve vsz volt rokoni kapcsolatuk a chattuar törzssel. A chaukok a szászok egy része lett. A rest bataven talán a nem asszimilált batávok neve.
A hős Arminius törzsének, a cheruszkoknak mi lett a további sorsa?
A frankokba vagy a szászokba olvadtak-e be? Inkább talán a szászokba.
A csatamező, a Varusschlacht nevű régészeti lelőhely és bemutatóhely ma vastagon szász területen van.
Az a röhejes, hogy a Teutoburgi csata vagy ütközet megnevezés nagyon sokáig megtévesztette az ezzel foglalkozó régészeket és történészeket, a nagy csata helyszínét ugyanis a Teutoburgenwald nevű középhegység erdeiben keresték.
Pedig a nemrég megtalált régészeti leletek alapján a csatára a Teutoburgenwaldtól jó 30-40 km-re északra került sor, Kalkriesen közelében.
Jobban megnézve a szó betakarítást is jelent, lehet hogy a zöldség és gyümölcsszezon végét jelentette. Berúgni pedig a sörtől és a erjesztett gyümölcsbortól is lehet, mondjuk almabortól.
