A lebetonozottsághoz:
„Az 1970-es évekre a vasútnál csak a hülyék maradtak – és a megszállottak.”
- Egy vasúti vezető -
Bár Ferencváros a helyszín és régi a történet, akkoriban, TALÁN errefelé is előfordulhatott!
(Manapság ilyesmi már nem eshet meg, ugye?)
- - - - -
/Kiemeltem a kedvencemet. :-) /
„– Az éjszaka nem tudtam beszélni az ipari őrökkel – mondom másnap este Berendinek –, de talán
jobb is, ha magától kérdezem meg először: mi a helyzet a lopásokkal?
Az állomásfőnök kényelmetlenül forgatja a nyakát.
– Hát… előfordulnak.
– És kik követik el a lopásokat: csak a civilek vagy a vasutasok is?
– Meg kell mondani őszintén: a vasutasok is. Az alkalom kínálja magát, a sarusok csak egy kicsit
jobban megcsapatják a vagont, kinyílik az ajtó, és találnak mindent: pulóvert, korcsolyacipőt, tévét, a
lakatosok pedig berendelnek magukhoz „javításra” egy borral teli tartálykocsit, és megcsapolják, a
vonatátvevők megnézhetik a fuvarleveleket, és pontosan tudják, hol érdemes kísérletezni.
– Igaz, hogy egyszer meg is vertek egy forgalmista nőt, mert nem volt hajlandó elárulni, hogy mi
lesz az érkező vagonokban?
– Nem hallottam erről.
Kutatok az emlékeim között; milyen biztonsági intézkedésekre emlékszem:
– És az ólomzár? Az ólomzár nem véd?
– Nem sokat. Motozásnál már találtunk kocsirendezőnél egy összemarék plombát, bármit le tud
zárni újra, nyoma sem marad, hogy itt nyitották fel. De jött már Budafokról is bor sértetlen ólomzárral,
a vagon mégis félig üres volt, már ott helyben megdézsmálták, és úgy adták fel.
– Mit lopnak?
– Mindent, ami a levegőnél valamivel sűrűbb. A szellőzőablakon keresztül vagy bottal kihalásszák
az üvegeket, megisszák a faszeszt, hiába van
61rátéve a halálfej, azt hiszik, csak félre akarják vezetni
őket.
Mások is belekapcsolódnak a beszélgetésbe:
– Indult már tehervonat egynapos késéssel, mert kiemeltek belőle négy karton cipőt. Egy kirendelt
dolgozó egy fél disznót lopott el, egyben nagynak találta, kis zsebkéssel akarta szétdarabolni a combot;
addig farigcsálta, amíg észrevették.
Kelenföldön valaki az órákat gyűjtötte, telerakta a szekrényét vekkerekkel, úgy állította be őket,
hogy minden negyedórában csörögjön egy. Szorgalmas ember volt, mikor lebukott, a rendőrség egy
háromtonnás púpozott teherautóval vitte el tőle a lopott holmit.
– A kocsikról leszedték a fűtést irányító termosztátot, mert kiválóan alkalmas akváriumok fűtésére
is. Egy kalauz háromszáz szemétládát lopott; vízmerő kerékre szerelte fel tartálynak, ezzel öntözte a
kertjét.
– Rákos rendező előtt egy pályamunkás benyúlt a drótfonaton, amivel lezárták az almát szállító
vagon ajtórését, beleakadt a keze, a vonat elindult, vonszolta magával az embert, és levágta az egyik
lábát. Két vagy három almáért! A nyomozásnál kiderült, hogy az illetőnek nagy kertje van, és
ötven-hatvan almafa nő benne.
Berendi nem szól közbe, csak kényelmetlenül játszik egy golyóstollal.
– Ferencvárosban hány dézsmálás fordul elő egy év alatt?
– Százharmincra-százötvenre becsülöm – mondja Berendi. – Négy-öt tettest tudunk megtalálni,
ezek sem ismernek be többet öt-hat ügynél. Csak amit rájuk tudunk bizonyítani.
Két év alatt tizenöt embert küldtünk el fegyelmi
62úton Ferencvárosból lopásért. Utoljára hatan
álltak össze fosztogatni, itt a jegyzőkönyvünk.
Jegyezgetem a tételeket: zöldpaprikát és paradicsomot loptak a szalonnához, világos sört, bikavért,
fejenként egy üveg kövidinkát, fehér-fekete pettyes műanyag labdákat, összesen kétezer-négyszáz forint
értékben. A jegyzőkönyv végére lapozok, és megnézem az ítéletet: mind a hatot elbocsátották.
– Rám szóltak a rendőrségtől, hogy legyen azért bennem humanitás – folytatja Berendi –, fél kiló
paradicsomért még nem kell tönkretenni egy embert. Nem arról van szó – mondtam nekik –, hogy
elvett egy fél kiló paradicsomot, hanem arról, hogy benyúlt egy vagonba! Éppúgy lehetett volna ott húsz
deka arany is!
Sajnos, a vasút nem következetes, ebből a hat tolvajból is kettő már visszakerült a MÁV-hoz, az
egyik a hatvani állomáson dolgozik, a másik itt, Józsefvárosban. Csak annyi hátrány éri őket, hogy új
felvételiseknek számítanak, alacsonyabb rangfokozati bért és részesedést kapnak, de egy év után ez alól
is mentesülnek.
Belátom, hogy nincs emberünk, de szerintem, ha azt akarjuk, hogy a vasút vasút maradjon, még
így sem szabad megtűrnünk azokat, akik megsértik a fegyelem alapvető előírásait.”
