Időgép töröltetett topikjának utódaként
A feladvány..Bármely költemény - bármely versszakának - bármely sora lehet.
Ha nehéz - vagy kevéssé ismert verset adsz fel, adj meg két- esetleg három szót...... s adj segitséget is ha hosszabb ideig nem tudjuk megoldani....
Szervusztok! Kis Kedves/kedves53, köszönöm a "feladványokat, a megoldásokat", hogy itt is lehettem!:)
Sík Sándor: Tedd a jót!
Tekintet nélkül arra, hogy Másoknak tetszik Vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy Látják-e vagy nem Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e Sikere vagy nem, Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit Megtehetsz, Ott, ahol vagy, Úgy, ahogy teheted, Akkorát, amekkorát tehetsz, De mindig, szüntelen ez legyen A programod!
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.
Ha mosolyt hozok a könnyek helyett, így maradjak meg neked. Ha csillogóra váltom a szemedet, így maradjak meg neked. Ha kezed kezemben megremeg, így maradjak meg neked. Ha én melletted állok félve meg, így maradjak meg neked. Ha szeretnék együtt félni veled, így maradjak meg neked. Ha vagyok én neked a szeretet, így maradjak meg neked. Ha velem a szép még szebbé lehet, így maradjak meg neked. Ha te szépnek látod a lelkemet, így maradjak meg neked. Ha vagyok az, aki más nem lehet, így maradjak meg neked.
- És miért nem tesz a Szenátus semmit, mért nem tart ülést, hoz törvényeket?
Mivel ma megérkeznek a barbárok, és nincs értelme a törvényhozásnak. Barbárok jönnek, ők hoznak majd törvényt.
- És császárunk mért kelt fel ilyen korán, és ül trónján a város kapujában, teljes díszben, koronával fején?
Mivel ma megérkeznek a barbárok. Császárunk ott ül, hogy vezérüket méltón fogadja, kezében tekerccsel, hol rangokat meg címet adományoz a barbárság előkelőinek.
- A praetorok, s két konzulunk miért vonult ki bíborszegélyű tógában, mért húztak ékes gyűrűt ujjaikra, mért hordanak ametiszt karkötőket
s tartanak kézben drága botokat remekbe faragott aranybetétekkel?
Mivel ma megérkeznek a barbárok, s ily csecsebecsék elbájolják őket.
- Jeles szónokaink miért nem jöttek hogy mint máskor, beszédet tartsanak?
Mivel ma megérkeznek a barbárok, s a szónoklás idegeikre megy.
- Mi ez a hirtelen nagy nyugtalanság, mért ürülnek ki ily gyorsan az utcák, terek, piacok, s mély gondba merülve miért igyekszik mindenki haza?
Mert itt az est, s a barbárok nem jönnek. Néhányan, kik a határról érkeztek, azt állítják: barbárok nincsenek.
- Mi lesz velünk most a barbárok nélkül? Úgy hittük, ők hoznak megoldhatatlan dolgainkra holmi megoldásfélét.
„A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan? Miért nem ülnek törvényt a szenátorok”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek. Mily törvényt hoznának még a szenátorok? Majd hoznak a barbárok, csak betörjenek.
„Mért kelt fel császárunk ma ily korán, s miért ült ki a legfelső városkapu elé trónjára, koronával, ünnepélyesen?”
Mert várja, hogy a barbárok betörjenek. S a császár méltóképp készül fogadni fő emberüket. Külön pergament íratott, hogy átnyújtsa neki, dicső címekkel és jelzőkkel is kicirkalmazta ékesen.
„Miért jő két konzulunk s a prétorok vörös hímzett tógában, melyben ünnepen szokás? Mért díszítik őket ametiszt-karkötők, és szikrázó smaragd-gyűrűk az ujjukat?
Miért vették ma éppen arany és ezüst művekkel gazdagon mintázott botjukat?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek, és a barbárt az ilyesmi elbűvöli.
„Mért nem gyűltek össze a tisztes rétorok, hogy szóljanak s elmondják, ami lelkünkön?”
Mert várják, hogy a barbárok betörjenek, s a barbárokat untatják a szép szavak.
„De mért egyszerre ez a zűrzavar, ez a felbolydulás? (Milyen sötét lett minden arc!) Mért néptelenednek el utcák és terek, s mért siet ki-ki otthonába komoran?”
Mert éj lett, és a barbárok nem jöttek el. S futárok érkeztek a limesek felől, jelentve, hogy barbárok többé nincsenek.
„S most - vajon barbárok nélkül mi lesz velünk? Ők mégiscsak megoldás voltak valahogy…”
[Somlyó György fordítása] [Lyra Mundi - Kavafisz versei, Európa Könyvkiadó Bp. 1975]
Láttam Uram, a hegyeidet S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet, De apró szívem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában Elvész ő gyönge dadogása S ágyam alatt hál meg a bánat: Mért nem tudom hát sokkal szebben? Mint a hegyek és mint a füvek Szívükben szép zöld tüzek égnek Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott állsz az útjuk végén - Meg nem zavarlak, én Uram, Elnézel kis virágaink fölött.
Tudom, a tűzzel játszom, hisz kopogtatás nélkül jöttem. De már késő, bent vagyok – az életedben. Féltve őrzött múltad kongva üvöltik utánam az elhagyott termek. Lépteim visszhangja áruló jel, a kulcs maga. De még nem tudom, mit rejt a hetedik szoba. Ujjam végigfut a porlepte asztalon: sorokat írok, talán egy verset. A jelenben hagyott üzenet. Még egy fahasáb a parázsra, aztán megyek, és újra álmodom, ami volt, és ami lesz – veled. Mert nélküled nincs varázsa se a mának, se semminek.
