Aquilaa után, nem egészen "szabadon, hanem másolva:
Egy adott és (többé-kevésbé ismert) vers vagy dal egy versszakának magánhangzóit megtartva, másik mássalhangzókkal helyettesítjük az eredetit. Megfejtésként az eredeti vers/dalrészletet kérem beírni.
Nekem is nehezen megy, ahogy már talán mondtam is korábban, pláne ilyen kánikulában. No meg sajnos amúgy is csak ketten vagyunk, vagyis nem hajt a tatár. Majd ha megszáll az ihlet, akkor jelentkezel! :)
Már éppen azon törtem a fejem, hogy miféle segítséget adjak, ami azért nem a közvetlen megoldás, de szuper ügyes voltál e nélkül is. Még egyszer BRAVO! :)
Semmi gond Magdika, énrám is két hetet kellett várni. Teljesen megértelek, nekem is piszok nehezen megy ez a műfaj, viszont érdekesnek találom, azért vagyok hajlandó szenvedni vele. :) Tehát csak nyugi!!! :)
Kimondhatatlanul örülök, hogy beléptél ide, hiszen már több mint egy éve csak ketten voltunk Annával, miután Böbe itt hagyott bennünket. Erre következett még Anna tragédiája bő egy hónappal ez előtt. Így aztán - azt hiszem érthetően - nagyon szomorú voltam.
Esetleg benne vagy a folytatásban is?! Nagyon örülnék neki!
A megfejtésed természetesen tökéletes. Gratulálok!
Tehát amennyiben tevőlegesen is kész vagy a folytatásra, nagy izgalommal várom a saját (át)költeményedet! :)
Gyakran, míg rőten ég a sarki utcalámpa, S üvegje szélbe sír, s csapkodva leng a lángja, Vén külváros szivén, hol útvesztő a sár, S a nyüzsgő, vak tömeg zúgón erjedve jár,
Látni a rongyszedőt, ingatja furcsa séta, Fejet ráz és falat bökdös, mint egy poéta, A rendőrökre most ─ szolgák! ─ ügyet se vet, Szive áradva ont tündöklő terveket.
Már gimista koromban díjaztam ezt a srácot - mondhatom így, hiszen még ő fiatalabb egy évvel -, amikor néhány versét olvastam újságokban. 1971-ben sikerült megvennem az első kötetét. Nem fogod elhinni, 13 Ft 50 fillérbe került. :) Többek között ez a vers is szerepel benne.
Hosszú alkotói válság után végre sikerült elkészülnöm újabb "remekművemmel", íme:
Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgok fényért és szeretetért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait: tizenhat évem nem elég arra, hogy befogadjatok, nem elég arra, hogy fejemről letépjétek a megaláztatás pókhálóit?
Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok!
Hajnal. Dudolva ballagok hazafelé sok apró-cseprő dallal szívemben. Rámköszönsz, te szegény, piszkos utcaseprő. Oly tisztességtudón köszönsz, míg körűlted porzik a reggel: egyszerre csordultig telek alázattal és szeretettel. Megállok és elnézem soká zsíros, barázdás arcodat, gémberedett, nagy kezedet, torzonborz sárga bajszodat fölötte a pálinka-gőzzel. ...Őt látom most, a mennyeit benned, ó rongyos utcaseprő, ki sepred a föld szennyeit, ki világ bűnét elveszed és jó vagy minden emberekhez... Testvér, ha az üdvösségre jutsz, rólam el ne feledkezz!
