Az legyen megnyugtató számodra, hogy Jancsi bohóc meetingjein nincs nagy tolongás, tehát a nemzet egységét rongáló illiberált eszmék csak korlátozott (és korlátolt) körökben terjednek...
Odaszúrt egyet Magyar Péteréknek is, Lázár szerint ugyanis több százezer olyan Tisza-szavazó van – Pécsen is többen –, akik azt akarják, hogy Ukrajnát vegyék fel az unióba. Kollár Kingáról és a Tisza párt többi képviselőjéről azt mondta, „veszélyesek a magyar emberekre, de nemcsak ők, hanem azok is, akik rájuk szavaznak”.
---
Ez a lotyaszájú ótvarabb mint az Orbán. Merazlegalább belezúgott a hatalomba, valamit konyított is a megszerzéséhez aztán meghülyült, de letett valamit az asztalra.
De ez a batidai tróger ez semmit. Ennek csak a duma, a lotyaszáj, a ki a fasza gyerek style és az a nyomorult sorozatgyilkosokat idező debilmosolygás.
Most pedig többmillió ember egyszerűen "veszélyesnek" van nyilvánítva. Kedves János, te fasz: meg is jelölitek majd őket? Lesznek összefirkált, szétrombolt üzletek mert a tulajdonos "veszélyes"?
Ez szerintem már nem. Ez látja is, amit beszél, meg fogja irányozni a pszichiátriát, hát ennyire, ép ésszel, már nem mászhat bele valaki ebbe a mindenkit fölbérlő Brüsszelbe. A régi magyaroknak volt elég baja Béccsel, de Széchenyi se azért került Döblingbe, mert folyton az ottani mesterkedések foglalkoztatták volna. Igaz, kettejüket nem lehet egy napon említeni.
Ez a vaker egy igazi büdös féreg színvonala volt a dagadéktól. Nagyon foshat már, hogy lemegy egy pondró szintjére a pajorok és más gerinctelenek közé.
Kollár Kinga meg a többi tiszás felkelt reggel Brüsszelben, és havi 7-8-9 millió forintért egyfolytában azon dolgoztak ma is, nem tudom hány órában, hogy nekünk rossz legyen, hogy Magyarország sikertelen legyen, hogy önöknek ne sikerüljön, hogy nekünk közösen ne sikerüljön...
Ezek nem is magyarok, olyan állampolgárok, amiért éppen fizetik őket. A brüsszeliekkel ugyanez van, nem flamandok azok, nem is vallonok, hanem belgák.
kicsit tényleg... szóval a dokinak vannak még autói, amikkel kihajthat a forgalomba, ha jól beb@szott... dolgozni is elvarázsolt állapotban dolgozik a lelkem?
A férfi letartóztatást viszont nem rendelték el, mert a bíróság szerint nem áll fenn a szökés, az elrejtőzés, vagy a bűnismétlés veszélye sem. Dobó Dénes, a Debreceni Törvényszék szóvivője a Blikknek azt nyilatkozta, hogy a férfi „jelentős magyarországi ingatlanvagyonnal rendelkezik, nagy értékű gépkocsik vannak a tulajdonában, jövedelme jóval az átlag feletti, idős szüleinek kell segítenie, valamint van három gyermeke, akiknek a tartásáról gondoskodnia kell.” Ezek mellett pedig „nagyobb társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a foglalkozását az egészségügyben gyakorolni tudja.”
Annyi az egész, hogy néhány száz ismerősömmel küldünk egy jobbító szándékú E-mailt a Konklávénak, hogy, ha lehet, legalább pápának ne egy taplót válasszanak, van már néhány hatalom, amelyiknek ezt sikerült összehozni, ennélfogva legalább itt most már résen kellene lenni.
A másik, hogy, ha lehet a következő pápa ne az Urbano / Orbán nevet válassza, tekintettel az utolsó, ilyen nevű egyházfő működésére is:
"VIII. Orbán (1568. április 5., Firenze – 1644. július 29., Róma) a 235. pápa 1623-tól haláláig. A firenzei származású Barberini család tagjaként Orbán pontifikátusa több szempontból is mérföldkőnek tekinthető a pápaság történetében. Huszonegy éves uralkodása önmagában is figyelemre méltó, de ez volt az utolsó olyan pontifikátus, amely alatt a pápai állam terjeszkedni tudott.
Orbán volt az utolsó olyan egyházfő, aki a nepotizmussal családjának igen nagy előnyöket juttatott. Orbán több szempontból is szakított elődje politikájával. XV. Gergely több figyelmet szentelt a belügyekre, és a külpolitikába csak ritkán és meggondoltan szólt bele. Ezzel szemben Orbán pontifikátusának legvitathatóbb történései a harmincéves háborúhoz köthetők. A pápa furcsa módon a pápaság és az itáliai hegemónia érdekében többször is a protestánsok pártját erősítette.
A költőként is remekelő egyházfő rengeteg építészeti emléket hagyott az utókorra, ami a háborúkkal együtt óriási adósságot rótt a pápai kincstárra és Rómára is.
A féktelen költekezés pontifikátusa /szerkesztés /
Családi vállalkozás
Orbán a pápai állam és a Római Kúria belső ügyeit családi bizalomra alapozva akarta irányítani. A pápa uralkodásának legnagyobb vétségeként tartották számon Orbán nepotizmusát, ami valóban egészen átfogóvá vált nemcsak a kiosztott világi és egyházi méltóságok terén, hanem családi körén belül is. Három nappal hivatalos beiktatása után bíborossá nevezte ki unokaöccsét, Francesco Barberinit. 1627-ben őt tette meg a Vatikán könyvtárosának, majd 1632-ben alkancellárnak. A bíboros-nepos kinevezésén senki nem botránkozott volna meg, ugyanis noha tiltották a reformrendelkezések, mégis az unokaöccs bizalmas pozícióba helyezése megszokott volt a pápai udvarban. Ráadásul Francesco nem volt rossz választás. Nem élt vissza hatalmával, igaz ugyan, hogy ő építtette fel a római Barberini Palotát, de ő hozta létre a híres Barberini Könyvtárat is, amelyet 1902-ben a Vatikáni Apostoli Könyvtár részévé nyilvánítottak.
1627-ben egy másik unokaöcs, Antonio Barberini is a bíborosok közé állhatott, és 1638-tól a camerlengo igen fontos tisztségét tölthette be. Emellett Antonio a pápai seregek főparancsnoka lett, és több jelentős pápai legátusnak is tagja, sőt vezetője volt. Orbán szűkebb családi körében is bőkezűnek bizonyult, és 1625-ben a kapucinusok közé állt bátyját, Antoniót Senigaglia egyházmegye élére állította, majd három évvel később őt is bíbor kalappal ajándékozta meg. Antonio a Penitenciária vezetője lett, és ő is megkapta a vatikáni könyvtáros címet.
Az egyházi vonaltól elszakadva Orbán egy harmadik unokaöccsét is rendkívüli kegyben részesítette, de ezúttal világi hatalmat adott Taddeo Barberininek. Palestrina hercege és Róma prefektusa lett az ifjú Barberini. A nepotizmus révén a Barberini család feliratkozott Itália leghatalmasabb nemesi családjainak sorába. Orbánt pontifikátusa alatt több vád is érte családjának támogatása miatt, és az egyházfő többször is felkért egy teológusokból álló bizottságot, hogy vizsgálja ki a vádakat. De a bizottságok mindig a pápa oldalán döntöttek."
"Pope Urban X is a fictional pope created by French writer Voltaire in his 1759 novel Candide. In Candide's eleventh chapter an old woman declares herself to be the illegitimate daughter of Urban X and the Princess of Palestrina. In choosing the fictional name "Urban X," Voltaire was being particularly cautious not to attribute an illegitimate child to any Pope who had ever existed or might exist during his own lifetime, since at the time (and still as of 2025) the highest-numbered Pope Urban was Urban VIII (r. 1623–1644)."