Láttam a videoját, szerintem ő se olvasott tőle. Ez már egy magyar szokás: kinevezünk valakit nacionalistának, sovinisztának, ponyvaírónak, így aztán nem is olvassuk, mert nekünk elveink vannak.
Fekete Istvánnak több szerencséje volt, neki csak a Zsellérekből húzott ki részeket a szocialista irodalomkritika, de egy 2016-os László Ferenc (van, ki-e nevet nem ismeri?) recenziót ő sem úszott meg a Magyar Narancsban:
"A filmen, tévében és rádióban is egyaránt erőteljesen népszerűsített szerző mindeközben megmaradt az irodalmi élet külső peremén, írói rangjában meg-megkérdőjelezve, ami érezhetően keltett némi sértettséget a mind visszahúzódóbbá váló, szívével betegeskedő Fekete Istvánban. Élete utolsó esztendejében még egy könyvvel, a gyermekkorára visszatekintő, s szerencsés módon 1914-gyel bevégzett Ballagó időben bizonyította be, hogy igenis író: légkörteremtő erővel rendelkező, a gyermeki dolgokban tisztán látó, de a szülőfalu, a völgyek és berkek meg az ábrándos kamaszkor tájain túl elbizonytalanodó szerző."
a zuglói - rosszul tájékozott verebek - azt csiripelik, hogy pár civil főnök pszichológiai ráhatással bírta rá beosztottait, hogy szerinte az látszik az érintett szemében, hogy nagyon szeretne 2-3 napot ÖNKÉNT katonáskodni.
így az érintették egyből felismerték önmagukban azt az addig elnyomott vágat, hogy nekik is pont ez jutott eszükbe csak nem tudták ilyen frappánsan megfogalmazni.
Az érintett, kiképző és végrehajtó katonák véleményét az ügyről csak azért nem írom ide, mert bár az Index.hu fórum igen engedékeny de azok a szavak még itt is kivernék a biztosítékot.
ízlésen nem vitatkozunk, mert minek. wass albert szerintem maximum lektűrírónak jó, annak, aki pihenésként olvas, megteszi, én a funtineli boszorkányt vágtam a sarokba, úgy untam és olyan modorosnak találtam, hogy csak úgy zúgott. és egy csöppet zavart, hogy két német vaskeresztet hazudott magának, holott nem volt neki egy se (ungváry krisztián szíves közlése).
Nagyon régen, a Neo Rádión, még a tulajdonosváltás előtt, volt szerencsém hallgatni az általam (ennél többre) becsült Winkler Róbertet, és Bazsó Gábort. Kedélyesen mesélték, hogy ez a Wass, hogy hát ez mennyire nem tudott írni. Bazsó Gábor elnéző kacajjal mesélte, hogy elkezdte olvasni a Tizenhárom almafát, de le kellett tegye, mivel egyszerűen olvashatatlan volt. Meg írt még ilyeneket, hogy Korona és kard, meg ilyen nacionalistákat.
Én elolvastam néhány száz könyvet életemben, talán ezret, meglehet, többet. Mármost tudom, hogy az olvasást nem kilóra mérik, nem is darabra meg folyóméterre. Nem is biztos, hogy ettől egyáltalában összeáll műveltséggé.De annyit legalább tudok, ki jó író, ki nem. Lehet azt mondani, ennek vagy annak a stílusa nem tetszik, másnak az életfelfogása áll az embertől távolabb, de aki olyat mond, hogy Wass Albert írónak rossz, az hülye, azt nem lehet komolyan venni.Én nagyrészt Móra Ferencen nevelkedtem, Tömörkényen, meg Tamási Áronon, mellettük Fekete Istvánon. Mikor az első Wass Albert - könyv a kezembe került, nem tudtam letenni, míg ki nem olvastam. És bizony, tartom az említettekkel egyenrangúnak.
Mondják, soviniszta, fasiszta, antiszemita, romángyűlölő, sőt, a román bíróság, mint háborús bűnöst, távollétében halálra ítélte.
a) Hogy ki hisz az akkori román bíróságok magyarokkal kapcsolatos ítéleteinek, az is egy kérdés.
b) A Korona és kard, az egy régen népszerú történelemkönyv-sorozat egyik darabja, a Wass Albert-regény Kard és kasza.
c) Aki szerint soviniszta-fasiszta, annak ajánlom a Frászkarikamacskalikalócitrony (így!), vagy az Így jövénk ki, mink, a németek s a marhák című novellákat.De hát, tessék csak ebbe beleolvasni. Így ír egy romángyűlőlő soviniszta, egy velejéig fasiszta...?
"...Ahogy a falu hajlatához értem, összetalálkoztam az öreg Jószup bácsival. Fehérhajú s fehérbajuszú öreg ember ez a Jószup bácsi, csöndes és nagyon békességszerető, akivel gyakorta beszélgettem el régebben is, ha összekerültünk valahol. Kaszával s gereblyével a vállán jött a rétek felől, kicsit hajlottan és lassú járással, ahogy az vénemberhez illik.Köszönt. Én is köszöntem.
-Mi újság, Jószup bácsi? - kérdeztem merő kíváncsiságból, mert tudni szerettem volna, miként vélekedik a dologról.
-Szép sarjú van - felelte nagyon józanul az öreg -, csak be kell hordani hamar, nehogy elvigyék a katonák.
Igazi paraszti tárgyilagossággal mondta ezeket, s ez tetszett nekem, mert erő és belenyugvás egyszerre lakoztak nagy egyetértésben ezekben a szavakban. Tudtam, hogy mire gondol az öreg, mert katonák abban az időben nem voltak, mégis feltettem a kérdést.
-Miféle katonák?
-Hát, akik majd átmennek itten. Meg akik jönnek. Mert a katona katona, tudom én azt. Ha szép sarjút lát, fogja s viszi. Minden katona egyforma.mondotta ezeket s ezért tovább kellett tapossak a lelkében, hogy meglássam, milyen mélyre ér le benne a józanság.
-Magyarország lesz itt újra, Jószup bácsi!
Lehet, hogy tapintatlan mondás volt ez tőlem, így hirtelen, de az öreg nem vette zokon. Vállat vont, mintha nem is érdekelné erősen ez a kérdés.
- Hát... éppen hallom. Azt mondják. Úgy akarták az urak, Ausztriában. Az asszonyok mind jajgatnak, hogy jönnek a magyarok, s mi lesz velük. Mi hogy legyen? Amit az Isten adott nekik, ezentúl is úgy fogják használni, mint eddig. Nézd meg, ők lesznek az elsők, akik bebújnak a magyar katonákkal a szalmába. Tudom én azt, ismerem én az asszonyokat. Aztán mit bánják ők, hogy ki jön, mi jön? Aki jön, az jön s itt lesz. Urak dolga. Tőlem jöhet, aki akar. Tudom, hogy sem a kaszámat, sem a gereblyémet nem veszi ki a kezemből, hogy helyettem kaszáljon és gereblyéljen. Ezentúl is csak mi fogjuk a málét kapálni s a réteket kaszálni, ezentúl is fogunk adót fizetni, s aki akar, pálinkát iszik, fehérnép után jár... aki nem akar, nem teszi. Nekünk igazán mindegy lehet.
Az uraink pedig már éppen eleget loptak.- Tudod, uram - s itt lehalkította a hangját és körülnézett az utcán, hogy nem hallgatja-e valaki a beszédet, amit mondani készült -, tudod, ezért kellett elpusztuljon Románia. Mert mindenki csak lopott. Felhúzta a nadrágot, hivatalba került s lopott. Szétlopták egész Romániát. Na. Úgy mondom, ahogy van. Csak lopás, lopás, lopás. Senki nem gondolt az országgal. Mindenki csak igyekezett megtömni a zsebét. Hát most ott van. Én bizony nem sajnálom. Nem félek se a magyaroktól, se a németektől, sem az oroszoktól. Tőlem jöhet akármelyik. Egyik sem fogja kivenni kezemből a kapát, hogy málét kapáljon helyettem, az biztos.
Köszönt, rántott egyet a kaszán s a gereblyén, azzal ment tovább. Sokáig néztem utána. Ahogy a barna őszi délutánban a falu házai között tovadöcögött, olyan volt éppen, mint maga a hajlott, bölcs, egyszerű termőföld.
Kívül a falun, alig hagytam el az utolsó házat is, egy asszonyt látok loholni a nyomomba. úgy igyekezett szegény, mintha lelke üdvössége függött volna attól, hogy velem szólhasson.-No, mi a baj? - vártam meg a törökbúzás széliben, mert láttam, hogy igen nagy bánatja lehet. Kendője csücskit szorongatta az orra alatt, s a szemén is látszott, hogy a sírást éppen csak az én kedvemért hagyta abba.
-Hát bizony, van baj sok - sóhajtotta, s újra sírni kezdett olyannyira, hogy meg kellett kérjem, hagyja abba az én kedvemért még egyszer, ha már az előbb meg tudta tenni.Idősebb román asszony volt a szegénység közül, ismertem jól, járt napszámba hozzánk, s a fia is, míg nem vitték el katonának, ott dolgozott az igáslovak körül. Csak nyomogatta a kendő csücskit az orrához, s úgy nézett fel rám szipogva, mintha engem küldött volna az Isten azzal a feladattal, hogy megvigasztaljam a síró asszonyokat.
-Hát bizony, van baj sok - öltögette szipogva a szót -, s jöttem, hogy szépen megkérjem a mariászát, mert nem voltam én rossz asszony soha, mindig jöttem a kertbe dolgozni, ha hívtak, s a fiam is, míg el nem vitték katonának, ott dolgozott az udvarban, hűséges volt és szorgalmas szegény...
-Eddig igaz - nyugtattam meg -, de most lássuk, hogy mi kéne?
Nagyot fohászkodott, ahogy a szavakat rendbe szedte célszerű felelet céljából.
-Várj, mariásza - kezdette el akkora ijedelemmel, hogy magam is megrettentem tőle -, azt beszélik a faluban, hogy felgyújtod a románok házait mind, s azért jöttem, hogy megkérjelek, az én kicsi házamat ne gyújtsad föl, mert mi lesz akkor velem... s a fiammal... inkább teszek néhány napszámot, s a fiam, ha hazajön, beáll újra a lovakhoz... bühühühű...
Néztem a szegény asszonyt, aki olyan keservesen sírt a maga kis kunyhója iránti aggodalomból, hogy azt hittem, egész Nagyromániáért nem sírt olyan mély és igaz fájdalommal senki. Néztem és azon gondolkoztam egy pillanatig, hogy mit mondjak ennek az asszonynak? Szerettem volna elkapni a gazembert, aki ezzel a gyalázatos híreszteléssel falunk békéjét és csendjét felkavarta. Olyan istenes két pofont kentem volna le neki ott abban a percben, hogy úgy csörögtek volna szájában a fogai, mint tél idején a szánkazörgők a lovak nyakában. Fertelmes és undorító merénylet volt ez a békesség s az egyetértés ellen, nem is születhetett meg, csak olyan ember fejében, aki nadrágot hordott és várost viselt a fejbőre alatt.
Hangosat nevettem. Pedig káromkodni, vagy sírni szerettem volna, olyan borzasztó volt. De elképzeltem magamat, ahogy házról-házra járok egy kanna petróleummal és egy skatulya gyufával, és gyújtom fel a falut.Nevettem. Az asszony előbb csodálkozva nézett fel rám, azután letörülte a könnyeit s nevetett ő is. S a koraőszi ég párás fátylain keresztül a délutáni napfény is nevetett, de a nevetése olyan volt éppen, mintha sírni akart volna."
A delikvens nemet mond, akkor nem, és megy a delikvens, ő kiszállt.
------------------------------------------------
a Honvédség nem kötelez senkit semmire.
nekik ez púp a hátukon.
Úgy hiányzik nekik a közszolgák önkéntes képzése mint ablakos tótnak a hanyatt esés.
Ez egy közszolgálati-köztisztviselői ügy.
Civil közszolgálati ügy.
Valamelyik hülye kitalálta, hogy ha a civil köztisztviselő ÖNKÉNT jelentkezik ilyen pár napos bohóckodásra akkor civil káderlapjára kap egy piros pontot, ami hasznára válhat a civil ranglétrán való előrelépéséhez.
A köztisztviselők kb. 1-2%-a jelentkezett ilyenre.
Oda mindenki önként ment.
Kérelmére.
Magam részéről feleslegesnek tartom.
A helyszínen ha rábeszélte valaki a kézigránát dobásra a kislányt akkor az biztosan nem a katona volt, mert a katona tudja, hogy milyen felkészítés kell előtte.
a dobató parancsnokok (katonák) amúgy is úgy félnek az alkalmi dobóktól, még katonáktól is, mint a tűztől.
Mert ők pontosan tudják, hogy a felkészületlen dobó balesetveszélyes.
Bencsik András december 8-án még szerepelt a Sajtóklubban, a következő adásban, december 15-én viszont már nem. A két időpont közt a Demokratán egyetlen szóba jövő cikke jelent meg, a címe Véres a horizont volt.
„Itthon ezalatt politikatörténeti jelentőségű esemény zajlott le, amelynek során Menczer Tamás államtitkár sikeres merülést hajtott végre a trutymóba, ahol élő adásban volt képes alulmúlni Magyar Péter mindeddig alulmúlhatatlannak hitt bunkóságát. Ha az volt a cél, hogy a tiszások előtt alázzák meg a vezérüket, akkor ezt sikerült elérni. Vélhetően azért, hogy ha a vezér sérthetetlenségének mítosza megrendül, akkor a tábor elkezd újabb, erősebb vezért keresni magának. Hát nem tudom. Eddig Magyarországon az öv alatti politizálás a jobboldalon nem volt divat, eddig bennünket a szeretet és az összefogás ereje – és méltósága – vezetett sikerre. De most nagyot változott a világ, úgy tűnik, a szabályok elveszítették jelentőségüket, mintha csak egy számítana, a túlélés bármi áron."
George Simion szerint ma már túl kevesen tudják, hogy mit jelent valójában Trianon, túl kevesen tudnak arról a megaláztatásról, amit az erdélyi románok átéltek – olvasható a politikus oldalán.
Trianon nem Magyarország büntetése, hanem az igazság pillanata volt. Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt. Mi visszaszereztük, ami már a miénk volt, vérrel és akarattal
– írta a trianoni békeszerződés 105. évfordulójának alkalmából.
Forrásunk szerint ez a fajta kormányzati politika a Kádár-korszakéhoz hasonlít, ahol a külügyminisztériumok bilaterális kérdésekkel, például kereskedelmi egyezményekkel szöszöltek. Az igazán kényes politikai kérdéseket azonban a szovjet blokkon belül a kommunista pártok külügyi osztályai tárgyalták le egymás között. Ezen analógia szerint a nemzetközi trumpista mozgalommal kötelékben repülő Orbán Balázs pozíciója megfeleltethető az egykori MSZMP KB Külügyi Osztálya vezetőjének.
Padányi Viktor esete (heheposzt) 2025.06.05by jotunder
Magyar Péternek sikerült egy Padányi Viktor nevű hungarista majmot idéznie a trianoni évforduló alkalmából, ami nem tudom mennyiben rosszabb, mint a Wass Albert nevű hungarista majmot idézni, és az szintén előfordult már vele. Hont András szokásos, kora délutáni selyemmajmozásában ezt szóvá is tette. Ami, tekintettel arra, hogy Padányi Viktor valóban egy antiszemita fütyi volt, teljesen jogos. De a poszt nem erről szól.
A vicces az, hogy a Mandiner és a Magyar Nemzet is szemlézte Hont Andrást, hogy milyen jól megmondta.
Padányi a magyar „jobboldal” egyik aprószentje, aki éppen csak egy kicsit volt antiszemitább, mint az idős Csurka (nem biztos, az idős Csurkától már a vérvád sem állt távol). Orbán Balázs dédapja, akire olyan büszke, kőantiszemita bűnöző volt, Kohán Matyit talán azért „emelték ki”, mert leírta nyilvánosan, hogy nagypapája rendszeresen „a mocskos zsidaja” felkiáltással emlékezett meg Soros Györgyről (úgy igazságos, hogy megjegyezzem, nem volt rá büszke, legalábbis akkor még nem). Valamiért itt túltengenek az antiszemita nagypapák, akikre egy ideig büszkék az unokák, nem mintha Bayer Zsolt az egyik unoka, nem akart volna heti rendszerellenességgel zsidót verni, sőt kicsit ölni is, persze csak az ízéért.
Magyarországnak elég randa antiszemita múltja van, amiről mesélhetne a családom, ahogy persze Hont András családja is. Magyarország jelene sem feltétlenül cukika zsidóügyben. És ja, Magyar Péternek kellene magánál tartani egy listát azokról, akiknek az okosságait lehetőleg nem idézi. De….
„Engem nem igazán érdekel, hogy politikailag hová szokás sorolni László Andrást. Ő maga – ha jól emlékszem – ultrajobboldaliként határozta meg magát már gyerekkorától kezdve. De mit jelent ez ebben a mai, lassan már mindent alulmúló közbeszédben? A világon semmit.” -írta Győrffy Ákos László András halálakor a Mandineren. Ez a László András írta, hogy Szálasi Ferenc „Magyarország lánglelkű Nemzetvezetője, Hazánk és Nemzetünk, de a Világ történelmének is glóriája, a Hősök Hőse, az Életszentség örök fároszi példaképe, a Mártírok közül a legnagyobb”.László András semmivel sem volt kisebb fütyi, mint Padányi Viktor.
