A helyzet valódi tragédiája nem az ágyneműhiány, hanem az a reflex, ahogy a rendszer reagál arra, amikor a valóság megszólal.
Egy dolgozó nem panaszkodik, nem lázad, nem politikát csinál, hanem megpróbálja betömni azt a rést, amit az intézmény már nem képes.
És erre nem megoldás, hanem fenyegetés érkezik. Ez sokat elmond arról, hol tartunk.
Az esztergomi kórház dolgozója a lakosságtól kért ágyneműt.
A posztját a vezetőség sérelmezte és úgy fogalmazott, hogy
"Lehet, hogy nem kell dolgoznom sem mennem".
Természetesen a probléma nem oldódott meg.
A poszt szövege:"
A Vaszary Kolos Kórház Belgyógyászati
Osztályának dolgozójaként fordulok Hozzátok egy kéréssel.
Nap mint nap azért dolgozunk, hogy betegeink mielőbb felépüljenek, de sajnos jelenleg nagy hiányt szenvedünk paplanokból és párnákból
.Szeretnénk, ha minden nálunk fekvő beteg méltó körülmények között, puhább takarók alatt pihenhetne a gyógyulás ideje alatt.
Mire lenne szükségünk?J
ó állapotú, tiszta paplanokra (lehetőleg műszálas, ami bírja a magas hőfokú mosást).
Párnákra (kisebb és nagyobb méretben is).
Plédekre.
Ha van otthon felesleges, már nem használt, de még jó állapotban lévő darabod, kérjük, ne dobd ki, hanem hozd el vagy érte megyek!Minden apró felajánlás óriási segítség a betegeink kényelméért. Köszönjük az összefogást."
