Keresés

Részletes keresés

cyr45 Creative Commons License 2023.11.01 0 0 2660

"Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét"

Előzmény: cyr45 (2659)
cyr45 Creative Commons License 2023.11.01 0 0 2659

Ady Endre: Hunyhat a máglya

 

 Hunyhat a máglya:
Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.


 
Léda, elűzhetsz:
E vén, hű kutya-szemektől
Sohasem menekülhetsz.


 
Szerelmi máglya
Fölgyujtja tán újra a véred:
Hiába, mindhiába.


 
Jönnek a rémek:
Ezek a szomorú, vén szemek
El nem engednek. Néznek.

 

 

Előzmény: Sallai Gabri (2658)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.10.27 0 0 2658

Siralomház (Baka István)

 

Nagyon közellé lett a távol,
Már félig benne élek én;
Mint felbontott palack nyakából,

Csurog az édes, égi fény

 

Napjaim csorba poharába;
S iszom, amíg tart, úgy iszom,
Mint utolsó kancsó borát a
Betyár, ha csendőrtoll-iszony

 

Lesi az órát ásitozva, –
Mikor vezethet engemet
Az udvarnégyszög-borzalomba,
Ahol akasztófám mered.

 

Nagyon közellé lett a távol;
És végleges ítéletem:
Csurog-csurog az ég nyakából
Megromlott fényű életem.

 

Ezek a szomorú, vén szemek
Nem néznek soha másra.

Előzmény: cyr45 (2657)
cyr45 Creative Commons License 2023.10.06 -1 0 2657

"Mint felbontott palack nyakából,
Csurog az édes, égi fény"

Előzmény: cyr45 (2656)
cyr45 Creative Commons License 2023.10.06 -1 0 2656

Tompa Mihály:

 

TANÁCS.


 

 Tanuld meg e leckét, barátom:
Nem lenni de látszani csak!
És boldog lészesz e világon,
Uralkodol királyilag!
Im: nyegleség, mely mitsem átall -
És fénye mellett hasznai ...
Gúny és nyomor, valódisággal:
Válassz! - könnyű választani!


 
Szép élni békében, homályban,
Nem lenni nagy próbák alatt;
Szebb és legszebb: felkelni bátran,
Gazt verni, védni igazat;
De legjobb így zajongni: jellem
S szilárdság mindenek felett!
És nagy bölcsen mindig szél ellen
Forgatni a köpenyeget.


 
Ez a világ egy nagy beteg-ház,
Hol annyi ember képzeleg,
Hőst, dúst s irót csinál az agyláz,
Vannak itt grófok, hercegek;
Rögeszméjénél fogd az embert,
Mint ártó műszert a nyelén,
S vezetheted, - ha addig nem ment,
Orránál fogva könnyedén.


 
Csak légy törvényes: azt ki kérdi,
Igazságos vagy-é vajon?
A bölcs ő dolgát tudja s érti:
Más otthon, más a piacon;
Sok ember lett gyors fordulóban
Rosz, jó, meg' rosz, amint szorult ...
Hisz a világ nem ad méltóan
Sem pelengért, sem koszorút.


 
Ha költő vagy: csak tüszkölj, tombolj,
És légy üres, - hangzó az űr;
Széppel, szabállyal mitse gondolj!
Nem is szellem, féket ha tűr ...
A patak is csekély vizével
Malmot hajt és nagy zajt csinál,
Mig a tengerszem mélységével
Csendes a bérc szikláinál.


 
Mint pap, csak ezt mondd mindig: oh! oh!
S forgasd az égre a szemed,
Sohajts hosszúkat, mint a fúvó ...
S a hívek lelkét megveszed!
Csak szót, szót, lengőt, pengőt, cifrát ...
Csak füstöt, nem zsarátnakot;
S meglelted a hiresség nyitját
S a nyegleséget áldhatod.


 
Bár ki s mi légy: csinálj tolongást,
Dobszó mellett áruld magad!
És drágán fogsz elkelni, meglásd ...
Mert vak s bolond mindig akad.
Közöld jól a vágást, hogy átjuss
A nyaktörő uton, tetőn:
Derék ember maradt Pilátus,
Mig a szent felfeszítve lőn.


 
Tanuld meg e leckét barátom:
Nem lenni, de látszani csak,
És boldog lészesz a világon,
Uralkodol királyilag!
E tudományban nagy haszon van,
Aranyat érő szók ezek;
Kövesd, ha tetszik! - Én azonban
Nem követem, bár elveszek!

 

Előzmény: Sallai Gabri (2655)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.07.21 0 0 2655

A klinikán még egyszer (Lator László) Igen! Aktuális

 

A klinikán még egyszer látni kellett
amit de másképp néhány napja volt csak
hogy emelkedik süllyed pőre melled
gép segítette hogy légszomjad oltsad
simogattam kék folttal tele ványadt
karodat s ingerült fájdalmam alján
túlfelén a reakcióhiánynak
éreztem mégis ott a fiatal lány
s kívántalak iszonyú szerelemmel

Tán bolyonghatott még valami lélek-
formájú benned vagy mit tudom én mi
hisz rászedett szíved még egyre bírta
bár koponyádból csorgott el a véred
a képernyőre makacsul az élet

talán szabályos cikkcakkját írta
de amiért értelme volna élni
vak útján már nem volt módom beérni

Hisz tudtam én régóta öreges lett
járásod lett aminek lenni kellett
hogy lazult-romlott ez vagy az a részlet
de öregen is szerettem a tested
a mégiscsak hibátlan szép egészet
történhetett s történhet még akármi
tudtam húsodban ízedben szagodban
megismételhetetlen alakodban
marad a pusztulásnak ellenállni
bevehetetlen még valami fészek
ifjúságod vad édessége ott van
s ha meztelennek láttalak az éhes
kívánság ugyanúgy ajzotta testem
a közösülés kiismerhetetlen
a részletekben teljes gyönyöréhez

 

Ez a világ egy nagy beteg ház,

hol annyi ember képzeleg,

 

 

       
Előzmény: cyr45 (2654)
cyr45 Creative Commons License 2023.07.17 0 0 2654

"a képernyőre makacsul az élet
talán szabályos cikcakkjait írta"

 

Aktualitása is van, sajnos...:-(((

Előzmény: cyr45 (2653)
cyr45 Creative Commons License 2023.07.17 0 0 2653

Elizabeth Barrett-Browning:

 

 

Rád gondolok!

 

 

Rád gondolok! – Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért – a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: – látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! –
nem gondolok Rád – itt vagyok veled.

 

Előzmény: Sallai Gabri (2652)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.07.17 0 0 2652

Karácsony (Benkő Gabriella)

 

Ahol annyi a szomorú
És az elrontott élet,
Ahol annyi a háború,
És a hamis ítélet.
Ahol az irigység tombol,
És a pénz a hatalom,
Ahol a háború rombol,
Pusztul élet és vagyon.
Ahol a szellem, a tudás

Egy eltévedt mozgalom
Ahol a jutalom busás,
Ha hazug vagy és barom.
Ott kell a szeretet napja,
jobban, mint akármi más,
Ott kell, hogy az ember kapja
Lélekben a gyógyulást.
A karácsony összefogja
a sok széthulló kezet.
A karácsony visszahozza
Az eltévedt lelkeket.
Legyen ez az ünnep nekünk
A szeretet virága.
A karácsony legyen lelkünk
Felébresztő harangja.
Ahogy a harang megszólal
Szent karácsony hajnalán,
Úgy szökjön fel a mély sóhaj
A családok asztalán
Csengjen össze az emberek
Karácsonyi fohásza,
Hozzon reményt, szeretetet
és békét a világra.

 

Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:


 

Előzmény: szerveres (2651)
szerveres Creative Commons License 2023.06.03 0 0 2651

Móra László : Lepkeszárnyon

 

Álomvilágba vitt a lepkeszárnyam.
Álomfolyondár fonta át szívem.
S mint szálltam, szálltam, messze szálltam:
Nem látta senkisem.

Álomvilágba napcsókok fogadtak,
Meleg lehelte megtépett szívem,
S míg álmaim így bétakartak:
Nem bántott senkisem.

Álomvilágban nem volt bénatestem,
Ott nem volt könnyvirágos a szívem.
S míg Ég azúrján fényt kerestem:
Nem hajszolt senkisem...

Kattogj utolsót álmodó szívem!
S hogy merre tértem, meddig szálltam:
Ne tudja senkisem.

 

Ahol a szellem, a tudás,

Egy eltévedt mzgalom

 

 

Előzmény: Sallai Gabri (2650)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.04.14 0 0 2650

Ady Endre : Álmodik a Nyomor

 

Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,

 

Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.
 Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,

 

Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.

 

Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt

Foltatlan ruhát, tisztességet

S emberibb szavakat.

 

 Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hog ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.

 

 Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a Nyomor

 

Álomvilágban nem volt bénatestem,

 

 

Előzmény: Lisbeth3 (2649)
Lisbeth3 Creative Commons License 2023.04.13 0 0 2649

"Kicsit több bért, egy jó tál ételt,

Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat."

Lisbeth3 Creative Commons License 2023.04.13 0 0 2648

Király Gábor: Szóltam

 

Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet
azt mondtad, nyugalom, ezek nem ilyenek.

 

Szóltam, hogy nem lesz se földed se hiteled,
szóltam, hogy bilincsbe verik a gyereked,
Szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.

 

Szóltam, hogy be fogják mocskolni apádat,
szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.

 

Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
azt mondtad, unalmas már ez a károgás.

 

Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.

 

Szóltam hogy viszi az egyház a sulikat,
szóltam hogy mérnökök helyett majd kulikat
képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.

 

Szóltam, hogy felbontják mindegyik leveled,
szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.

 

Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
azt mondtad, „véggye meg magát a férgesse”,
azt mondtad, ráérek, elhiszem ha látom,
így jártál, megszoptad, édes egy barátom.

 

 

Forrás: http://www.epa.hu/00800/00843/00130/05/szoltam/index.html

Előzmény: cyr45 (2647)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.13 -1 0 2647

"szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
szóltam, hogy nevükre íratják hazádat"

Előzmény: cyr45 (2646)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.13 -1 0 2646

Radnóti Miklós

 

MINT ÉSZREVÉTLENÜL

 

Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.

 

Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

 

De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.

 

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.

 

És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,

 

de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.

 

És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.

 

 

Előzmény: Sallai Gabri (2645)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.04.03 0 0 2645

Márai Sándor: Olyan világ jön

 

Olyan világ jön,

amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

 

A szépség inzultuslesz

A tehetség provokáció

És a jellem merénylet!…

 

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

 

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van

 

Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,

Előzmény: cyr45 (2644)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.02 0 0 2644

"A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció."

Előzmény: cyr45 (2643)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.02 0 0 2643

Váci Mihály:

 

Ha érdemes - Ha nem

 

 

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem.

Nehéz - s el kell fogadni
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni,
kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj;
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől;
s mert rá is jut erődből,
lefödne - úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni
kínban azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen
nem értük! - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért.

Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni mégis azért, mi
csak együtt sikerül.

Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem
- de törvény s vállalt sors ez,
ha érdemes, - ha nem!

Előzmény: Sallai Gabri (2642)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.04.02 0 0 2642

Kérés az öregséghez (Áprily Lajos)

 

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

 

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

 

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

 

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

 

Csak bugdácsoló patakok csevegnek,

folyók a torkolatnél csendesednek.

 

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen

 

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.

Előzmény: cyr45 (2641)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.01 0 0 2641

"Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek."

Előzmény: cyr45 (2640)
cyr45 Creative Commons License 2023.04.01 0 0 2640

Ady Endre: Kicsoda büntet bennünket?

 

 

Halottak-e már a halottak
Bennem és künn-künn, szerte-széjjel
S volt-e Élet, vagy csak megloptak
Bennünket
S a Sors csak meglopottat büntet?

Nézem most már förtelmes kéjjel:
Mik az élők, mik a halottak,
Mit hoz a nappal és az éjjel
S bennünket
Milyen ellógott Isten büntet?

Mik a jelenek s mik a voltak,
Mik jönnek az északi széllel,
Mi üt ránk ma és mi lesz holnap,
S bennünket
Szülőnk gerjedelme mért büntet?

Bennem és künn-künn, szerte-széjjel
Halottak-e már a halottak
S alusznak-e nagy gödrű méllyel
S bennünket,
Igazakat, ki a Gaz büntet?

Előzmény: Sallai Gabri (2639)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.03.26 0 0 2639

Gyökér (Radnóti Miklós)

 

A gyökérben erő surran,
esőt iszik,földdel él
és az álma hófehér.

 

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.

 

Gyökér karján féreg alszik

gyökér lábán féreg ül,

a világ megférgesül.

 

De a gyökér tovább él lent,

nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.

 

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

 

Virág voltam,gyökér lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.


 

Mik a jelenek s mik a voltak,
Mik jönnek az északi széllel,

 

Előzmény: cyr45 (2638)
cyr45 Creative Commons License 2023.03.25 0 0 2638

"Gyökér karján féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül."

Előzmény: cyr45 (2637)
cyr45 Creative Commons License 2023.03.25 0 0 2637

Reményik Sándor: A láthatatlan lakoma

 

 

A házikót,
A madáretetőt,
Barátom ajándékát,
- Barátomét, ki messze vándorolt -
Mint minden télidőn
Kifüggesztettem most is ablakomba.
Kiszórtam a magot a madaraknak.
Jönnek a cinkék seregestől:
Széncinke,
Kékcinke,
Barátcinke
- Barátomtól tudom a nevüket.
A kopogtatásukat hallgatom csak,
Nem látom őket,
Nem bírok odanézni
Leeresztettem a függönyt.
Fekszem az ágyban s falnak fordulok.
Beteg vagyok és gyulladt a szemem,
S künn vakító fényes fehér világ van,
Tündérvilág.
Nem énnekem való.
Leeresztettem a függönyt a világra.
Egy kicsit mégis fáj ez a dolog.
De hát mit akarok?
Gyönyörűséget, két fáradt szememnek?
Vagy, hogy jóllakjanak a madarak?
Az etetőt barátom készítette
Lombfűrésszel. A magot Isten adta.
Mért gyönyörködjem én a lakomában?
Elég ennyi: Egy kis kopogtatás,
Jel az elveszett tündérvilágból,
Egy-egy hangocska, foszlány, töredék,
Madarak és angyalok kórusából,
Az eljövendő Tavasz kórusából:
"Dicsőség Istennek a mennyben!"

Előzmény: Sallai Gabri (2635)
cyr45 Creative Commons License 2023.03.25 0 0 2636

 

Szia!   Ezek szerint csak én voltam túlságosan vaskalapos az ügyben?...

 

Fenn ugyanis ez szerepel: 

Az áttekinthetőség érdekében külön hozzászólásban adjuk a megfejtést és a feladványt.

 

Kékkel pedig általában az előző feladvány megfejtett sorai szoktak kiemelésre kerülni.

Szóval, a megfejtés, és új feladvány ilyen "összevonása" számomra magas volt, elnézést!:-)

Előzmény: Sallai Gabri (2635)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.03.24 0 0 2635

Szia! Ott volt a következő feladvány!

 

- Barátomtól tudom a nevüket.
A kopogtatásukat hallgatom csak,

 

Előzmény: cyr45 (2634)
cyr45 Creative Commons License 2023.03.23 -1 0 2634

A megfejtés kicsit érdekesen állt össze, de ez előfordul.

 

Viszont hol marad a következő feladvány?...

Előzmény: Sallai Gabri (2633)
Sallai Gabri Creative Commons License 2023.03.22 0 0 2633

Tóth Árpád Az olvasóhoz

 

Ludas Matyit mindenki ismeri,
Híre hetedhét országot bejárt,
Ő volt, ki egy nagyúrnak isteni
Jókedvvel jól ellátta a baját;
A dölyfös úr nem fért már a bőrében,
S Matyi szólt: Ennek kend levét megissza,
Ha garázdálkodik, hát Matyi szépen
Háromszorosan veri kenden vissza!

Pöffeszkedő népség akad ma is,
Ki dölyffel magát feltolni meri,
A feje üres, a mája hamis,
S a jóízlést gőggel arcul veri;
Nem addig a! Szóljunk oda nekik
Sorjában, hogy magát el egy se bízza;
Hallja az úr! ha illetlenkedik,
Háromszor veri kenden Matyi vissza!

Ludas Matyit, a friss, vidám fiút,
Fogadd szívedre, nyájas olvasó,
Az út, amelyen jár, egyenes út,
S a szava nyílt, nem álnok sugdosó;
Jókedvét, mint derüs, arany vetést
Hinti a szivekbe, hogy majd e tiszta
Humort, e harsány, zengő nevetést
Szívetek százszorozva verje vissza!

- Barátomtól tudom a nevüket.
A kopogtatásukat hallgatom csak,

 

- Barátomtól tudom a nevüket.
A kopogtatásukat hallgatom csak,

 

 

 

Előzmény: Lisbeth3 (2632)
Lisbeth3 Creative Commons License 2023.02.24 0 0 2632

"...a szava nyílt, nem álnok sugdosó;
Jókedvét, mint derüs, arany vetést
Hinti a szivekbe"

Lisbeth3 Creative Commons License 2023.02.24 0 0 2631

Reményik Sándor: Charon

Napbarnította csolnakos apó.
Megfáradt arcát béke-lobogó:
Hófehér szakáll lobogja körül.
Nem igen búsul s nem igen örül.
Barátságban él éggel és tengerrel,
Változó széllel, ingatag emberrel.
Amint evez, a mozdulatában
Nincs semmi komor, halálos erő,
Szelíd ívben lendül előre, hátra,
S gyémánt esőt perget ezüst hullámra
A holdvilágban a két evező.

És mégis, ahogy szemben ülök véle
S hosszan nézem, oly különös a képe.
Tán az teszi, hogy egyedül vagyunk,
És mindíg beljebb, beljebb haladunk.
A rév-lámpákra finom pára száll,
Már összefolyik élet és halál.

Túl egy más part, - ködös körvonalak,
S itt velem ez a misztikus alak...
Merre haladunk, hol kötünk ki hát?
Vajjon nem feledték el számba tenni
Az obulust, a holtak rév-díját?

Előzmény: cyr45 (2630)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!