Történetek Thranxról és a Földről, a múltból, jelenből és a jövőből, valamint egyszervolt Smaragderdei csodák...
Minden, ami a fantázia (b)irodalmába belefér...
"Félreérteni csak azt lehet, amit nagyon akarunk. (Mester egyik bölcsessége)
Szárnyalj velem, hogy szárnyalhassak Veled.
Álom ködösvényén járva, Ujból vele álltam szemben, Aki egykor kedvesem volt Egy korábbi életemben.Elhagyatott utnak szélén Esthomályban állt a háza, A galambduc népe csendben, S rudján aludt már a páva.Égő lámpa volt kezében, Azt a küszöbre letette, S bánatos szemének égő Tekintetét rámvetette.Száll felém a néma kérdés: - Nem hallhatom, csupán látom - "Amióta elszakadtunk, Mi a sorsod, mondd, barátom?"Megkisérlem választ adni - Mindhiába! melyen ketten Megértettük egymást egykor, Azt a nyelvet elfeledtem!És hiába álltam némán, Egyre-másra csak töprengve, Sem a neve, sem a nevem Nem jutott már az eszembe.Jobb kezét nyujtotta némán, Könny ragyogott két szemében, Szótlanul és önfeledten Álltunk ketten kéz a kézben -Lámpánk lángja végsőt lobbant, S elaludt az esti szélben...(R.Tagore)
Csillagfényes szép estét, jó éjszakát kívánok mindenkinek!
Azt hiszem ismertek annyira, hogy tudjátok rólam sosem voltam Orbán Viktor nagy kedvelője. A tegnap tartott választási eredmény után viszont mégis azt kell mondanom a jelenlegi helyzetben nem vagyok benne biztos, hogy ez most helyes döntés volt. Az eddig végzett munkája egy részéért minden esetre köszönet illeti meg Orbán Viktort.
Végül majd meglátjuk hová jutunk, addig bízzunk benne, hogy Magyarország és az emberek helyzete nem fog romlani. Éljen Magyarország!
Kertészkedem mélán, nyugodtan, Gyümölcsfáim közt bíbelek; Hozzám a tiszta kék magasból Egyes daruszó tévelyeg; Felém a kert gyepűin által Egy gerlice búgása hat: Magános gerle a szomszédban – S ifjú nő, szemfödél alatt.
Kevés ember jő látogatni, Az is csak elmegy hidegen: Látszik, hogy a halott szegény volt, Szegény s amellett idegen. Rokonait, ha van rokonja, Elnyelte széles e világ; Nem nyit be hozzá enyhe részvét, Legföljebb… a kiváncsiság.
Műhely körül a bánatos férj Sohajtva jár, nyög nagyokat; Ide fehérlenek deszkái, Épen azok közt válogat. Amaz talán bölcső leendett, Menyegzős ágy eme darab: Belőlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót farag.
Siránkozik a kisded árva, Amott sir öntudatlanul; Ha nő szegény, az életkönyvből Nehéz első betűt tanul! Ölében rázza egy cselédlyány, Duzzogva fel s alá megyen: „Sirj no, igazán sirj!” kiált rá, S megveri, hogy oka legyen.
Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe… Eh, nékem ahhoz mi közöm! Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be.
Közönyös a világ… az élet Egy összezsúfolt táncterem, Sürög-forog, jő-megy a népség Be és ki, szűnes-szüntelen. És a jövőket, távozókat Ki győzné mind köszönteni! Nagy részvétel, ha némelyikünk Az ismerőst… megismeri.
Közönyös a világ… az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s – harap. S ha elsöpört egy ivadékot Ama vén kertész, a halál, Más kél megint, ha nem rosszabb, de Nem is jobb a tavalyinál.
Költő vagyok. Nyugdíjba mentem. Kit érdekel költészetem? Igaz, csak a közösbe tettem, és Isten adta a tudást nekem. Tán másképp látom a világom, s a versem ingyen is adom, és dolgozom még itt a mában, ezért nincs is szabadnapom.
Költészet napján ünnepelnék, de nem hívott meg senki sem, ha hívnának csak ingyen tennék, pénzért nem számolnak velem. Nem baj, mert másnap választhatnak, olyat ki szebbet, jobbat ír, kinek szavai jobban hatnak! …és nem pirul el a papír!
Nem kell az igazság a népnek, csak megvezetés, s kényelem, úgy jó, ha parancsszóra lépnek, mert a lelkük igénytelen… Dobd csak szemétre azt, ki érted tette a dolgát szüntelen, az is igaz, hogy te nem kérted: maradjon igaz, s bűntelen!
Nem akarnám letenni lantom, de én is láncom csörgetem, s nem jut már el hozzád a hangom, bezárt kapudat döngetem! Hát írass új verset magadnak, van már rá program. Jól teszed! Helyezd sírba, immár nyugodtan, az érted szóló költészetet!
A mai estére én is kíváncsi leszek. Nem foglaltam állást sem az egyik, sem a másik oldal mellett vagy ellen.
Azt viszont tényként kell leszögezni, hogy amit idén a választás megnyerése érdekében Magyarországon folytattak az elmúlt hónapokban, ez volt a legmocskosabb dolog az eddigi választások történetében.
Szép tavaszi napot kívánok Neked is! Vigyázz Magadra a kerti munkálatokkal azért csínján az időjárás csalóka ilyenkor áprilisban. No holnap kíváncsi leszek a választás kire esik majd?
Voltaire, a híres francia író és filozófus, híres volt hatalmas kávéfogyasztásáról. A történeti anekdoták és feljegyzések szerint naponta 40-50 csésze kávét is elfogyasztott.
A szegényparasztság érdekeiért fellépő népi íróként és politikusként 1945–1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke, 1947–1948 között – kommunista nyomásra – földművelési helyett honvédelmi miniszter, a koalíciós idők (1945–1948) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége.
ÉleteGyermek és ifjúkora
Édesanyja Veres Julianna cselédlány, édesapja, Posta Péter gazdag paraszti családból származott, de szülei sohasem léptek házasságra, így ő anyja vezetéknevét kapta. Anyjával és mostohaapjával, Nagy Józseffel a Hortobágy folyó partján, a Vókonya tanyán élt 8 éves koráig. Négy évig Balmazújvárosban járt iskolába, de 12 éves korától már dolgozott: kisbojtár, napszámos, részes arató volt, majd 1913-tól vasúti pályamunkás.
Az első világháború idején, 1917-ben katona, telefonos az olasz fronton. 1918-ban a köztársasági hadsereg katonája. A magyarországi Tanácsköztársaság idején a balmazújvárosi földosztó bizottság, a munkástanács és a községi direktórium tagja lett. 1919-ben kötött házasságot Nádasdi Juliannával, akinek tőle öt gyermeke született, közülük a legidősebb fia, Nádasdi Péter1920-ban jött a világra, és szintén író lett belőle. A házasságkötése évében, 1919 májusában Veres Péter román hadifogságba esett.
A Horthy-korszakban (1920–1945)
1920-ban a hadifogságból hazatérve a Tanácsköztársaság alatt folytatott tevékenységéért egyévi fogházra ítélték Debrecenben. Kiszabadulása után mezei munkásként és pályamunkásként kereste kenyerét. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében tevékenykedett. Alapító tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt balmazújvárosi szervezetének. Mozgalmi munkája miatt többször lefogták a csendőrök.
Első írása a Századunk című folyóiratban jelent meg, Vámbéry Rusztem közölte olvasói levelét. 1930-tól jelentek meg a parasztsággal és a földkérdéssel foglalkozó írásai a baloldali és haladó lapokban (Népszava, Föld és Szabadság, Századunk, Korunk, Gondolat, A Mi Utunk, Válasz, Kelet Népe). 1931-ben részt vett a szociáldemokrata párt országos kongresszusán. Több ekkor írt regényének kézirata elveszett, legkorábbi műve, az Aszály című regény csak halála után került kiadásra (1972). Cikkek, tanulmányok prózai művek mellett verseket is írt. 1932-ben elbeszélései jelentek meg a Korunkban, ugyancsak a Korunk közölte verseit is (1933). Első jelentős műve az Alföld parasztsága című szociográfia; a Válasz 1934-ben közölte két fejezetét, könyvalakban 1936-ban jelent meg. Ezzel vonta magára a Válasz körül csoportosuló népi írók, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre figyelmét; 1937-ben már a Márciusi Front egyik vezetője. 1943-ban a népi írók által rendezett balatonszárszói konferencia egyik szónoka volt.
Könyve 1942-es kiadásának borítóján
Szenvedélyes hangú publicisztikai írásokban nyilvánított véleményt a kor legégetőbb társadalmi kérdéseiről (földkérdés, német veszély, népi-urbánus ellentét, a magyarságért, a nemzet sorsáért érzett felelősség): Szocializmus, nacionalizmus (1939); Mit ér az ember, ha magyar (1940); Népiség és szocializmus (1942). A népi írók táborán belül a falusi szegénység szószólója volt. de hatottak rá a korproblémákat jelző faji és nacionalista nézetek is. A 30-as évek vége felé szoros kapcsolatot tartott a baloldali mozgalmakkal szemben a korabeli értelmiség körében hatalmas népszerűségnek örvendő, legnagyobb hatású szervezettel, az akkor erős népi szárnnyal és szociális programmal rendelkező Turul Szövetséggel és a hasonló, a szegényparasztság problémáit a magyar faj védelmével összekötő szélsőjobboldali mozgalmakkal. 1939-ben tiszteletbeli idősebb taggá, „dominus”-szá választották, több népi íróval együtt, és elmélyült kapcsolata a Turul népi szárnyával. Egyik fő képviselője a népi írók által ekkor formálódó harmadik utas politikának, mely mind az internacionalistának tartott kommunizmust, mind a német hatalmi törekvéseket szolgáló nácizmust elutasította, és hangsúlyozottan magyar szocializmust akart, határozottan etnikai alapon, a magyarság német és zsidó befolyás elleni védelmének igényével.[4] (Ekkori elgondolásainak nagy részét az 1947 után kiépülő szovjet típusú rendszer idején maga is bírálta.) Folyóiratokban, napilapokban közölt verseken, elbeszéléseken, cikkeken kívül nagyobb művekkel is jelentkezett: Számadás (1937), Gyepsor (1940), Falusi krónika (1941), Szűk esztendő (1942). Regényeinek, elbeszéléseinek alig van cselekménye, félig szociográfiák, félig önéletrajzok, középpontjukban a napszámos élet, az alföldi agrárproletár, a kisbérlő létért való küzdelme áll, szinte tudományosan pontos, tárgyszerűen aprólékos naturalizmussal ábrázolva. A második világháború alatt háromszor hívták be munkaszolgálatra, 1944-ben bujkálnia kellett a németek és a nyilasok elől.
1945 utánVeres Péter 1947-ben, a március 15-i ünnepségen a Parlament előtt honvédelmi miniszterként, jobbszélen Erdei Ferenc1947. május 1-i ünnepség, Hősök tere. Az emelvényen a koalíciós pártok vezetőiként (balról) Veres Péter, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád
1945–1949 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke volt. 1945 márciusában az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökeként irányító szerepet játszott a földreform végrehajtásában. A koalíciós idők (1945–1948) politikai életének egyik legnépszerűbb közéleti személyisége. 1947. március 14-étől1948. szeptember 9-éig honvédelmi miniszter – kényszerűségből, mivel a kommunisták a földművelési tárcát nem engedték a Parasztpártnak.[5]
A politikában elsősorban a szegényparasztságot kívánta képviselni. Világnézetének polgárellenessége, nemzetközpontú szocializmus-képe közös pont volt a kommunista eszményekkel. Meggyőződéses híve volt a társadalom szocialista átalakulásának, ha ebben a kérdésben voltak is viták közte és a kommunista párt között.
1946-ban a Nemzeti Paraszt Párt nagyválasztmányán a kommunista párttal való együttműködést támogatja: „Együtt kell menni a munkásosztállyal még akkor is, ha az együtthaladás során adódnak konfliktusok.”[6] 1947-ben, a szovjeteknek a magyar többpártrendszeri politikába történő első erőszakos beavatkozásakor Kovács Bélát, az FKGP elnökét elrabolták, a parasztpárt Veres melletti másik vezéralakja, Kovács Imre tiltakozásul kilépett, és elmenekült az országból. Amikor ezután a Magyar Közösség koncepciós perben gyakorlatilag megsemmisítették az FKGP vezetését, Veres a törvénytelenségek ellenére kitartott a kommunistákkal való együttműködés, így a Baloldali Blokkban maradás mellett. 1945–47 közötti lojalitásának köszönhetően a Magyar Közösség per idején sem volt érdekük Veres eltávolítása.[4]
1948-as A paraszti jövendő című könyvében még az egyéni gazdálkodást népszerűsítette a szovjet mintájú kolhozosítással szemben. Ezzel néhány hét alatt kihullott a politikai élet első vonalából.
Évek múlva viszont az 1956 előtti kollektivizálási politika hibái ellenére is a mezőgazdaság szövetkezetesítését támogatta. 1954-ben lett a Magyar Írószövetség elnöke. Az 1953-tól, Sztálin halálát követő szovjet irányváltás hatására a kommunista keményvonalasok és reformkommunisták közt megélénkülő küzdelmek párton kívüliként elkerülték, a mellőzött népi írók megszólalását, az írói autonómia növelését célzó lépéseket támogatta, de a reformkommunisták rákosista múltja és neofita buzgósága taszította.[7] Ugyanakkor bízott abban, hogy a kommunisták kijavítják hibáikat, és alkalmasnak tartotta őket az ország vezetésére.
Az 1956-os forradalom alatt
1956. szeptember 17-én az Írószövetség közgyűlésén a 25 fős elnökségbe 6 nem párttag népi írót is beválasztottak, Veres Pétert megerősítették elnöki pozíciójában. 1956. október 23-án a Bem-szobornál zajlott százezres tüntetésen Veres Péter olvasta fel a Írószövetség határozatát, amelyben követelték Nagy Imre visszatérését a kormányba. A tömeg követelései viszont már aznap túlléptek az általa képviselt óvatos reformista állásponton. A forradalmat lelkesedéssel, a fegyveres felkelők harcát aggódással fogadta.
...csuda nap, csuda esemény: íme a forradalom. Petőfi: Feltámadott a tenger! [...] De, ó, most hallom a rádióból 24-én reggel, hogy vér is folyt [...] ó, hallgatag, gyermeteg magyar népem, sokáig aludsz, és aztán elveszíted a fejed” – írta naplójába.– Veres Péter: Olvasónapló, 1956–1969. Szépirodalmi K., Budapest, 1988. 103. o.
23-án este ott volt a Parlamentben, amikor a reformista írók a kommunista politikusokkal Nagy Imrét várták. A jelenlévő Sinkovits Imre visszaemlékezése szerint „Nagy Imre végül megérkezett. Mekis, Hidas meg Erdei ültek velünk szemben az asztalnál. Ott volt Veres Péter, Devecseri Gábor, sok más író. Veres Péter követelte, hogy valamit mondjanak a népnek. Ugye, elhangzott már az a szerencsétlen Gerő-beszéd. Általában sok szerencsétlen beszéd hangzik el történelmünk során, még napjainkban is. Mire az akkori elvtársak közül vagy Mekis, vagy Hidas – már nem tudom pontosan – azt mondta: a maguk csürhéje, maguk hozták ide, maguk vigyék el!. Én Péter bácsit életemben egyszer, akkor láttam indulatosnak. Azt mondta: amikor a voksunk kell, akkor derék, magyar választópolgár elvtársak vagyunk, most meg csürhe!? Ezután beszélt az erkélyről Nagy Imre.”[8]
Október 27-én Benjámin László, Déry Tibor, Háy Gyula, Illyés Gyula és Zelk Zoltán mellett aláírója egy művészmemorandumnak, melyben az ingadozó Nagy Imrét fegyverszünet meghirdetésére kérik. A forradalom alatt és az ellenállás időszakában írószövetségi elnökként józan, megfontolt irányt képviselt, személyét sok különböző csoport elfogadta. Vezetésével az Írószövetség a forradalom leverése utáni hetekben is hitelesen képviselte a reformeszméket.
A Kádár-korszakban (1956–1970)Juha Richárd kisplasztikáján
1956-ban készült el Budán Gárdonyi Géza úti háza, ahol haláláig lakott. A Nemzeti Parasztpárt újjáalakításakor (mint Petőfi Párt) minden korábbi párttisztségéről lemondott (formálisan ugyanis még mindig ő volt a párt elnöke). A kádári hatalommal végül is megkötötte a maga kiegyezését, elfogadta a hatalom bírálatát a népiekről és a neki juttatott közéleti funkciókat,[7] miközben igyekezett lehetőségeit a rendszer keretein belül a népi írók és értékrendjük minél kiterjedtebb képviseletére, illetve szükség esetén bajba jutott írótársai megsegítésére felhasználni. Közben folyamatosan írt és adták ki köteteit. 1968-tól a Hazafias Népfront Elnökségének tagja volt. Ekkoriban a hivatalos párt irányvonalhoz kapcsolódva a nyugati kulturális hatásokat (pl. tánczene, „nyegle beszéd”), az anyagi javakra törő „kispolgárokat” elítélte, a puritán paraszti erkölcsök és a népi hagyományok megtartására szólított fel.
Írói munkássága
Olvasónaplója, naplójegyzetei, közírásgyűjteménye tanúsítják, hogy élete végéig sokat olvasó, állandóan művelődő ember volt. Sokoldalú munkásságát mindvégig a „népben, nemzetben gondolkodni” eszme jegyében fejtette ki, kényes kérdésekről is bátran szólt, példát adott a közéleti, elkötelezett írói magatartásból. Hatalmas levelezést folytatott, szinte az egész ország számára „Péter bácsi” volt. Írótársai találóan nevezték rendkívüli egyénisége miatt „egyszervolt-ember”-nek. 1954–1956-ban az Írószövetség elnöki tisztét töltötte be. Műveit 17 nyelvre fordították le. Emlékműsorát a Magyar Televízió1977-ben sugározta.
A szocializmus és a magyarság kérdéseivel foglalkozott mind politikai, mind irodalmi tevékenységében. Történelmi realistának nevezte magát. A Próbatétel című novelláskötetében (1950) az átalakuló, a kollektív életet kezdő falu új típusait rajzolta meg. A Pályamunkások című regénye (1951) önéletrajzi részlet, felidézi mint válik egy szedett-vedett bandából a munka embert formáló hatására közösség. Keményen bírálta a hivatali bürokráciát, az opportunizmust, a karrierizmust Almáskert című novellájában, 1954-ben. Ugyanakkor túlzott gyanakvással szemlélte a városi kispolgárt. Mindkét írása az erkölcsi kérdések iránti érzékenységét mutatja. A 3 nemzedék, végső címmel Balogh család története, a szegényparaszti élet enciklopédiája, 3 nemzedék és egyben a parasztság 20. századi históriája. A trilógia kötetei 1950-ben, 1952-ben és 1957-ben jelentek meg először.
Ne felejtsetek elmenni választani most talán tényleg 1945 óta az első olyan választás amitől az ország további jövője függhet. Sok összetevő nehezíti meg a választást, ebbe nem is akarok belemenni. A jövőbe senki nem láthat, a múlt meg nem old meg semmit. Igazából jómagam sem tudom, hogy kire kell adnom a szavazatomat , Bízzunk benne, hogy bárki is lesz az új kiválasztott, a jelenlegi helyzethez képest rosszabb sors nem vár Magyarországra és a magyarokra!
Szia! Pedig nagyon le vagyok lassulva, a melótól minden porcikám fáj, kezem tele van sebekkel, ma pl. 3 sérülést szenvedtem. Ezek közül az egyik piszok rossz helyen ért, a bal tenyerem közepét, ezért pár napot vissza kell majd fognom magam a melóban.
Kedron völgyéből tavasz-illat árad, Lágy szellő viszi Jeruzsálem felé… A megújhodó élet zsongó muzsikája, Kíséri halkan a kőházak közé…
Gyönyörű tavasz van… Mandulavirágos, Varázslatos, csodálatos napja. Áldozatul küldi a völgy az illatát És himnuszt zeng a Kedron patakja.
A város élénk. A nép az utcán tolong, Mert kire jött, egy Ember közeleg, Aki csodát tesz, betegeket gyógyít… A Messiást várók szíve megremeg.
Remény csillan a sóvárgó szemekbe, A lelkek mélyén a tűz fellobog. Szabadító jön, a világ Megváltója, Érte a népek szíve vár, dobog!
Próféta! Jézus! Názáretből való!… Egyszerű fia egy falusi ácsnak De soha még ember így nem szólott, Megrázó erővel a bűnös világnak.
Szava izzó, mint folyékony arany. Igazság, erő, mi belőle árad. Jóság, alázat simul a szemében És emberekért munkálkodik, fárad.
Messziről morajlást hoz a tavaszi szél, A csodatevő próféta közeleg. Ellenállhatatlan, csodás erő viszi Az embereket egymáshoz közelebb.
Egyszerű ruhában, szamárháton ülve, Jön az Ember, a bűnösök barátja, Tanítványai körülötte mennek, Sokezer torok a hozsánnát kiáltja.
„Hozsánna Néked!” Harsogja a tömeg, „Ki jössz az Úrnak dicső nevében!” Öröm-mámor tombol a lelkekben, Legtöbb embernek könny ül a szemében.
„Hozsánna Néked! Dávid Fiának! Te vagy a dicső, hatalmas Király! Izráel népe a próféciák után, Messiás, Messiás! A jöttödre vár!”
Pálmák lengnek, virágok hullanak Szőnyegek terülnek le a poros útra, Dicsőség, hozsánna, Isten Fiának, Ki a reménységnek örökvizű Kútja.
Dicsőség Néked! Jézus, Messiás! Az örök város így fogad ma téged. Bevonultál a lelkekbe, szívekbe, S meghódítottad a Te bűnös néped.
*
A helytartó előtt lármás tömeg tolong, Öklüket rázzák, vádat kiáltanak, Bent Pilátus faggatja az Embert, De sokszor némán marad a szent ajak.
Tegnap még ünnepelt király volt, Tegnap még szemét nyitotta a vaknak, Ma már fogoly s dicső homlokára Gúnyból, tövisből koronát raknak.
A nép vádol, a nép könnyen felejt, Már nem emlékeznek a sok csodára. A meggyógyított vakok és bénák is, Halált kiáltanak az Ember Fiára.
Jézus már ott is áll. Pilátus rámutat: „Íme az Ember! Én tisztának látom!” A tömeg felzúg: „Feszítsd meg Őt!” Pilátus szól: „Én mégis elbocsátom!”
„El ne bocsásd! Inkább Barabást! A mi népünk Őt bűnösnek látja! Ha elbocsátod, vedd most tudomásul, Nem vagy többé a császár barátja!”
A nép követel. Pilátus megdöbben. A „császár barátja” meghajtja fejét, Csendesen hallgatja a követelést, És megváltoztatja az ítéletét.
Szól: „Barabbás mehet!” Kezeit megmossa. „Ez Ember vérétől én ártatlan vagyok!” S átadja Jézust a népnek kezébe, Kik megcsúfolják a drága Főpapot.
*
Kedron völgyében keresztet ácsolnak, Virágok hullanak a tavasz is gyászol… A legszebb virág, a világ reménysége Az emberi szívekbe már alig világol.
A megcsúfolt Mester, a Jóság, Szeretet, Már ott roskadoz a kereszt súlya alatt. Vér csurog drága, sebzett homlokáról S verejtékével a porba hullanak…
Megtört szemében a fájdalom könnye, Mint drága gyémánt csillog a nézőre. Nincs aki segítsen, nincs aki megszánja, Durván rátámad a poroszló az őre.
A Golgotára visz fel az utolsó útja, Gyűlölet köve az, amelyen botladoz.
Tegnap: hozsánna, virág, diadal, Ma: halál, szitok, mit a nép kiáltoz:
Már áll a kereszt, fenn a Golgotán, Átütve a drága szív, a lábak, kezek. Elszállt ajkáról az utolsó sóhaj, Sötétség borít be földet és eget.
A nép riadtan áll a kereszt körül, A mennydörgéskor egy ajak sem szólt. Csak a százados szólalt meg utána: „Ez ember valóban Isten Fia volt!”
*
Kedron völgyéből tavasz illat árad. A Golgota hegyén nyílnak a virágok. Jézus feltámadt, diadalt aratott! S megváltotta a bűnös világot.
Ember! Ki az élet útján botladozol S előtted nincs fény, csak a sötét este, Nem vesztél el, mert az örök élet fénye Ragyog le rád, csak nézz fel a keresztre!
Virágok napja, szép virágvasárnap, Jövel, jövel már, bontsd ki röpke szárnyad! Hintsd be virággal az avar mezőket, A kertek fáit, félve rügyezőket, Óh, szánd meg őket!
A tél hosszú volt, oly zord s oly kegyetlen, A rét, az erdő még most is kietlen. Virágok napja, jer, lehelj a földre, Bús szürke foltjait varázsold zöldre, Szép puha zöldre!
Jövel, jövel, s te véled fecske, gólya, Üres fészkeknek hadd legyen lakója! Szakadjon vége a nagy némaságnak, Szívüket töltsd be, akik dalra vágynak, Oly régen vágynak!
Ihol közelg. Feje virággal ékes, Az arca nevetős, a hangja édes. Bájos, milyennek a szívem kívánta, Mint egy virágos, nevetős leányka, Szép kis leányka!
Ihol, már itt, virággal megrakottan, Hallom a dalt is: fecske száll amottan. Eresz aljának újra van lakója, Csörgő patakban kelepel a gólya, A kedves gólya!
Ihol, már itt van. Nyílnak a virágok, Vidám dal járja be a nagyvilágot, Hirdetve hegynek, völgynek, rónaságnak: Leszállt a földre szép virágvasárnap, Legszebb vasárnap! Benedek Elek aláírása
Annyira jót mosolyogtam a Betűrejtvényekbe írt hozzászólásodon. Akár velem is megtörténhetett volna, ha más adja ezt a feladványt. Szerintem azért asszociálhattál a tévére, mert annak nagyon sok márkája volt már. Ami hirtelenjében eszembe jut: Tavasz. Munkácsy, Carmen, Kékes, Orion... Viszont rádióban én csak a Sokol névre emlékezem, nem tudom, hogy a különböző gyártmányú rádióknak volt-e egyáltalán márkaneve.
Végre. Egy 3 órás áramszünet után- melyet előtte 8-10 percenként egy-egy rövidebb előzött meg.- A gépet teljesen szétcseszte, a helyreállítás is egy fél órát vett igénybe. Remélem a mai napra már vége lesz ennek a szrságnak.
Egy átlagos felnőtt emberi szervezetben nagyságrendileg 30-40 billió (3-4 × 10¹³) saját emberi sejt található. Ezzel szemben a bennünk és rajtunk élő mikroorganizmusok száma meghaladja ezt: a baktériumok száma szintén a 10-100 billió (10¹³–10¹⁴) tartományban mozog, a korábbi becslések szerint tízszer annyi, újabb kutatások szerint inkább arányaiban közel azonos a saját sejtek számával.Íme a részletesebb bontás:
Emberi sejtek: Kb. 30 000 milliárd (30-40 billió).Baktériumok: Kb. 10 000 - 100 000 milliárd (10-100 billió). Ezek többsége a bélrendszerben és a bőrön él, és a mikrobiom részét képezi.Vírusok: A szervezetben élő vírusok (virom) száma még ennél is jóval magasabb lehet. Bár a vírusok egy része betegséget okoz, sok vírus a normál flóra részeként, tünetmentesen van jelen.
Összességében elmondható, hogy az emberi test több baktériumot és vírust tartalmaz, mint ahány saját emberi sejtből áll, ami a "virtuális szervünknek" is nevezett mikrobiom fontosságát mutatja.
Szia! Idáig még nem jött be a jóslat, pedig azzal riogattak hogy Győr-Sopron és Vas megyével kezdődik, majd az egész országra kiterjed. A szél az viszont bejött, lehet, hogy nem 90 km-es, de elég közeli lehet hozzá, mert mindent osszeborogat. A hőmérséklet siralmas, napközben is alig éri el a 3 fokot. Jobbat nem tudok , ki kell várni a végét....
Nálunk Pesten kicsit hűvösebb volt a mostanában szokásosnál, de nálatok valóban esett a hó, mint azt előre jósolták? Nem néztem híradót, mert dolgoztam, így nem tudhatom.
Kívánok nagyon boldog húsvéti ünnepeket!
