Csak óvatosan az adakozással! Csalás! Valszeg nagyon jó üzlet ez a csalóknak!
"Tegnap egy vidéki faluban jártam, és nehéz volt látni: egy hét éves kislány vacsorája csupán olajos kenyér volt"..."A poszt végén elhelyezett sürgetés - "ennél jobb helyre most tényleg nehéz lenne adni" - a klasszikus manipuláció eszközeivel élve próbálja kikapcsolni a felhasználók racionális szűrőit, hogy az empátia azonnali utalássá konvertálódjon."
Laczkfi János önéletrajzi kötetéből egy részlet. A FB oldaláról...
Megvolt mindenünk, az omladozó falú lakás, melynek vécécsészéjében télen finoman befagyott a víz, ahol esős időben a csengő magától is megszólalt, ahol a bojlert minden vízmelegítéskor kékes vulkáni lángnyelvek nyaldosták, ahol a falak diszkréten süllyedtek, a konyha kövezete megrogyott, remekül gurult rajta az üveggolyó. Tiszta romantika... Az otthonteremtést támogatták: lomtalanított bútoraink, földre tett matracunk, bordóra festetett, kinyúlt függönyeink és a fillérekért vett, koporsóforma, idomtalan barokk tálaló!
Nem voltunk nagyon eleresztve, míg Simon fiunk kisbaba volt, mi, egyetemista szülők, csak neki vettünk egy-egy csirkemellet, hogy jusson neki hús, és a lehámozott csontból levest főztünk diadallal. Más nem nagyon kerülhetett bele, mint a puszta diadal, de hát lazacból, gorgonzolából, argentin bélszínből, kaviárból finomat főzni nem kunszt! Juli ellenben zseniális kőleveseket és kőfőzelékeket alkotott.
Legfőbb kedvencemnek a hordószámra előállított köménymagos leves bizonyult. Minthogy heti két cselgáncsedzést tartottam, még kettőre jártam, továbbá mindennap futottam, erősítettem, állandóan rettentő éhes voltam. Így aztán merőkanállal jártam rá a fagyos köménylevesre, nem bírtam megállni. Egyik barátunk borzadva kérdezte Julitól: én ennyire szeretem a köménymagos levest? Juli bölcsen legyintett: jaj, ne is mondd, ez már függőség.
A menü változatos volt, egyszer sült krumpli tökfőzelékkel, másnap tökfőzelék sült krumplival. Ugye, attól függ, honnan nézzük. Vagy vettünk a hentesnél egy kiló csalamádét, és hozzá friss, házi kenyeret. Aki azt mondta volna, szegények vagyunk, dühömben biztos megkergetem a háztömb körül.
Egyik este egyetlen fej vöröshagyma volt odahaza, mire Juli közölte, ő inkább nem éhes, lefekszik aludni. Mondtam, én meg éhes vagyok, bevacsorázok, ha a fene fenét eszik is. Ugye, milyen romantikusan hangzik a népdalban: „van vöröshagyma a tarisznyában, keserű magában?” Nos, megtapasztaltam, hogy nem keserű, hanem durva. Egész éjszaka facsarta gyomromat, valósággal fetrengtem kínomban.
Ünnep volt, mikor szégyentelenül leárazott almára bukkantunk a zöldségesnél, vettünk is egy targoncányit. Hámozáskor derült ki, hogy a héja hibátlan, ám a belseje megfagyott, tiszta barna. Rettentően kétségbe estünk, és megpróbáltuk minimumra szorítani a veszteséget. A Simon ételének turmixolására szolgáló, ajándékba kapott kisgépen ledaráltuk lének az egészet. Hú, de finom volt, beittunk rendesen a bánatra, majd megindultak végtelenített ingajárataink a konyha és a vécé között. A tatár talán nem hajt, de a fagyott alma leve igen. Még misére is úgy mentem el, hogy nejlonzacskóval rögzítettem magamon Simon egyik pelenkabetétjét. Az óvatossági betét minden lépésre diszkréten zizegett.
Humorgyógyászi karrierem kezdete is erre az időszakra tehető. A kicsi Simon lázas beteg volt, harminckilenc fok. Rettenetes, tehetetlen érzés egy ilyen vékonyka, törékeny, fehér kis testet egészen erőtlennek látni, lázrózsákkal az arcán. Nem segít sem ész, sem erő, sem akarat, ápolgattuk, és vártunk. Valakit közben fel kellett hívnom, közeli barát volt az illető, így megengedtem magamnak az ökörséget, és köszönés gyanánt belenyerítettem a fekete bakelit-készülékbe: HIJÓÓÓÓREGGELT, VIETNÁÁÁÁM!
A poén közel sem hatalmas, ám a telefoncsevej közben arra lettem figyelmes, hogy Simon, aki imént még moccanni se tudott, most lelkesen fel és alá rohangászik a lakásban, azt rikoltozva: JÓÓJEGGELT, NYEVITNYÁM! Megmértük a lázát, teljesen lement. Így lesz a közepesen gyenge humorból és az agyonverhetetlen jó kedélyből éltető energia. Én pedig utóbb jövedelmező üzletágat építettem akkor felfedezett képességemre.
Csak tájékoztatásul: az Interspqr-ban és a Penny Markec-ben 600 ft-ért lehet kapni 1 kg félbarna kenyeret! Igaz, nincs felszeletelve. Én hol az egyikben , hol a másikban szoktam venni, mert eléggé különbözőek, a pennysnek eléggé fehérkenyér jellege van. 900 ft/ fél kg az nekem elég minőségi kenyérféleségnek tűnik, az ilyen munkásemberek, mint jómagam is, elégedjenek meg az olcsóbbal!
1) A mai KATA-sok ugyanúgy ajvékolnak és a kormányra mutogatnak. És hazudoznak mint állat, hogy "belekényszerültek" az adócsalásba. Lsd. Für Anikó legutóbb, meg az összes többi. Leírtam a múltkor. Az, hogy vállalkozóként tudtak munkához jutni, az egy dolog. De ennek nem egyenes következménye a KATA szerinti adózás. Simán bejelenthették volna magukat rendes adózóként, rendes havi fizura, rendes járulékfizetéssel. Senki nem kényszerítette őket a kata-ra.
2) Itt egy Kulka János interjú, hogy mennyit keresett anno... Csak a Szomszédokban.... Az akkori átlagfizetés SOKSZOROSÁT. Négyszázezer vs. 13-15ezer volt akkoriban egy átlagfizetés.
kzs szerintem az első három legjobban fizetett előadó között volt évtizedeken át. És nem mentség, hogy anno az átkosban az ORI (vagymi) nem fizetett utánuk járulékot.
Eltelt >35 év a rendszerváltás óta. Nyugodtan felturbózhatta volna a nyugdíjalapját ezalatt.
De egyszerűbb - főleg kampányidőszakban - siránkozni....
Jól is néznénk ki, ha járulékfizetés nélkül mesés nyugdíjban úszkálna!
Ha valakinek nincs casco biztosítása, akkor siránkozhat, hogy nem fizeti a biztosító az összetört autója kárát..... Még tán körbe is röhögik.
Remélem lesz meg coming-outoló tücsök, hogy fel lehessen sorolni a kisnyugdíjas-sirató propagandacikkek alatt.
Igen, a 8 % , 100 ezer alatt kapó kisnyugdíjas tömegbe Koncz Zsuzsa, Nagy Feró, Für Anikó is beletartozik. Rengeteg hasonló ember még rajtuk kívül, aki igenis tudatosan szarta le a járulékfizetést és élt parazita életet.
(80 feletti pedagógus ismerős kb dupláját kapja. Vajh miért.)
Az ezeregyedik tücsök: bár jól keresett, bacott járulékokat fizetni vagy csak minimálisat, most pedig csodálkozik, hogy miért ennyi a nyugdíja. Na vajon miért???
A Jászai Mari-díjas színésznő a Palikék Világában mesélt némi humorral a várható nyugdíjáról.
„Jó egy vagy másfél év még. Hogy a bánatba ne várnám, hát kapok nyugdíjat” – jegyezte meg viccesen. Hozzátette, számításai alapján havi 29 ezer forintra számíthat, ami egy tank benzinre lesz elegendő. Úgy véli, ez annak köszönhető, hogy a művészeket vállalkozói státuszba kényszerítették, ami miatt minimális járulékot fizettek.
100% hazugság, hogy a vállalkozói státusz MIATT csak minimális járulékot lehet fizetni.
Vállalkozóként saját maga dönti el mindenki, hogy mekkora fizetést kap és mennyi járulékot fizet!! Nehogy már a kormány legyen hibás, hogy adót csalt három évtizeden át!!!
