"A háztáji a téesztől fillérekért kapott vagy lopott vetőmaggal, trágyával, gyomirtóval dolgozott - amit a téesz is lehet hogy leárazottan kapott, mert minden árat eltérítettek a piacitól a politika igényei szerint."
A termelés 40%-a származott háztájiból...az mind lopott volt ? A felsorolt anyagokat nem is látta a kistermelő. Rendszerint a kapálás meg a kézi betakarítás volt az övé.
Bármilyen szörnyűnek tűnik is, de a rokonain kívül senki nem fog ingyen másokra dolgozni azért, hogy egyenek és életben maradjanak ... és ez a múltban is így volt. Rövid távon esetleg, amíg van esély a kölcsönösségből eredő viszont-előnyre. Ennek a viszont-előnynek a valószinűsége távolsággal fordítva arányos. A szomszédnak inkább segítünk mint egy 9000 km-re lakónak. De a szomszéd is fizet a segítségért, viszontsegítséggel vagy annak erős esélyével, vagy mert társadalmi együttélésünknek része. Egyéb emberekkel az elszámolás módja a szolgáltatásaink kifizetése - az árucsere, a pénz, nagyon jó értékmérője a teljesítménynek. Azok viszont félnek tőle akik zavarosban halászva mások munkáján próbálnak élni.
Abszolút élettől elszakadt gondolatnak tartom, hogy egy európai dolgozzon azért, hogy egy afrikai megegye és 5-8 gyereke szülessen akiket újabb európaiaknak kell etetni. Hogy mit csináljon az afrikai? Jó kérdés, majd bizonyára kigondolják maguknak. (Csak gondolom, hogy majd minden reggel felkelnek és elmennek dolgozni és az egész társadalmukat ennek alapján szervezik meg - valahogy Európában is így kezdődött. De lehet, hogy majd tudnak ettől ügyesebb megoldást is, végül is az ő életük.)
Ne szakítsuk ki az élelmiszer-termelést és -piacot a mindenkori gazdaság egészéből. A "legvidámabb barakk"-ban nem azért volt olcsó a jó minőségű élelmiszer (értsd: háztáji), mert keveset kerestünk. A minimálbéresek ma is azt teszik és többen vannak, mint a középosztály. A háztáji a téesztől fillérekért kapott vagy lopott vetőmaggal, trágyával, gyomirtóval dolgozott - amit a téesz is lehet hogy leárazottan kapott, mert minden árat eltérítettek a piacitól a politika igényei szerint. A maszek zöldséges meg azért akkor is drágább volt, mint az ABC-ben kapható ... inkább nem minősítem.
Miért szívja el ma sok éhezőtől (hazánkban is!) az élelmiszereket a fizetőképes kereslet? (Megsemmisíteni azért semmisítenek meg készleteket, mert a tárolás és a szállítás többe kerülne az előállításuk költségénél is. Továbbá a jótékonysági szervezetek nem begyűjtenek, csak várják az adományokat.) Azok az éhezők keveset keresnek, illetve segélyen élnek, mert nincsen fizetőképes kereslet a munkájukra. Amíg ezen nem tudunk változtatni, semmin nem lehet változtatni, mert a rendesen kereső és adózó dolgozóknak (multimilliomos, nagypolitikus és bróker bizony kevés van köztük) kell megfizetniük a segélyezés költségeit.
Ami a gasztronómiát illeti: ha tehetném, egy 24 órás időutazásra hívnám a gyerekeimet – úgy a 60'-70' évekbe, max, a 80' évek derekáig. Rájuk bíznám annak eldöntését, hogy a reggeli-ebéd-vacsora (szentháromság plusz nasi) mi legyen; amit éppen megkívánnak – hiszen akkoriban, még nem minősült képzőművészeti alkotásnak egy-egy (menő, a világ legtávolabbi tájékairól importált haszonnövényeiből, a legritkább, lehetőség szerint, valamelyik kihalófélben lévő állatfaj teteméből, hirtelenjében remekelt, ha akarod, ha nem, de minden körülmények között, a lehető(leg)egzotikus szósszal körbe locsolt/csepegtetett) menüsor, de nem is erre akarom kihegyezni a mondandómat.
Miután az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerek, alapvetően háromféle összetevőből állnak (fehérje, szénhidrát, zsír), akkoriban még, az őshonos haszonállatok és (organikus) növényekből készített, adalékmentes ételek készültek. Fillérekért, néhány forintért. (Hidd el, volt ilyen.) Mégpedig akként (mint most is), hogy a kész-és félkész ételek, valamint az alapanyagok árában ugyanúgy megjelent a haszon - ami ugye nem volt ördögtől való.:-)
(…)
Hosszúra nyúlna az okfejtés.
Nos, ha érzékeltetni akarnám a különbséget; akkor pl. egy (bármelyik) madár szabadságát próbálnám összevetni a civilizált ember illuzórikus szabadságélményével. Hogyan lehetne ezt a különbséget érzékletessé tenni egy civilizált ember számára? Valahogyan el kellene érni, hogy egy madár szemével lássa/érezze azt, amiben nincs része. Szerintem tök jól haladunk.:-)
Először is: nemhogy az emberi faj, de egyetlen faj se létezne, ha a fizetőképes keresletnek a legcsekélyebb köze is volna az élet kialakulásához, az evolúcióhoz, egyáltalán bármihez. Kár, hogy már nem tudjuk felírni üzenetként a Voyager-1-re, mintegy utóiratként, büszkén; "Fizetőképes kereslet". Csak azért, hogy értsék, tudják… azért mi már tartunk valahol.:-)
Napi szinten, szemétre termelünk (dobunk) nem kevesebb élelmiszert (hogy az iparcikkekről ne is beszéljünk), mint amennyivel százmilliókat, fajtársainkat menthetnénk meg az éhhaláltól, vagy tehetnénk elviselhetővé létezésüket. Fizetőképes kereslet a túlárazott, reklámköltségekkel terhelt szutykokra?
Aki élt már akkor, amikor nemhogy emberi fogyasztásra alkalmas, hanem I. osztályú (organikus) élelmiszert termeltünk (önerőből, nem kölcsönből:-)) és fogyasztottunk (fillérekért) napi szinten, az csak figyel manapság egy-egy bevásárlás alkalmával. (A GDP töredéke volt, többen voltunk, a technológia ehhez képest sehol, és mégis.:-)) Ma ugyanis, jó, ha prémium minőségben, akarom mondani árkategóriában elérhetőek azok az alapvető élelmiszerek (ha egyáltalán), amelyeknek előállítása ma kevesebb költséggel jár, mint anno. Hanem, manapság, valamiért, inkább exportáljuk azokat – és itt van igazad -, a fizetőképes kereslet irányába.:-)
Nézd!
Ha egyáltalán túléli az emberiség ezt az értékválságot (evolúciós ficamot), mármint szellemi degenerációt, amit az utóbbi évtizedekben, többek között a "fizetőképes kereslet"(?) bevezetése okán is elszenvedtünk, és módunkban áll majd/még útjára bocsájtani, mondjuk a Voyager-10-et (mert nem csúsztunk vissza a kőkorszakba)… szerinted akkor mit írnánk rá?:-)
Igaza van Hawkingnak. Ránk nézve, még a csak általunk létrehozott intelligens rendszerek (mesterséges intelligencia) is közvetlen veszélyt jelentene. Tehát, ránk nézve… és lásd ugyanakkor egy kortárs konklúzióját: "hogy érhetjük el, hogy lefölözzük a hasznot és elkerüljük a kockázatokat?" Hát nem gyönyörű?:-)
A két ténynek nem sok köze van egymáshoz - az 1 milliárd ember akkor sem generálna fizetőképes keresletet, ha az 5 milliárdnyit nem semmisítenék meg. Ha nem semmisítenék meg, akkor meg sem termelnék. Amit pedig megsemmisítenek, azt a fizetőképes kereslet kifizeti.
A háztartások által vásárolt élelmiszereknek, átlagosan a 20%-a megy a szemétbe – Európában. Az USA átlaga ennél jóval magasabb, mint ahogy, ott, még az (kész)étel megsemmisítő is szerves része minden konyhának (már ha egyáltalán, kell az a konyha) - mert ugye, ott csak egyszer élnek. Még ezzel együtt is: a szemétre, megsemmisítésre kerülő élelmiszereknek, mindezen háztartási tételek globális mennyisége is, csupán töredékét teszi ki annak, amit a gyártók, a nagy-és kiskereskedők semmisítenek meg – a feldolgozott, emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer mennyiségének több mint 40%-át, napi rendszerességgel.
Nyilván mindenki tudja: ma (mint ahogy éppen tegnap is), 12 milliárd ember számára elegendő feldolgozott élelmiszert állít(ott)unk elő. Amiből következően, plusz 5 milliárd ember számára elegendő élelmiszert semmisítünk meg – így-úgy, napi rendszerességgel. Ehhez képest, ma már közel 1 milliárdan éheznek a Földön.
Túl alacsony az élelmiszerek ára?:-)
Még így is, közel a kétszeresét fizetjük annak az árnak, amit ha fizetnénk az élelmiszerért, akkor senkinek, egy petáknyi haszna se volna abból, hogy élelmiszert termel, állít elő. Márpedig… enni mindig, mindenkinek kell! Ebből induljunk ki.
A veszteség, mármint a nyereség volumene (ami ugye csak nézőpont kérdése), ennél jóval nagyobb.:-)
Olyan ez, mint pl. a gyémánt piaca. Tudod mennyi gyémántot égetnek el napi szinten a gyémántbányák? Na jó, ma estére ennyit a tényekről.:-)
Akinek öt-tíz perc gyalog a piac is, meg a metró is meg a tesco is, meg a nagy cba is (meg egy pár kicsi), meg a sparok sora (kaiser, két normál spar) is, meg eddig a match is (mostanában zárnak be, de biztos lesz valami a helyén), meg a reálok, annak azért nem annyira kell minden percét beleszámolni, amit eltölt a vásárlással. A tescos akciós zsömle meg mindig drágább mint a piaci péknél vett tízforintos. És semmivel nem jobb. Ráadásul nem is is igazán arról volt szó, amit felvezettél.
"A Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2005 óta működik. Alapítása óta több mint 20.000 tonna élelmiszert osztott szét 500 karitatív és civil szervezeten, illetve önkormányzaton keresztül több mint 500.000 rászorulónak, összesen 4,5 milliárd Ft értékben."
Jól számolok? 7 év alatt 9000Ft-ot kapott egy rászoruló Igen produktív segélyezés
Ami jótanács azon az oldalon van, baromság!
Az élelmiszerrel meg majdnem ugyanúgy vagyunk mint a műszaki cikekkel, ha nem fogyasztunk tönkremegy a gyártó, a gyártó meg tudatosan rövid éllettartamú terméket árul
Az árakrol csak egy személyes példa
a magyaros vajkrém nemrég/tavaly 300Ft volt, ma 360!
