Sajnos az én korosztályom már nemigen irogat vagy ha mégis akkor a facebookra megy.
Ha belegondolsz, ebben a korban, mármint az enyémben, már nem sok izgalmas dolog történik velünk. Én pl. már nem utazgatok, igaz koncertre még járok. Jelenleg anapjaimat, sajnos, betegápolás szervezése tölti ki, no meg a mit főzzek kérdése. Az utóbbi a nehezebb.:-(
Tudod, férjem halála után 4 évvel, szinte csodálatos módon megjelent nálam az ő saját unokabátyja, akit mi nem is ismertük. Mondjuk a családban maradtam, de rájöttem hogy lehet mással is élni. Most a Lényem már tudatos keresés eredménye, vele is jól megvagyunk.
Így volt, 60 éves voltam és összedőlt a világom. Eltelt néhány év mire magamhoz tértem. Aztán 5 év után megint. De akkor gyorsan kerestem mást és így akadtam Lényemre, lassan 16 éve.
Rohadt rossz egyedül élni, legalább is nekem. Van aki szereti. Persze szerencsém volt nagyszerü embereim voltak, csak jó és szép emlékeim vannak.
Barcelonát nagyon szerettük. Többször is megálltunk mikor átutaztunk. Azóta rengeteget fejlődött, utóljára tlán 3-4 éve voltunk ott, akkor célzottan az operában és hangversenyen.
Valencián is többször átutaztunk meg is álltunk, de soha nem sikerült egy normális hotelt kifognunk. Viszont nem messze onnan van Elche, ami Európa legnagyobb pálmaligete. Az nagyon tetszett és készültünk is vissza oda is, de a sors közbeszólt.:-(
Spanyolországban jártam én is, de azon a részen nem.
Barcelonában háromszor, ebből kettő célzottan oda, a harmadik pedig egy körutazás kiinduló, és
végpontja volt. Persze akkor még sokkal "fiatalabb" voltam, épphogy csak hatossal kezdődött a korom!
Legutóbb (de annak is már három éve) Valenciában laktunk pár napig, amíg megnéztük, amiket érdemes volt, aztán egy hétig egy kb. 50-60 km.-re levő kisebb városban, a tengerparton pihentünk.
Jó éjt, megkísérlem az alvást, sajnos nekem már csak altatóval megy.:-(
Kitelepülés én se mertem volna idős koromban meglépni. De ott a lányuk és egyéb családtagok. Nem vagyok biztos, hogy örökre szól-e a dolog. Minden esetre nagyon klassz helyre mentek, nekem is szerelmem volt a közelben egy falu, ahova vagy 40 évig jártam rendszeresen. Télen nem szeretnék ott lenni,de tavasztól őszig főnyeremény a hely.
Én lassan már csak itthon szeretek lenni, de azért el- elcsábulok. Ma minden esetre bejelentkeztünk a harmadik oltásra, aztán remélem, hogy szeptember elején sikerül elröppenünk néhány napra Berlinbe.
Én már itt az indexen is ős öreg vagyok, egy bő tizessel idősebb nálad. Veled szemben se gyerek se unoka. Valamikor azt mondtam, hogy én vagyok a legegyedűlállóbb nő. Aztán mégis társult valaki hozzám, az összes rigolyámmal és rosszaságommal együtt. Soha nem sportoltam, de élveztem az életet, ami főleg az utazásokat jelentette. Covid és a korom meg Lényem kora pláne, meglehetősen lecsendesített.
Ajánlanám figyelmedbe a Gyere Nagyi mesélj topicot. Ha ráütsz a nevemre meglátod mostanában hova írogatok.
Csak az első 8 epizódót , találtam meg , utánna 2-3perces ismertetések vannak .Nem vagyok túl gyakorlott netező de már sok mindent megtalálok ....Azért továbbra sem értem ezt a "haza " dolgot és miért pont 2 év...