Avagy: milyen társadalomban jobb nőnek lenni? A Jane Austen "Büszkeség és balítélet" regényében ábrázolt női sors illetve a Bridget Jones naplója c. filmben ábrázolt mai modern női sors összehasonlítása.
Ahogy a 21. század lányai egyre önállóbbak, magabiztosabbak, dominánsabbak lesznek, úgy bizonytalanodnak el a fiúk. Legtöbben inkább a számítógépükel, okostelefonjukkal foglalkoznak, randi helyett, abban a helyzetben legalább nincs kockázat és nincs szorongás.
Minden korban vannak, akik vagy túl gátlásosak, vagy túl kényelmesek, vagy túlzottan félénkek, maguknak valók, vagy csak nem hiszik el, hogy őket is lehet szeretni, önértékelési zavarokkal küzdenek. Az ilyen problémásak általában egyedül maradnak, és talán jobb is, mert a jó párkapcsolatnak akkor van esélye, ha a felek lelkileg is egészségesek.
A szerelem sokat segít ebben. Az Eliza Bennet korszak leányai sokáig csak álmodoztak erről, de az is jó előkészítő érzelmileg a komolyabb kapcsolatra. Aztán jött a szerelem, már Mr. X.Y. iránt, akit megismertek, akivel táncoltak, beszélgettek, sétálgattak. Utána a lánykérés, és a menyasszonyság, amikor már valóban a házasságra készültek.
Szegény Bridget Jones, mi jutott neki ebből? Kislány korában ő is nyilván álmodozott, de aztán csak pasikkal találkozott, akik le akarták fektetni. Ez olyan sivár élet. Nem irigylem az ilyen lányokat.
Szerintem ha a férj gyengéden szereti a feleségét, és a feleség a férjét, akkor össze tudják hangolni az igényeiket a szexben is. A temperamentum adta különbségeket át tudják hidalni. Éppen ezért is fontos odafigyelni egymásra. Régen is, gondolom így volt, és a mai modern világban is. Ilyen szempontból nem nagyon van különbség. Mondjuk a régi időkben a házasság elején kellett ráhangolódni a nőknek a tényleges szexre, amihez azért kell egy kis idő.
A lila kod sok embert kielegitett regen, szamtalan regenyben olvashattuk hogy egy no imadta a ferjet, rajongott erte, a testi kapcsolatot csak elviselte es elegedett volt az eletevel. Meg ma is vannak nok akiknek nem olyan fontos a testi kapcsolat, ismertem kettot is ilyet. Idoben kiprobalta, tobb baratja is volt de valahogy nem csipte a dolgot, a masik az elvezte is de nem annyira hogy olyan fontos lett volna neki, mindketto jo hazassagban elt, hogy a ferjeik mit szoltak azt nem tudom, illetve egyiknel tudom, leirni azert nem merem mert netan a ferje olvassa es szalankent szedne ki a kozlekeny es oszinte felesege minden hajszalat.....hehehe....
Nekem is....! Mennyi erzelem volt akkor csak egy kezfogasban, egy kezcsokban, mennyit lehetett almodozni egy titkos pillantasrol, es ami meg tetszik hogy az emberek, nok foleg hogy tudtak beszelni a szemukkel, egymassal is.....
Most hogy elohoztatok, este meg fogom nezni, megvan dvd-n. Van amikor kifejezetten jolesik elmelazni, elgyonyorkodni egy masik regi vilagban.
Nekem az a nagy érzésekes, rejtett pillantásokos, bálozós, szülőknek engedelmeskedős, titokban terveket szövögetős, álmodozós, nagy leánykéréses világ akkor is tecc. :)
Nem hiszem, hogy a pornó lenne a legalkalmasabb segítség a boldog élethez. Inkább a testi és lelki kapcsolat összhangját tartom fontosnak. Ilyen szempontból a Bridget Jones típusú mai nő talán igénytelen lelkileg. A Jane Austen regényekben szereplő világban pedig a lelki kapcsolat fejlődése megvolt az udvarlás ideje alatt, sokat beszélgethettek egymással, de ott meg a testi oldal nem fejlődhetett az esküvőig, utána pedig hirtelen intim kapcsolat, ez elég nagy ugrás a fokozatos fejlődéshez képest.
Igen, igy volt! Akkoriban szinte kotelezo volt egy olyan tarsadalmi allasu csaladnak hogy a legujabb verseskotetek, konyvek ott legyenek a szalon asztalan es meg beszelni is tudjanak rola, megvitatni is. Persze, fiatal lanyok kezebe csak akkor kerult ha a mama elozoleg elovasta es ugy velte hogy nincs benne semmi botranyos dolog, / na meg a fiatal lany azert elolvashatta reszletekben akkor amikor a szulok elmentek latogatoba, hehehe/. Es utaztak, szerte Europaban, sok mindent lattak, tapasztaltak, egyaltalan nem voltak butak...
Nem hiszem hogy a fiatal nok a szexualis kibontakozast olyan fontosnak tartottak, eskuvoig megcsak fogalmuk sem nagyon volt hogy mirol van szo a naszejszakan, sot tartok tole hogy nemigazan lendultek bele mert akkoriban illett nagyon prudnek lenni. A nagyobb gyakorlattal csak a konnyuveru nok rendelkeztek, a ferj meg is ijedt volna ha a feleseg nemcsak odaadja magat hanem felfejlodik egy mai porno mozin meg konyveken felnott no szintjere! A nok sem tartottak fontosnak, ebben teljesen biztos vagyok, eleg keves no volt aki felrelepett.
A ferfiak altalaban csaladszeretoek voltak, le is neztek volna oket ha nem azok es nem gyengedek, kedvesek a felesegukkel szemben.
Sok előnye volt annak az életformának, de volt hátránya is. A nők szexualitása nem igazán tudott kibontakozni. Olyan nincs, hogy esküvőig szinte semmi testi gyengédség nincs megengedve, esküvő után pedig hirtelen mindenre sor kerül. Mire igazán belejöhetne a fiatal feleség a dologba, már jön is a gyerek.
Eliza Bennett és a hozzá hasonló lányok nem végeztek egyetemet, de azért nem voltak buták sem. Képezték magukat zenei és képzőművészeti téren, jól eligazodtak a társasági életben, és amikor férjhez mentek, jól tudták vezetni a háztartást.
Minden ismeret birtokában voltak, ami egy nőnek igazán fontos.
Nem az a baj, ha egy nő tanul. Az már nehezebben vállalható partnernek, ha egy nő egy vér liba, aki nem tud viselkedni. Akármennyire riszálja magát, nekem nem kellene.
A Bridget Jones filmben ábrázolt női sors szerintem olyan, mint az állatorvosi ló, minden betegség, téves elképzelés látható rajta, amivel sok mai fiatal lány küzd.
Ez mind szép és jó, és elhiszem, hogy az így felnövő gyerekek is aranyosak, jól tanulnak, és érvényesülnek az életben. Nem akarom leszólni ezt a gyereknevelési módot sem, annál is inkább, mert sok országban nincs is más lehetőség a kicsik nevelésére.
Itt ahol lakom 6 het a gyerekgondozasi ido aztan a gyerek megy nagyszulokhoz, babysitterhez ha az anya nem tud itthonmaradni
Egy 6 hetes kis csecsemőt elszakítani az anyjától szerintem iszonyatos kegyetlen dolog. Természetellenes, de mélységesen! Nem akarok senkit hibáztatni, sokan rákényszerülnek, de akkor is egy tragédia. Felnőnek persze így is, és nem is látszik rajtuk, hogy baj lenne, de lelkileg szerintem sokkal jobb, ha a kisgyerek az anyja és a testvérei társaságában lehet. Valahogy így képzelem el a családot. :)
Ferjem mernokno munkatarsa ferjhezment egy gyari munkashoz, / kolniket csomagol, illetve olyan gepnel dolgozik/, sok eve mar es nagyon jol elnek, mindketto elso hazassaga, a pasas jokepu de nem is ez szamitana hanem az hogy kedves, egyutterzo tipus, ha valaki megutotte a kezet/ csak peldanak/, azonnal odamegy, megsimogatja, vigasztalja, a felesegenek meg mindig hordja a viragot, / ez itt nagyon ritka/, mindenben de mindenben segit neki otthon is. Az a pasas akirol azt tartjak hogy a nok alma, lovagias, gyenged, ahogy regen a nagykonyvben meg volt irva.
Nem ismeri az a noket aki nem hiszi el hogy ez mennyire szamit a nok szemeben az ilyen viselkedes, nagyon keves van aki a macso tipust aki meg szajon is veri a not valasztja inkabb. Szoval a parvalasztasnal az illeto stilusa szamit, ez a ferfi szuletett ilyen, nem latom hogy rajatszana, a feleseg buszke ra, irigylik is tole, a ferfi nem kivan tovabbtanulni pedig a feleseg felajanlotta, gondolom tudja hogy a feleseg szintjet mar el sem erne. Szoval en inkabb azt a tanacsot adnam az erosebb nemnek hogy ne kovetezozzenek mert azzal csak rontanak a dolgon.....Adakozzanak, udvariassagot, igazi szeretetet, szerelmet, segitest, ne legyenek rest odafigyelni a nokre es megdicserni oket amikor van rajtuk mit. egy szep ruha, egy frissebb mosoly, ez-az, a nok minden teren viszonozni fogjak.....
Van hogy rosszul szereti a gyerekeket az anyjuk, illetve nem tudja hogy hogy kell szeretni, ugye furcsan hangzik, mert nem ert hozza. Vegyuk csak azt a sok panaszt ami elhangzik a friss anyukak, kisebb es nagyobbb gyerekekkel megaldott nok szajabol......Hogy hisztis, hogy rossz, anyuka unatkozik otthon, rabnak erzi magat, nem bir a gyerekkel. En meg valaha konyvbol tanultam a gyereknevelest/ szakmam volt/, mondhatom hogy nekem ilyen problemaim nem voltak. Pontrol pontra mentem a tanultak utan, plusz ugy kezdtuk a csaladtervezest hogy a kovetkezo nagyjabol 20 ev a gyereknevelesrol fog szolni, harmadik szemely csatlakozott a csaladhoz, uj elmeny volt hogy lassuk hogy mire megyunk. Elveztuk is es a kolkot es nem hagytuk ki semmibol. Az eletmodunk sem valtozott csak annyibol hogy elkezdtunk egy gyerekkort, vegigeltuk ujra, gyerekfilmeket neztunk/ nem sokat lattunk ilyesmit gyerekkorunkban/, gyerekprogramokra mentunk, rengeteg mese es ifjusagi konyveket olvastunk, jokat mulattunk rajta mar felnott fejjel, jatszottunk a gyerekunkkel, tobbet ultunk a gyerekszobaban mint a sajatunkban, rendszeresen ott kaveztunk, beszelgettunk es elveztuk nezni az utodunkat ahogy jatszott, soha egy percig nem unatkoztunk es nem vagytunk az elozo, meglehetosen szorakozassal teli eletunk utan, minden hetvegen uton voltunk, kirandulni, baratokkal vagy nelkuluk, nem volt a kolok egy cseppet sem a terhunkre. Nem volt hisztis, nem kovetelozott, napirendje volt, marmint hogy 7-kor csecsemo koraban ment az agyba, kesobb mar 8-kor de akkor mindig, puszival, betakargatva hagytuk ott a szobajaban hogy aludjon el egyedul/ kis resre nyitott ajtonal/, el is aludt.
De ovodaba jart, nem voltam vele mindig! Azt is szerette, sok kis baratot szerzett, nem volt ra igenye hogy csak en legyek vele.
Tehat nem feltetlenul fontos hogy az anya a gyerekevel legyen allandoan, az elejen persze, az elso evekben fontos, de hidd el hogy az a gyerek akivel torodnek eleget ovi elott, utan/ es ez nem azt jelenti hogy a nyakan ulok, o meg az enyemen es allandoan jatszok vele hogy nehogy unatkozzon, egy jol szoktatott kisgyerek eljatszik maga is, nem kell folyton szorakoztatni/, szoval az ilyen gyereknek semmi erzelmi serulese nem lesz attol hogy az anyja dolgozik es csak delutan meg hetvegen vannak egyutt. Itt ahol lakom 6 het a gyerekgondozasi ido aztan a gyerek megy nagyszulokhoz, babysitterhez ha az anya nem tud itthonmaradni, vagy az apa, nem latom hogy erzelmileg serult lenne a 2 eves kis szomszedom akinek a szulei mindig is dolgoztak, 2 napig megy a nagymamahoz, 1 napig a masik nagyszulokhoz, 1 napot bolcsibe, a maradek napon nem is tudom hogy hova de egy mosolygos csupa elet nyugodt kis kolok. Minden attol fugg hogy milyen a legkor otthon, hogy kepes az anya feldolgozni hogy a regi szabadabb eletet at kell cserelnie onkent es szivesen arra a kovetkezo 20 evre.
Tudod hogy regen milyen jo gyerekreszabott gyereknevelesi es apolasi konyvek voltak?
Hat igen, Key West, az a nyavajas Hemmingway tudta hova kell letanyazni. Egyebkent Miamitol Key Westig imadom azt a sokszor kopar napeggette tengerpartot. Ide egy horgaszbotot aztan felejtsuk el a vilagot. Ez annal is erdekesebb mert amilyen sikeres voltam folyami-tavi horgaszatban valaha, annyira sikertelen a tengeriben, egy rohadt darab halat sem fogtam soha! Igen, az Islamorada szo onnan van Floridabol, egyszeruen szeretem ezt a szot, dallamos, szinte enekel...
Itthon is vannak nagyon kellemes természetű női főnökök, minden bizonnyal, csak kevesen tudak róla. Valahogy a munkamániás, hajtós, követelős, olykor hisztis női főnökök rossz híre gyorsabban terjed. Ez az élet igazságtalanságai közé tartozik. :)
Szerintem a család az első mindenképp, és ameddig kicsik a gyerekek, addig az anyjukra van szükségük, és nem baby siterre. Egyszerűen azért, mert az úgy senki más nem tudja szeretni őket, mint az anyjuk.
Persze felnőnek baby sitterrel is, de aki sok szeretetet kapott kicsi korában, az később derűsebb személyiség lesz általában.
