Ülök a gép előtt, és próbálom elképzelni Matolcsy György piros pöttyös seggét. Nem mintha nem lenne jobb dolgom, vagy jól esne a gondolat, de miután a nemzetgazdaságunk extrémen szuggesztív tekintetű látnoka piros pöttyös magyar gyermekfenekekről talált beszélni[...] Bővebben!Tovább »
A magyar gazdaságpolitika alfája, omegája, agytrösztje, az ország legnagyobb showmestere, csak sajnos idáig már olyan 2000 milliárd forintba került a szórakoztatása. Pedig tudjuk, hogy sose szabad fullba nyomni a kretént , de mégis, ő megint és megint megteszi. Volt már simplicity[...] Bővebben!Tovább »
Nem kever ő össze semmit, csak te próbálsz terelni - tuutu, aki amnéziást játszik.
(Megértem; az a bohózat valóban kínos volt. :D)
"A kormányfőkereséskor Gyurcsány Ferenc lemondása után egy hét alatt legalább tíz ember neve felröppent a sajtóban, de a kiválasztást nehezítette, hogy vagy a jelölt nem akart miniszterelnök lenni, vagy valamelyik koalíciós partner ódzkodott tőle. A Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke, Surányi György például azért kosarazta ki a kormánypártokat, mert a Fidesz jelezte: nem támogatják. "Végtelenül megtisztelő, és tisztában lévén a felelősséggel, súlyosan nyomasztó, hogy a nevem egyáltalán szóba került" – nyilatkozta akkor a volt jegybankelnök.
A Magyar Tudományos Akadéma volt elnöke, Glatz Ferenc pedig megfelelt volna a szocialistáknak, de az SZDSZ-nek nem. Később Glatz levélben kérte Gyurcsányt, hogy vegyék le a nevét a jelöltek listájáról. Bokros Lajossal fordítva volt: ő jó lett volna ugyan a szabad demokratáknak, de az MSZP-sek hallani sem akartak róla „szociális érzéketlensége” miatt.
Vértes vállalta volna
Rajtuk kívül voltak, akik magáról a kormányfői posztról nem akartak hallani: sem az OTP egykori vezérigazgató-helyettese, Pongrácz Antal, sem a Magyar Bankszövetség elnöke, Felcsuti Péter, sem Patai Mihály tőzsdeelnök, sem Békesi László nem akart kormányfő lenni, noha utóbbinak – a Reformszövetség vezetőjeként – még válságkezelő programja is volt.
Az MSZP-hez közel álló Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke pedig szívesen elvállalta volna ugyan a pozíciót, de jelöltként őt kevesen vették komolyan, ráadásul a sajtóban egyből Amway-es múltja miatt „ügynöközték”le. A nagy keresgélésben egy szinte ismeretlen figura is feltűnt, Gyurcsány ugyanis egy ízben bedobta Takács János, a Menedzserek Országos Szövetsége elnökének a nevét. Takács – ha tehette volna – talán el is vállalta volna a feladatot. "Ez nagyon nagy megtiszteltetés volna és elgondolkodnék legalábbis rajta" – mondta akkor, de aztán neve lekerült a napirendről.
Végül Bajnai Gordon lett a befutó, aki akkoriban az MSZP-n belül nem volt túl népszerű. Egyes vélemények szerint a koalícióban már a casting elején lehetett tudni, hogy a végén majd Bajnaira esik a választás. Akár így volt, akár nem, tény, hogy a kormányfőkeresés körüli cirkusz nevetségessé tette a kormánypártokat. "
Ő a legutolsó helyet kapó spanyol pénzügyminiszter után következik a sorban, és szégyenszemre még a tengermély gazdasági krízissel harcoló Görögország gazdasági vezetője is megelőzi. Matolcsy Györgyről nem túl hízelgően ír a lap, szerintük ő még mindig azzal küzd, hogy „összeegyeztesse a magyar gazdaságról alkotott nézeteit azzal, ahogyan a kívülállók látják azt.”
Majd azzal folytatják az indoklást: Matolcsy a jobbközép miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz lojális önjelölt optimista, az unortodox gazdaságpolitika arca, aki szerint a kormány csökkentette az ország adósságait és deficitjét, és ez egy sikersztori a magyar gazdaságban. A „befektetők és elemzők ezt máshogy gondolják: gyenge beruházási hajlandóságot, recessziót látnak, és azt, hogy a külföldi bankok sietve mentik ki pénzüket. Ő mégis rettenthetetlen, ebben a hónapban egy egész oldalas újságcikkben kelt ki a bankárok és a különféle alapok vezetői ellen, a pénzvilág kalózainak nevezve őket, azt állítva róluk, hogy rossz hírek terjesztéséből profitálnak.”
Az én szememben ő volt a bohócminiszterelnök, aki az országot és a miniszterelnöki pozíciót porig alázó "miniszterelnöki casting", ahol 27, vagy mennyi különböző jelölt utasította vissza, hogy miniszterelnök legyen.
Ami nem is csoda, hisz ennek az aljasságnak mindössze annyi volt a célja, hogy az MSZP és SZDSZ képviselők és pártemberek még egy évig felvegyék a fizetéseket.
Nem csak az országnak, hanem még az SZDSZ-nek és az MSZP-nek is jobb lett volna, ha 2009-ben Bajnai féle bohócminiszterelnök kinevezése helyett választásokat tartanak. Ezt ma már csak a hülye nem látja.
Csináljunk valamit
Neki is van piros pöttye. Úgy néz ki, hogy a bohoc ügyiről több kép akad a topikban
na ez is bejárta a topikokat, kicsit elfáradt már
Már bejárta a topikot. Repeta
na hol a bohóc?
