Nemcsak törvénysértő, hanem a bírói etikai szabályzatba is ütközik, ha egy bíró politikai véleményt nyilvánít, nyilatkozta Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke annak kapcsán, hogy Kovacsics István bíró "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívásnak" minősítette a Kerekiben felállított Horthy-szobor megrongálását. A bírónak a vád tárgyává tett tényeket vizsgálva kell ítéletet hirdetnie, Kovacsics István bíró viszont a vádon túlterjeszkedve „politikai krédót” fogalmazott meg, s ezzel rombolta a bíróságok pártatlanságába vetett közbizalmat. Völgyesi szerint nagy a valószínűsége, hogy fegyelmi eljárás indul az elfogult bíró ellen.
Sajnos, nem sikerült semmilyen hivatalos forrást találnom, ami megerősítené vagy cáfolná, hogy a bíró Kovacsics István valóban a Katonai Biztonsági Hivatal volt igazgatójának, Kovacsics Ferencnek lenne a testvére...
De bele sem merek gondolni, hogy mi mindent "köszönhet" Magyarország a Kovacsicsoknak... :-/
Persze. Hiszen Dánielt sem érte semmilyen atrocitás, hogy jogvégzett és praktizáló ember létére szándékosan követte el a tettét, amely ugyebár esetükben súlyosbító körülmény. Szóval nem valami négyelemis borsodi bűnözőről beszélünk, hanem - elvileg - értelmes emberről.
Az ítélkező egyetlen szempontot vehetett volna figyelembe: hogy született-e Horthy Miklós ellen bármiféle elmarasztaló bírói ítélet korábban. Csak erre hivatkozhatott volna a bíróság. Ilyen büntetőeljárásra azonban még a II. világháború után sem került sor az egykori kormányzó ellen – tette hozzá a jogi szakértő.
ehh...
ezen logika szerint Rakosi szobranak megrongalasa sulyosabb lenne, mint mondjuk Nagy Imree?
"Nem értik a Horthy-szobor leöntése ügyében született ítéletet a Vasárnapi újság által megkérdezett bírák.
A siófoki városi bíróság rongálás vétsége miatt megrovásban részesítette Dániel Péter ügyvédet aki öt hónappal ezelőtt vörös festékkel öntötte le a fából készült frissen avatott kereki Horty Miklós-szobrot. Az ítélet indoklásában a bíró Dániel tettét a társadalomra veszélytelennek, csekélysúlyúnak nevezte és a törvényszerinti legkisebb büntetés kiszabását is szükségtelennek tartotta. Dániel Péter tettét büszkén vállalta.
Elfogadható-e a szobor vagy emlékműgyalázás ha ezzel politikai véleményének ad hangot valaki? – vetette fel a kérdést a Vasárnapi újság. A Kossuth Rádió műsorában Horváth Attila, az ELTE Állam- és Jogtörténeti Tanszékének docense azt mondta, az ügyészség kisebb rongálás miatt emelt vádat, a bírónak ennek megfelelően kellett volna meghoznia az ítéletét. Szerinte ez azt jelenti, hogy nem azzal kellett volna foglalkozni, milyen Horthy Miklós történelmi megítélése, hanem a bekövetkezett kárral. Legfeljebb enyhítő vagy súlyosbító körülményként lehet figyelembe venni az illető tudatát, amilyen a körülményeket állapotát, amelyek mellett tettét elkövette. Dániel esetében azonban megbánásról sincs szó, ami inkább súlyosbító körülménynek tekinthető. A bírói ítéletnek, tehát inkább pénzbüntetéssel kellett volna zárulnia a büntető törvénykönyv alapján – nyilatkozta az ELTE docense.
Azzal kapcsolatban, hogy a bíró szerint a Horthy-szobor felállítása alkalmas lehet az ellentétek szítására, akadályozhatja a kívánatos társadalmi békét, Horváth Attila azt mondta, egy bíró nem elemezheti a történelmi személyeket, nem mondhat róluk ítéletet.Az ítélkező egyetlen szempontot vehetett volna figyelembe: hogy született-e Horthy Miklós ellen bármiféle elmarasztaló bírói ítélet korábban. Csak erre hivatkozhatott volna a bíróság. Ilyen büntetőeljárásra azonban még a II. világháború után sem került sor az egykori kormányzó ellen – tette hozzá a jogi szakértő. Dániel ügyében rossz volt a bírói minősítés, rossz ítélet született, amelyet remélhetően másodfokon megsemmisítenek. A döntés negatív társadalmi következményekkel járt, nagy fokú felháborodást eredményezett és elkezdődött a különböző szobrok, emlékművek – így a Károlyi Mihálynak emléket állító szobor – festékkel való leöntése – hangsúlyozta Horváth Attila docens.
Völgyesi Miklós, az egykori Legfelsőbb Bíróság (LB) nyugalmazott tanácsvezető bírája szerint is bűncselekmény a Horthy-szobor leöntése, miután idegen vagyontárgyban okozott kárt. Az ilyen esetek, akár jobb- vagy baloldali eszmerendszer nevében követik el, elítélendők. Az ellenvéleményt csak verbálisan lehet megfogalmazni, illetve ha valaki kifogásol egy emlékművet, azt el akarja távolíttatni, akkor a magyar bírósági szervezethez lehet fordulni – tette hozzá a Vasárnapi újságban Völgyesi Miklós."
Az lehet. De az nem szúrta senkinek a szemét, hogy a "Hagyó-ügyben" a negyedrendű vádlottat senki nem hallgatta ki - jegyzőkönyvileg, - gyanúsítottként? Pedig példátlan az eset!
"Különösen veszélyes lehet ilyen lazán védeni a szobrokat, mert innetől kezdve..."
Pontosan ezért kellett volna kussolni a bírónak és pontosan ezért nem lett volna szabad hagynia, hogy a személyes szimpátiáit belevigye (még ha "árnyaltan" is) az indoklásba.
El kellett volna döntenie, hogy megvalósult-e a bűncselekmény és aztán a körülményeket is figyelembe véve kiszabnia a megfelelő büntetést.
És nem, a személyes szimpátia nem tartozik a körülmények közé.
Most képzeld el ugyanez pl. a turulszobrok rongálásával vagy a folyóparti cipőkbe helyezett húsdarabkákkal.
Képzeld el, hogy amennyiben hasonló (teljesen véletlenül, persze) indoklást lehetne olvasni ilyen esetekben is, mekkora ajvék lenne.
"...hanem a magyar demokrácia joga ismeri el társadalmilag hasznos véleménynyilvánítás formának a különféle demokratikus öntevékenységeket, bennük a politikai véleménynyilvánításokat, tiltakozásokat."
És az pedig természetesen véletlen, hogy ez a rendkívül fontos forma általában nem említettik, de most hirtelen jól jött, hogy példálózni lehet vele és aki meg rosszra gondol, az meg is érdemli. :)
