Minden bizonnyal a legbölcsebb mondás a buddhizmus tanában lelhető, miszerint az élet szenvedéseit a vágyak és vágyakozások, illetve azok be nem teljesülése, kielégítetlensége okozza. Ez jól is hangzik, az viszont már nem, hogy a végső cél a nírvána, mert a fene sem akar megsemmisülni.
Akkor itt vannak az egyistenhívő vallások, amik viszont túlságosan kötöttek, merevek, és bár a túlvilági életet ígérik (az iszlámnál megfejelve a túlvilági gyönyörökkel, pl. a hurik szolgáltatásai), azért az örök szenvedést is meglebegtetik, ami ugyancsak nem vonzó.
Van egyáltalán olyan vallás, ami a hozzám hasonló válogatós emberek számára való? Nem véres múltú, nem türelmetlen, nem alapban bűnösnek könyvel el, nem csonkít meg testileg, nem foszt meg az élet örömeitől, szépségeitől, nem várja el hülye rítusok követését?
Segítsetek, segítsünk a keresőknek!
"Nézetem szerint a pokol az örök múlt, a véget nem érő "voltam". Borzalmas lehet. Nem köll ehhez tűz, meg üstök, meg olajban főzés, elég ha megpróbálod elképzelni, hogy teljesen tehetetlen vagy, csak annyit tudsz magadról és bármiről, hogy: voltam. Se gondolkodni, se cselekedni, se érezni nem tudsz, csak emlékezni. Az elpazarolt lehetőségre. Brrrr...!"
S ki érdemel ilyet? Van javíthatatlan ember? És hol van ez a pokol: testetlenül sodródsz az űrben, mint egy emlékező micsoda?
"Az örök "vagyok"-ban viszont megszűnik múlt, jelen és jövő jelentősége, nincs aggódás a holnaptól, a létezésed térben és időben határtalan, minden a tiéd, de nincs szükséged semmire: vagy, és ez elég minden pillanatban. Újraegyesülsz a Teremtővel, a "Vagyok"-kal."
De ennek mi értelme? Mármint hogy létezel - és kész, nincs szükséged semmire, csak vagy. Ebbe is bele lehetne őrülni egy kis idő után.
Az valószínűnek látszhatott, hogy még aznap meghalnak mindketten. Azaz: még ma. Jézus azt mondta ki ezzel, hogy vele együtt átkerül az illető az örök jelenbe, az örök 'vagyok'-ba.
Nézetem szerint a pokol az örök múlt, a véget nem érő "voltam". Borzalmas lehet. Nem köll ehhez tűz, meg üstök, meg olajban főzés, elég ha megpróbálod elképzelni, hogy teljesen tehetetlen vagy, csak annyit tudsz magadról és bármiről, hogy: voltam. Se gondolkodni, se cselekedni, se érezni nem tudsz, csak emlékezni. Az elpazarolt lehetőségre. Brrrr...!
Az örök "vagyok"-ban viszont megszűnik múlt, jelen és jövő jelentősége, nincs aggódás a holnaptól, a létezésed térben és időben határtalan, minden a tiéd, de nincs szükséged semmire: vagy, és ez elég minden pillanatban. Újraegyesülsz a Teremtővel, a "Vagyok"-kal. (religion = újraegyesülés)
Nincs, és nem is lesz olyan vallás, amilyet szeretnél.
De az élethez, a mindennapok apró örömeihez, boldogsághoz, szeretethez nem vallás, hanem józanész, cselekedet, szív kell, nem ájtatoskodás, hitetetés!
Ha nem tudod elfogadni, hogy "Csak ennyi, és egy bambi!", kevesled sorsod adta lehetőségeket, azt jelenti, nem tudsz élni velük, észre sem veszed a szépet.
Szerintem nem így van, csak még vársz valamire, amit pillanatnyilag nem látsz.
Luther sok mindent másképpen látott, mint azt töle abban az idöben elvárták volna és több mindent meg is kérdöjelezett. Az, hogy élete megmaradt és célját elérte,
Ján.20:17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
Jézus is azt mondta a jobb latornak: még ma velem leszel a paradicsomban!(?)
„És mondta néki Jézus: Bizony mondom néked ma, velem leszel a paradicsomban.” (43. vers – helyes fordítás szerint)
Ezt alátámasztja Jézus kijelentése, feltámadása után:
Ján.20:17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
"Igaz, "ideáti" ember ezt képtelen megválaszolni..."
Bizony. Egy kicsit be is zavarnak a hívők (inkl. én) fejében olyen szlogenek, hogy a szentek vagy meghalt szüleink aggódva néznek föntről bennünket.
Jézus is azt mondta a jobb latornak: még ma velem leszel a paradicsomban!(?)
Vallásfilozófiai svédcsavarral erre azt mondjuk, hogy a halál után, a "másvilágon "az idő, mint olyan megszűnik. De akkor meg olyan fogalmak alól húzzuk ki az alapot, mint pl. a tisztítótűz.
Egy virtigli teológus persze ezt is meg tudná válaszolni, maximum érvényes lenne a régi adoma:
Elméletileg, akik az önmegvalósításnak elérik egy szintjét, képesek látni mi van "abban a másik vikágban", a lelki világban. Most akik meg ott vannak, alapból ezzel a képességgel jutnak be oda.
De a vég - gondolom - nem megsemmisülést jelent, hanem átmenetet valami újba - legalábbis erről szól a Biblia, hogy van túlvilági élet. Namármost az milyen? Teljes agyi "reset", vagy emlékezni fogunk régi önmagunkra, tetteinkre, szeretteinkre, stb. odaát?
Igaz, "ideáti" ember ezt képtelen megválaszolni...
A biblia tanulmány nem egy egyszerü olvasmány. Sok helyen érthetetlen vagy ellentmondásos,
de vajon ki írhatta a bibliát?
A biblia tanulmány nem egy egyszerü olvasmány.
Egyetértek!
Tanulmány, tudós teológusok kutatják hosszú ideje.
Sok helyen érthetetlen vagy ellentmondásos,
Csak a felületes olvasó számára.
de vajon ki írhatta a bibliát?
IIPét.1:19És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;20Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.21Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.
