Egyébként a Vérnász eleve úgy íródott, hogy ének és tánc betétek szerepeljenek benne, s mikor először előadták Lorca rendezésében, akkor is ilyen volt. Részben azért is változtatta meg a valós történetet, mely a drámát ihlette (a szöktetés és a gyilkosság a valóságban az esküvő előtt történt és nem utána), hogy az esküvő kapcsán egy igazi zenés, táncos, színpompás jelenetet lehessen bemutatni. A darab összes verses részét elő lehetne adni énekelve. Amit én láttam a tévében, abban is volt zene, ének és valamennyi tánc is, ha jól emlékszem.
Az általad idézett bölcsődalos részről az jutott eszembe, hogy eredeti granadai bölcsődalok motívumait használta fel hozzá. Spanyolország sok tájáról gyűjtött bölcsődalokat, és erről a témáról előadást is tartott, melynek szövege fennmaradt nyomtatásban.
Néhány aranyos kis részlet ebből:
„…a gyermeket a természet legszebb teremtményének tartjuk, …hisszük, hogy nincs virág, sem szám, sem csend, amely hozzá hasonlatos volna…”
„A gyerek tőlünk nagyon messze él. Érintetlenül őrzi alkotó hitét és még nem munkál benne a romboló értelem. Ártatlan és ezért bölcs. Jobban megérti, mint mi, a költői lényeg megmagyarázhatatlan titkát.”
És még pár részlet a VÉRNÁSZ-ból. Micsoda szenvedélyek!
LEONARDO Rosszabb kárhozat nem sújthat bennünket, mint szótlanul égni ebben a tűzben. Mire mentem én a büszkeséggel? Küzdöttem, hogy ne akarjalak látni, éjszakát meg éjszakát töltöttem álmatlanul, miattad. Csak azt értem el, hogy még elevenebben égtem azon a tűzön. Azt hiszed, az idő gyógyít, a fal megvéd? Tévedsz, tévedsz. Ha valami a bensőnk közepébe fészkelte magát, semmi ki nem tépheti.
MENYASSZONY (reszket) Nem bírlak hallgatni. Nem bírom hallgatni a hangod. Mintha illatos, édes pálinkát innék, s álom kerülgetne rózsaszirommal töltött szalmazsákon. Húz a hangod; tudom, hogy örvénybe húz, mégis követem.
*
ANYA …De az én fiam már csak egy nyaláb száraz virág. Hegy mögül hangzó sötét hang már az én fiam most. (Vad kitöréssel) Elhallgatsz már? Nem akarok könnyet látni ebben a házban. A te könnyeid csak a szemedből fakadnak, de az enyéim, ha majd magamban leszek, a talpam aljából jönnek föl, a gyökereimből, forróbban, mint a vér…
*
MENYASSZONY …Nem akartam, érts meg, nem akartam, érts meg, nem akartam! A fiad volt az üdvösségem, nem csaltam meg, csak elkapott a másiknak a karja, ahogy a tenger hulláma elkap, ahogy az öszvér feje föltaszít valakit, és elkapott volna mindig, mindig, ha vénasszony lettem volna is, ha fiad valamennyi fia fogta volna is a hajam.
*
MENYASSZONY Egy kicsi késsel, oly kicsikével, épp csak elfér a marokban, mint egy hal, egy pikkelytelen és folyótlan, két és három óra közt, mint megíratott, egy éjjel egy ilyen kicsi késtől két derék férfi mostan szederjes szájjal fekszik holtan.
ANYA Épp csak elfér a marokban, mégis oly gyorsan besurran, szalad a meghökkent húsban s leli meg azt a helyet, ahol hallgat bozótjában és remeg sötét gyökere a jajnak.
Úgy látom, elég jártas vagy irodalom témában. Hivatásszerűen is foglalkoztál irodalommal? Vagy folytattál ilyen jellegű tanulmányokat?
Vas István költészetéről úgymond nem tudok semmit. Az ő nevéről az „Egy szerelem három éjszakája”ugrik be leginkább, benne a csodaszép kis „Apollinaire: Búcsú”-val. Ami pedig Apollinaire-t illeti, csak pár híres versét ismerem.
Nem olyan rég, talán 4-5 éve, láttam a Vérnászt egy újabb feldolgozásban. Egész más volt, és zenével, ének betétekkel. Felvidéki magyar színház, a komáromi Jókai színház vendégjátéka volt az esztergomi várban, nyári színházban. Nagyon tetszett.
Lorca: Vérnász (részlet) Illyés Gyula fordítása
Csicsíja-csi, baba, jön a nagy paripa, ki folyóból nem ihat. Folyó feketén szaladt fekete fák között. Megállítja a híd lába, fölharsan a ló nótája. Jaj, ki tudja, angyalom, mit visz az a jó futó, hosszufarku nagy folyó zöld palotájába.
Aludj, szegfüszál, fekete paripa hadd ihatna már.
Aludj, rózsaszál, fekete paripa hadd ne sírna már.
Négy lába vérhabos, sörénye jégcsapos. Szeme közt ezüst tőr, szeme közt ezüst tőr. Így mentek a vízre. Jaj, de visszatorpan. A vér, a csobogó, jobban fut, mint a folyó.
Aludj, szegfüszál, fekete paripa hadd ne sírna már.
Aludj, rózsaszál, fekete paripa hadd ne sírna már.
Ereszkedne partra, a lucskos part meredek, égő szája szélét csípik ezüstszín legyek. Rideg hegyek felé magát elnyeríti, a gyilkos folyóvíz már nyakát keríti. Fekete paripa, iszol valahára! Haj, havas hegy búja, hajnal paripája!
Nem törsz be. Hiába, minden ablak zárva, álmok falombjával, falombok álmával.
Az én kicsim aluszik.
Az én kicsim nem beszél.
Paripa - szép vánkoson alszik az én angyalom.
Ezüstvasbölcsőben.
Hollandi vászonon.
Csicsíja, virágom.
Csicsíja-csi, baba, jön a nagy paripa.
Nem törsz be, nem jössz be. Vágtass a hegyekbe fel, menj a szürke völgybe. Vár a kanca, vár a pej.
Az én kicsim aluszik.
Az én picim nyugoszik.
Aludj, szegfüszál, fekete paripa hadd ihatna már.
Aludj, rózsaszál, fekete paripa hadd ne sírna már.
Nekem ezen az oldalon nem nyílnak meg a hang file-ok.
De szerencsére itt van az a szépséges weblap, amit már említettem, s a leg-legkedvesebb versemhez, a Gitár–hoz is van szavalat Rafael Albertí előadásában, s közben lehet olvasni a spanyol szöveget is:
A vers az Andalúz dalok ciklushoz tartozik, 1921-ben, 23 éves korában írta Lorca. Ebben az időszakban kezdett elmélyülni a cante jondo, vagyis az ősi andalúz népdal tanulmányozásában, s a versekben ezeknek a daloknak a gyötrelmes hangulatát fejezte ki, mely természetesen közel állt az ő ifjúkori lelkiállapotához.
A magyar fordítás szerintem egészen kitűnő, Vas István munkája:
Az klassz lehetett. Magyar színházban is megnézted? Én csak tévében láttam a Csomós Mari, Tóth Ildikó, Marozsán Erika, Lázár Kati féle előadást.
A spanyoloknál biztos más a hangulata. Tudod, hogy a madridi ősbemutatót 1933-ban maga Lorca rendezte? Az lehetett ám az igazi!
„Lorca maga irányította a próbákat különösen ügyelve a prózai és verses részek finom váltásaira, megtiltva minden színészi túlzást, s úgy ügyelt a jelenetek ritmusára, mintha karmesterként egy szimfóniát vezényelne… Újra meg újra félbeszakította a színészeket, míg el nem érte a kívánt eredményt.”
Én még nem jártam Madridban. Ott is van egy Lorca múzeum, ugye?
Ó, hát mégis találok olyan embert, akit érdekel ez a regény, és aki ennyire szereti Lorcát?!:-)))
De értelemszerűen nem csak arra vágyom ám, hogy valaki elolvassa, és elmesélje, hogy kb. mi van benne (bár az is több a semminél), hanem hogy segítsen lefordítani mondatról mondatra a hatszáz oldalt. Azért ez elég durva, nem? :-) És valószíműleg eltartana 1-2-3 évig. Én mindenképp szeretnék megpróbálkozni a fordításával, és ezen keresztül szeretnék kicsit tanulni spanyolul, de valószínű, hogy segítség nélkül nem jutnék szinte semmire. Te hogy gondoltad ezt az olvasást? (Amúgy még nem szereztem be a könyvet.)
Angolul is tudsz valamelyest? Az Ian Gibson életrajz érdekelne, amit én olvastam? Ha igen, majd szívesen eljuttatom a fordítást, de még nincs begépelve belőle egy szó sem, és hát az is időigényes dolog lesz.
Milyen kár, hogy Lorca beszédhangja nem maradt fenn. De a zongorázása igen. Gramofonlemezt adott ki Encarnación López Julvez (La Argentinita) énekes- és táncosnővel, melyeken spanyol népdalok szerepelnek Lorca feldolgozásában.
Ez a kedvencem, az oldal alján van a többi dal linkje.
Ez mind igaz, s magam is megtapasztaltam az angol életrajz fordítása során, hogy bizony igen nehéz gördülékenyen, választékosan fogalmazni magyarul. Számomra legalábbis.
De most nem ez a probléma. Én szeretnék elolvasni és megérteni egy Lorcáról spanyol nyelven írt regényt. Nem fordítást szeretnék róla készíteni, hanem csak megérteni szeretném. Viszont sosem tanultam spanyolul.
És ezúton is keresem azt a magyar anyanyelvű embert, aki odavan Lorcáért, tud spanyolul, és minden vágya, hogy elolvassa a Los amores oscuros regényt! /Kissé reménytelen ügy, tudom. :-)/
Örülök, hogy érdeklődsz a vers iránt. Nem olvastam ugyan róla semmilyen leírást vagy elemzést, de mivel sok információm van immár Lorca életéről, szolgálhatok neked némi magyarázattal (bár nyilván bizonyos tényeket magad is ismersz).
A Kis bécsi valcer New Yorkban íródott, A költő New Yorkban kötet versei közé tartozik, a Menekülés New Yorkból: Két valcer a civilizáció felé című két részből álló költemény első darabja. Lorca 1929-ben, 31 éves korában utazott hosszabb időre New Yorkba abban a reményben, hogy a levegőváltozás és az új élmények segítségével leküzdje depresszióját, mely már egy éve eluralkodott rajta. Válságos lelkiállapotát az okozta, hogy nem csak Salvador Dalí távolodott el tőle, hanem következő nagy szerelme, a szobrász tanuló Emilio Aladrén is. Ezt a verset szerintem egyértelműen Emiliohoz írta, akinek az anyja Bécsből származott. Magyarország pedig azért kerülhetett a szövegbe, mert útban New York felé a hat napos hajóúton Federico annyira összebarátkozott egy fiatal magyar fiúval, hogy sírva váltak el egymástól. Lorca egyébként soha nem járt sem Bécsben, sem Magyarországon.
(A filmecskémben szerepel Emilionak, a vers múzsájának fotója is.)
Ezen az oldalon meg lehet hallgatni spanyol színészek előadásában (oldal alja, hangszóróra kattint), nekem Rafael Alberti szavalata tetszett nagyon, szépen hangsúlyoz, és követhető tempóban mondja, meg eleve szép hangja van.
Persze az oldalon nem csak ez az egy vers van, Lorcától elég sok, és más spanyol költőtől is. Sajnos nem mindhez van hanganyag.
Aki nyelvet tud, az nem biztos, hogy tud fordítani is. Nem véletlenül külön szakma (jobb helyeken külön egyetemen / főiskolán tanítják), érzék kell hozzá, verset pláne nehéz fordítani. Egyébként meg azt a nyelvet kell jobban tudni, amelyikre fordítasz.
Csak abban bízhatok, hogy a spanyol egy olyan nyelv (a borzasztó igeragozásával és négyféle létigéjével), mely esetében talán könnyebb fordítani, mint beszélni. De ez akkor sem változtat a lényegen, hogy nekem csapnivaló nyelvérzékem van. (Mint alant írtam, több év angol tanulás után is alig tudok fordítani.) S hiába is kérdezném tőled, hogy mennyi idő alatt lehet felszedni annyi tudást, hogy az ember képes legyen spanyolul olvasni, mert biztos, hogy ez nagyon egyéni.
A következő diaporámát én készítettem Leonard Cohen: Take this Waltz c. híres dalára párhuzamosan felírva az eredeti Lorca verset és a magyar fordítást (Weöres Sándor). Az angol szöveg helyenként jelentősen eltér Lorcáétól, a magyar fordítás viszont elég pontosan követi. Érdekessége még a dalnak, hogy nálunk Zorán és Dusán feldolgozásában vált népszerűvé Volt egy tánc címmel.
Imádom ezt a zenét, nem tudom megunni. És persze a verset is imádom!
Szerepel benne jó néhány fotó Lorcáról. (Fiatal korában nagyon édes pofija volt.)
Tehát:
Take this Waltz / Pequeño vals Vienés / Kis bécsi keringő:
Jó neked! Fogalmam sincs, fogok-e tudni valaha spanyolul olvasni, mert elég gyatra nyelvérzékem van. Ezt az angol könyvet is kínkeservesen fordítottam annak ellenére, hogy összesen 5 évig biztos tanultam angolul.
Pedig de elolvasnám ezt a Los amores oscuros regényt!
A spanyol nyelv gyönyörű, nem vitás.
Pl. ezen a versen is látszik, hogy mennyivel dallamosabb, szebb hangzású spanyolul, és ráadásul a rímek is tökéletesebbek az eredetiben.
Remansillos
Me miré en tus ojos pensando en tu alma. Adelfa blanca.
Me miré en tus ojos pensando en tu boca. Adelfa roja.
Me miré en tus ojos. ¡Pero estabas muerta! Adelfa negra.
Igen, érthető az eszmefuttatásod. Azért írt elsősorban olyan nőkről, akiknek a szerelmét, boldogságát eltiporják a társadalmi szokások, mert az ő életének is ez volt a tragédiája.
A „Bernarda Alba háza” nagyon jó, a 20. század egyik legkiválóbb drámájának tartják az irodalmárok is. Néhány hónappal a halála előtt írta, így ezt ő már sosem láthatta színpadon. Egyértelmű, hogy a legkisebb lány alakjában a saját gondolatait, érzéseit fejezte ki.
Adela: Jöjjön ellenem akár az egész falu, csak perzseljen tűzujjával, hajszoljon minden erénycsősz: előttük veszem föl a töviskoszorút, ami kijár a házasember szeretőjének.
A falut behelyettesíthetük a világgal, a házasember szeretőjét pedig a homoszexuálissal.
A „Vérnász” kulcsmondatai pedig ezek:
Első favágó:Türtőzködtek, amíg bírták, de végül erőt vett rajtuk a vér.
Harmadik favágó: A vér!
Első favágó: A vér útját, azt követni kell.
Második favágó: De a fénylátta vért beissza a föld.
Első favágó: S aztán? Inkább folyjon el utolsó csöppig, hogysem rothadt vérrel éljek.
„A közönség” c. szürrealista köntösbe csomagolt darabjában viszont már direkt módon megjelenik a homoszexualitás, és szeretett volna erről a témáról más színműveket is írni.
Köszönöm a Radnóti verset, nem ismertem. /Elővettem a 70-es években kiadott Radnóti összesemet, és csak most tűnt fel, hogy milyen selejt nyomtatás, itt-ott 10-20 oldalt kihagytak belőle. Bosszantó. Hát ő is tudott ám szép dolgokat írni, és borzalmas belegondolni, hogy mennyit szenvedett élete utolsó éveiben, s hogy hogyan kellett (neki is) meghalnia./
Azért abban tévedett Radnóti, hogy Lorca halálát észre se vették Európában. Néhány héttel a kivégzése után már tele volt a hírrel az európai sajtó. „Lorca egyik napról a másikra a köztársaság mártírjává vált.” Pedig igyekezett távol tartani magát a politikától, nem csatlakozott semmilyen politikai szervezethez, bár néha nyilvánosan hangoztatta véleményét a köztársaság és a munkások iránti rokonszenvéről. Miután kitört a jobboldali katonai puccs, különös módon egy fasiszta barátja bújtatta a saját házában, mert Federiconak oly sok jóbarátja volt, hogy még a fasiszták között is akadtak néhányan. Pár héttel a polgárháború kezdete után tartóztatták le (a vádak között szerepeltek a bomlasztó írásai, homoszexualitása és egy koholt baromság arról, hogy az oroszokkal kapcsolatban állt), két nap múlva meg is ölték, hiába próbáltak többen közbenjárni az érdekében.
„Nem menekült.” Szeretett volna menekülni, Mexikóban már várták, de szerencsétlen módon egy szerelmi ügy miatt nem indult el idejében. Ez a sztori egyébként most pattant ki mindössze pár hete. Részben tehát a szerelem okozta a vesztét, ahogy a legtöbb drámahősének is. Az a legszörnyűbb, hogy mintha egész életében tudta volna, mintha már előre próbálta volna feldolgozni azt, hogy fiatalon fog meghalni s erőszakos halállal. Annyira félt a fizikai sérüléstől és a haláltól! Még sokáig élhetett volna boldogan, hiszen végre mindene megvolt, siker, szerelem, pénz, és mennyi mindent írhatott volna még nekünk!
Örülök ennek az oldalnak. Nagyon érdekes a nyitó hsz-ed. Bármit írsz Lorcával kapcsolatban, főleg, ami nem is jelent meg magyarul, nagyon szívesen fogom olvasni. Szerintem többen vagyunk így vele.
A Bernarda Alba házát többször is láttam. Hasonlóságot találok benne a Vérnásszal. A nagyon kemény hagyományok kötöttsége és annak fontossága, és a tragikuma is. Nem is tudtam a homoszexualitásáról. Most jövök rá, talán főleg az adja számára a tragikus témát, hogy a szereplőket megöli a hagyomány. Ha érthető ez a gyengécske eszmefuttatásom?
Rémlett egy másik Radnóti vers Lorcáról, és meg is találtam.
Radnóti Miklós : Első ecloga
Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem, tam multae scelerum facies; ... Vergilius
PÁSZTOR Régen láttalak erre, kicsalt a rigók szava végre?
KÖLTŐ Hallgatom, úgy teli zajjal az erdő, itt a tavasz már!
PÁSZTOR Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét rádvicsorít! mert április ez, sose higgy a bolondnak, - már elfagytak egészen amott a kicsiny tulipánok. Mért vagy olyan szomorú? nem akarsz ideülni a kőre?
KÖLTŐ Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyü világot annyira, hogy már néha nem is fáj, - undorodom csak.
PÁSZTOR Hallom, igaz, hogy a vad Pirenéusok ormain izzó ágyucsövek feleselnek a vérbefagyott tetemek közt, s medvék és katonák együtt menekülnek el onnan; asszonyi had, gyerek és öreg összekötött batyuval fut s földrehasal, ha fölötte keringeni kezd a halál és annyi halott hever ott, hogy nincs aki eltakarítsa. Azt hiszem ismerted Federícót, elmenekült, mondd?
KÖLTŐ Nem menekült. Két éve megölték már Granadában.
PÁSZTOR Garcia Lorca halott! hogy senki se mondta nekem még! Háboruról oly gyorsan iramlik a hír, s aki költő így tünik el! hát nem gyászolja meg őt Európa?
KÖLTŐ Észre se vették. S jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.
PÁSZTOR Nem menekült. Meghalt. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Atilla se, csak `nemet` intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?
KÖLTŐ Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, - várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakadt rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét.
De jó lenne nekem egy közepes tudás! Egyelőre nulla nyelvismerettel nézegetem a műveit szótár segítségével meg egy igeragozó programmal. De azért már tudom az egyik kedvenc versemet kívülről spanyolul. :-)
Radnóti hatsorosa (ennyi a vers és nem több) volt az első híradás Lorca létezéséről és haláláról Magyarországon. A Cigányrománcok csak tíz évvel később jelent meg magyarul.
Ezen a napon született 114 évvel ezelőtt Federico García Lorca, a spanyol költészet és drámairodalom legzseniálisabb művésze, aki káprázatosan sokszínű tehetségének köszönhetően kitűnő zenész, zongorista, előadó, versmondó, színész, bábjátékos, folklorista, színházi rendező és képzőművész is volt. Bonyolult egyéniségében a hiperérzékenység és sebezhetőség rendkívül kedves, szeretetre méltó természettel párosult. Barátai, ismerősei szinte ódákat zengtek karizmatikus személyiségének varázsáról, humorérzékéről, játékosságáról, s azt állították, hogy a boldogság légkörét árasztotta maga körül, pedig művei bizonyítják, hogy időnként kínzó kétségbeesés gyötörte a lelke mélyén. Mindig együttérzett a szenvedőkkel, kitaszítottakkal, szegényekkel. Nagyon szerette az életet, csupa szerelem, szenvedély volt ez a csodálatosan mélyérzésű ember. Világhírű, körülrajongott sztárnak számított, mikor 38 éves korában kivégezték a falangisták, a spanyol polgárháború kezdetén.
Már középiskolás koromban nagyon megérintett egy-két tankönyvben szereplő verse, néhány évvel később pedig kezembe került egy válogatott verseket tartalmazó kötete. Soha azelőtt nem olvastam ilyen mély fájdalommal átitatott költeményeket, a saját érzéseim ennyire pontos kifejeződését. Azután megvettem a drámáit, láttam tévében a Bernarda Alba házát, a Yermát majd a Vérnászt.
Pár évvel ezelőtt, mikor egy újabb zenés diaporámát akartam készíteni néhány verséből, a neten véletlenül rátaláltam az elbűvölő Little Ashes című spanyol-brit filmdrámára, mely Lorca és Salvador Dalí szerelmi kapcsolatáról szól, és ez volt az a pont, melytől kezdve mániákusan elkezdtem Lorcával foglalkozni, az élete után kutatni. Nem túlzás azt mondani, hogy szerelmes lettem belé.
Aki Magyarországon Lorca imádó lesz, annak rögvest feltűnik, hogy hazánkban sajnos nincs túlzott érdeklődés a művei és főleg az élete iránt. Bár 1967-ben kiadták az összes versét, színdarabját és prózai írását (legalábbis az addig megjelentek magyar fordítását), 1988-ban pedig egy drámakötetet, mely részben pótolta az 1967-es kiadás hiányosságait, és A sötét szerelemszonettjei versciklust. Néhány színművét szokták játszani a színházak, főleg a Bernarda Alba házát, a Vérnászt (amiből Szokolay Sándor operát is komponált), a Yermát, A csodálatos vargánét, sőt pár éve bemutatták a szürrealista Öt év múlva darabját is. De pl. A közönség címűt, mely megdöbbentően modern, bátor, tabudöntögető alkotás (Lorca a legjobb darabjának tartotta), tudtommal soha nem játszották még nálunk. Az életéről alig lehet információkhoz jutni magyarul, Tolnai Gábornak jelent meg 1968-ban egy vékonyka könyve, többről nem is tudok.
Nem adták ki magyarul Ian Gibson: Federico García Lorca – A Life című 1989-es nagyszabású, remek életrajzi könyvét. Így aztán kénytelen voltam nekirugaszkodni a csekélyke angol nyelvtudásommal, s bár nem minden mondatát sikerült tökéletesen megértenem a nettó 470 oldalas életrajznak, de örömmel mondhatom, hogy így is fantasztikus élményt nyújtott számomra. Most már úgy érzem, birtokában vagyok az életével kapcsolatos alapvető ismereteknek, sőt magyarországi viszonylatban valószínűleg tájékozottnak számíthatok a témában.
Ezen kívül rengeteg könyv készült Lorcáról, állítólag csak Shakespeare-ről írtak ennél is többet, de hol van egyetlen magyar fordítás is, kérdem én.
Az említett Little Ashes filmet (2008. rendező: Paul Morrison) sem forgalmazták Magyarországon, vagyis nem készült hozzá magyar felirat, sőt semmilyen sem. A hallás után leírt angol szöveget netről szedtem le, s magam fordítottam. Annyira rabja lettem a filmnek, hogy legalább százszor megnéztem, vagy talán még sokkal többször. A García Lorca eltűnése című film (1997. rendező: Marcos Zurinaga) viszont, mely Lorca meggyilkolásának körülményeit boncolgatja, szerepelt a tévében is magyar szinkronnal.
Létezik néhány spanyol színdarab s egy tévéfilm Lorca életéről, de még angolul sem igazán elérhetőek, nemhogy magyarul.
Pár hete jelent meg Manuel Francisco Reina Los amores oscuros (Sötét szeretők) című regénye Lorca utolsó szerelmi kapcsolatáról, melynek szintén biztosan nem lesz magyar fordítása. Mostanában kezdtem csak el a spanyol nyelv tanulmányozását az ő művein keresztül, mert ráakadtam egy igényes, szép weboldalra, ahol majdnem minden írása megtalálható eredeti nyelven: www.federicogarcialorca.net
De nem hiszem, hogy életem hátralévő része elég lenne ahhoz, hogy lefordítsam a Sötét szeretők regényt (600 oldal), és abban sem nagyon bízhatok, hogy bárki is segítene ebben. Ó, pedig de jó lenne!!! (Amúgy találtam a neten egy Dobos Erzsébet nevű tanárt, aki Lorca-kutatónak van titulálva. De hát csak nem háborgathatom őt.)
Szóval úgy érzem, Magyarországon közel sincs olyan fokú érdeklődés Lorca iránt, mint pl. Nyugat-Európában. Talán az lehet az oka, hogy a homoszexualitás elfogadása kis hazánkban finoman szólva még kívánni valókat hagy maga után. Az Ő élete pedig ekörül a probléma körül forgott, ez volt ifjúkori gyötrelmeinek mélyén, s remekműveit is nagyrészt annak köszönhetjük, hogy melegként közvetlenül a saját bőrén tapasztalta meg egy igazságtalan, embertelen társadalom kegyetlenségét, mely végül tragikus meggyilkolásához vezetett.
Lám, itt sem találtam Lorcáról topicot.
Ezért gondoltam, hogy nyitok egyet én, és várok szeretettel mindenkit, aki szívesen beszélgetne róla, akinek bármilyen véleménye, élménye, kérdése van vele és a műveivel kapcsolatban.
