A tanár is a gyereknek. Pannika hazamegy, sír egy kicsit anyának, ferdít a sztorin kettőt megy a telefon a mail az igazgatónak és jobb esetben másnap szőnyegszélén állsz és csak psilogsz. Rosszabb esetben az oktatási hivatalnál, szervnél, önkormányzatnál panaszol be. Legrosszabb esetben bejön és megagyal.
Még azt, hogy sajnos, lehet jó tanár, de rossz pedagógus. Ezt én saját nagyiről is tudok mondani, sőt mondtam is. Én is tanár vagyok, véleményem szerint hiányzik az egyetemi oktatásban azt, hogy nem is tanítják jövendő tanárokat jó pedagógus lenni.
Szívből örülök, hogy ez a legnagyobb probléma a mai iskolákban? (aláírás)
Az nem gond, hogy le lehet úgy érettségizni, hogy a gyerek életében egyetlen könyvet el nem olvas, egyetlen házi feladatot meg nem old, az iskolai dohányzást nem lehet megtiltani, szünetben intim jelenetek vannak, a szemetelés általános, a kamaszok ordenáré stílusban beszélnek.... stb.?
Tisztelet a csekély kivételnek!
Pont az oktatás igazgatás állapota és az iskolai munka színvonala a fő oka a gazdasági hanyatlásnak...., végső soron az alacsony tanári fizetéseknek is!
A tanárok együttműködésének hiánya okozza igen sok esetben a előbbieket, ez a helyzet a hivatásukat szerető, igényes tanárokat is visszafelé húzza!
Meggyőződésem, hogy a tanáré a legfontosabb hivatás, magam nagyon hálás vagyok tanáraimnak! Sajnos a politika történelmi távlatokban ezt nem ismerte fel!
Önmagadat cáfolod. Ha vannak "rendszeres névtelenek", akkor világos, hogy a papolással meg a könyörgéssel semmire sem mégy, csak arra szocializálod őket, hogy lehetnek nyugodtan figyelmetlenek, majd te mindig ott leszel, hogy figyelmeztesd őket.
Ahogy egyszer megteszed, hogy ab start leosztályozod a névtelen dolgozatok tartalmát aztán kideríted, kiknek a dolgozatai a névtelenek, s adsz mindegyiknek fejenként egy egyest a figyelmetlenségéért, mindjárt meg fogják jegyezni, hogy oda kell írniuk a nevüket. S még mindig mondhatod, hogy az egyes csak ceruzás és valami jó nehéz szorgalmival kitöröltethető. De amíg nem kapja meg azt az egyest (akár ceruzával), addig a notórius figyelmetlen nem érti meg. S mit csinálsz majd, ha az érettségijéről hagyja le a nevét? Oda nem hamisíthatod... Az jobb lesz, ha majd akkor bukik meg miatta, mert te túl lágyszívű voltál és sokadszorra is csak a lelkére beszéltél?
Nem is kell a "magadévá tenned" semmiféle marhaságot!
Ezt az egyest a csemete hamar elfelejti, nem kell attól tartanod, hogy majd épp ettől lesz impotens a nászéjszakáján.
Az bőven elég, ha tisztába van téve, hogy a család a legfontosabb. Tanárok és iskolák jönnek-mennek, de mi, a család tagjai itt vagyunk és itt is leszünk egymásnak, amíg csak élünk. Ha ez tiszta sor, akkor onnantól kezdve hisztizhet bármelyik tanár, amennyit csak akar.
Egy harmadikos gyerek már elég nagy ahhoz, hogy megértse a példastatuálás lényegét. Elég baj, hogy a tanára nem magyarázta el neki sem azt, hogy nem a tudására kapott egyest, hanem a figyelmetlenségére, sem pedig azt, hogy ez elsősorban nem neki, hanem az összes gyereknek szól, hogy megértsék: a név hiánya semmivé teszi az egész dolgozatot, és legközelebb erre nagyon ügyeljen mindenki.
Elég baj, hogy ezeket a szülőre hagyják ahelyett, hogy elmondanák ott mindjárt. Kis fair play esetén azt is meg lehet csinálni, hogy a gyerek kap olyan szorgalmit, amivel kitöröltetheti az egyesét. De ha nem, hát nem.
A lényeg, hogy érzelmileg biztonságban legyen, hogy tudja, otthon őt feltétel nélkül szeretik és a külvilágban kapott pofonok otthon nem számítanak. Sajnos, ha a szülő nagyon beleveti magát az efféle küzdelmekbe, akor azzal a gyereknek árt, mert akkor a gyerek szemében megnő a dolog súlya és felmerül, hogy esetleg a szülői szeretetnek mégiscsak feltétele az, hogy ő a külvilágban hogyan teljesít. Mondjuk, egy fogadóórai elbeszélgetést megérhet a dolog, hátha a tanárnak is leesik, hogy ha példát akar statuálni, az OK, de azt az egyet, akinek a kis hibáját ennyire megbünteti, hogy a többiek is tanuljanak belőle, azt azért kárpótolhatná egy pótlólagos bizonyítási lehetőséggel. De ennél többet szerintem nem ér a dolog.
Közoktatási törvény 19.§ (1) A pedagógust munkakörével összefüggésben megilleti az a jog, hogy….
e)irányítsa és értékelje a gyermekek, tanulók munkáját,
f)minősítse a tanulók teljesítményét,
70. § (1) A pedagógus a tanuló teljesítményét, előmenetelét tanítási év közben rendszeresen érdemjeggyel értékeli, félévkor és a tanítási év végén osztályzattal minősíti.
Annak, hogy a kisgyerek nem írta rá a nevét a dolgozatra, semmi köze a teljesítményéhez. Ettől kezdve nincs miről beszélni...
Elégtelent egy hibátlan dolgozatra nem adunk, csak azért mert nem írt rá nevet a kiskölyök.
Az ilyen kisgyerekeknek a tanár néni/bácsi ( már ha van még egyáltalán) amit mond szinte szent. Mit gondol rólunk ? Tán meg is lett szégyenítve. Nekem például soha nem szokásom gyereket ( középiskola ) lepirítani más előtt. Arra való a szünet vagy egyéb alkalom.
A hivatásunk imidzsének tetőpotján állunk, mikor seggfejeznek és pszichopatáznak minket...
Akinek inge az úgysem veszi magára, nem állítanám, hogy minden pályán lévő valóban odavaló, deee...
Az alulfizetettségről meg csak annyit, hogy minden ésszel élő országban az első öt-tíz legjobban elfogadott hivatás közt van a pedagógusi, de nem pusztán szavakkal, mert itthon azért az itteni véleménytől eltérőt is tapasztaltam már én hosszú pályafutásom alatt bőven...
Csakhogy a kedves szülői "köszönjük", és az elválást követően évek múlva is életük folyásáról beszámolni akaró gyerekek hálás szeretetével még nem tudom a frankhitelemet és a saját gyerekem gond nélkül fizetni/ taníttatni...
Na, de majd a pedagógus életpálya-modell:-)
A fennebb említett országokban pénzügyil elismertséget is jelent a preferencirend élén állás...
Legyünk optimisták: majd a pedagógus életpálya-modell:-)...
Az is megkérdezhető, vajon a tanító a dolgozat alatt lecsücsült a tanári asztalhoz vagy járkált a gyerekek között? Utóbbi megoldás a kívánatosabb, viszont akkor lett is volna alkalma észrevenni, ha valakién nincs név.
a rádióból hallom állandóan, hogy az egyik leggyakoribb hiba az adóbevallásnál, a kedves adózó elfelejtette aláírni...pedig az nem egy iskolai dolgozat, és nem 10 éves gyerek írta...
Lehet pont az a baj, hogy a tanító néni nem adott neki egyest olyan dolgozatra, amiről lehagyta a nevét. :P ;)
A tanártól mindenképpen meg kellene kérdezni, hogy feltette-e a kérdést beszedés előtt: "Mindenki ráírta a nevét?"
Hogyan történt a beszedés? Volt-e alkalma a beadáskor ránézni, hogy rajta van-e a név?
Egy dolog a pontosságra nevelés, de harmadikban ez még valóban túl drasztikus megoldásnak tűnik. Kizárásos alapon vagy rájöhetett volna, kié (sőt, ha beírta az egyest, rá is jött), vagy osztályozatlanul hagyja és kiosztáskor rákérdez.
Miért, mit mondott volna neki? Tiszteld a tanárodat? Már bocsánat, de szerintem az nem normális, ha valaki erre egyest ad. Nálam is előfordult, hogy gyerek nem írta rá a nevét, mondjuk izgult az istenadta, mit tanul meg abból, ha ilyenkor kap egy egyest az amúgy jól sikerült dolgozatra? A háborgó szülőnek igaza van.
"Szóval, a tanár egy seggfej. A gyereknek adjatok egy puszit és magyarázzátok el neki, hogy belőle még bármi lehet, a tanító meg egy alulfizetett, hatalmaskodó fiók-pszichopata marad egész nyomorult életében."
Egyetértek. Mint több évtizede pályán lévő - alulfizeztett, de nem pszichopata - tanár. Számtalan névtelen dolgozatra írtam nagy hiányjelet a megfelelő helyre, a rendszeres névteleneknek szólok, hogy KÉTSZER ÍRD RÁ A NEVED, megfenyegetm, hogy legközelebb egyes lesz, de nem írnék rá elégtelent (csak ezért). Azt értékelem, ami a dolgozatban van, a másikért max szolídan, vagy keményen lebacarintom.
egy 3.osztályos gyerek természetes, hogy izgul...írt egy kiváló dolgozatot, de a nagy izgalomban a neve lemaradt...
a rádióból hallom állandóan, hogy az egyik leggyakoribb hiba az adóbevallásnál, a kedves adózó elfelejtette aláírni...pedig az nem egy iskolai dolgozat, és nem 10 éves gyerek írta...
Miféle sokkról beszélsz? Minden rendes helyen egyest adtak volna rá, mivel az ő neve alatt egyetlen dolgozat sem lett beadva, tehát úgy tekintendő, hogy nem írta meg.
ellenben mi az igazság beadta és tökéletes volt. hibát követett el az nem kétséges, de a tudás megvan.
szerintem nem szabad olyan szintre hozni, mintha nem tanult volna. közel sem ugyanaz a helyzet!
ha valaki nem tanul, akkor az arra épülö következő tananyag megtanulásával is gond lesz, tehát tovább gyűrűzik,
de egy ilyen dolog sokkal könyebben orvosolható, mintha nem tanult volna.
valóban. pont erre gondoltam. bár úgy gondolom, hogy inkább a gyereket kell úgy nevelni, hogy lássa, hogy vannak olyan tanárok akik nem odavalók és a tanároktól függetlenül tanuljon, mert az az ő érdeke.
az ilyen tanárok miatt vesztik el a tiszteletet és megbecsülést, holott pont az alsóban kellene jobban odafigyelni, mert a személyiség akkor alakul ki..
Szóval, a tanár egy seggfej. A gyereknek adjatok egy puszit és magyarázzátok el neki, hogy belőle még bármi lehet, a tanító meg egy alulfizetett, hatalmaskodó fiók-pszichopata marad egész nyomorult életében.
Szerintem ezt lehet a gyerekkel kezelni ha ügyes vagy. Csak azt kell benne tudatosítani, hogy az egyest nem a tanulmánya miatt kapta, hanem a "hanyagsága" miatt. Külön tudja majd választani, hogy a kettő csak együtt viszi előre. Hiába lesz egy zseni, ha nem jár be a munkahelyére rendesen..és fordítva.
És tényleg vidd el fagyizni a teljesítménye miatt, "a nevedet meg írd rá legközelebb"...ennyi.
Miféle sokkról beszélsz? Minden rendes helyen egyest adtak volna rá, mivel az ő neve alatt egyetlen dolgozat sem lett beadva, tehát úgy tekintendő, hogy nem írta meg.
A normálisan nevelt gyerekek nem veszik az ilyesmit a szívükre, csak legyintenek, aztán magukban vagy a barátaik társaságában esetleg leszamarazzák a tanarat, de legalább megjegyzik egy életre, hogy a dolgozatra rá kell írniuk a nevüket. Ez fontos nevelési cél. Slussz.
Az ilyesmit legfeljebb az olyan gyerekek veszik a szívükre, akiket otthonról a t. szülők agyonstresszelnek, s akik ettől valósággal fetisizálni kezdik az iskolai teljesítményüket. Aztán jön a gyomorgörcs meg az összes többi görcs, amitől a teljesítmény csak romlik.
A t. szülőnek legfeljebb annyi a tennivalója, hogy megbeszélje a csemetéjével, hogy a tudás a lényeg, nem a jegy, és hogy őt az anyukája akkor is mindenkinél jobban szereti, ha akár egy szakajtóra való egyest hoz. De mivel büszke akkor nem lehetne rá, inkább ne hozzon egyeseket. Ezt követően meg elviszi a kölköt egy cukiba és megveszi neki azt a sütit/fagyit/gesztenyepürét, amelyik a kölöknek szimpi.
En azt tanultam, hogy a konfliktusokat fel kell vallalni, es higgadtan, gondolkozva kezelni.
A leirt helyzetben hol a konfliktus? Tanar-szulo? Tanar-gyerek? Szulo-gyerek? A harom felbol melyik ketto fogjon ossze a harmadik ellen? Tanar a szulovel a gyerek ellen? Szulo a gyerekkel a tanar ellen? Itt jon a gondolkodas.
