Mai ésszel nehéz felfogni, azt ahogy akkor gondolkodtak. Az ősiség még elevenebb volt.
Nem hiszem, hogy megölték, de a test romlása volt a cél mágikus módon.
A középkorban már nem szerették volna a véletlenre bízni az "eretnek" megbüntetését.
A korabeli életfelfogást egy mai európai iskolákban tanult embernek szinte lehetetlen felfognia. Az ember múltja a nagy agykapacitás ellenére rendkívül sötét, kegyetlen.
Ezt a filmet érdemes megnézni, igaz, h közel másfél óra, de épp a témához kapcsolódik. Úgy gondolom, az, h ki mit választ, az csak rajta áll, hiszen a döntéseitől függ a végeredmény.
Nem, de több részletet elárul. A szövegkörnyezetből valószínűnek tartom, hogy a Korintusiak még nem hallottak erről, mivel Pál elég részletesen leírja a dolgok menetét, ellenben Timóteusnál csak utalást tesz rá magyarázat nélkül.
"Annyira megdöbbentett most ez, hogy most többször át kell olvasnom ezt, mivel gyakorlatilag ez rám is vonatkozik, mivel hitben hajótörést szenvedtem és Pál által felsorolt bűnök többségében is elestem."
Éppen az előbb írtad a másik topikban, hogy Bonnke hallgatása közben megérintett Isten Szelleme. Akkor miért forogsz ismét a bűneid körül, miért tartod magadat hitben hajótöröttnek, és miért nem adsz inkább hálát Istennek, amiért újra megérintett, megmutatta, hogy a szellemed nem halott, hogy van számodra kegyelem? Miért nem rohansz inkább Istenhez, hogy az irgalmát kérd, és a megbocsátását elfogadd? Inkább a tékozló fiú történetét olvasd el nagyon gyakran, és lásd meg Isten kegyelmét! :)
Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, amilyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.2És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, aki ezt a dolgot cselekedte.3Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte,4Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával5Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.6Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja.7Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk.8Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.9Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.10De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.11Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.12Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet?13A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.
1.tim.1.
19Megtartván a hitet és jó lelkiismeretet, melyet némelyek elvetvén, a hit dolgában hajótörést szenvedtek;20Kik közül való Himenéus és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.
Az , hogy mit jelent : átadni a sátánnak pontosan nem tudom.
Az az Igében pontosan le van fektetve , hogy olyan egyénekről van szó , akik atyafiak , de hajótörést szenvedtek és más utakra tértek.
Annyira megdöbbentett most ez , hogy most többször át kell olvasnom ezt , mivel gyakorlatilag ez rám is vonatkozik , mivel hitben hajótörést szenvedtem és Pál által felsorolt bűnök többségében is elestem.
Engem is érdekelne , hogy mit jelent valakit átadni a sátánnak.
Talán szellemi imával kérik az Urat , hogy "rugja ki az illetőt a mennyből".
Az Ige itt mindenképp radikális hozzáállást tanusít a "hajótöröttekkel" szemben.
Paradox de ezen Ige alapján Next nem is társaloghatna ilyenekkel , mint én.
Itt is szerepel Pál leveleiben, talán egy kicsit többet is meg lehet tudni róla:
1Kor 5,3-5 Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.
Egyik topicban felmerült ez az Ige, hogy valakit átadtak a Sátánnak. Szerintetek hogyan történhetett ez? Hogyan egyeztethető össze Jézus munkásságával? És egyáltalán: mi ennek a konkrét módja?
