Alkoholista a családban!!! Hogyan vesszük észre? Hogyan kezeljük? Vagy ...
Minden ami az alkoholizmussal kapcsolatos! Mi a te véleményed és tapasztalatod?
Miért nincsenek hányó emberek a borosüveg-címkéken, ha a cigisdobozon élőben mehet a gégerák? Tudta, hogy egy üveg ital hétszer akkora kárt okoz, mint amennyibe kerül? Tovább »
Gratulálok, érdemes kitartanod a döntésed mellett.
Nagyon nehéz, tudom.
A férjem igen sokat ivott, majd jött a "megmentő" szerető formájában.
Évekig, még tartott a lila köd nem ivott, de mint minden érzelem az is gyengül, ezzel együtt erősödik az alkohol utáni vágya, amit egyre gyakrabban ki is elégit.
Van sok gyümölcsfánk, és hogy kárba ne vesszen elteszi későbbre.
Ha már ott van kéznél, akkor nagy a kisértés. és aki dolgozik az meg is szomjazik.
Részegen csak mi látjuk, a szülei, szeretői nem. el sem tudják képzelmi milyen ilyenkor.
Így a játszmában én vagyok az üldöző, aki szól neki, hogy ez így nagyon nem jó.
Nem volt egyszerű rájönni, hogy baj van, és nem volt könnyű az elhatározás sem, mivel szerettem inni, és nem tudtam elképzelni milyen is lesz az, hogy soha. És egy kicsit féltem is a dologtól, hogy milyen tünetekkel jár az elvonás. És kellemetlen volt, hogy a gyengeségemet más(-ok) elé tárjam.
Érdekes módon a döntés meghozása után már könnyebb volt.
De onnantól kezdve lett egyszerű a dolog, mikor rájöttem, hogy már nincs hatalma fölöttem, és többet már nem irányítja az életemet hanem az van amit én akarok, és az én döntésem az, hogy nem akarok inni. Mikor azt mondtam magamban, hogy nem tehetsz semmit nem félek tőled.
Nem mondom, hogy az eltelt két év alatt nem kísértett meg, hogy egyszer-egyszer nem volt olyan, hogy de meginnék egy felest, de ilyen mindig lesz. Nem foglalkozok vele, mivel tudom, ez igazából nem erről szól.
Azt sem mondom, hogy nem ittam ezen idő alatt egy kortyot sem (bár nagyon sokkal többet sem), de valahogy nem éreztem késztetést a folytatásra.
Valami olyasmit olvastam, hogy a bélben rothadó tápanyagok semlegesítésében részt vesz a szesz is. A kis kupica pálesz ,vagy a kisfröcs, sőr! Rendben vagy mert tisztán látsz !
Harminc par eves koromig szinte soha nem ittam alkoholt, csak legfeljebb szilveszterkor 5 korty pezsgöt. Aztan amikor elvaltam, akkoriban kezdtem el "inni".
Ket vodka utan eleg erdekesen ereztem magam. De aztan lement a valas, meg miagymas, es tömeny szeszt nem iszom szinte soha. Nem vagyok töle jol, hanem inkabb rosszul.
Regebben boroztam, de rajöttem, az en italom a sör. A minösegi buzasör. Napi kettöt szoktam inni este. Nincs töle semmi bajom, nem vagyok sem köver, sem bolond. :)
Igen, amikor nem ittam egyaltalan, akkor volt bennem is egy fajta felelem, mert rossz peldakat lattam. Es azt hittem, aki megiszik egy két sört, az mar beteg, meg miegymas. Közben en voltam itelkezö (nem csak ebben), merev, barataim alig voltak.
A kulturalt alkoholfogyasztas szerintem a gasztronomia resze. Es mint ilyen, egy normalis elvezet, ami jo dolog. Persze ez a topic nem erröl szol.
Soha büdös életben még az átlagos szakmaai szintet sem érik el. Érzelmileg meg a minimum is nehezükre lesz. Mondjuk majd ha gyerekük lezs a játszótéren meg fog látszódni. Mármint az érzelmileg sérült, antiszociális és agresszív gyereken. Fifka az lehet de a klaszikus érzelembő élet az nem.
pl: egyetemen végzet közgaszdász csaj , férjhez ment majd a 2 éves gyereket apjára hagyva canadába ment dolgozni. A gyerek 5 évesen kezdett el járni és beszélni. Nagyszülének a volt barátja neveli... A tündéri gyerek ha nem látja a bácsit akkor sírógörcse van. stb
vagy csilli-villi anyuka nike-os 2 éves fia mivel nem hozta az anyuka le a biciklit ezért lehülyekurvázta majd a csaj füléről a talafont ledobva megtaposta. Csilli-villi anyuka 6 év dorbéz után cült.
Sztem minden gyermektelen alkeszbarát gyerek gyíereke leki és testi szegénységben fog élni.
Sokféle alkoholista van. A leggyakoribb az aki csak este , munka után hetente 2-4 alkalommal vagy csak hétévégén iszik. Megfelelően táplálkozik, tudatosan méregtelenít. Szóval készül az ivásra és nem akar fiatalon meghalni. Apám 83éves.
Segítséget kérnék, phszichoterapeutát keresek Budapesten, aki foglalkozik azokkal akiknek gondja van az alkohollal, illetve a családtagokkal is. Vmi nagyon jót szeretnék találni, mondjuk mint gyermekpszichológusban amilyen Dr. Ranschburg Jenő volt.
Tán csak annyit fűznék hozzá, hogy saját tapasztalataim illetve az oldalon leírtak alapján a kórházi ellátás is pozitív robbanásszerű változáson ment/mehetett át az elmúlt évtized(ek)ben.
A mértékletes ivó (értsd normális hedonista) szereti az életet, ergo szereti saját magát, ergo élvezi azt, amit az élet nyújt!
Az absztinens (legtöbbször, még ha az általánosítás rossz dolog is) félelemvezérelt. Titkon tart valamitől. Ergo nem stabil, nem áll a lábán úgy, ahogy kellene. Ahogy van a kényszeres tisztaságmániás, úgy van a kényszeres absztinens is.
És aki félelemvezérelt (ergo nem a szeretet tölti ki az életét) az biza hamarabb hal meg. Kivétel persze mindig bőven akad, de azért a nagy számok törvénye mégis csak a nagy számok törvénye.
De mekkora pohárral mit ivók? Azért ez nem mindegy :-)
A másik ami nem mindegy, hogy nem keveredik-e az ok, és az okozat.
Tehát azért élnek-e mondjuk tovább mert valamennyi alkoholt fogyasztanak, és ez az alkohol hat pozitívan? Avagy azért mert kerek az életük egyensúlyban élnek magukkal, és a környezetükkel, és ennek az egyik jele a mértékletes ivás? Ez esetben nem lehet, hogy nem maga az alkohol, hosszabbítja meg az életet, hanem az egyén egyéb tulajdonságai?
Neked sajnos nem volt érdemi lehetőséged változtatni a helyzeteden, de nekünk viszont van.
Más kérdés, hogy nem tudunk róla, hogy valamin változtatni kellene, és ez ami maga a függés.
Mint a mátrix. Honnan tudod, hogy ébren vagy a valóságban, vagy egy kreált világban álmodva éled a napjaidat? És ha felmerül esetleg hogy az utóbbi akkor ki a fene szeretné a piros kapszulát választani, ami a valósággal szembesít, mikor a kékkel vissza is lehet jutni a kényelmes álomvilágba.
Neked ennél sokkal rosszabb a helyzeted, hiszen te a börtönödet velünk ellentétben nem magad választottad, hanem kész tényként kaptad. Ami segíthet elviselni, az az, hogy ne azt nézd, hogy mit veszítesz ezekkel a szerekkel, hanem azt, hogy mit nyersz!
Én bár szerettem inni, mégis viszonylag könnyen adtam túl rajta, mert egy üzletként fogtam fel a dolgot. Mint egy csere. Adtam valamit, ami akkor az életem részét képezte, de kaptam valamit ami sokkal értékesebb annál.
Te is kapsz valamit. Lehetőséget, a szeretteiddel együtt töltött időre, és ennél értékesebb dolog nem hinném, hogy van.
A demencia szörnyű. Hosszan tartó betegség miatt a legvadabb fájdalomcsillapítókon vagyok túl. A bajt meggyógyítani nem tudják, csak a fájdalmat enyhítik mindenféle méreggel.
Most ott tartok, hogy nem tudom elmondani egy órával ezelőtt mit láttam, mit olvastam. Valaha nagyon sokat olvastam, komoly könyveket. Egyet nem tudok felidézni.
Annak is szörnyű aki velem él. Viszont ha nem szedem be a fájdalomcsillapítokat megvadulok a kíntól. Nem vagyok rákos, van más borzaalmas baj is.
A gyógyszerek éppen olyan rettenetes függőséget okoznak, mint más. Rajtam már mindent kiprobáltak, váltogatják a mérgeket, ha egyik plafont ér.
Demencia. Csak az tudja aki megéli, vagy a társa egy ilyen nyomorultnak.
