Alkoholista a családban!!! Hogyan vesszük észre? Hogyan kezeljük? Vagy ...
Minden ami az alkoholizmussal kapcsolatos! Mi a te véleményed és tapasztalatod?
Ha jól tévedek az aceton szag egy fajta cukor anyagcsere problémára utal. Ismerős a dolog.
A felső légúti probléma valószínűleg „szintén zenész”. Az alkohol, vagy a visszafelé elinduló gyomorsav károsítja a garat nyálkahártyáját, és/ vagy a részegség miatt csökkent izomtónus miatti horkolástól kiszárad, és sérül a nyálkahártya, és nyílt az út a fertőzéshez.
Mondjuk ez nem meglepő. Gyakorlatilag nincs olyan szerv a testben, amit nem károsítana az alkohol.
Az, hogy a férjed most nem iszik, szvsz nem jelent semmit, csak függőségét váltott. Leírásod alapján ez már egy párszor előfordulhatott. (szerencsejáték, nők)
Szvsz ahogy már írtam a függőség olyan mint egy fa, több ága van. Ha az egyiket letöröd, nő mellé másik.
Ami viszont rosszabb, hogy lehet, hogy nem ártana egy szakemberrel beszélned, mert az álmoskönyvek szerint a magadról leírtak (lezáratlan múlt, a tüskeként beékelődött sérelmek, a mélyben csöndben munkáló düh, altató) sem jelentenek sok jót reád nézve.
Tény, hogy az italok keverésétől hamarabb be lehet rúgni, és a kannás bor, a színezett likőr, meg az élesztős pálinka jobban hülyít, és ártalmasabb mint a minőségi ital, de ez utóbbi sem ártalmatlan. Sőt! Aki az előbbiektől rúg be először, és három napig beteg tőle az lehet, hogy nem az alkoholt választja függőségének, aki meg az utóbbitól, és másnap fejfájás nélkül ébred, az meg igen.
Mint ez a kis cikk is állítja, az alkoholhoz remekül hozzá lehet szokni. Ráadásul mindig följebb megy a mérce. Ahogy egy szintet megszokik a szervezet, egy idő után az lesz az alap, és onnan indul a hatás. Majd megint följebb, és így tovább. (Persze csak addig amíg a máj el nem kezdi beadni a kulcsot, mert akkortól már a legkevesebb is megárt. De addig vehemensen bontja szegény nem csak az alkoholt, de még a fogászati érzéstelenítőt is, úgyhogy ekkora mennyiség nem jár feltétlenül egész napos tudatmódosulással.)
Egyébként nem látványosan gyors folyamat. Szvsz pont ettől olyan veszélyes, hiszen az ember bele sem gondol. Először azért nem, mert napi pár sör mit árthat nekem ( bár erre is érdekes a cikkben meghúzott határ, ami napi fogyasztásnál, napi 2-4 pohár bor alkohol tartalmától számítja az alkoholizmust), később pedig fel sem tűnik. Legfeljebb akkor, ha csak mondjuk x sör áll rendelkezésre, és az még csak „meg sem üt”, de ez ugye a legritkább eset, mert a függő mindig gondoskodik a függése tárgyáról. Legfeljebb mindenki elöl titkolja. A boltból beszerzett mellett van egy kicsi a kamrában, a szuterénben, a fáskamrában, meg a kocsiban a pótkerék mellett is, mert ha kenyér nincs otthon azért ki lehet ugrani, de ha a pia fogy el akkor hogy lehet azért kimenni feltűnés nélkül? Sehogy.
Nem töményt ivott jellemzően, hanem ennyi alkoholtartalomnak megfelelő sört, vagy bort.
Ha valamiért volt itthon tömény, azt is ledöntötte.
Most nem iszik, csak ritkán. Most szeretői vannak. Morálisan leépült ,mint az apja.
Legutólsó részegsége után kérdezte másnap, ugyan már miért ne ihatna.
Hát igyon, de ne itthon. menjen el egy panzióba valamelyik nőcskéjével, vagy haza a szüleihez, aztán ott rugjon be.
Attól alkesz az alkesz, hogy másképp dolgozza fel a szervezete az italt. A normál ember nagyon hamar kihányja, az alkesz nem.
Másnap mindig szörnyű acetonszagú volt, ezért folyton rágózott.
Utolsó pillanatban állt le. Az immunrendszere így is leépült már. A személyisége sem lesz már soha épp.
Nagyon beteg tud lenni egy sima szezonális felsőléguti fertőzésben.
Az érzéseim nagyon vegyesek voltak. Szánalom, düh, megvetés.
Zugivó volt, elbújt a szuterénban a gyerekek elől.Sosem lehetett kiszámítani, nem tudtam egy délutánra sem rábízni a gyerekeket, mert mire hazajöttem már ivott. Mindig mindenhova vinnem kellett magammal őket.
Most patikamérlegen kiszámolja mennyit ad a gyerekek iskoláztatására.
Az italra, lottóra és a nőkre költött pénzt valahogy nem könyvelte.
Még mindig csak altatóval tudok aludni, és kinlódom a magas vérnyomással, és az allergiával.
Az alkesznak a legnagyobb ellensége a házastára, mert ő látja a mindennapos gyengeségét.
Fizikailag sosem bántott, de szóban annál inkább. Kontrázott hozzá a családja is.
Látod mennyire összefüg a genetikai adottság és a minta.
Mit tudsz apáddal és a bátyáddal kezdeni? Gondolom nem sokat.
Napi 7 dl nem egy lehetetlen mennyiség. Franciaországban az I. világháború előtt fejenként évi 60 liter etanol volt a nemzeti átlagfogyasztás a 15 év fölötti összesítettben (férfi-nő!), ami kb napi 4 deci 40%-os szeszt jelent (persze nem mindenki töményben itta meg, de mint utána kiderült, ez egészségügyileg majdnem teljesen lényegtelen volt). A párizsi munkásoknál napi 6-9 deci töményet jegyeztek, mégsem halt ki az ország, bár azért tartottak tőle... egész pontosan 50 éven át egyfolytában tartottak tőle. Ráadásul akkoriban a kocsmaudvar üstjében főzött helyi rettenetes volt a divat, ami rosszabb volt a mai kommersznél is, és akkor azt még gyakran vegyszerekkel (réz-szulfát, klórantimon) pancsolták össze, hogy „abszint” legyen belőle. Szóval azért bőven többet bír az ember, mint ma gondolnánk.
Szerintem napi 7dl tömény elfogyasztása néhány év (max. egy évtized) alatt teljes leépüléshez és halálhoz vezet. Kizárt, hogy ezt valaki kibírja fizikailag. A pszichés elváltozásról nem is beszélve, hiszen ez állandó tudatmódosult állapotot jelent.
De egy ilyen emberrel képtelenség együtt élni, szvsz. Még akkor is, ha az alkohol nem agresszívvá teszi, csak leszedálja.
Voltam egy előadáson a függőséggel kapcsolatban. Ott hangzott el az, hogy a szer (alkohol is) végleg megváltoztat.
Saját családomban nem láttam alkoholbeteget. Majd sajnos közelről megismertem a házasságban. Apósom és a férjem is ezzel küzd.
Apósomról nem sokat tudok mostanában, de ha ritkán kötelező családi rendezvényen találkozunk, mindig elcsodálkozom, ember mennyire elveszítheti a morális értékét.
A sógorom 18 éves fia is már szokott találkozni a részegséggel.
Apósom lelkesen mondta, hogy nagyon helyes, legalább egy unokája hasonlít rá.
Azt hiszi, akkor az ő gyengesége kisebb, ha más is olyan gyenge mint ő.
Ezért volt az, hiába panaszkodtam a férjem családjának, szinte örültek annak, hogy iszik.
Apósom azért, mert lám nem csak ő ilyen. anyósom meg sopánkodott, hogy persze ilyen feleség mellett csak inni lhet.
A férjem azt monda nekik, csak beszélek össze vissza, ő nem is iszik annyit.
Mennyivel könnyebb volt a fiúknak hinni.
Most csak ritkán részeg, de látszik rajta milyen nehéz. Bármikor újra visszaeshet.
Egyszer azt mondta, hogy úgysem tudom bebizonyítani, hogy ő minden nap megivott 7 dcl töménynek megfelelő alkoholt. (10-12 sör, 3 l bor, vagy simán egy üveg tömény)
Ki a fenének bizonygassam.
A gyerekeink benne éltek, már 15-16 évesek voltak. Más már nem számít.
Bár praktikus okból csak az egyikben vagyok érintett,valahogy úgy érzem, hogy abban a párhuzamban lehet valami. Legalábbis a füvet nem érzem ördögtől valóbbnak az alkoholnál.
A egy idő után mindkettőnél jön az a fura nevű nő, az az ejnye, hát hogy is hívják?!
Az égetett szesz sem sátán. Önmagában. Attól lesz az, ha "sátáni dologra” használják. Pont, mint a kés, vagy a tűz, vagy mint sok-sok kétélű dolog.
A sátán nem az üvegben, hanem a fejben lakik.
Az, persze érdekes, hogy hol a határ a szeretek inni, és az alkoholista között, mert ugye az alkoholista is szeret inni, és alkoholistát sem érdekli különösképpen, hogy mit gondolnak arról, hogy egy két sört megiszik a vacsora mellé (vagy helyett), és alkoholista is ihat minőségi piát, nem csak a víz, finomszesz, aroma, és E150d összetételű valamiket.
Akkor mit lehet, és mit nem? Egy „tisztán” kábítószer kategóriába sorolt anyagnál egyszerűen megoldják a kérdést, fogyasztani bűn. (Bár jó kérdés, hogy miért nagyobb bűn, ha valakik körbe adnak egy jointot, mint ha leülnének egy kancsó bor mellé?) De mit lehet mondani az alkoholról? Társadalmilag elfogadott, sőt fogyasztása kifejezetten kívánatos, az állam is jelentős összegeket kaszál rajta. Viszont a felvilágosítás, a mentálhigiénés szűrés, és az addiktológiai kezelés csak mutatóban. (nehogy má' kiessen egy csomó bevétel a lyukas kalapból!) A média meg nemcsak, hogy bocsánatos bűnként kezeli, de esetenként még fel is magasztalja azt aki piásan vét. (Hagy ne említsem a mibe is töltik a hamburgert.)Szóval ha van pia , mindenki aki számít boldog.
Emellett ez egy rendkívül addiktív anyag, ami egy kutatás szerint társadalmi szempontból károsabb, mint az összes többi szer együtt. Hogy lehet a társadalmi megítélésén így változtatni?
Nézzük pl ezt a topicot! Ahhoz képest, hogy ez a probléma a hazai népesség nagyjából felét érinti valamilyen szinten, mégis gyakorlatilag érdektelenségbe fulladt. Vagy hárman-négyen ütögetik egymásnak a szavakat, és talán ennyien is olvassák.
Akkor most hol a határ azügyben, hogy meddig kívánatos, és mettől keménydrog? Ki mondja meg, hogy te csak életigenlő ember vagy, aki szeret jókat enni-inni, te viszont meg alkesz vagy?
És ki az, aki elhiszi önmagáról, hogy neki problémái lennének a szesszel? És ki az, aki még tenne is azért hogy ne így legyen?
Nagyjából, senki. Na ezekről a népekről szól ez a topic.
Ja, hogy a hazai "ivás-kultura" a béka fenke alatt? Ezt nem vitatom. Ja, hogy persze sajnos nem esténként két sörről, vagy egy fél liter minőségi borról van szó? Ezt sem vitatom.
Pusztán csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy az alkohol (különösen a nem-égetett-szesz!) önmagában nem sátán. És létezik olyan, hogy valaki évtizedeken keresztül nem válik alkoholistává pusztán azért, mert rendszeresen fogyaszt alkoholt. Nem befolyásolja az életét, illetve még élvezetesebbé is teszi azt. Ne felejtsük el, hogy mindösszesen 3 dolog van a világon, amivel emócionális élményt szerezhetünk magunknak, az a zene (muzikalitás), kaja+pia (kulinaritás) és a testiség (szexualitás).
Az én olvasatomban az alkoholista az az ember, aki már nem ura magának, akit úgy érzelmi mint intellektuális viselkedésében nem maga irányítja a tetteit, hanem az alkohol (vagy bármely más drog) által befolyásolt. Ja, és baromira nem zavar ha bárki alkoholistának tart, mert én este sört iszom a vacsorámhoz. Minden este..! :)
De rájöttem, hogy ez itt már OFF. Hiszen olyan emberekről folyik a vita, akiknél az alkohol egyfajta deszocializációt okoz, és az ilyet a legkisebb mértékben sem áll szándékomban védeni! Sőt, az alkoholizálás ezen formáját a kemény drogozás körébe sorolnám és hasonlóan szankcionálnám, de legalábbis a társadalmi megítélését is hasonlóan kezelném!
No lehagytad a tablettás és faszeszes termékeket. Mert arrafelé mindenki tudja , hogy melyik szesz a gagyi. No de nálunk. Keserűlikör, kannásbor, rézeleje pálesz, lóhugy sör és stb...
Ha esténként fél liter 40Eurós bort leengedsz az még elvagy. De itt 100ft a nagyfröcs meg 90 a 3 centes.
Szegény olaszok, sapnyolok, franciák, cseh(szlovák)ek, stb. Mit sem tudván erről, életük része a sör, a bor, akár már gyermekkortól kezdve. Méghozzá napi rendszerességgel. És semmivel nincsen több debil, leépült, májzsugorban szenvedő. Sőt, a mediterrán országok vezetnek életkor tekintetében. (Meg a skandinávok, arra meg jobb nem is gondolni a vodkájukkal..!:))
Félreértés ne essék az igazi alkoholizmust magam is erősen elítélem. De ez a "napi rendszerességgel egy sör már alkoholizmus" 2012-ben kb = tudatlanság. Pontosabban rosszul berögzült sztereotípia. Ahogy emberek milliói nem válnak alkoholistává (értsd 1-2 sörből nem lesz 8-10, a sört vagy a bort nem követi a tömény, stb.) napi rendszerese fogyasztás mellett, úgy pillanatok alatt lehet "állat" valakiből egy időszakos berúgás alkalmával.
Bezezg a cukros üdítő fogyasztás..! :) Az de milyen jó! Fehércukor (23 kockányi 2 deci kólában!), transzzsírsavak, színezékek...
Tudom, persze, igyon a rendes ember vizet. Végül is az a rendes élet, amiben élvezetnek nyoma nincs.
Nos, én szerencsére látok magam körül nem egy és nem kettő kultúrált alkoholfogyasztót, aki(k) évtizedes nagyságrendben, teljesen rendszeres fogyasztóként szeretetreméltó és kedves emberek, a családjuk, gyerekeik imádkák őket, a szervezetüknek az ég egy adta világon semmi baja - és ők igazán nincsenek kiszolgáltatva annak, hogy a "szer" átveszi az uralmat az énjük felett! Már csak azért sem, mert ezek az emberek szeretik a saját életüket, boldogok és nem frusztráltak.
Rendszeresnek nevezem és alkoholistának a havi 2-3at is( ami már része a hétköznapi ember kultúrájának), mert az pont elég ahoz , hogy megváltoztassa a személyiséget véglegesen és elviselhetetlené teszi az embert(alkeszt) minden téren!!!!
Úgy tudom a z ikerkutatások, pont a szétválasztott ikrekre épülnek, hogy a neveltetés, környezet ne legyen azonos.
Én hajlamos vagyok hinni neki . Ez talán magyarázat, ha nem is igazi felmentés, de jó lenne ha alegalább az orvosok közt elterjedne, hogy nem teljesen akarat kérdése az egész, van aki hátránnyal indul.
Ami pedig a durvaságot illeti, az nem teljesen 1 az alkoholistával.
Lehet vki a családjával kíméletlen , nem törödöm, önző alkohol nélkül is.
És van aránylag kezelhető alkoholista is, legalábbis 1 darabig. Mert amikor a máj megtelik méreggel, akkor vége a jópofás, linkes ivónak.
Csak ismételni tudom, nem akkor van a baj, mikor a havi 2-3 leszedálás jön, hanem mikor rendszeres lesz a dolog, mikor az elmaradása már hiányérzetet okoz.
Saját példámból okulva mondom. Én sem úgy kezdtem, hogy havonta x alkalommal filmszakadásig tütü, hanem kicsikkel. Reggelente meló után egy-egy feles a kollégákkal. Mi baj lehet? Hiszen az csak egy feles, vagy kettő. Kellemes érzés az ébren töltött éjszaka után. Aztán már egy idő után automatikusan fordulok arra, aztán már megvan az ideológia is, hogy miért is kell ez, jó ez nekem. Már rab vagyok. Kiválasztottam a saját börtönöm, de még nem tudok róla, hiszen ez semmi, csak egy-két feles és ha kell abba tudom hagyni. Hiszem. De ha kimarad egy akkor kicsit morcos vagyok, és nem szeretnék morcos lenni, úgyhogy nem fogom kihagyni, meg különbenis, ennyi csak jár nekem! És folytatom. Aztán persze, jöhetnek, jönnek a karrier további állomásai, az orbitális lerészegedések, a fimszakadások, a problémák, a munkában, az emberi kapcsolatokban, de nem érzem a bajt, mert nem én vagyok a hibás, hanem a...
Az meg nem igaz, hogy alkoholizmusban szenvedek, hiszen minden percét élvezem!
Persze a másnapokon kívül. :-/ Az egy ideig nagyon tré, de azt is meg lehet szokni. Idővel ráadásul az is valahogy enyhébb lesz, mint minden ami mindennapos. Ráadásul, már tudom, hogy ha többet ittam mint kéne, akkor utána küldök két korsó vizet, meg egy fájdalom csillapítót, akkor az reggelre sokat fog segíteni.
És továbbra sem veszem észre a bajt, vagy ha igen, akkor is bagatell. Nem veszem észre azt sem, hogy a személyiségem szépen lassan eltorzult. Hogy hirtelen haragú lettem, a dühkitöréseket, a megnövekedett agressziót, mért venném észre, mikor én amúgy csendes részeg vagyok, hiszen nem erősre, hanem okosra iszom magam, és részegen inkább kerültem eddig a balhét.
Lassan, de biztosan éli meg a függö a negatív változást, olyannyira, hogy neki ez csak a legritkább esetben tűnik fel.
Ahogy a főorvos úr mondta, a szenvedély beteg gyermeke nagy valószínűséggel vagy szintén szenvedély beteg lesz, vagy olyan párt választ magának aki az.
Így aki a szenvedélyének rabja, a gyermekének az életét is tönkreteszi.
