Jel 18:1 - 18:5
(1) És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől. (2) És kiálta [teljes] erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. (3) Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak. (4) És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: (5) Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
Vajon kik paráználkodtak szellemi értelemben a föld királyaival
(pl. XX. században Mussolíni/Hitler), vajon melyik egyház? Ha nem futottál ki az ilyen és ehhez hasonló egyházszervezetek egyikéből sem, akkor hogyan engedelmeskedsz a fenti isteni parancsnak? Netán részes akarsz lenni az ő bűneiben, hogy közösséget vállalsz velük?
Hamis pápista szerecsenymozsdatás. A latin abc egyes betűinek tulajdonítottak számértéket, ám Ellen Gould White neve az angol abc betűkészleteiből tevődik össze (p.o. "w"), amiknek nincs számértékük...
A Jelenések könyvében szerepel az Úr üzenete a hatalommal korrumpálódott gyülekezeteknek, felekezeteknek. Jézus személyes kapcsolatot szeretne minden egyes emberrel, de ha nem nyitják meg a szívüket neki, akkor ez nem lehetséges. A gazdagság nem erény. Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem forró; bárcsak hideg lennél, vagy forró Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjon a meztelenséged; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz (Jelenések 3:15-20)
A felekezetek, gyülekezetek, melyek vagyonukkal, bevételükkel, gazdálkodásukkal, belső életükkel kapcsolatban titkolóznak, homlokukra van írva, hogy titok, a Jelenések könyvében emlegetett Babilonhoz tartozékai.
Jelenések könyve 17. és 18. fejezet leírja, hogy mi vár azokra a felekezetekre, akik kereszténynek mondják magukat, de korruptak lettek, állami támogatásokat kaptak, összefonódtak a hatalommal. Valamint mindenfélét árusítottak, kegytárgyakat, DVD-ket, emberek lelkeit. Az emberek lelkeivel is kereskednek azok, akik a látszólagos nagy létszámukat arra használják, hogy az államhatalomtól támogatást kapjanak. Lesz egy hatalmas összeborulás a pápaság szárnya alatt, a hét dombra épült várossal, ez már el kezdődött. A karizmatikus mozgalom főalakjai már most becsatlakoztak, ez már megtörtént. Copeland is elismerte például a pápát, de Todd White is, és még sorolhatnám.
Aztán, még mindig Jelenések könyve
A felekezetek, ahogy ma ismerjük őket, megszünnek majd létezni. Vagyonukat a kormányzatok meg fogják szerezni. A hatalmas ingatlanvagyon, pénzek a kormányzatok zsebébe fognak vándorolni.
A politikailag támogatott, vagy kufárrá lett felekezetekből ki kell menekülni. Az Úr üzenete : Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból (Jelenések 18:4). Magyarul, ha ezekhez tartozunk, megfertőződünk és ítélet alá kerülünk. A politikailag állami bevételekből támogatott, vagy kufárrá lett közösségekből nincs mese, ki kell szaladni gyorsan.
Minden Jelenések Könyvében szereplő jövendölés mára beteljesedett (l.: 40-44). Az utolsó fejezet leírta, hogy az utolsó ítélet már lezajlott, és bemutatta, hogy a mohamedánok és a pogányok esetén hogyan ment végbe.
A következőkben azt fejtjük ki, hogy hogyan zajlott a római katolikusok utolsó ítélete, akiket Babilon jelképezi, mint említettük, amit számos helyen említ a Jelenések könyve, különösen a 18. fejezet, mely annak romlását írja le, mely így hangzik:
"És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé."(Jel 18:2.)
De mielőtt (leírnám) annak történetét, hogyan omlott le (Babilon), néhány előzetes megjegyzés szükségeltetik:
(I) Mit jelent és milyen Babilon. (II) Milyenek a babiloni emberek a másik életben. (III) Hol volt mostanáig a lakhelyük. (IV) Miért tűrték meg őket az utolsó ítélet napjáig. (V) Hogyan pusztíttattak el, és lakóhelyüket miként tették pusztává. (VI) Megtartattak közülük azok, akikben a jóból eredő szeretet volt az igazság iránt. (VII) Azoknak jövőbeli állapota, akik onnan jönnek a földről.
*[Az AR-ben a fordítás pontosabban követi a görög szöveget, mikor a tisztátalan szót használja mind a madarak, mind a szellemek esetében.]
54. Mit jelent és milyen Babilon. Babilon jelenti mindazokat, akik mások felett akarnak hatalmat gyakorolni a vallásos hit felhasználásával. Ezzel irányításuk alá hajtják az emberek lelkét, és így magát a szellemi életüket is, eszközként használva a vallásuk Isteni ismereteit. Mindezek, akik hatalomra törekednek a vallás révén, összefoglaló néven Babilonnak hívatnak. Annak oka, hogy Babilon nevét adták nekik, az, hogy az ősidőkben egy ilyen uralom kezdődött el, de azon nyomban, a kezdet kezdetén elpusztíttatott.
Kezdete a várossal és a toronnyal írattak le, melynek csúcsa az égig ért; és a pusztulását a nyelv összezavarodása okozta; melytől fogva Bábelnek hívatott (I. Mózes 11:1-9). E részletek magyarázatát az Ige belső, avagy szellemi jelentése szerint a Mennyei titkok c. műben (AC1283-1328) lehet elolvasni.
[2] Egy ugyanilyen kísérlet az uralkodásra kezdődött el és állíttatott fel Bábelben, mint az egyértelmű Dániel könyvéből, mely beszámol arról, hogy Nabukodonozor készítetett egy arany állóképet, melyet mindenkinek imádnia kellett (Dániel 3: 1 a végéig).
Ezt jelenti Belsazár is, mikor főembereivel ivott az arany és ezüst edényekből, amiket Nabukodonozor hozott el a jeruzsálemi templomból; mialatt imádta az arany, ezüst és réz és vas isteneket. Emiatt íratott a falra, hogy megszámláltatott, megmérettetett és felosztatott. E királyt pedig azon az éjszakán megölték (Dániel 5: 1-től a végéig). A jeruzsálemi templomból származó arany és ezüst edények jelentik az egyház által birtokolt jó és igaz különféle fajtáit; az ezekből való ivás, mialatt imádják az arany, ezüst, réz és vas isteneket jelenti ezek megszentségtelenítését.
Az írás a falon és a király halála meglátogatást és elpusztítást jelent, amivel megfélemlíttettek azok, akik a jó és igaz Isteni formáját eszközként használták fel.
[3] Számos leírás van a prófétáknál arról, hogy miféle emberek azok, akik Babilonnak hívatnak; mint Ézsaiásnál:
E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr; és a sündisznónak* örökségévé teszem azt.(Ésaiás 14:4, 5, 12-15, 22, 23.)
* [Az angol Bibliában sündisznó helyett keselyű szerepel-a magyar ford.
E madárnak a pontos azonosítása vita tárgyát képezi.-az angol ford.]
Máshol, ugyanebben a könyvben:
És kiálta, mint oroszlán Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre zúzták le.(Ésaiás 21:9.)
Lásd tovább Ésaiás könyvének 47. fejezetében (elejétől a végéig), a 48. fejezet 14-20. verséig; és Jeremiásnál (50:1-3.).
Ez alapján egyértelmű, mi is Babilon.
[4] Tudni kell, hogy egy egyház akkor válik Babilonná, mikor a könyörületesség és a hit nem él benne többé, és az önszeretet uralma veszi kezdetét helyettük. Ez a szeretet olyan gyorsan siet, amennyire csak tud, nem csak azért, hogy leuraljon mindent a földön, amit maga alá vethet, hanem a mennyet is. De itt sem áll meg; oly magasra kapaszkodik, hogy elérje az Isten trónját, és elragadja az Ő Isteni hatalmát magának.
Az Igéből idézett részek bizonyítják, hogy ezek is az Úr eljövetele előtt lettek. De az, hogy Babilont az Úr elpusztította mikor Ő a világon volt, mind a teljes bálványimádóvá válásukkal, mind a felettük tartott utolsó ítélettel akkor, a szellemvilágban. Ezeket jelentik következő részek a prófétáknál: ahol Luciferről írnak, aki ott van Babilonban, levettetvén a pokolba, és Babilon bukása; a falra való írás és Belsazár halála is; és a kő, amit a sziklából faragtak, ami ledöntötte a szobrot Nabukodonozor álmában [Dán. 2:33, 34].
55. Azonban, a Jelenések könyvében említett Babilon, az napjaink Babilonja, ami az Úr eljövetele után kezdődik; jól ismert, hogy ez létezik a Római Katolikusok között. Ez még veszélyesebb és rettenetesebb annál, ami az Úr eljövetele előtt létezett, mert ez megszentségteleníti az egyházban a jó és az igaz formáit, amiket az Úr kinyilatkoztatott a világnak, mikor Önmagát kinyilatkoztatta. Azt, hogy mennyire veszélyes és romlott belsőleg, röviden és tömören) meg lehet állapítani a következőkből.
[2] A római katolikusok elismerik és imádják az Urat (de mint akinek) nem áll hatalmában megváltani. Teljességgel elválasztják az Ő Isteniét az Emberiétől, és magukba helyezik át az Ő Isteni hatalmát, mely az Ő Emberiéhez tartozott. #
Mert ők megbocsátják a bűnöket, engedélyt adnak a mennybe való belépésre, a pokolba vettetésre, megmentenek, akit csak akarnak, kiárusítják a megváltást (putting a price on salvation), és így magukat kiváltságosoknak tartják, akik egyedül bírják az Isten hatalmát. E hatalom gyakorlásából az jön, hogy magukat teszik istenekké, mindegyikük a maga rangja szerint le a legalacsonyabban álló felé, azáltal, ami vezetőjüktől rájuk ruháztatik, akit ők úgy hívnak, hogy Krisztus földi helytartója.
Ezért úgy tekintenek magukra, mint az Úrra, és Őt nem Önmagáért imádják, hanem saját maguk miatt.
[3] Ők nem csak kiforgatják és meghamisítják az Igét, hanem meg is fosztják az embereket tőle, így az igazságnak még egy halvány sugara sem ér el hozzájuk. S még ez sem elég nekik, hanem valósággal ledegradálják, míg semmivé lesz, azáltal, hogy úgy fogadják Róma rendelkezéseit, mint ami Szentírásnál feljebbvaló Isteni dolgokat tartalmaz. E tettükkel elzárják mindenki elől a mennybe vezető utat; mert a mennybe vezető út az Úr elismerése, a hit Őbenne, az Őiránta való szeretet, és a Szentírás az, ami tanítja ezt az utat.
Ennek eredményeképpen, az Úr közreműködése nélkül, mely az Ige által valósul meg, a megváltás nem lehetséges. Arra fordítják legnagyobb erőfeszítéseiket, hogy eloltsák a menny fényét, amely az Isteni igazságokból jön, s ennek helyébe tudatlanságot tesznek, ami annál jobb nekik, minél mélyebb. Azzal oltják ki a menny fényét, hogy megakadályozzák az embereket az Ige és az olyan könyvek olvasásában, amelyek az Igéből származó tanításokat tartalmazzák; és azáltal is, hogy istentiszteletet hoznak létre az egyszerű ember számára érthetetlen nyelvezeten tartott misék formájában, melyből minden Isteni igazság hiányzik.
Ezen kívül még meg is töltik a maguk világát hamis elgondolásokkal, melyek kimondottan sötétek, elnyelvén és szétszórván a fényt. Meg is győzik az átlagembert arról, hogy az ő hitük az, ami nekik életet ad, vagyis, valaki másnak a hite, és nem az ő saját hitük.
[4] Ráadásul minden imádatukat külső szentségek tárgyának teszik, belső (lelki) szentség nélkül; mert az megfosztatott a jó és az igaz tudásától. A külsőben megnyilvánuló istenimádat olyan, mint a belső irányultsága, mert a külső a belsőből származik.
Emellett a bálványimádó praktikák sokféle fajtáját bevezették. Sok-sok szentet csináltak, és elnézték, amint ezeket imádták, és fohászokat intéztek hozzájuk, szinte mintha istenek lennének. Szobraikat minden szegletben felállították, magasztalták sok csodáikat, városaik, templomaik és rendházaik védelmezőjévé tették őket, kiszedték sírgödreikből a csontjaikat-ezeket, amiket egyáltalán még megtartani sem érdemes, és szent relikviákká tették azokat. Ezekkel az eszközökkel az elméjüket eltérítették az Isten tiszteletétől az emberi lények imádása felé.
[5] Továbbá, nagy gyakorlatra tettek szert abban is, hogy megakadályozzák azt, nehogy valaki is kivezettessék ama sűrű sötétségből a fényre, a bálványok imádatából az Isten imádatára. Számos zárdát építettek, hogy kémekből és megfigyelőkből utánpótlást neveljenek, akiket mindenhová elhelyeznek. Szívből jövő hitvallást csikarnak ki, mely megfontolásból vagy számításból is jöhet, és ha nem járnak sikerrel, félelmet keltenek az emberek elméjében a pokol tüzével meg a purgatórium kínzásaival. Azokat, akik csak egy szót is merészelnek a Pápa trónja és a hatalmuk ellen szólni, borzalmas börtönökbe vetik, melyeket úgy neveznek, hogy az inkvizíció börtönei.
[6] Egyetlen céljuk van mindezzel: birtokolni a világot és annak javait, átadván magukat a kedvteléseiknek (to indulge their fancy), magukat felsőbbrendűvé, a többieket pedig rabszolgává téve. De ez nem a menny pokol feletti uralma, hanem a pokolé a menny felett, mert minél nagyobbra nő a hatalom szeretete valakiben, annál inkább a pokol uralja, és ez főleg azoknál van így, akik az egyházhoz tartoznak. Ez a pokol uralkodó szeretete, és ez teszi pokollá. (l. Menny és pokol 551-565). E tények alapján megállapíthatjuk, hogy ami itt van, az nem egyház, hanem egy Babilon; mert az egyház az, ahol az Urat, Önmagát imádják, és az Igét olvassák. #
Feltárták a mennyből azt, hogy az egyház által az Úrnak tulajdonított kettős természet, vagyis az Ő Isteniének és az Ő emberiének szétválasztása egy tanácskozáson történt, a Pápa érdekében, így őt el kellett ismerni, mint Krisztus helytartóját (AC 4738).
56. Az, hogy a babiloniak milyenek a másik életben, olyasmi, amit csak az tudhat, akinek az Úr megengedte, hogy közéjük vegyüljön a szellemvilágban. Minthogy ez megadatott nekem, tapasztalatból mondhatom el, mivel láttam és hallottam őket, és beszéltem velük.
Mindenki ahhoz hasonló életet folytat a halál után, mint amilyet a világban élt. Ezen csak a szeretetükből fakadó örömük révén lehet változtatni, melyek a megfelelő formává változnak át; ez látható a Menny és pokol két fejezetében is (470-484 és 485-490). Az itt tárgyalt emberek által folytatott életvitel pontosan olyan volt, mint a világban, azzal a különbséggel, hogy szívük titkai nyilvánvalóak. Ennek oka az, hogy ott szellemben vannak, mely a legbelső szinten tartózkodik, ami a gondolatoké és a szándékoké; és ezeket rejtve őrzik a világban, elfedve őket a szentség külsőséges mutogatásával.
[2] Mivel ezek feltárattak, fel lehetett ismerni, hogy azoknak, akik a menny megnyitását és bezárását bitorolják nagyobb része teljesen istentagadó. De mivel a gondolataikkal az e világban betöltött hatalmukon csüngenek, és hogy ez azon alapszik, hogy az Úrnak minden hatalmat Neki adott az Atya által, és ez átadatott Péternek, és ez egyenesen, a következőkben átszállt az egyház főméltóságaira, ezért még megtartják az istentagadásuk mellett azt a szokást, hogy az Urat megvallják ajkaikkal. De ez csak addig van így, amíg ezzel az eszközzel meg tudják tartani a hatalmukat.
Azonban a többiek, akik nem istentelenek, annyira gondolatszegények, hogy semmit sem tudnak az ember szellemi életéről, a megváltás eszközeiről, az Isteni igazságokról, melyek a mennybe vezető utat mutatják, vagy bármi mást mennyei hitről és szeretetről, és abban a hitben vannak, hogy a menny bárkinek odaadományozható a Pápa kegyéből, függetlenül attól, miféle ember is az..."
Ha már itt tartunk elmagyarázhatnád a kedves V.F. haverodnak, aki már ott tart katolikus létére, hogy a nagy Babilon, a Katolikus egyház és ki kell futni belőle.
Ez is egy gyümölcse a nagy figyinek. :( Ellene fordul az egyháznak. Már csak idő kérdése, és valamelyik szektában köt ki. Mert pontosan a jehovák vallják ezt.
Swedenborg ugyan úgy az Úr kiválasztottja, és küldöttje volt, mint Pál apostol. Közben eltelt 1700 év, és a kezdeti keresztény tanok, amik Jézust tartották Istennek egyedül, félre lettek tolva. A következő küldött üzenete már ehhez igazodott, természetesen.
És a reakció is ugyan az természetesen.
"Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek;"(Lk 11,49)
Ja, értem. Viszont azzal még mindig nem tudsz elszámolni, hogy Swedenborgot Pálnál magasabbra helyezed, és ezt sugallta az előző szólás. Inkább ezzel van a probléma, amiről Leslie is szólt: Tudniillik Pál 14 évvel ezelőtt látott valamit, amit nem volt szabad elmondania senkinek, és így szól róla. Swedenborg meg - állítása szerint - évekig volt a mennyben, amiről kisregényeket írt. Van különbség? Van. Mégpedig nem is elhanyagolható.
A szellemi legnagyobb éjjszaka, ami e világon valaha volt, az apostoli idők után köszöntött be, és a mai napig tart. Ezt a többistenhit, vagy szentháromág dogma bevezetése okozta, ami átterjedt a reformációra, és tönkretette a kereszténységet. Így vált sötétséggé a kezdeti világosság. Mert a világ világosságát, a testtet öltött Istent, és annak evangélimát félretolta, és egy félrevezető pusztító utálatos, pokoli tant ültetett a helyére. Azt mutogatván Isten gyanánt.
Ennek bekövetkeztéről nem csak az Úr szólt, hanem Pál apostol is:
29. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
30. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják."(Csel 20)
De már nem lehet mindenkit félreveztni, mer az Úr küldött valakit, akinek megmutatta az odaát valóságát. Ennek ismeretében a hajnal már fel-fel villan egyesek szivében! Azok szívében akik az Igazságot sóvárogva várják.
Mindennek rendelt ideje van. Ami akkor nem volt elmondható, most már elmondható.
Ugyanis nem lett volna megérthető a nagy szellemi éjjszaka eljövetele előtt. De miután ezen is túlvagyunk, eljöhetett ez a kijelentés, hogy a homályt eloszlassa. Az Úr eljövetele az Igazság eljövetele. Ezt pedig küldött útján történt a rend szerint.
Na látod. Azt állítottad, hogy a sajátodat írtad be.
Most pedig elismered, hogy a spiritiszta hallottidézo Swedemborg konyvébol származik
az információd, ami az geekkel kapcsolatos.
Csakhogy, aki az egekben járt, soha sem tárja fel a foldon az egekben láttt és hallott dolgokat.
Olvasd csak!
2. Kor. 12:2Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.3És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),4Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie.
Remélem észre veszed a kulonbséget, hogy azok akik Krisztusban vannak nem beszélik ki, azt amit az egekben tapasztaltak.
Ez azt jelenti, hogy Swedenborg nem az Krisztus Urunk szolgája volt.
Igy az egekben sem járhatott.
Kulonben nem beszélte volna ki azokat a dolgokat,amit ott tapasztalt.
Egész életemben Istenkereső voltam, gyerekkoromtól, a mostani 63- évemig.
Bejártam az országban fellelhető szinte minden kereszténynek mondott vallási formációt.
Aki keres az talál!
Így került a kezembe Swedenborg könyve a "Menny, és a Pokol a láttotak, és hallottak szerint".
Az írásai alapján igaz embernek tartom, és ha van igazság, akkor az másképp nem is lehet, mint ahogyan azt neki a 29-évig tartó elragadtatásai közben a mennyben megmutatták. Az ő vezetésével megismerhettem a mennyet és a poklot is, habár magam nem láttam.
Az Úr eljövetele az Igazság eljövetele. Így gondoskodott arról, hogy, aki szívvel hísz az Igazságra, annak eljöhessen, a testvéreinek adott kegyelmi ajándékok által! Ez az isteni rend.
Nem mindenki szem, és nem mindenki fül, orr, stb. Egymásra szükségünk van! Jó felismerni, hogy kit választott ki az Úr, a különböző szerepkörökre az Ő testében, hogy össze tudjunk benne kovácsolódni!
Jó ez a meglátásod Jézusnak a szüleitől hallott, róla szóló angyali kijelentésről!
Nyilván elmondták neki, és mivel a hit hallásból van gondolkozott rajta, és összevetette a zsinagógában az eljövendő Messiásról felolvasott Igékkel.
Ö a hit elkezdője, és bevégezője. Ezért a körülmények összevetésével, hit által értette meg, hogy ő a Messiás.
Mindig az igazságok nyilvánvaló kapcsolódásából ítélt, és nem az emberi -az isteni kijelentést figyelembe nem vevő- vélekedésekből. Lásd:
"30. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.
31. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam."(Ján 5)
Mivel a bűn a test miatt hatással volt rá, azaz megrontotta, nem volt egyszerű megértenie, hogy a bűn által érinthetetlen, láthatatlan szent Atyaisten mégis az ő tulajdon lelke, és így az Atya, és Ő egyetlen személy.
"És ő ...megrontatott a mi vétkeinkért..."(Ézs 53,5)
Hogy emiatt a megrontás miatt, neki is újjá kell születnie, és megigazíttatnia. Legyőzve a lelke indításaira a "bűn teste" hajlamaiból eredő gonosz, és hamis gondolatokat, és tetteket. Így válva követendő úttá azoknak, akik néki engednek.
Így értem meg én is hit által, hogy hogyan, és miért történt, hogy az Isten megjelent testben. És így tesz az Atya, vagyis Isten lelke bennem is, mint más személyben bizonyságot arról, hogy Jézus a testben megjelent Isten:
"És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelenttestben...megigazíttatott lélekben"(1Tim 3,16)
"Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testbenmegjelent Krisztusnakvallja, az Istentől van;"(1Jn 4,2)
"És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik nékiengednek."(Csel 5,32)
Hit által, és az Igék ismeretében teszek bizonyságotrólaén is.
Így tesz bennem a Szentlélek, vagy a Szentírásban néhol csak Lélek, vagy Isten lelke, vagy Atya, vagy Krisztus lelke, amely mind ugyan azt jelenti, bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus a "mindenek felett áldandó Isten" (Róm 9,5). És nincs más Isten rajta kívül:
"Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr."(Mk 12,29)
Izráel alatt én a lelki Izráelt (vagy másképp Isteneket értem, akik azért istenek, mert befogadták magukba vezetőül az Isten lelkét) értem, akiknek a Szentírás íródott, mert lelki képen értelmezik, nem a betű gyilkos emberfacsaratában:
"Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van."(Rm 2,28)...
"Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté/Krisztus testévékereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg."(1Kor 12,13)
Nem az Istenbe vetett hírtől beszélek, hogy az megtört volna Jézusban, hanem azokról a vallásos hiedelmekről, vagy hitekről, amik Isten kilétéről, és Igéjéről időnként megváltoznak bennünk, ahogyan az újjászületés útján haladunk.
Jézus nem tudta, hogy az ő lelke maga a láthatatlan Isten, mert tudatlan babaként jött a világra. Istenről való elképzeléseit kezdetben azok az Igék formálták, amiket a zsinagógában hallott, míg végül ráébredt a valóságra. Addig tévelygett, de kereste az igazságot, amire végül eljutott. Mert ezek a hitek erősek bennünk, és tartanak mint a csont egy ideig, míg Isten el nem töri őket:
"Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél."(Zsolt 51,10"
Ez a hitélet hasonló, egy olyan vesszőhöz, ami úgy nő fel Isten előtt, a száraz földből, vagyis az élettelen, tudatlan környezetből, mint amit meg-meg törnek, és így képileg egy lépcsőt formáz. Ezért nem szép sudár, "nincsen néki alakja, sem ékessége, és ezért utálatos, mint egy nyílt törés, és megvetett ránézésre sem kívánatos, és elhagyott". Csak ő tudja egyedül, hogy az Isten vezeti, és a lelki szemeivel látja a cikk-cakkok közt az eredőt, vagyis az egyenes jó irányt. Ezért végső soron örül.
Pl. az én esetemben:
A baptista vallásos nézeteket fogadtam el a hitéletem kezdetén. Itt csak betű szerint értettem az Igét, amit az "Egyiptomi fogság" jelképez.
1. törésem:
Azután a lelki látásom nagy törést szenvedett, amikor szentlélekkeresztséget kaptam, nyelvekenszólással együtt, mert ezt baptistáék nem kultiválták, és elkellett szakadni tőlük. Egy lépcsővel feljebb jutottam, és a kilátás innen sokkal nagyobb lett.
2. törésem:
A következő lépcső a lelki látásomban, az volt, amikor felismertem, hogy nem csak felnőtteket kereszteltek az első keresztények, mint ahogy nekem tanították, hanem egész háznépeket, ahol mindenféle korú családtag volt, tehát gyerekek is. Innentől megkereszteltem a kis gyerekeimet is, és már egy kisunokámat. Ez megint tovább szélesítette a látóhatárt számomra.
3. törésem:
A következő lépcső, vagy törés akkor következett be a szellemi látásomban, amikor felismertem Jézus egyedüli isten voltát. Elhagytam a szentháromság tant, vagy más néven isteni személyek háromsága tanát, vagyis a többistenhitet.
Innen megintcsak szélesebb körbe láttam tovább.
Ezek a nagyobb törések, olyanok mint a lépcsőpihenők, amik nagyobb léptékű lépcsőknek tekinthetők, amiket összekötnek a normál lépcsőfokok. Vagyis a nagyobb törések maguk után vonták, a hozzájuk tartozó, kisebb vallásos tévedések letöréseit, amik mindinkább tágították a látóhatáromat, ahogy a hátam mögött hagytam őket.
Jézus előttünk járta meg ezt a lépcsőt, és Ő is "Egyiptomban" kezdte. Lásd:
"Egyiptomból hívtam ki az én fiamat."
Olyan főpapunk van, aki a gyarlóságokban, és a tévedésekbe is belecsúszott, de kilábalt belőlük:
1. Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért,
2. A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
3. És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bűnökért.
4. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.
5. Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szűltelek téged.
(Itt megállok, mert itt Jézus, és a mi újjászületésünk mikéntjéről van szó. A "ma" azt a lelki látást, vagy lépcsőfokot jelenti, amelyen éppen vagyunk. Amelyről újjászülhet a Szentlélek, a következő lépcsőfokra, ha meghalljuk a feljebbhívó szavát, és nem keményítjük meg a szivünket, jól érezve ott magunkat, ahol vagyunk. Lásd:
"Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket."
Így a "má"-kon, mint az újjászületés lelki tolófájásain fellépdelve Isten fiaivá válunk.)
Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
7. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,
8. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;
9. És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,
10. Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak..."(Zsid 5)
Nem értek egyet a magyarázatoddal. Mert Jézusban nem volt törékeny hit, aminek gyógyulnia kellett volna, nem, éppenhogy nem tört meg a hite.
Az elmlített idézet képletes. A kenyeret megtörik és vegyék úgy, mint Jézus testét. De ez nem jelenti, hogy a kenyérben Jézus teste van, az ő teste törne meg.
A kenyeret azért törik meg, hogy szétosszák - Jézus teste azért törik meg képletesen, hogy szétosszák. Nem a csontjairól van szó, a testéről, amit képletesen osztanak szét.
Mint ahogy a borban sem Jézus vére van a valóságban, hanem képletesen.
