Nem úgy értve, hogy "madárnak = át akartak verni", hanem hogy akaratod ellenére sikerült hülyét csinálnod magadból, úgy viselkedned, annak néztek/nézhettek volna. Ha nem, hát nem, de ha igen, akkor hogyvolt? Élethelyzetek, esetek, röviden, tömören. (Nagyon indokolt esetben az is elfogadható, ha Te botlottál full kreténbe.)
Tökéletes meglátás! :-) Ebből adódóan ha elesik valaki, nem is az az első gondolata, hogy mi tört el, hol vérzik, mennyire fáj, hanem hogy a processzust vajon látta-e valaki (reméli, hogy senki), így az első dolga ösztönösen az, hogy körülnéz... a "kárfelmérés" csak ezt követően kezdődik meg.
Azt ugye tudjátok, hogy a "full kretén" kifejezés miben szerepelt? Gondolom igen, de hátha mégsem:
Érdekes, hogy az esésektől mindig hülyén érzi magát az ember, és hogy a közönség is mindig esőembernek nézi a károsultat (ha a szemüvege is elrepül, akkor végképp). És hova tetted a telefont a landolás idejére?
Egyébként van már itt az Index fórumán ehhez hasonló topic, csak az sok éve fut, és nagyon népszerű. Legcikisebb helyzet az életemben. Szerintem folytassátok ott!
Egy időben, nem is olyan régen, rendszeresen utaztam a Kedvesemhez. Egyik alkalommal késve értem a pályaudvarra, éppen hogy csak felugrottam a vonatra, máris indult. Nézdegéltem ki az ablakon, jó elvoltam kb. 20 percig. Felhívtam a Kedvesemet, akihez utaztam éppen, pontosítani, mikor érkezem, és a beszélgetés közben már gondoltam, hogy valami nem stimmel, mert egészen más domborzati viszonyok között zakatolt a masina, mint amire emlékeztem (ezt mondtam is a drágámnak:), és akkor valaki mondott egy helységnevet, aminek nagyon nem kellett volna ott lennie. A vonat lassított, befutottunk egy állomásra.
Pánikszerűen felkaptam a holmimat (üditő a kézben, könyv a hónom alatt, hátizsák fél vállamon, mobil másik kézben), közben kérdeztem a szemben ülő lányt, hogy hol a fenében járunk. No, megtudtam hogy baromira nem arra indultam, amerre kellett volna, és a következő megálló majd' 1 óra múlva lesz. No, usgyi az ajtóhoz, nagy nehezen kinyitottam (közben tudósítottam az egyre aggodalmasabb hangon érdeklődő Kedvest), a vonat már elindult, egyre gyorsabban ment, de mit nekem a szűk midiszoknya, hátizsák, és tele kéz, leugrottam a peronra.
Négykézlábra érkeztem, hátizsák, üditő, könyv repült minden irányba. Csak a jobb kezem hüvelykujja bánta, no és az emberi méltóságom, miután a peronról jó páran figyelték a produkciót, sőt, még az állomásfőnök is odaszaladt hozzám, hogyaszongya asszonyom! mi a frászt csinál? meg akar halni?
Szóval klassz volt.:)
Miután feltápászkodtam, közöltem a még mindig vonalban lévő szerelmemmel, hogy leugrottam, elestem, de oké vagyok, legyen szíves keresse már meg, hogy hol vagyok...:))), neten, persze. :)
Bebicegtem (mert azért a térdeimnek sem tett jót az attrakció) a pénztárhoz, vettem jegyet visszafelé a kiinduló pontra, mert csak így lehetett újrakezdenem a nagy utazást.:))
A slusszpoén, és amiért valóban full kreténnek éreztem magam (persze az egész egy kreténség volt), hogy amikor megvettem a jegyet visszafelé akkor egy 10 év körüli kislány odalépett hozzám, nyújtotta felém a szemüvegemet, ami a leesésnél szintén repült (és a hiánya fel sem tűnt addig), és akkor úgy, de úgy nézett a kiscsaj rám..., no hát, neki is igaza volt. :))
Hogy jó példával járjak elöl: HÉV-vel akartam eljutni valahova, de amikor a kalauz jött, kiderült, hogy nem tudom, hogy hova (elfelejtettem a helység nevét), és ettől pánikba estem, és a kalauzt kértem meg, hogy segítsen. Ő felsorolta a lehetőségeket, én pedig kiválasztottam a legvalószínűbbet. Akkor az a kalauz full kreténnek nézett. Nem hibáztattam érte.
Nem néztek még full kreténnek, de ahhoz, hogy megírhassam, mi lenne az _egyetlen_ ok, ami miatt full kreténnek nézhetnének, és ami miatt én is full kreténnek nézhetném magamat, ahhoz ennek a topicnak a Polidiliben kellett volna létrejönnie.
