Mivel már többen is feltették ezt a kérdést, beidézem a klasszikus választ:
A Polidiliben nagyon sok olyan nick van, akik csak a Polidilit olvassák, csak oda írnak. Nekik biztosítják azt a lehetőséget, ha valamely jelentős vagy szeretett ember meghal, egy topikkal rá emlékezzenek. Akkor is, ha az elhunyt nem köthető a politikához.
P.S.: Nem én találtam ki, csak emlékszem a moderáció hajdani állásfoglalására.
Nekünk is ezért kellett egy amerikás magyar lány egyszer
Békét neki!
Nem offolnék, de pont ők a celebek nem tudják felmérni a kábszer hatásait amikor olyan elődök vannak mint Jakson, Presley és rengetegen mások akiket a kábszer vitt a másvilágra
Ugy van az ember vele, mindig csak mást érhet ilyen baj, én majd vigyázok, tudom mit csinálok
A hírek alapján Whitney lánya öngyilkosságot kísérelt meg!
Sajnos meglehetősen gyakori azok között, akik kamaszkorban vesztik el a szülőjüket - még akkor is, ha az illető szülő természetes halállal távozott... amit nagyon nem kellene, az meg az, hogy ebből a rohadék bulvármédia ebből is biznict akarjon csinálni, ez nem szenzációóóóó, hanem természetesnek mondható gyászreakció - amit az a gyerek érez meg cselekszik, az rá tartozik, meg a családra, meg a pszichológusára... bulvár hesshesshess a gyászolóktól, főleg a gyászoló gyerekektől...
Újabb fordulat Whitney Houston tragédiájában - Mi ölte meg valójában?
A boncolás szerint a nyugtatók ölték meg Whitney Houstont, mivel már halott volt, amikor az arca a vízbe bukott.
Újabb fordulat következett be Whitney Houston tragédiájában. Elvégezték a boncolást, amely megállapította, hogy nem fulladás okozta a halálát. A tüdejében ugyanis nem volt olyan sok víz, ami végezhetett volna vele, tehát a legvalószínűbb az, hogy az alkoholra bevett nyugtatók keveréke oltotta ki Whitney életét, és amikor a feje a kádba bukott, már halott volt. A gyógyszer-túladagolás elmélete még megerősítésre vár, a toxikológiai vizsgálat csak hetek múlva lesz kész. Az továbbra is biztos, hogy idegenkezűségre semmilyen jel nem utal. Ezért ma vagy holnap kiadják a díva testét családjának.
Közben a harmadik történet is napvilágot látott a halott Whitney megtalálásáról, és ez tűnik a hivatalos verziónak, miután a rendőrség megerősítette. E szerint nem a testőre, nem a fodrásza, hanem a nagynénje, Mary Jones talált rá. A nő még beszélgetett Houstonnal, mielőtt elment fürdeni, de el is hagyta ezután a szobát. Fél óra elteltével tért vissza, és azonnal gyanút fogott, amiért Whitney még nem vette fel az ágyra kikészített ruháját. Bement a fürdőbe, ahol meglátta az eszméletlen énekesnőt, kihúzta a kádból, és kísérletet tett az újjáélesztésére. A szomorú sztori többi részlete viszont sajnos már ismert.
A hírek alapján Whitney lánya öngyilkosságot kísérelt meg! A legfrissebb részleteket elolvashatod ide kattintva!
Her decision not to follow the more soulful inflections of singers like Franklin drew criticism by some who saw her as playing down her black roots to go pop and reach white audiences. The criticism would become a constant refrain through much of her career. She was even booed during the "Soul Train Awards" in 1989.
"Sometimes it gets down to that, you know?" she told Katie Couric in 1996. "You're not black enough for them. I don't know. You're not R&B enough. You're very pop. The white audience has taken you away from them." (tőle idézet vastaggal kiemelve, az aláhúzott rész saját kiemelésem innen)
Ha a sorsa nem befolyásolta volna a művészetét, ez az ismeret nem lenne fontos. De amikor annyian emlegetik tiszteletlenül kései ballépéseit, és amikor olyan dalokat is elénekelt, mint az "It"s not right but it's ok", akkor talán azt is értenünk kell, hogy mi minden történt vele és körülötte. Számomra ő nemcsak egy tiszta hang, de egy tiszta ember is volt. És hogy el tudott esni, nemcsak saját gyarlóságának volt "köszönhető", hanem "jóakaróinak", is, akiknek kíméletlen szavai ellen talán nem volt felvértezve. Ők azok, akik még távozásának napján sem restek újabb és újabb köveket dobni felé. Nyugodjék békében. A legnagyobb volt, szerettem hallgatni.
Összeomlott: Kórházba vitték Whitney Houston 19 éves lányát
Kórházba szállították a szombaton elhunyt énekesnő 19 éves lányát - értesült a People magazin.
Teljesen összeomlott az énekesnő lánya, Bobbi Kristina, amikor meghallotta édesanyja halálhírét. Lapértesülések szerint a lány a szálloda bárjában volt, amikor megtalálták Whitney élettelen testét a kádban. Amikor értesült róla, hogy valami baj van, azonnal az anyja szobájához sietett. "Bobbi folyton azt kérdezgette, hogy mi történt. Ő is látta, hogy nem lélegzik"- mondta egy forrás. Később azonban a rendőrök elküldték a helyszínről és nem engedték, hogy újra megnézze anyját.
Pár órával ezután a 19 éves lányt a Cedars Sinai kórházba szállítottak. "Bobbi Kristina összeomlott, segítségre van szüksége"- szól a rövid közlemény.
Előfordulhat, hogy elaludt a kádban Whitney Houston énekesnő, akinek a feje állítólag a víz alatt volt, amikor rátaláltak. A TMZ szerint elképzelhető, hogy az énekesnő által a fellépések előtt szorongás ellen szedett nyugtató is okozhatta a tragédiát. A halottkém várhatóan még vasárnap elvégzi a boncolást, hogy kiderítse, pontosan hogyan halt meg Houston.
I was heartbroken tonight to hear about the death of Whitney Houston. Not only was it way before her time to go but the whole world has now lost one of its most beautiful jewels. Not only did Whitney have a God given talent as a singer but she was an extremely beautiful human being as well. What happened to this poor vulnerable girl was both tragic and unforgivable.
My most sincere condolences to her family and may she now rest in peace.
Az énekeső számtalan ízben került kapcsolatba a sporttal, énekelt világesemények megnyitóin. Világszerte ismert sportolók is búcsúztatták.
A csodás hangú énekesnő számos sporteseményen működött közre pályafutása során, Ezekből szemezgettünk néhányat: Az 1991-es Super Bowl döntőjén ő énekelte az amerikai himnuszt a New York Giants és a Buffalo Bills meccse előtt: 1994-ben a labdarúgó-világbajnokság záróünnepségén kápráztatta el a közönséget: 1998-ban ő adta át a GQ Év Embere díjat Muhammad Alinak, a profi boksz élő legendájának: A pályája során 415 különböző díjjal jutalmazott énekesnő a kosárlabdát is nagyon szerette, 1999-ben a WNBA All-Star gálája előtt szórakoztatta a közönséget. A mindössze 48 évet élt előadóművészt a sportvilág is gyászolja. A Twitter nevű közösségi oldalon a bokszoló Floyd Mayweather, valamint többek között Rio Ferdinand, Wesley Sneijder, Ryan Babel és Glen Johnson is elbúcsúzott a hírességtől.
Hmmm... sok minden eszembe jut mikor Whitneyt hallgatom, de valahogy a bőre színe nem. Meg az sem, hogy rabszolgák voltak ősei.
Nem tom ki hogyan van vele, de ezen információk halmaza irreleváns egy énekes kapcsán. Az azonban igazán, nagyon és ritka gennyes cselekedet, ha Whitney halálát valaki világnézeti propagandára használja föl.
Írtam egy szubjektív megemlékezést Whitney Houstonról. Túl énekesi nagyságának méltatásán leróttam tiszteletemet azért is, hogy a megfigyelhető műfaji határokat nem elválasztó, hanem összekötő vonalként kezelte. Reményemet fejeztem ki, hogy a sajtó és a fórumtársaink nem a nehézségeit, hanem a nagyágát vésik a köztudatba. Itt ne vitatkozz, ne szólj hozzám többet, ha nem tetszik, amit írtam, lépd át, vagy moderáltasd ki.
Okay, csak egy a jelzős szerkezet némileg furcsa, a konnotáció ugye. Kb: a náci német nép nagy fiának, Johann Sebastian Bachnak orgonaművei igazán csodálatosak, az inkvizíciót múködtető katolikus egyház körében a mai napig nagyon népszerűek.
Pont tiszteletadás és nem lenézés... nem hiszem, hogy félreérthető volt, a félremagyarázást tessenek figyelmen kívül hagyni. Whitney nagyszerű énekes volt, és több is annál.
A popzene valahonnan a legegyszerűbb népzene felől jön, hosszan lehetne elemezni az eredetét, pontosabban a sok-sok szerteágazó eredetét. Egy időben a flitteres-szmokingos szalonkultúra ellenpontjaként lettek nagyok a rock, a beat, a pop sztárjai: felrúgva a konvenciókat, az egyszerűséggel lettek nagyszerűek. Aztán üzlet és show lett a "könnyűzenéből" is, pont azzá vált, ami ellen létrejött. Flitteres pozőrök, hisztis primadonnák lettek a pop hírességei, és egy idő után már nem tudtak mit kezdeni magukkal. Zene egyre kevesebb volt, az üzlet alapja a botrány és a feltűnés lett, majd a tiltakozás elleni tiltakozásként megjelentek azok a műfajok, amelyek a nemtudásból, a silányságból csináltak erényt, produkciót. Az életben maradásért jól képzett zenészek gyúrták ki magukat, hogy a színpadon ne lehessen észrevenni: tudnak zenélni. Kialakult az új sztár- és botrányipar.
Ebbe a világba kopogtattak be néhányan, akik csak zenélni szerettek volna, és tudtak is. Köztük volt Whitney, aki nem is annyira kopogtatott, inkább robbant. Egy tiszta hang, egy tiszta lány a zavaros áradatban. Sokunknak jelentette azt, hogy nincs vége, lesz még zene, kaphat még nyilvánosságot a tehetség is, nem csak a polgárpukkasztás, a botrány. Ő egyszerűen csak nagyon jó volt.
Én így emlékszem Witney Houstonra, és remélem, a botránysajtónak nem sikerül a botrányhírekkel elhomályosítani ezt az emléket. A sajtó és a szakma igen gonosz tud lenni. Cikizés, vájkálás, kiközösítés, Whitney egyikből sem szenvedett hiányt - ahogy ez sok rendkívüli tehetséggel történt. Pleszkán Frigyes, hogy csak egy hazai példát említsünk. „Nem voltam elég fekete nekik” - hangzik el egy Whitney interjúban, utalva arra, hogy az amerikai fekete zenészeknek túl „fehér” zenét játszott. Sosem tudhatjuk, hogy egy szó mint tőrdöfés, milyen be nem gyógyuló sebeket okoz, és hogy tehet tönkre életeket. Csak az igazán nagy zenészek képesek arra, hogy kilépjenek saját skatulyájukból, és nyissanak más zenei világok felé.
A popzene sok emlegetett forrása közt megtaláljuk az amerikai fekete rabszolgák ghospeljét és a rabszolgatartó parasztok country zenéjét. Régmúltnak tűnhet, de köztünk élnek még azok, akik nem mehettek be ugyanazon a bejáraton, nem utazhattak ugyanabban a kocsiban, ahol a fehérek. Nem sok country zenekarban látunk fekete zenészeket, és nem sok ghospel kórusban fehéreket. Csak a legeslegjobbak tudják kinyitni a szívüket, és a közös gyökereket keresni, nem azt, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Whitney ilyen volt. Karrierjének egyik legfontosabb pontja éppen Dolly Parton dala volt, és talán ott kezdődtek a bajok is...
Mondjunk köszönetet azért, hogy Whitney énekelt nekünk, és őrizzük meg legszebb emlékünkben. Ha valaki, akkor pont ő nem szolgált rá arra, hogy nagysága helyett esendőségét véssék a köztudatba. Nekünk énekelt, nagyon jól csinálta, köszönet érte!
Nem tett tönkre semmilyen dalt. A dal örök, annyian és annyiféleképpen éneklik el, ahányan és ahogyan csak akarják, és mindenki azt hallgathatja, amelyiket szereti. A Jolene-t szerinted hány énekesnő hányféleképpen adta elő, nagyrészük éppen Dollynak dedikálva? Szinte nincs amerikai énekesnő, aki ne dolgozta volna fel a Jolene-t, legutóbb még Ravi Shankar lánya is... Whitney-nek is szabad volt elénekelni az "I will always"-t egy film betétdalaként, a világ pedig vállaira emelte ezt a feldolgozást.
