Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Úgy fogd fel a modellt, mint egy gépet. Betáplálod az adatokat, kijön az eredmény.
Ha pl. azt számolod egy programmal hogy mennyi csempe kell a fürdószobádhoz, nem azzak kell törődnöd hogy mi köze a processzorban szaladgáló töltéseknek a csempéhez... :-)
"Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket."
Hogy az eredeti felvetésről is essen szó:
Attól hogy dobozba zárt részecskék elektromágneses sugárzássá alakulnak, nem csökken a doboz tömege.
A fotonok tömege nulla ugyan, de ha be vannak zárva a dobozba, ugyanúgy tehetetlenséget adnak a doboznak, mintha az energiájuknak megfelelő tömeg lenne benne.
A világunk olyan amilyen, mi pedig szeretnénk egyre többet tudni róla. Ennek legjobban bevált módja modellek alkotása, a modellek előrejelzéseinek összevetése megfigyelések, kísérletek eredményeivel, újabb modellek alkotása és így tovább.
A modell matematikai konstrukció. Axiomákon alapul, és az axiomákra alapozva messzemenő logikai következtetéseket lehet tenni.
A modellt definíciókkal, mérési utasításokkal feleltetik meg a fizikai világ mérhető mennyiségeinek. A modell akkor jó, ha előrejelzései pontosak. Érdektelen, hogy az axiomái, logikai kapcsolatai tetszenek-e neked vagy sem.
Na most, te szemlátomást nem érted ezt a fajta modellezést. Nem érted, mi egy axiomatikus rendszer, nem érted hogyan feleltethető ez meg a fizikai világ egyes mennyiségeinek, egyszóval egy rohadt szót se értesz a természettudomány módszeréből.
Akarmennyi geometriai ismereted van, a geometriai (matematikai) ter SOHA nem fog anyagi behatasra gorbulni. A matematikai ter CSAK attol gorbulhet, hogy te vagy masvalaki ezt a definiciot valtoztatja, kitalal egy masikfajta terdefiniciot.
Ezt a nehany sort probald megerteni, aztan johet a cafolat peldaul igy: az ember altal alkotott matematikai vilagra (geometriara) hatassal van az anyagi vilag, ezert meg ezert, humm ?
Nem kell rémüldözni, láttunk már effélét máshol is. Nincs itt más, csak mi négyen, mi pedig tudjuk róla. Ebből ne legyen már egy mosógépes ömleny. Hagyjátok a picsába, már így is ötven hozzászólás el lett rá pazarolva.
Ebben a topicban azért egészen mások a preferenciák.
"Einstein azt állítja, hogy nincs nyugvó pont, vagy azt, hogy ha véletlenül előállítanám ezt a helyzetet, nem tudnám, hogy sikerült-e?"
Ha nem tudhatok meg valamit, az azért van, mert nincsen valóságos következménye annak a dolognak. Létezőnek nevezel-e egy olyan dolgot/tulajdonságot, ami a valósággal semmilyen módon nem lép kölcsönhatásba?
1. Newtonnál nem tudom, de klasszikus mechanikában az állócsillagok egyenértékűek bármelyik inerciarendszerrel. Egyebekben én is azt tudom mondani, amint mormota. A természet szempontjából érdektelen, hogy történetileg Newton mit gondolt.
2. Ez se stimmel. A speciális relativitáselméletben két inerciális megfigyelőt nem tudsz így megkülönböztetni, mert csak egyetlen egyszer kerülhetnek kapcsolatba, előtte és utána már máshol vannak. Az óráikat szinkronizálhatod, amikor ugyanott vannak, de többé nem tudod őket egymás mellé tenni. Mindkét megfigyelő azt fogja tapasztalni, hogy a másiknak hozzá képest lassabban jár az órája.
Egy csomó geometriai ismeretre van szükség ahhoz hogy egyáltalán meg lehessen érteni a görbült tér fogalmát. Azt se tudod miről van szó, csak hülyeségnek minősíted. Nem valami célszerű hozzáállás.
Én tanultam. A mosógépes topicban van egy nyilvánvalóan neurotikus nő, akinek néhány ponton lazább a kapcsolata a valósággal, és nehezen illeszkedik be, mindenről van felületes véleménye. Évek óta folyamatosan ironizálunk rajta, de mostanában kicsit rosszabb állapotban van. Na erre valaki megsajnálta, és elkezdte adni alá a lovat. Mondom neki, hogy ha csak egy százalék esély is van, hogy ezzel árthat neki, nem kéne csinálni. Pont az ilyen megerősítéssel lehet elindulni a pszichózis féle vezető úton, ami elég lejtős szokott lenni. Egy-két nap után meg azt veszem észre, hogy nem tudok belépni a topikba. Nézem-nézem, aztán csak kisilabizáltam, hogy valaki ügybuzgalmában pont akkor tiltatott ki, amikor egy kis lelkifurdalásból egyszer épp nem bántottam. Vagy még az lehet, hogy maga a csaj panaszolt be, ami rosszabb helyzetre vallana, mint amit kinéztem belőle. Szóval hagyjátok a hülyéket beszélni.
Akkor úgy kérdezném: Einstein azt állítja, hogy nincs nyugvó pont, vagy azt, hogy ha véletlenül előállítanám ezt a helyzetet, nem tudnám, hogy sikerült-e? És azt sem, hogy mennyire?
A fizikusok matematikát tanulnak, az elképzeléseiket, elméleteiket a matematika nyelvén fogalmazzák meg.
Ezt te nem érted, és szükségét se érzed hogy tanulással megszerezd az alapokat legalább a legegyszerűbb dolgok megértésére. (arra hogy az általános iskolás matematikát sem érted, kiváló bizonyíték amit az MM kísérletről a honlapodon leírtál)
Mivel a matematikai részt nem érted, az elméletekben használatos fogalmak hétköznapi jelentéséből próbálsz tájékozódni, ami reménytelen. Lefordítod magadnak a hasonlatokat, kigondolsz valamit amiről azt hiszed ez az elmélet maga, pedig csak egy laikus félreértéseinek halmaza. Aztán a saját félreértéseidre alapozott téveszmédről kinyilvánítod hogy hülyeség (ami igaz) és azt hiszed, maga az eredeti elképzelés is az (amiről viszont semmit se tudsz).
Amelyben bármerre fordítják is az antennát, jó közelítésssel ugyanolyan frekvencia eloszlású háttérsugárzást mérnek.
Ha nem jól választják meg a mérőeszköz sebességét, akkor lesz olyan irány amelyben a magasabb, ellentétesen pedig alacsonyabb frekvencia felé tolódik el a görbe maximuma.
Ez nem valamiféle képzeletbeli dolog, műholdas rendszerrel gyönyörűen ki lehet mérni és rajzolni a spektrumot, amely meghökkentő pontossággal termikus spektrum.
"Másik kérdésem: Miért is lokális?"
Azért, mert ha kimérik mondjuk itt a Naprendszerben, meg kimérnék mondjuk a Magellán felhőben, akkor a két mérő távolodna egymástól, nem alkotna egyetlen inerciarendszert.
Ez természetesen nem valódi mérés, de nagyon jó okuk van a kozmológusoknak arra hogy így gondolják, egy csomó közvetett bizonyíték van rá.
Nemletezo ter gorbul, felfujodik, tagul satbi. Ez most hiedelem, vagy ez lenne a tudomany?
Sosemlatott higgs bozonyok lenne a tudomany? Vagy csak hiszel benne?
Hipotetizalt kvarkleves, enyves ragasztoval amit meg sohasem lattunk? Ez most hiedelem vagy ez lenne a tudomany?
Negativ energia, virtualis (latszolagos, nemletezo) reszecskek, ez lenne a tudomany?
Vilagegyetem keletkezese a semmibol, ez lenne a tudomany szegyene?
Osszezagyvalni fizikat a matematikaval, azt kepzelve, hogy a matematikailag levezetett vagy definialt kepletek fizikailag is (kotelezoen) leteznek?
A tudomany mindigis hiedelem volt, csak vannak dolgok amiben mar nem hisznek. Mas dolgokat meg hisznek.
Fogalmam sincs, mit gondoltak - nem értek a tudománytörténethez.
Nem az a jó kérdés szerintem, hogy létezhet-e abszolut nyugvó pont - inkább az, hogy lehetséges-e értelmes definíciót adni rá, hozzá pedig mérési utasítást, amivel meg lehet találni és ellenőrizni lehet hogy tényleg jó-e.
"kissé hányos.. csak akkor okozzák ezek a micsodák a tehetetlenséget, ha.."
Ez mar dofi, rofi, Ezek a micsodak tehetetlenseget okoznak es ha eleg sokszor elmantrazod elobb utobb akár még te is megerted... Persze csak ha igyekszel.
Newtonnál is egyenértékűek az inerciarendszerek, Galilei transzformációval lehet áttérni.
A mozgások relatívak, meg kell mondani milyen rendszerben (mihez képest) értelmezzük.
A Világegyetem eléggé tág fogalom, Newton idejében nem volt használható elképzelés a tulajdonságaira, mindenesetre egyes csillagokhoz képest lehet állni vagy mozogni Newton rendszerében.
A specrelben is egyenértékűek az inerciarendszerek, de Lorentz transzformációval lehet áttérni.
A mozgások relatívak, meg kell mondani milyen rendszerben (mihez képest) értelmezzük.
Pl. egyes csillagokhoz képest lehet állni vagy mozogni.
A kozmológia fejlődésével a világegyetem fogalma is sokat fejlődött, pl. a kozmikus háttérsugárzás meghatároz egy olyan lokális rendszert amelyben a sugárzás legközelebb van az izotrophoz, és ehhez képest is lehet mozgásról beszélni.
1. Newtonnál nincs jelentősége, hogy valami nyugszik, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
Akár fénysebességgel is.
De Newton világképében a Világegyetem áll, és ahhoz képest elvileg meg lehetne állapítani, hogy valami nyugszik-e, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
2. Einsteinnél pedig létezhet olyan pont a világegyetemben, ahol az elvi leggyorsabban telik az idő, csak nagyon nehéz vagy lehetetlen ebbe az állapotba kerülni, és nagyon nehéz vagy lehetetlen megmondani, hogy ott vagyunk.
Nem véletlen, hanem azért van, mert nem létezik olyan, hogy álló objektum. Bármelyik egyenletet is nézed, csak abban különböznek, hogy milyen nézőpontból írják le ugyanazt a történést.