Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Szegény Higgs sírva fog fakadni, ugyanis azt mondta, hogy ha kiderül, hogy Higgs bozon nem létezik, akkor a fizika, amiről ő azt hitte eddig, érti, többé nem értené.
Tömeg contra sűrűség
Ha jól emlékszem, a fekete lyukakat először Laplace? jósolta tömeghez tartozó szökési sebesség alapon.
Azóta Einstein megmutatta, hogy bár a fotonra nem vonatkozik a szökési sebesség téma, fekete lyuk mégis létezhet, mert a lényeg a kritikusnál nagyobb sűrűség.
Ha jól pedzzem.
Szerintem a gravitációval könnyen járhatunk úgy mint az egyszeri mexikói, aki azt hiszi, nem Tlaloc az esőisten, hanem a szembeszomszéd José bácsi, mert mindig, amikor José bácsit nyitott ernyővel látjuk, akkor esik az eső.
Én egyébként azt még sejteni vélem, hogyan okozhatja a Higgs a tömegnek azt a tulajdonságát, hogy nehéz megmozdítani. Azt azonban már nem is sejtem, hogyan magyarázza azt, hogy megállítani is nehéz, ha már mozog.
LHC - szerintem félreértés, hogy ezek a kisérletek az ősrobbanás körüli eseményeket szimulálják: a csattanó protonok tekintetében talán, de a bomlástermékek tekintetében semmi esetre sem.
És valószínűleg még jó sokáig nem, ugyanis nem tudom, van-e arra valami ötlet, hogy hogyan lehetne mondjuk Higgseket ütköztetni, vagy mondjuk megkinálni 120 + 1 GeV -tal.
Hát az, hogy egy komoly magyar fizikus nem ugyanazt mondaná, mint pl. a komoly amerikai fizikus,
hanem azzal a hungarizmussal élne, hogyha a Nagymamámnak áramszedője lenne és kereke, akkor ő lenne a villamos.
A komoly amerikai fizikus ezzel szemben azt mondaná, hogy még meg sincs a Higgs, és mi máris arról beszélünk, hogy szereti-e a sültcsirkét és jár-e a Kentuckyba.
Eloszoris, mikroszkopikus fekete lyukak nincsenek. Ez velhetoen a gorbulo ter teveszmejebol kovetkezik, dehat ter nincs, ezert nem is gorbulhet se kicsit, se nagyon.
Egy kicsit soknak tunik nekem a Higgs bozonos fejtegetes, szerintem Higgs reszecskek nem leteznekes ilyet nem is sikerult kimutatni, de meg csak a rautalo jeleket sem, pedig igensok penzt rakoltottek az LHC-re. Azon kenytelenek ragodni, hogy tenyleg talaltak egy kis puklit 120 GeV korul vagy csak a hatterzaj az amit vilagga kurtoltek.
Szoval szerintem a Higgs bozont felejtsd el, mert az cseppet sincs jobb helyzetben mint a gravitonok, pedig a higgset nagyon nagy erokkel kerestek, a higgs egy zsakutca.
A fekete lyuk tomege nem csokken, legalabbis parolgassal nem. Ha csokkenteni akarod a fekete lyuk tomeget akkor legfeljebb a Jetek korul lehet kereskedni.
Nem tartom valoszinunek, hogy a fekete lyuk surusege szamitana valamit amitol felrobban, ugyanis a kulso kornyezet a donto, nem a belso. A fekete lyukak ugyanis egy bizonyos meret elerese utan mar nem novelik a suruseguket, de ez nem kritikus meret mert itt nem tortenik semmi. A fekete lyuk tomege ettol kezdve ugy nohet, hogy nem novekszik a belso, centralis nyomas, nem novekszi a vegtelenbe.
Ezert is jo a nyomo gravitacio, mert hatart tud szabni a fekete lyuk belso nyomasanak (a relativitaselmelettel szemben, ami nem kepes erre)
A gravitacio a tomeggel aranyos, de a tomeg nem alapveto tulajdonsaga az anyagnak, mert az elemi reszecskeknek nincs tomege.
- Szerintem tekintsünk el a lélektani vonatkozástól. Legalábbis előszörre.
- Tényleg azt mondják-e a kvantumisták, hogy a leírás maga a megértés?
- Van-e szerepe a okoknak?
- Mondható-e, hogy a megértés az okokra is kiterjedő leírás (magyarázat?) elsajátítása?
- Elsajátítás - vagyishogy alkalmazni tudjuk a valóban megértett elméletet eddig ismeretlen jelenségekre. (A nem kellően megértettet nyilván nem tudjuk helyesen alkalmazni. )
Úgy gondolom, részben már a leírás is megértés. De van annál mélyebb megértés is. Szerintem nyiss egy topicot "Mi a megértés?" címmel, hátha kiderül :) De az is lehet, hogy tudományelméleti irodalmakat kéne keress. Vagy kapcsold össze, legyen a topic címe valami "tudományos módszerelmélet" és akkor elijeszted a gyanús elemeket is ;))
És azt sem tudom, hogy a fekete lyukak belső körülményei mennyire függnek a tömegtől.
Nyilván más egy un. mikroszkopikus fekete lyuk, más egy szupernovarobbanás következtében létrejött, és később a környezet beszippantásából további tömeget nyert fekete lyuk.
És nyilván mások a galaxisok középpontjában megbúvó un. szupermasszív fekete lyukak, és persze az ősrobbanást megelőző ki-tudja-micsoda.
De ha az a bizonyos ki-tudja-micsoda egy - nevezzük hiper-szuper masszív - fekete lyuk volt, akkor az az egy biztosasan felrobbant.
A kérdés, hogy miért?
Nem tudom, elolvasta-e az eddigieket, de az alapötlet, hogy a fekete lyuk belsejében uralkodó viszonyok felbontják a Higgs-bozonokat.
Egy kritikus sűrűség eléréséig a fekete lyuk működik, de aztán elér egy pontot, ahol megszűnik fekete lyuk lenni.
Ez a beömlő utánpótlás megszűnése, illetve esetleg már jelentős csökkenése esetén is bekövetkezik.
Viszont ez a folyamat kívülről egészen a robbanáig nagyon lassú folyamatnak látszik. Azt látnánk, hogy magára hagyva a fekete lyuk tömege nagyon lassan csökken.
A kérdés, hogy minden fekete lyuk belsejében elegendő-e a hőmérséklet ehhez az effektushoz?
A Higgs egyáltalán elbomlik-e?
A Higgs elbomlása után a fekete lyuk gravitációja biztosan csökken-e?
Vagy lehet, hogy a gravitáció nem is a tömeggel arányos, hanem valami tömeggel arányos dologgal?
Azt nem gondolnam, hogy a normalis fekete lyukak anyaga masfajta anyag lenne mint a neutroncsillagoke. A neutroncsillagokban a nagy nyomas hatasara velhetoen ... proton elektron proton elektron ... toruszok sorakoznak egymas mellett es ezekbol a csőszerű lancokbol osszekristalyosodott szuperatommag alkotja a neutroncsillag anyagat.
Egy normalis fekete lyukban esetleg meg elkepzelheto tovabbi tomorodes, de energiava alakulassal nem szamolnek (normalis fekete lyukon ertem a csillagokbol keletkezett maradvanyokat es a galaxismagokban fellelheto gigasz fekete lyukakat is)
Igen. Ilyen kettőscsillagokra gondoltam, amik először jelzik, hogy nem akármilyen kettősök, hanem az egyik egy fekete lyuk, aztán miután a fekete lyuk lenyugszik (nem kap utánpótlást), akkor kezdődhet a keringéri idő mérése, hogy nő-e, vagy sem.
Vagyis hogy a fekete lyuk elemészti-e a saját tömegét, vagy sem.
Szerintem Ptolemaiosznak volt egy ötlete arra, hogy a nyilvánvaló hibát valamelyest korrigálja, de további finomításra a rendszeren belül nincs lehetőség.
Tehát azt szerettem volna mondani, hogy nem csak az volt a gond vele, hogy a Földhöz rögzítette a koordinátarendszert, és emiatt elvben a bolygók pályái, az égen bejárt útjuk függvényei nagyon bonyolultak lettek. Hanem maguk a - mai szóval - függvények sem voltak jók.
A Földhöz rögzített koordinatarendszerben leírni a bolygók mozgását ma is szinte lehetetlen feladat.
Numerikus módszerekkel kell elemezni a pályát, aztán erre illeszteni egy rémesen bonyolult folytonos függvényt.
<OFF> Például láttam egyszer Batman jelvényének függvényét. Valami hasonló bonyolultságú dolog lehet. Vagy még olyanabb.
Inkább még olyanabb.
</OFF>
Perihélium pont vándorlása: Newton a bolygókat pontszerűnek tekintette. De Newton már adott megoldást arra, ha a gravitáció forrása nem tekinthető pontszerűnek, mert például egy közeli test nem egyenletes sűrűségű, hanem valamilyen aszimmetrikus eloszlású, és forog.
De ennek a jelenségnek relatívisztikus magyarázata a helyes.
A forgó Nap "forgó gravitáció"-ja lágyan simogatja a bolygót, mint egy ecset szálai. :o)
Azt hiszem, nem. Ptolemaiosz adottnak fogadta el a Föld középpontú rendszert mint az egyetlen lehetséges helyes rendszert. Azonban azt tapasztalta, hogy az nem felel meg a bolygók égen látható pályájának. Ezért csak arra koncentrált, hogyan lehet a látható hibát csökkenteni.
Tök érdekes lenne tudni, hogy közben mi járt a fejében? De sajnos a források eléggé szűkszavúak.
De azt azért szerintem látnia kellett, hogy ez az epiciklusos megoldás ez rémes.
Kizárt, hogy azt gondolta volna, hogy ez valami titokzatos isteni szépség.
"az egyikből ekvivalens átalakításokkal eljuthatunk pontosan a másikba"
nyilván ez van a hátterében. Bár szerintem a matematikai levezethetőség nem esszenciális feltétel, elég annyi, hogy ne adhassanak eltérő fizikai eredményeket.
Nyilván ez arra vonatkozhat, hogy a "pontos" ptolemaioszi és a "pontos" kopernikuszi, olyan értelemben, hogy az azokon belül kezelhető hibák javítása utáni elméletek lehetnek ekvivalensek. Ezzel akkor egyetértesz?
"Hirtelenjében a bolygópályák tengelyének lassú körbefordulása, ésa Hold szinkronicitásának (keringési idő=tengelyforgási idő) kialakulása jut eszembe." Ezeket mi okozza? "Newtoni" alatt megint a kurrens klasszikus mechanikát értettem felületes megfogalmazásban.
Ptolemaiosz munkamódszere vajon nem olyan lehetett, hogy a táblázatokhoz keresett (illetve készített) függvényeket, amik reprodukálni tudták?
De szerintem mindkét modellbe beilleszthető, de mindkettőben farigcsálni kell. Egyedül a newtoni az, amiben nem kell farigcsálni. Mégis arra akarsz kilyukadni, hogy Kopernikusz jobban értette a naprendszert, mint Ptolemaiosz.
Kopernikusz egyébként teljesen nyilvánvalóan rossz.
Kopernikusz szerint ugyanis a bolygóknak az égi egyenlítőn kellene haladniuk.
Vagyis Kopernikusz csak elindította a gondolatmenetet.
De még az is lehetséges (sőt, szerintem biztos), hogy ő is látta a hibát, de nem akart finomítani rajta, hogy csak egy lényegi véltoztatás legyen Ptolemaioszhoz képest. Mert még így is várható volt a botrány, hát még ha más vonatkozásokban is tökéletlennek írta volna le a világegyetemet.
Az lenne ekvivalens, ha Keplerrel szemben én a bolygók mozgását úgy írnám le, hogy a koordinátarendszer origója a Föld lenne.
Megmondanám, hol van most mondjuk a Mars.
De a Földhöz kötött függvények olyan iszonyúan bonyolultak lennének, hogy mindenkinek feltűnne, mi a csudáért nem egyszerűsítem a dolgot azzal, hogy áthelyezem az origót a Napba.
A kérdés, hogy nem lehet-e, hogy a mai irgalmatlan matematikával leírt jelenségek rémes bonyolultságát is valami szemléletbeli hiba okozza az atomfizikában?
Ha jó a modellem a valóságról, és ha meg is értettem a valóságot a modellen keresztül, akkor ha jön egy új jelenség, akkor annak beilleszthetőnek kell lennie a modellbe.
Ez a modell és a megértés valódi próbája.
Szerintem.
Mert az eddig megismert valóságra viszonylag könnyű modellt alkotni.
Nehezebb a dolog, amikor igazi jóslatokat kell tenni eddig még meg nem ismert jelenségekre, vagy éppen megismert jeleségeket meg kell magyarázni a modellel.
