Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Igen. Ilyen kettőscsillagokra gondoltam, amik először jelzik, hogy nem akármilyen kettősök, hanem az egyik egy fekete lyuk, aztán miután a fekete lyuk lenyugszik (nem kap utánpótlást), akkor kezdődhet a keringéri idő mérése, hogy nő-e, vagy sem.
Vagyis hogy a fekete lyuk elemészti-e a saját tömegét, vagy sem.
Szerintem Ptolemaiosznak volt egy ötlete arra, hogy a nyilvánvaló hibát valamelyest korrigálja, de további finomításra a rendszeren belül nincs lehetőség.
Tehát azt szerettem volna mondani, hogy nem csak az volt a gond vele, hogy a Földhöz rögzítette a koordinátarendszert, és emiatt elvben a bolygók pályái, az égen bejárt útjuk függvényei nagyon bonyolultak lettek. Hanem maguk a - mai szóval - függvények sem voltak jók.
A Földhöz rögzített koordinatarendszerben leírni a bolygók mozgását ma is szinte lehetetlen feladat.
Numerikus módszerekkel kell elemezni a pályát, aztán erre illeszteni egy rémesen bonyolult folytonos függvényt.
<OFF> Például láttam egyszer Batman jelvényének függvényét. Valami hasonló bonyolultságú dolog lehet. Vagy még olyanabb.
Inkább még olyanabb.
</OFF>
Perihélium pont vándorlása: Newton a bolygókat pontszerűnek tekintette. De Newton már adott megoldást arra, ha a gravitáció forrása nem tekinthető pontszerűnek, mert például egy közeli test nem egyenletes sűrűségű, hanem valamilyen aszimmetrikus eloszlású, és forog.
De ennek a jelenségnek relatívisztikus magyarázata a helyes.
A forgó Nap "forgó gravitáció"-ja lágyan simogatja a bolygót, mint egy ecset szálai. :o)
Azt hiszem, nem. Ptolemaiosz adottnak fogadta el a Föld középpontú rendszert mint az egyetlen lehetséges helyes rendszert. Azonban azt tapasztalta, hogy az nem felel meg a bolygók égen látható pályájának. Ezért csak arra koncentrált, hogyan lehet a látható hibát csökkenteni.
Tök érdekes lenne tudni, hogy közben mi járt a fejében? De sajnos a források eléggé szűkszavúak.
De azt azért szerintem látnia kellett, hogy ez az epiciklusos megoldás ez rémes.
Kizárt, hogy azt gondolta volna, hogy ez valami titokzatos isteni szépség.
"az egyikből ekvivalens átalakításokkal eljuthatunk pontosan a másikba"
nyilván ez van a hátterében. Bár szerintem a matematikai levezethetőség nem esszenciális feltétel, elég annyi, hogy ne adhassanak eltérő fizikai eredményeket.
Nyilván ez arra vonatkozhat, hogy a "pontos" ptolemaioszi és a "pontos" kopernikuszi, olyan értelemben, hogy az azokon belül kezelhető hibák javítása utáni elméletek lehetnek ekvivalensek. Ezzel akkor egyetértesz?
"Hirtelenjében a bolygópályák tengelyének lassú körbefordulása, ésa Hold szinkronicitásának (keringési idő=tengelyforgási idő) kialakulása jut eszembe." Ezeket mi okozza? "Newtoni" alatt megint a kurrens klasszikus mechanikát értettem felületes megfogalmazásban.
Ptolemaiosz munkamódszere vajon nem olyan lehetett, hogy a táblázatokhoz keresett (illetve készített) függvényeket, amik reprodukálni tudták?
De szerintem mindkét modellbe beilleszthető, de mindkettőben farigcsálni kell. Egyedül a newtoni az, amiben nem kell farigcsálni. Mégis arra akarsz kilyukadni, hogy Kopernikusz jobban értette a naprendszert, mint Ptolemaiosz.
Kopernikusz egyébként teljesen nyilvánvalóan rossz.
Kopernikusz szerint ugyanis a bolygóknak az égi egyenlítőn kellene haladniuk.
Vagyis Kopernikusz csak elindította a gondolatmenetet.
De még az is lehetséges (sőt, szerintem biztos), hogy ő is látta a hibát, de nem akart finomítani rajta, hogy csak egy lényegi véltoztatás legyen Ptolemaioszhoz képest. Mert még így is várható volt a botrány, hát még ha más vonatkozásokban is tökéletlennek írta volna le a világegyetemet.
Az lenne ekvivalens, ha Keplerrel szemben én a bolygók mozgását úgy írnám le, hogy a koordinátarendszer origója a Föld lenne.
Megmondanám, hol van most mondjuk a Mars.
De a Földhöz kötött függvények olyan iszonyúan bonyolultak lennének, hogy mindenkinek feltűnne, mi a csudáért nem egyszerűsítem a dolgot azzal, hogy áthelyezem az origót a Napba.
A kérdés, hogy nem lehet-e, hogy a mai irgalmatlan matematikával leírt jelenségek rémes bonyolultságát is valami szemléletbeli hiba okozza az atomfizikában?
Ha jó a modellem a valóságról, és ha meg is értettem a valóságot a modellen keresztül, akkor ha jön egy új jelenség, akkor annak beilleszthetőnek kell lennie a modellbe.
Ez a modell és a megértés valódi próbája.
Szerintem.
Mert az eddig megismert valóságra viszonylag könnyű modellt alkotni.
Nehezebb a dolog, amikor igazi jóslatokat kell tenni eddig még meg nem ismert jelenségekre, vagy éppen megismert jeleségeket meg kell magyarázni a modellel.
Nem. Ptolemaiosz a külső bolygók által leírt horkot úgy produkálta, hogy a bolygók kőrpályájára kisebb kőrpályákat képzelt, és ezeken mozgatta a bolygókat. (Mint a holdak, de bolygó nélkül. Nem mondta meg, mi körül kering ezen a pályán a bolygó.)
Ez teljesen más, mintha csak a Földhöz rögzítette volna a koordinátarendszer origóját.
>A hiperbolikus pálya az lenne, amikor egy meteor elmegy egy bolygó mellett?
Igen. Erről Kepler még nem tudott. Szerintem Newton se, de Newtonból viszont következik, Keplerből viszont nem.
Ha erről van szó, akkor valóban modell is szembekerülhet új jelenséggel, ami a témájába vág. De úgy tudom, hogy a két elmélet ekvivalens matematikailag, és nem lehet eltérő eredményük. Csak a nézőpontjuk különbözik. (Nem mélyedtem el a ptolemaioszi rendszerben, Kopernikuszra is inkább a klasszikus mechanika felől gondolok, így erről nincsen meggyőződésem, csak hallomásom.)
Igen, de azt mondtad, elfogadod az informális modell/matemataikai modell megkülönböztetést.
Ptolemaiosznál az informális modell a hibás.
És az a tréfás, hogy ennek ellenére a matemataikai modell jól írja le a jelenséget, vagyis hogy hol keressünk egy bolygót az égen egy adott pillanatban.
Új jelenség: például Kepler nem tudott a hiperbolikus pályáról, de Newton modellje megjósolja.
Igen. Az idő valamilyen fuggvény szerint, talán exponenciálisan lassul a fekete lyukhoz közeledve.
Ezért szerettem volna azt mondani, hogy ez a folyamat (133.) rendkívül gyorsan, akár mikrosecundumok alatt végbemegy, azonban kívülről nézve ez lehet, hogy 100 milliárd év.
Ezalatt csak azt látjuk, hogy a magára hagyott fekete lyuk tömege rendkínül lassan, de csökken.
Például azt látjuk, hogy a körülötte keringő csillag lassan távolodik tőle - lassan nő a keringési ideje.
Ahhoz képest, hogy elég rosszul indult ez a topic, érdekes kérdésekhez jutottunk.
Néztem most a topicindítót, van ott egy félmondat, amit aztán többen próbáltak elég hülyén megideologizálni. Szóval azt szögezzük le, hogy nem ismer a fizika tömeg<-->energia átalakulást. Az ekvivalenciájuk ki is zárja ezt: E=mc2 (az átalakulás pedig -E=mc2 lenne... talán valami E0-lal paraméterezve) A törvény azt írja le, hogy mekkora energiához mekkora tömeg tartozik. Például egy pozitron-elektron annihilációkor keletkező foton tömege és energiája megegyezik a két részecske össztömegével és energiájával.
Erre nem tudok válaszolni, de ebben a formában érdekes a kérdés.
Gyanítom, az egész egy olyan félkész hipotézis, amihez eleve másképp állnak hozzá. Bár a Hawking éppen eléggé bátran kommunikálja ezeket. De egyrészt nem tudományos célú közleményekben, másrészt a Hawking nem is tudományelmélész, hanem kozmológus. Amikor magyarul olvasol Hawkingot, az biztosan nem tudományos írás, hanem show.
