Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
De szerintem mindkét modellbe beilleszthető, de mindkettőben farigcsálni kell. Egyedül a newtoni az, amiben nem kell farigcsálni. Mégis arra akarsz kilyukadni, hogy Kopernikusz jobban értette a naprendszert, mint Ptolemaiosz.
Kopernikusz egyébként teljesen nyilvánvalóan rossz.
Kopernikusz szerint ugyanis a bolygóknak az égi egyenlítőn kellene haladniuk.
Vagyis Kopernikusz csak elindította a gondolatmenetet.
De még az is lehetséges (sőt, szerintem biztos), hogy ő is látta a hibát, de nem akart finomítani rajta, hogy csak egy lényegi véltoztatás legyen Ptolemaioszhoz képest. Mert még így is várható volt a botrány, hát még ha más vonatkozásokban is tökéletlennek írta volna le a világegyetemet.
Az lenne ekvivalens, ha Keplerrel szemben én a bolygók mozgását úgy írnám le, hogy a koordinátarendszer origója a Föld lenne.
Megmondanám, hol van most mondjuk a Mars.
De a Földhöz kötött függvények olyan iszonyúan bonyolultak lennének, hogy mindenkinek feltűnne, mi a csudáért nem egyszerűsítem a dolgot azzal, hogy áthelyezem az origót a Napba.
A kérdés, hogy nem lehet-e, hogy a mai irgalmatlan matematikával leírt jelenségek rémes bonyolultságát is valami szemléletbeli hiba okozza az atomfizikában?
Ha jó a modellem a valóságról, és ha meg is értettem a valóságot a modellen keresztül, akkor ha jön egy új jelenség, akkor annak beilleszthetőnek kell lennie a modellbe.
Ez a modell és a megértés valódi próbája.
Szerintem.
Mert az eddig megismert valóságra viszonylag könnyű modellt alkotni.
Nehezebb a dolog, amikor igazi jóslatokat kell tenni eddig még meg nem ismert jelenségekre, vagy éppen megismert jeleségeket meg kell magyarázni a modellel.
Nem. Ptolemaiosz a külső bolygók által leírt horkot úgy produkálta, hogy a bolygók kőrpályájára kisebb kőrpályákat képzelt, és ezeken mozgatta a bolygókat. (Mint a holdak, de bolygó nélkül. Nem mondta meg, mi körül kering ezen a pályán a bolygó.)
Ez teljesen más, mintha csak a Földhöz rögzítette volna a koordinátarendszer origóját.
>A hiperbolikus pálya az lenne, amikor egy meteor elmegy egy bolygó mellett?
Igen. Erről Kepler még nem tudott. Szerintem Newton se, de Newtonból viszont következik, Keplerből viszont nem.
Ha erről van szó, akkor valóban modell is szembekerülhet új jelenséggel, ami a témájába vág. De úgy tudom, hogy a két elmélet ekvivalens matematikailag, és nem lehet eltérő eredményük. Csak a nézőpontjuk különbözik. (Nem mélyedtem el a ptolemaioszi rendszerben, Kopernikuszra is inkább a klasszikus mechanika felől gondolok, így erről nincsen meggyőződésem, csak hallomásom.)
Igen, de azt mondtad, elfogadod az informális modell/matemataikai modell megkülönböztetést.
Ptolemaiosznál az informális modell a hibás.
És az a tréfás, hogy ennek ellenére a matemataikai modell jól írja le a jelenséget, vagyis hogy hol keressünk egy bolygót az égen egy adott pillanatban.
Új jelenség: például Kepler nem tudott a hiperbolikus pályáról, de Newton modellje megjósolja.
Igen. Az idő valamilyen fuggvény szerint, talán exponenciálisan lassul a fekete lyukhoz közeledve.
Ezért szerettem volna azt mondani, hogy ez a folyamat (133.) rendkívül gyorsan, akár mikrosecundumok alatt végbemegy, azonban kívülről nézve ez lehet, hogy 100 milliárd év.
Ezalatt csak azt látjuk, hogy a magára hagyott fekete lyuk tömege rendkínül lassan, de csökken.
Például azt látjuk, hogy a körülötte keringő csillag lassan távolodik tőle - lassan nő a keringési ideje.
Ahhoz képest, hogy elég rosszul indult ez a topic, érdekes kérdésekhez jutottunk.
Néztem most a topicindítót, van ott egy félmondat, amit aztán többen próbáltak elég hülyén megideologizálni. Szóval azt szögezzük le, hogy nem ismer a fizika tömeg<-->energia átalakulást. Az ekvivalenciájuk ki is zárja ezt: E=mc2 (az átalakulás pedig -E=mc2 lenne... talán valami E0-lal paraméterezve) A törvény azt írja le, hogy mekkora energiához mekkora tömeg tartozik. Például egy pozitron-elektron annihilációkor keletkező foton tömege és energiája megegyezik a két részecske össztömegével és energiájával.
Erre nem tudok válaszolni, de ebben a formában érdekes a kérdés.
Gyanítom, az egész egy olyan félkész hipotézis, amihez eleve másképp állnak hozzá. Bár a Hawking éppen eléggé bátran kommunikálja ezeket. De egyrészt nem tudományos célú közleményekben, másrészt a Hawking nem is tudományelmélész, hanem kozmológus. Amikor magyarul olvasol Hawkingot, az biztosan nem tudományos írás, hanem show.
Nem tudom. De ha a Higgs részecske egy adott energia hatására elbomlik, akkor az azt jelenti, hogy a fekete lyukon belül egy gömbön belül, amin belül a nyomás/hőmérséklet ennél nagyobb, ott már nincs gravitációt okozó tömeg.
A fekete lyuk tehát nem egy gömb, nem egy elfajult gömb: egy pont, hanem egy valamilyen vastagságú gömbhéj.
A belsejében ez az energiával és a körülményeket esetleg túlélő apró részecskékkel, a vastag héj maga a fekete lyuk, kívül pedig az esetlegesen beömlő anyag.
Belül az energia folyamatosan "oldja" a fekete lyuk tömegét, de marad fekete lyuk, amig van külső utánpótlás.
Ha az megszűnik, a felső energia feloldja a fekete lyuk tömegét, és amikor elér egy kritikus értéket, akkor kinyílik, és felrobban.
Mint montam, ez lehet hogy hülyeség, de szerintem minden lajikusnak ez jut eszébe arról, hogy a Higgs okozza a tömeget és hogy egy adott értékre hűléskor keletkeztek az ősrobbanás után.
Miért nem mondja Hawking vagy Higgs, hogy
"Kedves Lajikusok! Ti most biztosan azt gondoljátok, hogy ... De hohó, ez nincs így, mert...."
De ha ezek a körülmények tényleg felemésztik a tömeget is, akkor valószínűleg a Planck-hossznyi térbe zsúfolódás se történhet meg még folyamatos beáramlás esetén se, mert a tömeg emésztése is folyamatos. Ha meg egy adott érték alá csökken a beáramlás, akkor meg a fekete lyuk kritérium alá csökken a tömeg (sűrűség) és beindul a robbanás.
Ha költészetnél tartunk, akkor a végtelent az a gondolat szülte, hogy egy kérdéskör kapcsán érhet-e meglepetés az aritmetikailag, geometriailag kezelhetetlenül nagy tartományban?
