Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
Nekem úgy tűnik, hogy igazán pikáns lenne az a kérdés, hogy az eseményhorizonttal párhuzamosan mozgó fény mikor kerülhet stabil állandó magasságú pályára a téridő görbületen?
Csak azért érdekes, mert a méret az eléggé relatív.. azaz ha az elemi részecskéink felszíne szintén egy-egy esemény horizont, akkor ott is felmerülhet ugyanez a kérdés..
Mert az lehet, hogy a távoli csillaggal nehezen lenne kimérhető egy végtelen hosszú idő alatt bekövetkező távolodás, de a részecskéink esetében egészen másként, de lehetőség lenne az elved mérésére.
Nyilván a leírás adott pontossága megfelelő, de a mogötte lévő modelről nyilvánvaló, hogy helytelen, akkor az leírás nem lehet helyes. És a várakozás az vele szemben, hogy előbb-utóbb jelentős lesz az ilyen leírás és a valóság között.
Például Ptolemaiosz modellje is finomítható lenne, lehetne lapítani az epiciklusokat, stb.
Mégis, amikor Kopernikusz nyomán nyilvánvaló lett, hogy a modell rossz, annak ellenére indultak el a jó modell finomításán, hogy a ptolemaioszi számítások még sokáig jobb eredményt adtak.
De szerintem egy jelenség helyes leírása, ha úgy tetszik, magyarázata nem lehet független a valóságtól.
Vagyis az nem tekinthető megnyugtató végcélnak, hogy magyarázunk ugyan valamit, megelégszünk a leírás pontosságával, de tudjuk, hogy a modell egyébként teljesen helytelen.
Konkrétan itt, hogy nincs is ilyen részecske.
Így még mindig a Ptolemaios-modellt csiszolgatnánk, és illesztgetnénk az x. epiciklusokat.
Azt hiszem, értem, és körülbelül ilyesmit írtam én is: Vagyishogy lehetséges, hogy ez a folyamat valóban létrejött, csak éppen az a néhány miliszekundum innen kívülről nézve esetleg száz milliárd év.
Viszont ha az idő csak mérhetetlenül lelassul, de nem áll meg, akkor ez a kintről nézve szörnyen lassú folyamat is kimérhető lenne.
Pl. a már említett fekete lyuk körűl kereingő csillag lassan távolodik tőle, nő a keringési ideje. Mégha rémesen kicsit is.
"Nem lehet, mert a szó matematikai pontosságú értelmében is megáll az idő. Nemcsak iszonyú lassan telik: a pár miliszekundum kintről nézve mondjuk százmilliárd év, hanem a szó szoros, végleges értelmében áll."
Nos, van kisebb és van nagyobb tömegő fekete lyuk, ezért nyilván nem lehet azonos a téridő görbületük. Azaz nem egyformán "áll" bennük az idő.
Vagyis matematiaki értelemben végtelenül megközelítik a nulla sebességet, de el sohasem érhetik. Lévén, hogy az eseményhorizont különféle szakaszain sem egyenlő sebességű ez az "idő állás"..
Az pedig, hogy egy rövidült mércéjű világban mennyi ideig tart a bent lévő, szintén rövidültnek az "esés"?
Nos, vegyünk egy méter rudat és mellette ejtsünk le egy testet. Stopperrel mérve vigyük bele az eseményhorizontba.. A rúd hosszán az idő lassulása következtében éppen annyi ideig esik a test mint kívül.. pedig kintről nézve a rúd hossza már végtelenül kicsiny..
Csakhogy a rúddal együtt mozgatott óra is végtelenül lassult. Azaz ha ott is megmérnénk, hogy a fény mennyi idő alatt ér a rúd egyik végétől a másikig, akkor ott is ugyanazt az 1/300 000 km/s sebességet kapnánk mint kint bárhol..
Vagyis az lehet, hogy kintről végtelenül kicsinynek tűnne a rúd hossza, a bentiek számára pedig az szerint, hogy alatta felette vagy éppen mellette esnek, a saját idejeik lassulása következtében más és más, de a kintihez mérten közel azonos lenne a rúd hossza a fénnyel mérve.
Olyan mintha ülnél egy szobában és a szobát mindenestül, a falakkal és minden benne lévővel együtt azonos időlassulással lekicsinyítenénk.. A benti arányok változatlansága folytán nem érzékelnéd azt, hogy egy mákszemnél is kisebbre ment össze a szoba.
A graviton egy hipotézis. Vagy inkább hipotézisek csoportja. Keresik, de ha találnak olyan jelenséget, ami okot ad a graviton feltételezésére, attól még nem fogjuk tudni a graviton összes tulajdonságát.
>...mi az amit a topicnyitó kérdez, mi az amit állít.
Nem állítok semmit. Tény hogy elkalandoztunk néhol, de a kérdés lényege:
Lehetséges-e hogy a fekete lyukba ragadt iszonyú energia felbontja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket. Ezáltal a fekete lyuk utánpótlás hiányában veszít a tömegéből, és egy ponton megszűnik fekete lyuk lenni.
- Nem lehet, mert a szó matematikai pontosságú értelmében is megáll az idő. Nemcsak iszonyú lassan telik: a pár miliszekundum kintről nézve mondjuk százmilliárd év, hanem a szó szoros, végleges értelmében áll.
- Nem lehet, mert ha létezne graviton, Higgs részecske, stb. nem bomlanak, bármi történjék is.
Igen. Pontatlanul fogalmaztam. Én is elektron-pozitron annihilációra gondoltam.
Az össztömeg a folyamat után itt is nyilván nulla lesz.
De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy sokkal nagyobb energiatartományban lehetséges, hogy a részecskék - akár az elektron is - más módon is megsemmisülhet, és más részecskékre bomolhat (nyilván az elektron talán nem), vagy akár tiszta energiára is.
Abból, hogy a CERN és a Fermilab most rettenetes energiával ütköztet mondjuk protonokat, a bomlástermékekeket meg jelenleg még nem tudja, abból még nem következik, hogy további bomlástermékek nem léteznek.
Csak így olyan kis valószínűséggel keletkeznének, hogy valóságos csoda lenne, ha látnák.
Mert ha az a bizonyos végtelen tényleg végtelen, akkor az a bizonyos csillag a legkisebb mértékben sem távolodik a fekete lyuktól, és így a jelenség észrevétlen lenne.
"Nincs semmilyen infom arról, hogy az elektron milyen energia közlésére semmisül meg ha egyáltalán megsemmisül.
Csak pozitron annihilációról hallottam, és nem tudom, ez annak tekinthető-e?"
A pozitron egy elektronnal találkozva tud csak annihilálódni, ekkor gamma foton keletkezik, a folyamatban az össztömeg, összenergia megmarad, a spin összeg sem változik, a lendület is változatlan, és az elektromos töltések összege változatlanul 0.
