Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
"Nem lehet, mert a szó matematikai pontosságú értelmében is megáll az idő. Nemcsak iszonyú lassan telik: a pár miliszekundum kintről nézve mondjuk százmilliárd év, hanem a szó szoros, végleges értelmében áll."
Nos, van kisebb és van nagyobb tömegő fekete lyuk, ezért nyilván nem lehet azonos a téridő görbületük. Azaz nem egyformán "áll" bennük az idő.
Vagyis matematiaki értelemben végtelenül megközelítik a nulla sebességet, de el sohasem érhetik. Lévén, hogy az eseményhorizont különféle szakaszain sem egyenlő sebességű ez az "idő állás"..
Az pedig, hogy egy rövidült mércéjű világban mennyi ideig tart a bent lévő, szintén rövidültnek az "esés"?
Nos, vegyünk egy méter rudat és mellette ejtsünk le egy testet. Stopperrel mérve vigyük bele az eseményhorizontba.. A rúd hosszán az idő lassulása következtében éppen annyi ideig esik a test mint kívül.. pedig kintről nézve a rúd hossza már végtelenül kicsiny..
Csakhogy a rúddal együtt mozgatott óra is végtelenül lassult. Azaz ha ott is megmérnénk, hogy a fény mennyi idő alatt ér a rúd egyik végétől a másikig, akkor ott is ugyanazt az 1/300 000 km/s sebességet kapnánk mint kint bárhol..
Vagyis az lehet, hogy kintről végtelenül kicsinynek tűnne a rúd hossza, a bentiek számára pedig az szerint, hogy alatta felette vagy éppen mellette esnek, a saját idejeik lassulása következtében más és más, de a kintihez mérten közel azonos lenne a rúd hossza a fénnyel mérve.
Olyan mintha ülnél egy szobában és a szobát mindenestül, a falakkal és minden benne lévővel együtt azonos időlassulással lekicsinyítenénk.. A benti arányok változatlansága folytán nem érzékelnéd azt, hogy egy mákszemnél is kisebbre ment össze a szoba.
A graviton egy hipotézis. Vagy inkább hipotézisek csoportja. Keresik, de ha találnak olyan jelenséget, ami okot ad a graviton feltételezésére, attól még nem fogjuk tudni a graviton összes tulajdonságát.
>...mi az amit a topicnyitó kérdez, mi az amit állít.
Nem állítok semmit. Tény hogy elkalandoztunk néhol, de a kérdés lényege:
Lehetséges-e hogy a fekete lyukba ragadt iszonyú energia felbontja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket. Ezáltal a fekete lyuk utánpótlás hiányában veszít a tömegéből, és egy ponton megszűnik fekete lyuk lenni.
- Nem lehet, mert a szó matematikai pontosságú értelmében is megáll az idő. Nemcsak iszonyú lassan telik: a pár miliszekundum kintről nézve mondjuk százmilliárd év, hanem a szó szoros, végleges értelmében áll.
- Nem lehet, mert ha létezne graviton, Higgs részecske, stb. nem bomlanak, bármi történjék is.
Igen. Pontatlanul fogalmaztam. Én is elektron-pozitron annihilációra gondoltam.
Az össztömeg a folyamat után itt is nyilván nulla lesz.
De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy sokkal nagyobb energiatartományban lehetséges, hogy a részecskék - akár az elektron is - más módon is megsemmisülhet, és más részecskékre bomolhat (nyilván az elektron talán nem), vagy akár tiszta energiára is.
Abból, hogy a CERN és a Fermilab most rettenetes energiával ütköztet mondjuk protonokat, a bomlástermékekeket meg jelenleg még nem tudja, abból még nem következik, hogy további bomlástermékek nem léteznek.
Csak így olyan kis valószínűséggel keletkeznének, hogy valóságos csoda lenne, ha látnák.
Mert ha az a bizonyos végtelen tényleg végtelen, akkor az a bizonyos csillag a legkisebb mértékben sem távolodik a fekete lyuktól, és így a jelenség észrevétlen lenne.
"Nincs semmilyen infom arról, hogy az elektron milyen energia közlésére semmisül meg ha egyáltalán megsemmisül.
Csak pozitron annihilációról hallottam, és nem tudom, ez annak tekinthető-e?"
A pozitron egy elektronnal találkozva tud csak annihilálódni, ekkor gamma foton keletkezik, a folyamatban az össztömeg, összenergia megmarad, a spin összeg sem változik, a lendület is változatlan, és az elektromos töltések összege változatlanul 0.
Igen. De az is kérdés, hogy ez a végtelen valóban végtelen-e, vagy csak a saját idejében néhány miliszekundum alatt lezajlódó folyamat látszik mondjuk 100 milliárd éves folyamatnak kívülről?
Hasonló ábrát kissrác koromban láttam. Akkor azt hiszem a Cygnus feltételezett rendszerét ábrázolta. De lehet hogy tévedek.
Ilyen kérdésekben mindig a megszámolhatóan nagy számú elemű végtelenekről van szó.
(Két féle "végtelen" fogalmat használunk, a megszámlálhatóan nagyszámú sokaságból álló végtelen és a megszámlálhatatlanul sok elemű végtelen.
Az első esetet azon körre használjuk, amikor az elem szám közelít a megszámlálhatatlanul sok elemű végtelenhez, de még matematikailag kezelhető elemszámnál tart. )
Arról pedig, hogy a saját idejében mekkora idő az ami a külső megfigyelő számára végtelen, csak teóriáink vannak.
A csillagos példáddal ellentétes példának vélünk néhány esetet amikor a csillagról spirál szerű kar halad a keringési központja felé és eltűnik a "semmiben"..
>Na de van egy másik dolog is.. Ha minden ami a feketelyukba esett, éppen a leesés fázisában van, "akkor még nem ért a túlsó >oldalra".. viszont az ideje végtelenül lelassult.
A kérdés hogy "végtelenül", vagy csak a saját idejében miliszekundumok alatt végbemenő folyamatok kívülről sok milliárd évnek látszanak.
Ha ez utóbbi, akkor például azt kellene látnunk, hogy egy csillag kering egy fekete lyuk körül, de olyan távol, hogy nyilván nem tud anyagot elszívni tőle, se mástól, ennek ellenére a csillag lassan lávolodik tőle és a kereingési ideje nő.
Ebből látszana, hogy a fekete lyuk - kívülről nézve lassan - emészti a saját tömegét.
>"egy fekete lyuk, ha magába gyűjtötte a gravitációja által elérhető összes anyagmennyiséget (pl. az őt szülő galaxis teljes >anyagát, meg a kísérő törpegalaxisokét is), akkor már nem tud újabb anyaghoz jutni kívülről"
Nemcsak. Kisebb fekete lyukakkal is előfordulhat, hogy lenyelik a közvetlen környezetüket, csillagtársukat, bolygórendszerestűl, és aztán kifogy az utánpótlás.
>Az Einstein-féle téridőgörbületnek...
Igen. Ha esetleg másra utaltam volna, akkor rosszul fogalmazta.
>Csakhogy a T. Topiknyitó ötlete lehet, hogy önmagát cáfolja...
Lehetséges. De a részecskék szétmorzsolódása folytán a rendszer energiája nő. Akkor mi fordítaná vissza a folyamatot?
Ha a tömegcsökkenés elér egy kritikus értéket, akkor a fekete lyuk megszűnik fekete lyuk lenni, és felrobban. A keletkező részecskék túlnyomó többsége eközben a szökési sebességnél jóval nagyobb sebességre tesznek szert.
>ekkor azonban a topik témája puszta spekuláció, és nem biztos, hogy vezet valahová. Lehetséges.
Mint említettem, egy komoly fizikus nyilván nem nyilatkozna hipotetikus részecskék hipotetikus megsemmisüléséről. Főleg nem fekete lyukakban.
De én nem vagyok még komolytalan fizikus sem, csak egyszerű érdeklődő.
>a fekete lyukak tömege annyi, mint a bele eső csillgoké és egyéb részecskéké.
Úgy hallottam, valamilyen relatívisztikus megfontolásból ezt már eddig is vitatták.
De lehet, hogy ez csak a mi világunkból érzékelhető tömegére vonatkozott.
De ez utóbbival kapcsolatban még olyan feltételezéssel is éltek valakik, hogy a fekete lyuk bizonyos feltételekkel akár ki is eshet a mi világunkból. Vagyis teljesen eltűnhetnek a szemünk előtt.