Lezsák, Kiss Gy., Szabó és Dörner búcsúztatja Csurkát Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke vezeti szombaton Csurka István gyászszertartását a Fiumei úti sírkertben – tudta meg a magyar Hírlap. A február 4-én, életének hetvennyolcadik évében elhunyt író, politikus temetése 13 órakor kezdődik, előtte, déltől bárki leróhatja tiszteletét a felravatalozott koporsónál. A szertartás keretében az Országgyűlés nevében Lezsák Sándor, a parlament alelnöke, a Magyar Írószövetség részéről Kiss Gy. Csaba alelnök mond rövid beszédet, majd – ha egészségi állapota engedi – Duray Miklós felvidéki politikus búcsúztatja Csurka Istvánt. Az elhunyt által alapított MIÉP nevében Kovács László, a párt alelnöke szól, végül Dörner György, az Új Színház igazgatója mond beszédet. A sírnál, az 1956-os forradalom hősi halottainak emlékhelyénél Marosi Gábor színművész dalt ad elő.
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Első írása 1954-ben jelent meg, azt követően több regényt, filmforgatókönyvet, hangjátékot, elbeszélést és színművet írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott. 1972-ben és 1986-ban is szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt. 1990–94-ben és 1998–2002-ben országgyűlési képviselőként dolgozott, előbb az MDF, amelynek alapítója is volt, majd a MIÉP színeiben. 1993-ban kizárták a demokrata fórumból, s még abban az évben megalakította a MIÉP-et, amelynek később elnöke lett.
Én a kunbélázását, konkrétan fasiszta gondolatnak tartottam. Aztán sokminden előkerült, meg jól megmutatkoztak a szocialisták és a liberálisok, és egyszercsak észrevétlenül elillantak pejoratív gondolataim. Tartsa meg az Úr örök emlékezetében Csurka Istvánt, nyugodjék békében, emléke történelmi időkig fennmarad.
Jövő szombaton kísérik utolsó útjára Csurka Istvánt Forrás: MTI 2012. február 09., csütörtök
Jövő szombaton, február 18-án 13 órakor vesznek végső búcsút Csurka István írótól, a Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP) elnökétől a budapesti Fiumei úti temetőben
„SZOLÓNnak másik, sokat dícsért törvénye megtiltja, hogy bárki is rosszat mondjon az elhunytakról, mert a kegyelet azt parancsolja, hogy megszenteljük a holtak emlékét, az igazság pedig azt, hogy ne támadjuk azokat, akik már nincsenek közöttünk.” (Plutarkhosz <i. sz. 50–125> görög történetíró : Párhuzamos életrajzok)
Így van ez mindig. Az ember fiatalon és ostobán a falkához csapódik, különösen, ha úgy látszik, a falkán kívül nincsen élet, nincsen igazság. A kilencvenes évek elején úgy látszott. S ahonnét mi érkeztünk, a főváros egyetemeiről, főiskoláiról és szakkollégiumi mozgalmaiból, onnan csak a falka szava hallatszott. S ha elég nagyot rúgott az ember Csurkába, akkor tehetségesnek és haladónak és európainak lett nyilvánítva. Olyankor sorra jöttek az ajánlatok, külföldi ösztöndíjakra, szerkesztőségi állásokra, könyvekre – mindenre. És ez a langymeleg összetartás a megfellebbezhetetlen igazság vaníliaillatát árasztotta. Utóbb kellett kiválni, és megérezni a vaníliaillat mögött az árulások bűzét. Húsz év távolából az a legnagyobb tapasztalat, hogy a nemzeti gondolat köpködése és kiröhögése jól jövedelmező és lélekölő foglalatosság. No és persze az, hogy ki kell válni. S ha az ember kiválik, előbb-utóbb beleütközik Csurka Istvánba."
....Amikor szombat hajnalban a szíve megállt, akkor szépirodalmi és politikai műveiben fölfénylett, újjászületett. A maradandó magyar valóság része. Jövője sérthetetlen és sebezhetetlen. Minden színpadi dialógusban, történetben, elemző gondolatában lüktet az élet, lüktet történelmi hazánk szívdobogása.
Lakitelek, 2012. február 5.
Lezsák Sándor
Kiss Gy. Csaba: „A hetvenes években a vasárnapi Magyar Nemzetet olvasva ünnepi pillanat volt, amikor Csurka István tárcájához ért az ember. Szellemes írásai a fonákjáról mutatták a Kádár-rendszer állóvizét. A nyolcvanas évek elején találkoztunk először az írószövetségben. Örültem, hogy a népszerű író elkötelezte magát a nemzeti demokratikus ellenállás ügyének. Tudtam, mekkora vállalás ez, s azt is, milyen fontos üzenet lehet az ő neve a tábor megteremtésében.
Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke azt írta Csurka Istvánról: "jó magam többször kerültem vele kapcsolatba. Ha politikai nézeteink különbözőek is voltak, mégis tudtunk normális hangon szót váltani egymással. Csurka István, nyugodjál békében!"
Tegnap minden respekt az M1 közszolgálati televizíóé, akik változtattva eredeti musorukon lejátszották a 82-es Katona József szinházi Dölött Aknák cimü darabot Iglodi rendezésében Major és Kállai előadásában.
Lehet, hogy a mai fiataloknak nem ültek a "poénok" és a szitú is furcsa volt, de akik megélték a kort azoknak akkor is is ma is nagyonis aktuális üzeneteket adtak.
Ha egy emlékezetes pillanatot kellene kiemelnem, akkor a 2002-es kampányból a TV2-n rendezett négypárti viták záróadása, amikor a pártelnökök szerepeltek (bár a Fidesznek eszébe jutott, hogy az MDF is ott van velük kötőjellel, és Dávid Ibolya képviselte őket).
Egymás szavába vágások, veszekedések, Csurka meg jobbára hallgatott, egyszer "szélsőséges" neveltetésére hivatkozott. Majd amikor látta, hogy itt nem nagyon juthat szóhoz, hozatott magának egy száraz fröccsöt.
Most ez nem helye annak, hogy politikusként minősíteni kezdjem. Maradjunk abban részemről, hogy annyiban hiteles volt, hogy az általa vélt igazságot képviselte. Ebben leginkább Thürmer Gyulához tudtam hasonlítani.
A darabot tegnap megnéztem az m1-en, ugyan nem abban a korban éltem, de azért jött át belőle valami.
