A probléma az ilyen emberrel, hogy még csak fel sem fogja, hogy nem kéne mások dolgaiba, magánéletébe beleavászkodnia. Észre sem veszi, hogy határokat lép át. A másik tiltakozását, védekezését agresszivitásnak állítja be, holott ő az, aki belépett a másik térfelére, szándékosan ellenségességet szít. Sokszor rejtetten teszi ezt, hiszen ő maga is tudja, hogy az eredeti indítéka nevetséges állati vicsorgás, nélkülöz mindenféle racionalitást, jóérzést, csak a nyers utálatról szól.
Világos, hogy olyan információkhoz jutottál hozzá, amelyek nem tartoznak rád, és fel akarod használni őket ellenem. Viszont nem ismersz annyira, hogy tudd a valós körülményeimet. :) Te szánalmas patkány...
Te elmebeteg vagy. Sajnálom, hogy úgy értelmeztem a viselkedésedet, mintha egészséges lennél. Így, hogy leesett a tantusz, sokkal megbocsátóbb vagyok az ostobaságoddal szemben.
Igen, lehet, hogy ő csinálja jól. Lehet, hogy ez Magyarország, és én is belecsúsztam, együtt nevettem a gúnyolódókkal. Ahol a lelkiismeretesség handicap. Jó, van benne egy adag hiszti, ez tény. De már elfelejtettük, milyen pontosnak lenni, vagy a pontosságra törekedni.
Miért még most is a gyűlölködés vezet embereket? Azért is ellentmondani, azért is belekötni mindenbe, azért is provokálni. Miért? Mi érdeke fűződik ehhez?
Én már adakoztam. Sajnos nem mehetek ki az utcára, vagy más helyre segíteni, mert hőemelkedésem van, gyenge vagyok. De ha elmúlik a hőemelkedés, menni fogok. (a gyengeség sosem múlik el) Te mit teszel?
Na mi van, picsák, még mindig itt kukkoltok, hogy mit írok ide? :) Lesitek, hogy miből gyárthattok még részletesebb ellenségképet, mi? Ahelyett, hogy a saját életetekkel foglalkoznátok. Hiszen az enyém mennyire szánalmas, ugye? Annyira, hogy ti foglalkoztok az én magánéletemmel, és nem én a tietekkel. Ti próbáltok meg alám tenni a hátam mögött. Mire ez a gyűlölet? Ha annyira rendben vagytok, miért áskálód(ta)tok ellenem, miért a sunyi beszólások, provokálás? Fogalmatok sincs, mire van szükségem, milyen ember vagyok. Csak annyit kéne beismerni önmagatoknak, hogy elbasztátok. Nem nekem, magatoknak.
Gyerekként a körülményekhez kötődtem. Olyan dolgokhoz, amelyek állandóbbnak tűntek, mint az emberek változékonysága. A templomhoz. Az énekekhez. A hangulatokhoz. A karácsony fényeihez.
És most is ezerszer inkább igaznak érzem az eseményeket kitöltő atmoszférát, mint az embert, aki csak keresztülsétál a csodán. Az embert csak akkor tudom csodálni, ha ez az atmoszféra áthatja. Máshogy nincs értelme. Semminek.
A karácsonyi fények meggyújtásával teljesen átlényegülök, mintha otthon lennék, bár én sem tudom, van-e konkrét helye ennek az otthonnak, vagy lesz-e valamikor. Ehhez nem kell, hogy az emberek közelebb jöjjenek. Működik. Egészen elképesztő. Egyedül is a flow állapotában vagyok. Úgy, ahogy régen.
A legnagyobb megkönnyebbülést tényleg az hozza, amikor a magukat először jó szándékúnak mutató, aztán a fájdalmadat elbagatellizáló, vagy azon szórakozó, téged nem tisztelő embereket átrakod az áruló kategóriába. Innentől már nem vársz tőlük semmit, nem vársz tőlük mást, mint azt, hogy újra és újra ártsanak neked (többnyire cukormázba mártott kedvességgel, ami nem egyenlő a szeretettel), viszont erre fel tudsz készülni, így nem adod nekik az energiád, hiszen nem is vagy már olyan közel hozzájuk. Már nem magyarázod meg mindig, amikor rosszul érzed magad a társaságukban, hogy biztos nem úgy gondolták, vagy biztos te nem vagy elég rugalmas velük kapcsolatban, vagy biztos csak túl ostobák ahhoz, hogy felfogják, kárt okoznak. Egyszerűen csak a helyére teszed ezeket az embereket. Az árulás úgy tűnik, nem feltétlen egy patetikus, nagyívű tragédia része, megtörténhet csendben, alattomosan, hétköznapi módon.
Az árulóból pedig nem sokára olyan emberekké válnak, akiken keresztülnézel. Nem számítanak többé. Valaha közöd volt hozzájuk, mégis idegenné váltak. Van ilyen. Változnak az idők...
Te is bele szoktad baszni a könyököd a szekrényajtóba? Akkor már biztosan lelki társak vagyunk! Te hűséges leszel, (hiszen ugyanaz a problémánk, máshogy nem is lehet), én is hűséges leszek, egy darabig biztosan, hiszen mi más választásom van? Bárki lehetnél, csak legyen már valaki. Kedves, aranyos, helyes lány. Ez annnyira de annnyira izgalmas...
Sokszor nem ismerem fel, hogy mik a szükségleteim. Bármelyik szintet nézzük. Onnantól kezdve, hogy talán azért vagyok rosszul, mert nem veszek észre alapvető fiziológiás szükségleteket és ugyanígy szellemi, lelki értelemben nem veszem észre a hiányt, csak ha nagyon szenvedek, akkor, és még akkor sem tudom sokszor, mit kéne tennem. Hogyan lehetne ezeket jobban felismerni, hogy ne romboljon ez a dolog?
Egyelőre a táplálkozásommal próbálok valamit kezdeni. De lehet, hogy csak összejönnek ilyenkor a dolgok. Lehet, hogy ez egy olyan élet, hogy jobban oda kell figyelni. De ez milyen már, hogy állandóan figyelni kell az embernek az egészségére, ez kurva fárasztó, nem? Tegnap asszem szívesen elszívtam volna egy szál cigit (pedig nem voltam soha nagy bagós), de lehet, hogy az ügyeletre kellett volna mennem utána. Ez már tényleg vicc. XD Ugyanez a szellemi-lelki egészség. Másoknak ez hogy' nem fárasztó? Élni, fönntartani mindent? Hogy' mehet ez ösztönből, hogy "igen, csinálni kell" olyan dolgokat, amelyeknek igazából semmi értelmük. Több a befektetett energia, mint az öröm.
Túl soknak tűnik az életbe való kilépés. Lehet ezen változtatni? Mindig új információkat, történéseket befogadni. Mintha egy öregember lennék. Fizikailag, szellemileg, érzelmileg. Mindig volt egy ilyen alapélményem, de ez mintha egyre erősebb lenne.
Zajos embereket, fárasztó kommunikációs helyzeteket, amelyeknek úgyis sejteni lehet a lefolyását. Új színek, mindig meg kellene újulni, ez olyan fárasztó. Nem elég túlélni egy eseményt, mindig egy újat, egy újabbat is túl kell élni végtelenül. Nem tudom, volt-e már valakinek ilyen érzése.
A szellemi, lelki, fizikai légüres tér viszont elsorvaszt. Ez az öregség.
Nyugodtan hagyjuk ezt a baromságot, ha vkinek a halálát kívánnám, az biztos nem te lennél, nem is ismerlek! A poltopikban, ott van egy tucat geci.... A létezés valódi értelme a szaporodás, az élet körülötte -pláne az embereknek-
csak egy kis ráadás, ami vagy összejön neki, vagy nem.
Neked sztem keleti dolgokkal kéne foglalkozmod, Buddhizmus, jóga, stb. Szerintem, a sok kifelé telintés gázol téged. Túl sokat foglalkozol másokkal, ez viszi az energiád, feleslegesen. Vegyél "leszarom tablettát"! Tudni fogod, mikortól hat! Mikor nem az unszimpatikus picsák fölött siránkozol, hanem tényleg a saját létedre öszpontosítasz.
A picsák mindig voltak és lesznek is, ez örökös fal lesz, ha nrm léoed át, 10 év múlva sem történik semmi. Ha meg gecik, tovább kell lépni rajtuk, menni máshová! A kiírás magadból, csak tüneti kezelés, az okot nem szünteted meg, márpedig akkor csak 1 spirálban forogsz! Egyébként meg, nem szar neked, lehetnél éhező, szomjazó afrikai is. Mi itt Európában mem tudjuk megbecsülni a kivételesen jó helyzetünket.
Egyáltalán nem biztos, hogy ezt tudatosan műveled, de hát erre írtam, hogy akit utálsz, akit nem akarsz megérteni, annak nem fogsz tudni segíteni, vagy reális alternatívát kínálni, sem tükrözni bármit, ami reális kép lenne. Mert öntudatlanul is azt akarod, hogy rosszabb legyen neki. Nem tudsz máshogy működni, csak ártó módon. Akit utálsz vagy nem értesz, abban nem látod meg a lehetőségeket. A szeretet az, amitől az ember képes növekedni.
Te mégiscsak arra játszol, hogy öngyilkos legyek, vagy csak dögöljek bele az elhagyatottságba. Paradox helyzeteket teremtesz, amelyekből nincs kiút. Mert mindenképpen szar kell, hogy legyek. Nőjön egyre jobban a feszültség, hogy ne legyen más út, csak az öngyilkosság vagy a pszichoszomatikusan kialakult fizikai állapotok. Hiszen, ha összeszedem magam, de egyébként olyan szar lennék, amit írsz, akkor nincs értelme a létezésnek, és ha nem szedem össze magam, akkor sincs. Tehát nincs kiút azokból a csapdahelyzetekből, amelyeket itt felállítasz. (te, meg a kedves segítő trolljaid) Te nem azt keresed bennem, ami kiút lehetne, hanem pont azt akarod lerombolni, hogy még véletlenül se sikerüljön semmi. Rólam, az életemről pedig semmit nem tudsz. Semmit nem tudsz arról, hogy mihez van tehetségem vagy mihez nincs, hogy milyen ember vagyok, felületesen szemléled ezt az egészet. Példát sem tudnál hozni arra, amit leírtál.
Tehetsz úgy, mintha tükröt akarnál tartani, meg mégsem akarnál rosszat, továbbra is csak egy rosszindulatú troll maradsz.
Ez eléggé sarkított. Nekem nincs kivel megbeszélnem ezt. Ha valakit gecinek látok, az többnyire egy reakció arra, amit tapasztalok. Ezek az emberek is kibeszélik valakinek (néha rosszindulatúan), mindenkinek vannak problémái, feszültségei, amelyeket valakinek elmond.
Nem gondolnám, hogy ettől én ettől jobb vagy rosszabb ember lennék. Egyszerűen fáj. Ide kiírni könnyebb, mint több hónapra kapni időpontot egy pszichológushoz, aki úgyis csak hallgat, mint hal a szatyorban, és úgysem pont akkor vagyok nyitott, amikor két hónap múlva péntek délután három órakor 50 percre odamegyek. Valamennyire segít feldolgozni, néha megkönnyebbülést érzek, amikor kiírok valamit, és utána már nem is tűnik olyan borzalmasnak a helyzet.
Senki halálát nem kívánom, már csak azért sem, mert visszaüt, ha nem most, később! Én csak abból tudok következtetést levonni, amit itt olvasok! Márpedig nekem az kicsit furcsa -nem csak nálad, mindenkinél-, ha valakinek a környezete mind szemét geci, s családja is az, nők ostobák, férfiak önelégült köcsögök, csak én vagyok a jófej az összes milliárd rohadék között...
Ha nem lenne bennük gyűlölet irántam, akkor nem próbálnának meg keresztbe tenni. Nem próbálnának meg ellehetetleníteni, amikor nincs igazuk. Nem irigykednének, amikor nekem valami kis dolog jut, miközben nekik mindenük megvan. Amikor ők minden szarra elszórják a pénzüket, akkor én rohadjak meg, hogy félre tudtam tenni valamennyit, ugye. Vagy én vagyok a megértő pszichológuspótlék, aztán ha az én vélt vagy valós gyengeségemről van szó, akkor amiatt még mások előtt is meg kell próbálni megszégyeníteni. Ez nem barátság, de ennek már véget is vetettem. Ha valaki visszaél a jószándékommal, arra miért kéne máshogy reagálnom? Még így is kurvára türelmes voltam. Lehúzás a hátam mögött olyan dolgokért is, amelyeket ők sem csinálnak jobban, miközben én nem teszem ugyanezt. Csak az a bajuk ezeknek, hogy nem tudnak manipulálni, és ettől feldühödnek. Tehát lehet azt mondani, hogy biztos én vagyok a tehetségtelen senki, aki gyűlölködik, attól a valóság még egész más.
Hát, most mit is kezdjek a komplexusaiddal? Miért is kívánnám bárki halát is, miért pont a tiéd? Olyan jelentéktelen senki IS vagy, hogy csak a szenvedéseid meglétét konstatálni jövök ide néha! Az jó, mert állandó, fix pont. Bolond halálka megint szenved a csúúnyyaa világtól, rossz emberektől...
Bizonyítádi kényszer nem a picsák részéről van, ellenkezőleg!
Ők élnek, leszarják a te nyomorult kritikáidat. Jól érzed, hogy nem tudsz beilleszkedni és érdektelen szürke senki vagy, aki csak sodrófik a szürke 7köznapok szaros bugyrainak a mélyén.Hiába gürizel, csak vegetálsz, alapvető megélhetédi gondjaid vannak. Megéttem, hogy könnyebb ezért sírni és a hülye picsákat gyűlölni, pedig, a magad lustaságát, tehetségtelen tehetetlenségét kéne gyűlölnöd! Ott van az, nézz a tükörbe! Szedd össze magad, kislányom!
Az az undorító, lekezelő, ragacsos, mézesmázos rátelepedés, ami nagyon taszító benned, mindig ezzel kezded, aztán jön a sátáni mocskolódás, a halálom kívánása és egyéb nyalánkságok. Már nagyjából 3 éve, ha nem régebben. Különböző formációkban, nikkekre bontva.
És én higgyem el, hogy te vagy az, vagy a bizonyítási kényszeres vagy kisebbségi komplexusos picsák, akik majd megmondják nekem. Mindent. Mindent IS. Ugye?
Te most megint azt csinálod, amit mindig. Én meg szépen leszarlak. Nem kell senkit győzködnöm arról, hogy a szomszédos topikokban vannak szintén problémáikat kiíró emberek, vagy nem vagyok embergyűlölő csak azért, mert engem ér valami, és azt kiírom magamból. Te nem tükröt tartasz, hanem rosszindulatú vagy egyszerűen.
Ne aggódj, nem néztelek Napóleonnak. XD Neked hol van a helyed? Kétperces nikk? Neked mire olyan nagy a pofád?
Kijött ám, és Napoleon is lehetek, ha annak vélsz, vagy legyek ufo? Nem kellett megtalálni, te vagy itt az egyetlen, aki folyamatosan nyivákol és fikázza a környezetében levő embereket. Pedig tévedésben vagy, te vagy a ketrecen belül, nem ők. Azt is leszarom, hogy te minek örülsz, egyszerűen
odarakom a tükröt eléd. Hiába reflektálsz rá nagy pofával,
azért magadban pontosan tudod, hogy hol van a helyed!
Pont ezért is szenvedsz olyan látványosan itt, ami először mulatságos és jókat kacag rajta az ember, de egy idő után végtelenül unalmassá válik az a megkeseredett, embereket gyűlölő homályos blabla, amit itt időről időre prezentálsz!
Langyos víz vagy, ami nem tud lefolyni az eldugult lefolyón!
Látod, mennyivel jobb, hogy kijött belőled a nárcisztikus pszichopata. Most legalább őszinte vagy. Mennyivel jobb ez, mint továbbra is eljátszani, hogy jót akarsz, hogy segíteni akarsz.
Nem nyavalygás, és úgy gondolom, másoknak is vannak problémáik. Másokra nem jutott eszedbe itt rászállni, ugye? Csak engem találtál meg. Micsoda véletlen. :) Az, hogy másokról negatívan írok, nem jelenti azt, hogy azt gondolnám, bennem nincs hiba.
Hogy milyen mentális zavarom van, azt nem te fogod megmondani.
Miért kéne örülnöm? Én egész életemben kívül voltam a társadalmi elvárásokon. Ha egyedül maradok, nekem az is jó, mivel születésem óta ez az alapélményem a világról. Ha te lefekszel a hajléktalannal is, mert nincs más, az a te dolgod.
Tarzan egy trollnikk.
Ne küldj számlaszámot, már elkezdted az élősködést. Elég volt leütnöd az első betűt a billentyűzeten. :)
Bizony, ez a topik arra van, hát ki is írtam magamból a "problémát"! Idegesít a folytonos nyavajgásod, a környezetrdben lévők egyoldalú ekézése, gondolom, ők is tudnának mesélni rólad...
Látom, hogy hol tartasz, pont ott ahol mindig is, sehol.
Hogy milyen mentális zavarod van, azt te nem tudod megítélni, lévén, hogy a bolondokra a betegségbelátás hiánya
jellemző. A dagi kúrásáról őszintén szólva azt gondolom,
hogy örülhetnél neki, hogy valaki eljátszott a gondolattal!
Nem is tudtam, hogy tarzannal is beszélgetsz a dzsungelben, csita is beleszól olyankor, meg a hangok, amiket folyton hallasz? Szívesen élősködnék rajtad, adok egy számlaszámot,
ahová utalhatsz nekem pénzt! Csinnadratta Bummmm!
Ezek a topikok alapvetően azért vannak, hogy kiírhassák az emberek magukból a problémáikat. Nem a te dolgod ítélkezni, eldönteni, hogy irodalmilag, filozófiailag használható-e, amit leírok, mert nem is ez a célja az egésznek. Nem tudhatod, hol tartok az életemben ahhoz képest, ahol pár éve tartottam, akár pozitív vagy negatív értelemben. Köszönőviszonyban sem vagyok a bipoláris személyiségzavarral, semmilyen mániás tünet nem figyelhető meg nálam. (nem leszek túlmozgásos, túl pozitív, lelőhetetlen mérgezett egér, még enyhe változatban sem)
20 éve lejárt témák? Te kinek akarsz megfelelni, amikor "lejárt témákról" beszélsz? Mert engem teljesen hidegen hagy, hogy a sok birka mit gondol "lejárt témának". Ugyanúgy hidegen hagy, ahogy a nem kívánt dagigyerek, akit a rokonai megpróbálnak rám passzolni. (ez a nem kívánjuk, de ezért biztos jól kúr és "tegyünk egy próbát", akkor is, ha elhányjuk magunkat, ez ugye nem volt mélységesen szánalmas?)
Még azt sem tudod eldönteni, hogy unalmas vagy szórakoztató. XD Az nem szánalmas, hogy annyira sem mered vállalni a véleményed, hogy mindig új nikkeket hozol létre, aztán törlöd őket? Miért is nem mered vállalni a felelősséget?
Nem gondolom, hogy csak azért, mert problémáim vannak, és ezeket időnként kiírom magamból, szánalmas lennék. Ezen már túl vagyok, ez már Tarzannál lejátszott. Ma már tudom, hogy csak beszólogató, mások problémáin élősködő, gyáva gecik vagytok.
Annál biztos nem rosszabb, amit csak ezen a nikkeden összehordtál. Tehát most megint idejön egy kétperces nikk, és megmondja a "tutit".(ami vagy hazugságot vagy eltorzított féligazságokat tartalmaz) Kit érdekel? Mit számít?
Miért, mit kellett volna írni? Talán azt, hogy hurrá, remélem mielőbb megkrepálsz? Iszonyatosan unalmas és szánalmas ez a bipoláris vergődés, amit itt előadsz a topikban, amellett
igénytelen és közhelyes. Ugyanazokat a köröket futod évek óta, olyan "kis szánalmas fasz ez" képet alakítottál ki magadról és ezt vagy nem vágod, vagy nem is érdekel...
Olvasol valami baromságot, 20 éve lejárt témákkal meg videokkal jössz elő, amiről aztán írsz egy logikátlan, közhelyes véleményt, úgy gondolván, hogy most aztán a filozófiai bugyrok mélységeiben leledzel... Mondjuk, én jól mulatok a fentieken de ami nekem mulatság, az neked a szomorú valóság! Ugye, nem hagyod abba? Kérlek, mulattas még, kicsi bohócom! ;)