Úgy rémlik, régebben úgy dícsértek valamit: - ez egy klasszis. De úgy is: - Das ist erste Klasse. Latin is, német is, annál könnyebben rövidül és marad meg.
Éshát az eredetileg latin klassz szintén német eredetú a magyarban? Ha latin nyelvű középkori papok terjesztették volna el, akkor a nagyon régi írásos anyagban nyoma lenne, de nincs. Ugye?
Ehhez: így éjfél táján nem nézem meg, de ha a "klafa" nem használatos börtönben (tán nem, mert gyerekszó), akkor soha nem bizonyítható, hogy a klassz-ból származik, tehát a ritkább "kafa" hangtani szabályokkal dacolva (?) szintén?
Der Raubschütz - orvvadász. De a lengyeleknél sem ismeretlen szó: rabszic -orvvadász, mazúriában rapsic. Más jelentésben is használják: K. Matyas - Rabsice dawnej Puszczy Sandimierskiej, Lwov 1905.
Geil régebbi jelentése: valóban szexuálisan gerjedt.
Ausztriában, legalábbis kurrensen, azaz ez elmúlt 20 évbôl nem tudom a "magyaros" jelentését (édes, zsíros) megerôsíteni. A köznyelvibb vagy szleng jelentése inkább 'vagyány'. Pl. Das ist aber geil! 'Ez kurva jó!'
Na jó, de ez téves etimológia. Ezért fontosak az adatok. Nagyapáink, dédnagyapáink biztos nem az angolból vették át. Sôt, szemantikailag is egyértelmû, hogy német, és nem angol eredetû.
Engem nem is a geil, hanem ez a snassz izgatott fel igazán.
Már régóta idegesít, hogy minden szótár német eredetűnek mondja, de hasonló szó a németben csak családnévként (Schnass) vagy összetételként (quatsch + nass) fordul elő. Most vettem a fáradságot, hogy egy kicsit utánanézzek, asszem, jutottam valamire. Ausztriában a farsangi bálok egyikének a neve: Gschnas. (Ennek eredetéhez is elvisz az alábbi link.) Az itt viselt rongyok után mondják az osztrákok a csili-vili, de értéktelen ruházatra, hogy [ksnász], ami nálunk snasszra "magyarosodott".
Csak nagyon röviden. Melléknév. Németországban: szexuálisan gerjedt, Ausztriában: túl édes vagy túl zsíros (étel), nálunk ua. mint A-ban, plusz "nyálasan" giccses. (A német wikin van geil címszó, onnan többet megtudhatsz.)
Nem hinném, hogy "mert a német 'r' a mi két likvidánk között van valahol", ugyanis az uvuláris r a németben aránylag új jelenség, a mi kontaktnyelvünkben, az osztrákban meg kimondottan 20. sz.-i. Ugyan erôsen terjedôben van, de még ma sem univerzális! Különösen vidéken és idôsebb beszélôk közt, azaz az átvétel idôpontjában az osztrák nyelv ugyanúgy apikális volt, mint a magyarban.
Viszont pontosan, jól hiszed, amit a legvégén megfogalmazol: általában olyan szavakban van az átcsapás, amelyben egynél több r fordul elô. Ez szonánsoknál elég gyakori és jellemzô jelenség. pl. N-N gyakran hasonul el L-N, N-L, B-N formába. (Az N nazálist jelöl, általában, az L likvidát (r, l), a B homorgán plozívát azaz itt b-t, d-t). De igaz ez az L-L-re is, amit a német eredetû magyar szavaknál gyakran figyelhetünk meg (r-r > l-r).
