1944 Július 6-ikán Koszorús Ferenc vezérkari ezredes Horthy Miklós parancsára megmentette a budapesti zsidóságot.
Az Esztergom környéki páncélosok Budapestre vezénylésével mentette meg a budapesti zsidóságot, ami hozzávetőleg 250 ezer lelket jelent.
A kormányzó és a magyar katonák akciója volt az egyetlen eset a Hitler által megszállt Európában, ahol egy Németországgal szövetséges ország reguláris hadseregét arra használták fel, hogy megmentsék a zsidókat.
A CPAC Hungary elleni tüntetésen tiltakozásképp paradicsomszósszal öntötték le a háborús bűnök miatt körözött izraeli miniszterelnök fejét ábrázoló kartonkivágatot. Egy héttel később a tüntetésen részt vevő M. szüleinek lakásán megjelent öt rendőr.
Tárkányi Zsolt árverésre bocsát egy olyan plakátot, amellyel a választási kampány alatt próbálták meg lejáratni. A Tisza Párt képviselője a befolyt összeget a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) Szeretetkórházának ajánlja fel. A végösszeget további 100 ezer forinttal egészíti ki – írta Facebook-oldalán.
A társadalom alrendszereit erősen irányítani kívánó, korrupt, represszív rendszer működött körülöttünk. Félelemkeltéssel, propaganda-médiával, a legalitás határait áthágó vagy azokat feszegető eszközökkel igyekezett kontrollt gyakorolni. Zsidó szempontból leginkább értékelhető vonása a jó kapcsolat fenntartása volt Izraellel – vagy inkább annak Benjamin Netanjahu vezette kormányával.
Az Orbán-rendszer a magyar zsidó közösséget is erősen befolyásolta. Az EMIH-et feltőkésítve, megtörni próbálta a legnagyobb érdekképviselet, a Mazsihisz hegemóniáját, és megvásárolva bizonyos embereket, megosztotta és egymás ellen fordította a Mazsihiszen belüli csoportokat is. A cukor és korbács romlott eszközeit használta, kormánysajtójában – és szövetségesei által a zsidó közösségben is létrehozott revolverlapban (Smúzoló) – uszított, pellengérre állított több zsidó vezetőt, másokat ellenükben támogatott, és aláásta a magyar zsidóság legitim vezetését.
Egy nyugdíjas hölgy naplójából ide másolt részlet:
" Vasárnap óta még optimistább vagyok, mint eddig voltam. Éjbe nyúlóan néztem a választást, és ugyanúgy ünnepeltem itt magamnak, mint az a sok ezer boldog ember a Batthyányi téren.
A régi rendszer leváltódott - életemben másodszor -, ez remélem, biztos.
Ahhoz, hogy a lelkes szőke srácban is bízhassam, még sokat kell komolyodnia és főleg lehiggadnia.
Az esélyt megadom neki, ha él vele, és jól használja, már nem leszek ennyire bizonytalan.
De most még a reménykedés időszaka van, hadd legyek felhőtlen hangulatban! Vér nem folyt, győzelem elismerve, forradalom se tört ki, mit kívánhatnék még?
