Mikor lassan, lépésről-lépésre távozik
az ember, lassan leépül, dementálódik, már
csak árnyéka önmagának.
Mikor távozik ő, meddig tartózkodik a Földön
a valóságban?
Nem megy el ez a topik a temajatol? Mert eredetileg a leleknek a testtol valo elhagyasa volt a megvitatando dolog, nem az hogy ki miben hisz.
Szoval a te hited nem az en hitem, megcsak kozel sem jar hozza, a tied engem a Jehovistakra emlekeztet, bar valosznu hogy nem az csak nagyon bele talaltal merulni. Ne imadkozz ertem mert nincs miert, en mar csak ilyen hihetlen vagyok es maradok. En tenni masokert csak a foldi vilagban teszek, van 2 szegeny csaladom otthon akit tamogatok mar vagy 9 eve, szerenyen de biztosan eljut hozzajuk a kuldemenyem, ennyi amit tudok ertuk tenni mert nem vagyok gazdag ember, megcsak tehetos sem. Itt az allatok nagy baratja vagyok, befogadom a kobor macskat mert nem szeretem nezni a pusztulasukat, ehezni nagyon rossz lehet, etetem a szinten ehes erdei allatokat, / olyan helyen lakok/, segitem az allatmenhelyet, a vakokat, beviszem a felesleges ruhaimat a Voroskereszthez, a masik hasonlo szervezetnek is adok evente egyszer penzt, szemmeltartom a barataimat hogy nem-e kell segitseg, olyan meg nem volt hogy en koldusnak nem adtam volna, meg a kabitosnak is adok mert nem tudom hogy evett-e ma, osszetartom a csaladomat. Ennyi a foldi eletem. Ebbe nem fer bele a vallas, nem hagyom a foldi emberek kozotti tennivaloimat el miatta, ember vagyok, kozottuk elek, szukseguk van ram, ebben hiszek egyedul.......
Ez az en bibliam, tehat ne imadkozz ertem, felesleges!
Nem lehetne visszaterni a topik eredeti temajahoz ami arrol szol hogy hogy megy el az ember? Marmint a lelek? Ahelyett hogy itt regen elt emberek eszmefuttatasait olvasnank?
- A Világot elnézve tagadhatatlan, hogy valami nagyon félrement Isten tervében. Talán a mazoista keresztrefeszítős önfeláldozás a sivatagban mégsem a legjobb módja annak, hogy rendet tegyünk a Világban... a fene tudja esetleg a tanításaiban is szólhatott volna a túlnépesedés, a járványok, az éhinség és a népírtó politikai ideológiák összefüggéseiről. Elvégre az iskolákban sem úgy folyik az oktatás, hogy a tanár felszögezteti magát a táblára. Többet ér, ha inkább matematikát és természettudományokat magyaráz. Addig is telik az idő, és a leendő ifjúság nem az erőszak megvalósíthatósági formáival van elfoglalva... :)
Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan válaszolsz, és ennyit:)
Mindenesetre több dologban hasonló a helyzetem:
Én sem járok templomba. Nem is tartozom, semmiféle nevesített felekezethez. Én is tudom, hogy van Isten. Istenre én is belsőleg figyelek. Kérni többnyire, olyat kérek, amire ő mondta, hogy kérjük:
Pl:
"Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon"(Mt 24,20)
Ezért mindennap imádkozok, különösen azóta, mióta értem is, hogy miről van itt szó: Minden, amit Isten teremtett, szellemi jelentést hordoz.
A tél olyan életvitelt (lásd: futást) jelent, ahol világosság van, de meleg nincs. Magyarul, ismerem az Igét, ami a "világ világossága", de melegség, vagyis szeretet nincs jelen bennem. Csak natúr ismeret,(olyan hit, ami irgalom nélküli) ami olyan magában, mint a fagyott jégvirág. Érdekes, és megkapóan szép, szerteágazó, de élettelen, azaz halott, mint egy hamis vallásos tan.
Ilyen fajta, élettelen hit az, amire te is hivatkoztál, megbotránkozva gyerekkorodban egyes hívők viselkedésén. Példa erre a hitre, a vallásháborúk, egymást kaszabolása, vagy a másik hívő máglyára küldése.
Rátérek a szombat jelentésére: A szombat, egy hét szakaszra osztott folyamat végeredménye. Minden szakasz a végeredmény ígérete, a szombat része, tehát önmagában is egy szombat. Most, már kimondom, hogy a szombat a mennyei polgár neve, amely polgár megszületése, Isten munkája, bennünk. Ezért a teremtés hét napja, azon tolófájások sorozata, amelynek végén Isten megpihenhet a rajtunk végzett munkáján. Azon a munkán, amit a mi hozzájárulásunkkal végezhet csak el, és aminek kezdete a megtérésünk. Ezzel a kezdettel indít a Biblia, mert az egész a mi újjászületésünkról szól, amelynek végére Isten lelki képévé, és hasonlatosságává válhatunk:
"Kezdetben teremté Isten... és sötétség volt a mélység színén."(I Móz 1.)
Tehát a megtéréskor a hívő ember teljes sötétségből indul a lelki dolgokat illetően. Mivel belül, még ilyen, kezdetben inkább vonzódik a természetéhez igazodó sötét, azaz hamis vallásos tanokhoz, amik szintén Jézus nevében jönnek, amelyek megjelenésére ő figyelmeztetett:
"Ő pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben (Az Igazság nevében, mert Jézus azt mondta magáról, hogy Ő az Igazság!), kik ezt mondják: Én vagyok; (Mármint, hogy náluk van az Igazság) és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánok."(Lk 21,8)
A hívő embert a Szentírás "igaz embereknek" nevezi, megelőlegezve nekik ezt a nevet, mert az igazságot keresik:
"Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."(Péld 4,18)
Azt is mondhatjuk, ezek ismeretében, hogy a szombat, és a dél ugyan azt jelenti.
De az ember megállhat, egy közbülső szombaton is, mielőtt a delet elérné. Ilyenkor a futása, csak azon a közbülső szombaton lesz, és nem lép feljebb, hiába hallja a feljebbhívó szót, a lelkében, nem ér el a "füléig". Ezt az állapotot az Ige, együgyű "Hamis Prófétaként" tartja számon, mert nem küzdötte ki magát a lelki szülőcsatorna végéig, és végül sötétségben maradt.
Amit elkezdett nem fejezte be. Csak egy hamis, és bolond vallásos tan buzgó szószólója marad örökre.:
"Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el."(Jób 5,2)
(Ilyen elterjedt, hamis tan manapság, az egyedül hit által való megigazulás tana. Amely meg sem említi Krisztus újjászületését, amelyet követve, bűntmegfeszítő cselekedetek által igazulhatunk csak meg, hozzá hasonlóan, és juthatunk oda, ahol Ő van)
A végig kitartó, megigazító, és újjászülő küzdelmet "nemes harcnak" nevezi a Szentírás, mert lelki, azaz igazi, nemes életre vezet, ahogyan Pál apostol mondta:
"7. Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: 8. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését."(II.Tim 4)
Az Úr megjelenése, amit várunk, az Igazság megjelenése. Ez nem az Úr, személyében történő megjelenését jelenti, hanem az Ő mennyei Igazságának a megjelenését, ami már hangzik.
Tehát amiért imádkozom minden nap, hogy lelki értelemben ne maradjak hideg, élettelen, süket, és néma halott, hanem melegítsen fel a "déli nap", hogy munkálkodjak, mint a mesterem, míg nappal van.
Igen, Isten nem azert teremtett minket hogy egesz eletunk arrol szoljon hogy a talpat nyaljuk. Egyszeruen embereknek teremtett minket, hogy eljuk a magunkfajta eletet! Nem vetted meg eszre? Azt sem vetted eszre hogy az artatlanok szenvedese, sokszor a legvallasosabb embert erinti? Es Isten nem lep kozbe! Nem olyan szornyu szemely o hogy rettegni kelljen tole szerintem es mindig minden esetben azt lessuk hogy muszaj talpat nyalni mert maskeppen nem jutunk a menyorszagba ha ugyan van, / szerintem nincs/, es hogy nehogy megharagudjon..........
20 eves korom korul ereztem azt hogy van Isten! Valahogy mindig, minden esetben ha bajba kerultem vagy problemam volt eligazitotta. Mostanaban mar barmi erint fel sem veszem mert megbizom az intezkedeseben, amirol azt hittem hogy baj, az kesobb kiderult hogy ugy volt jo ahogy volt, az lett volna baj ha maskeppen tortenik. Templomba gyerekkorom ota nem jarok, a vallast nem hiszem, Istent ugy kezelem mint egy baratfelet, / maskeppen is hiszem az emberekhez valo viszonyat mint te/, kerni nem szoktam tole semmit, ettol ovakodok.
Valaha egyszer nagyon sok eve volt egy megoldatlan problemam ami miatt megis hozza fordultam, illetve kertem hogy intezze el, cserebe felajanlok valamit ami legalabb annyit jelentett a szamomra de az elobbi fontos volt........fontosabb! / A felajanlas nem emberelet volt vagy semmi mocskos dolod mas karara de nekem rendkivul fontos volt.
Keresem meghallgattatott, egy heten belul, / keptelen keres volt, de nem penz vagy anyagi javak/, es a kovetkezo heten elvettek tolem azt amit felajanlottam amit egybkent szerintem keptelen lett volna elvenni toleg barki. Megkoszontem es tobbe soha nem kertem semmit, nem is fogok, de itt ereztem a leghatarozottabban hogy van, letezik valami ami mogottunk van de aki nem ker semmifele hizelgest, ures hitet a templomban, de meg igazit sem, egyszeruen felettunk van es hagy minket elni ahogy akarunk, ahogy tudunk. Hogy mire kellunk neki arrol sejtelmem sincs, valoszinu hogy csak egy kis lancszem egy nagy gepezetben, ezert aztan nem is kell vele sokat foglalkoznunk....
"16...Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; 17. És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! 18. És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! 19. És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! 20. A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek..."(Ján 14)
Ezt bizonytalansagnak hivod? Elmosolyodtam rajta mert a te biztonsagod meg nekem idegen. Biztosnak lenni abban amit valaki mas ember allit! Hogy az isten kuldotte!
Nem, ne haragudj, nincs kedvem olvasgatni tole, maradok annak a valosagnak a talajan amit ismerek, ez nekem ismeros, biztos, hogy aztan mi lesz a halalunk utan a lelkunkkel azt majd idovel megtudjuk, a foldi elet orait nem akarom pazarolni ilyesmivel. Annyi minden szep van korulottunk ami orom a leleknek, testnek, amit az emberek hoztak letre, inkabb abban melyedek el.......Egyebkent koszonom a beirast, az ismertetest, errol az emberrol meg nem hallottam, ennyivel is tobbet tudok........
Szoval regebben elt! A hozzaallasomon mit sem valtoztat, sosem hittem az ilyesmiben, megmondom oszinten meg Jezusban sem hiszek, nekem nem Isten fia hanem egy ember aki jo volt, aki a szeretetet hirdette, szo sem volt hogy szent lett volna, egyszeru ember, predikator, megoltek szegenyt az emberek, mint jo par effele embert a vilagtortenelemben aki tenni probalt ertuk valamit.
Abban hiszek hogy a lelek hallhatatlan, egyelore legalabbis, sokszor visszakuldik meg valamifele testben, aztan talan beleolvad a tobbibe, legalabbis kis reszecskei, talan az az anyag is kifarad idovel, leepul.......
A lelek hogy hogy jon vissza es kiben az valahogy ugy tudnam elkepzelni de persze ez nem igaz csak feltetelezgetes hogy a lelek amikor mar el kell hagynia a testet csak kering a levegoben, trefasan mondva fujja a "szel", erre -arra. Talan amikor valahol egy uj elet szuletik akkor annak az elso levegovetele egy bizonyos tavolsagban levo keringot magahoz szippantja, bekoltozteti..........Lehet az egy ember, egy rovar, egy hal vagy akar egy bakterium......Tudom hogy a baba az anyamehben mozog,el, de semmi sem bizonyitja hogy maga a valosagos lelek nem-e az elso levegovetellel foglalja el a testet.....!
Az 1700-as években élt svéd tudós volt, akinek az Úr 57-éves korában jelent meg, és hívta el arra a munkára, hogy írja le amit hall, és lát a másvilágon, elragadtatásai közben. Ez azért történt, mint mondta, mert a keresztény tanok addigra annyira megromlottak, hogy szinte semmi közös nem volt már bennük az eredetiekkel. Hogy, aki az igazságot magáért az igazságért szereti, és keresi megtalálhassa. Hogy ne mondhassa senki, hogy Isten elrejette ezeket végleg az emberek szeme elől.
A könyveit saját költségén nyomtatta ki, és elküldte az akkori világ egyetemeire, és osztogatta ingyen a papság körében. Ahol megértés híjján mind a mai napig aszalták. Érdemes az életrajzát elolvasni, mert nagyon érdekes. Fent van a honlapon: http://swedenborg.fw.hu Talán ezek ismeretében adsz némi hitelt a szavainak, amit a topik témájára bemásoltam.
Ő egy olyan jól képzett küldöttje volt az Úrnak, mint Mózes, aki a Fáraó fiaként, taníttatott, vagy Pál apostol, aki Gamáliel lábánál tanult, és több nyelven beszélő tudós farizeus volt. Isten minden idöben tudta, hogy kit hív el a nagyléptékű szabadító munkákra.
Azt mondták neki, hogy Isten, amikor földi testet öltött, ez a test ugyan úgy megrontotta, mint, mindnyájunkat, a teremtményeit. Ahogy az előző hozzászólásodban írtad az ember, bűnnek kiszolgáltatott lehetetlen, és tehetetlen helyzetébe került, és bűnössé vált. Ebből az állapotból tornázta ki magát az Igaz lelke segítségével, tökéletes emberré, azaz Istenné, az élete végére. Ezt az utat ő újjászületésnek nevezte, és követendő, és követhető példává állítota a saját, mindennapi, bűn elleni keresztfelvételével. Aminek következményeként lerázta magáról a kisértő bűnöket, istenfélő emberként. A példája azoknak szól, akik oda akarnak menni, ahol ő van.
Ez más evangélium, mint amit mostanában mondanak. De hát ezért lett Isten küldöttje, hogy erről, újra hallhassunk.
Semmi rossz nincs abban hogy te ebben hiszel, mindenkinek meg van a maga elfogadott verzioja, eppen azt probaljuk megbeszelni, elgondolkodni rajta, elvetni vagy elfogadni. En is vallasos nevelest kaptam, reformatus es katolikus, mindket szulom igyekezett ilyen teren, de mar kicsi gyerekkoromban sem ereztem hogy ugy van ahogy mondjak, ahogy a pap szavalta nekik, en csak azt hiszem el amit latok, illetve mivel latom hogy a vallas a jo bizniszek kategoriajara sullyedt, hogy a papok azt csinalnak szinte a gyerekekkel, / fajtalankodas, / amit akarnak es meg a Vatikan sem tesz ellene semmit, feltehetoen ok is azt csinaljak, hat a szememben teljesen lesullyedt. Es Isten nem tesz ellene semmit, tehat nem erdekli a mi eletunk, szoval nekem papolhat barki a menyorszagrol vagy a pokolrol, nem hiszem. Es csak ennek az erdekeben es nem joszantambol nem fogok azert peldasan elni hogy nehogy odajussak, vagy ne. Azert elek peldasan, / valoban ugy elek/ mert igy talalom jonak, emberinek. Az hogy ir valaki egy konyvet es elmeseli hogy szerinte mi van, attol en meg nem leszek hivo, en legalabbis nem!
Gyerekkoromban ismertem egy oregasszonyt aki vallasi revuletbe esett folyton, lakhelye szinte a templom mellekoltara volt mert ott volt folyton lathato terden mint egy szobor, eheztette magat, sanyargatta. Oszinten szolva gyereknek is borzadva neztem, nem csodalattal mint pl. anyam akinek azert nem lett volna kedve utanozni, felnove olvastam egy konyvet az elmebetegsegekrol, akkor jottem ra hogy a neni valoszinuleg vallasi bolond lehetett, mint ahogy valoszinu hogy jo nehany szentnek tartott szemely a multban......Nem tudom a konyv iroja milyen kategorias volt, mitol esett revuletbe, / csak had jegyezzem meg hogy sokan a penz revuletebe esnek amikor konyvet irnak........hogy hany peldanyszam lesz belole, hogy mit fog erni....
Írod, hogy nem vagy hívő. Én mindig is az voltam, mert olyan neveltetést kaptam, és azt felnőve is folytattam. De gondolkodó istenkereső lévén, meg is akartam érteni azt, amit elhitettek velem. A szívemben tudtam, hogy van Isten, de nem mindennel értettem egyet, amit róla tanítottak. Így történt, hogy az ellentmondásokat látva, az egyik keresztény közösségből ki, a másikba be, míg a kezembe nem került Swedenborg könyve.
Már nyudíjas lévén (tehát nem mai gyerek), arra a következtetésre jutottam, hogy, ha van igazság, az másképp nem is lehet, mint ahogyan azt neki a 29-évig tartó elragadtatásai közben az Úr megmutatta.
Amit odaát látott, és hallott, az nem feltétlen egyezik meg azzal, amit itt a földön manapság a Mennyről, a Pokolról, azok lakóiról, és az Istenről, és a megváltás (a mennybekerülés) módjáról mondanak. Végül az Ő verzióját fogadtam el, mivel nincs jobb!
Először is le kell szögezni, hogy nincs lélek. Nincs olyasmi tehát, ami egyik percről a másikra beleköltözik vagy elhagyja a testet. Nincs testtől független Én. Csak a test van, és a test által produkált életjelenségek. Ezen jelenségek egy részhalmazát képezik a tudat megnyilvánulásai. Ám ezek a megnyilvánulások nem alkotnak egyetlen, egymástól elválaszthatatlan összességet. Nincsen egy képzeletbeli kallanytú, ami ki vagy bekapcsolja az egész értelmes és jól ismert lényt, akit mondjuk Józsi bácsinak hívunk. Továbbá a részjelenségek sem feltétlenül kétállásúak (van vagy nincs), hanem inkább olyanok mint a hőmérő higanyszála (átmenetek skálája).
A tudat megszűnése tehát nem feltétlenül egységes egészként történik, és nem feltétlenül jól elkülöníthető köztes állapotokon keresztül zajlik le. Az idős ember leépülése fokozatos, így a tudata is fokozatosan veszíti el integritását. Úgy, ahogyan a hőmérő higyanyszintje sem egyetlen ugrással zuhan 30-ról 0 fokra, hanem szépen komótosan ereszkedik le. A válasz ez esetben tehát, hogy nincs határozottan meghúzható vonal, ami előtt még Józsi bácsi néz vissza ránk, de ami után már csak egy üresen funkcionáló test bambul a Világba. Józsi bácsi énje úgy halványul el, ahogyan a jég olvad meg a napon.
Nem érdemes és nem is szép dolog azon töprengeni, hogy szerettünk mikor szűnt meg létezni. Mindíg arra kell koncentrálni, hogy aki vagy ami még megvan belőle, azt óvjuk a szenvedéstől vagy a nélkülözéstől. Amennyire persze az idő és a pénztárca engedni. Az élet addig tart, amíg az orvosi értelemben vett halál véglegesen be nem áll.
Nekem is szomorú tapasztalatom volt, amikor közvetlenül láttam nagymamámat leépülni. Rettenetes dolog volt. Nem kívánom senkinek, hogy átélje, vagy hogy lássa. Kevés ahhoz fogható tapasztalatom van az életből, ami jobban ne sarkalt volna engem arra, hogy belássam, nincs lélek, ami túlélné a test pusztulását. Mert a tudat együtt és szinkronban aszott szét a testtel. A kettő tehát együtt létezik, és nem hiszem, hogy a klinikai halál után a tudat hirtelen puff feltámad, mikor pár perce még úgy állt, hogy már a fent meg a lent fogalma sem világos számára. De legyen másképpen..... ha szeretteimnek van Mennyország, hát békével elfogadom, hogy ostobán tévedtem......
Ez a Svederborg tulvilagi utazast tett hogy ilyen hatarozottan irja le a konyveben? Ugyan mar!......Hogy mi tortenik a halal utan azt csak sejtjuk, am nem tudjuk, legfokeppen nem illo konyvet irni rola ilyen hatarozottan es aprolekosan hogy hogy is fog tortenni.
Nem vagyok istenhivo, illetve hiszem de nem ugy ahogy az emberek szoktak hinni, a menyorszagban plane nem, a pokol az lehet, de foleg itt a foldon egyeseknek amibol megvaltas lehet megszabadulni...............
Isten nem varhat el tolunk itt a foldon tokeletes viselkedest az emberektol. Ahhoz neki is tenni kell valamit hogy az illeto olyan korulmenyek koze szulessen hogy ne nevelodjon belole vadallat a korulmenyek hatasara, az ember nem tehet mindenrol hogy milyen lett! Nem hiszek abban hogy azert szulettunk a vilagra hogy megmutassuk a josagunkat es beketuresunket akkor is ha szijat hasit a masik belolunk, foldbetapos, megalaz, esetleg megol vagy a lelkunket oli meg napi szinten..................
Ha pékként embereknek sütök kenyeret, akkor már tettem az emberiségért?"
Hát nem? De.
"Arra keresem a választ, hogy a földi dimenzióból távozás egy meghatározott
pillanat eseménye-e, vagy pedig inkább folyamat."
A kérdésedben az van, hogy sok ember élő zombi. Már nem él, miközben üveges szemekkel veszi be a gyógyszereit.
Ez hülyeség szvsz. Fasiszta duma.
Ez a vélemény ezzel hasonlatos:
Washington – Pat Robertson tévéprédikátor a 700-asok Klubja című műsor nézőivel közölte véleményét, miszerint érthető, ha valaki elválik alzheimeres házastársától, mert ez a betegség „egyfajta halálként” fogható fel.
"Arra keresem a választ, hogy a földi dimenzióból távozás egy meghatározott pillanat eseménye-e, vagy pedig inkább folyamat."
Erre egy hiteles válasz attól, akinek megengedtetett a halál átélése, abból a célból, hogy magyarázat is adassék arra , hogy mi játszódik le ilyenkor a színfalak mögött:
Idézet Swedenborg, "A Menny, és a Pokol a látottak, és hallottak szerint" c. könyvéből. (http://swedenborg.fw.hu)
Az ember halálból való feltámasztása és az örökéletbe lépése.
445. Ha az ember a természeti világbani foglalatosságait, amelyek szellemének és hajlamainak, amelyeket a szellemi világból bír, megfelelnek, tovább ellátni nemt tudja, akkor azt mondjuk: az ember meghal. Ez akkor történik, ha a tüdőnek lélegzetvétele és a szívverés eláll. Bár az ember mégsem hal meg, hanem csupán a testitől válik el, amely neki a világban használatul szolgált. Az ember maga él. Azt mondtam, hogy az ember maga él, mert az ember nem a test által ember, hanem a szellem által, mert a szellem az, aki az emberben gondolkozik és a gondolkozás a hajlammal együtt alkotják az embert. Ebbol kitetszik, hogy az ember, amidőn meghal, csupán egyik világból a másikba megy át. Ezért van az, hogy az Igében és ennek belső értelmében a halál a feltámadást és a további életet jelenti.
446. A szellem a lélegzetvétellel és a szívveréssel legbensőbb összeköttetésben van, gondolkozása a lélegzetvétellel és hajlama, amely szeretetéhez tartozik, a szívvel. Ezért, amikor a kettőnek mozgása a testben megszűnik, a szétválás azonnal bekövetkezik. Ama két mozgás, t.i. a tüdő lélegzése és a szív érverése, a tulajdonképpeni kapcsok. Ezek elszakítása azután a szellem magára hagyatott és a test, mivel akkor szelleme élete nélküli, kihűl és felbomlik. Hogy az emberi szellemnek a lélegzéssel és a szívvel legbenső közössége van, annak oka az, hogy minden életmozgás attól függ, azonban nem csupán általánosságban, hanem mindenik részben is.
447. Az emberszellem az elválás után még egy kis ideig a testben marad, azonban tovább nem, csak a szív teljes megnyugvásáig, ami a betegség állapota szerint, amelyben az ember meghal, különféleképpen történik; mert a szív mozgása némelyeknél hosszan tart, míg másoknál rövid ideig. Mihelyt ez a mozgás megszűnik, az ember felébresztetik. Ezt azonban egyedül az Úr végzi. A felébresztés alatt az emberszellemnek a testből való kivezetését értjük, amit általánosan feltámasztásnak nevezünk. Hogy az ember szellem a testtől korábban el nem válik, mintsem a szív mozgása megszűnt, annak oka abban van, hogy a szív a szeretetből eredő hajlamnak felel meg, ami az ember tulajdonképpeni élete. Mert mindenki az élet melegét valamely szeretetből veszi; addig, míg ez az összeköttetés fennáll, addig a megfelelés is megvan és ebből áll a szellemnek testbeni élete.
448. Hogy a felébresztés miképpen történik, azt nekem nem csupán megmondották, hanem élő példa által meg is mutatták. A tapasztalat magamon történt, hogy teljesen tudjam, miképpen történik.
449. A testi érzékek tekintetében az érzéstelenség állapotában voltam s így csaknem a halál állapotába, holott mégis a benső élet a gondolkozással együtt változatlanul maradt, hogy megfigyelhessem és emlékezetemben megtarthassam, ami azoknál bekövetkezik és történik, akik a halálból felébresztetnek. Azt vettem észre, hogy a test lélegzése teljesen megszűnt, holott a benső lélegzés, amely a szellem lélegzése, összekapcsolódott a test csendes és gyenge lélegzésével.
(A továbbiak megértéséhez tudni kell, hogy az Úr országa a Menyország, két birodalomból áll: Mennyei-mennyei birodalomból, és Mennyei-szellemi birodalomból. A menyország alatt helyezkedik el a Szellemvilág, amely nem végleges hely, hanem csak addig tartózkodnak ott, amíg a világban felvett képmutatást, le nem vetkőzik. Ez alatt helyezkedik el a Pokol. Megj: Amet.)
Először a szívverés tekintetében a mennyei birodalommal közösség következett be, mert az ember szívének ez a birodalom felel meg. Onnan angyalok meg is jelentek, néhányan a távolban és kettő a fejhez közel, ahova leereszkedtek. Ennélfogva mindenféle saját indulatom megszűnt, mindazáltal a gondolkozás és az öntudat megmaradt. Ebben az állapotban néhány óráig voltam. A szellemek, akik körülöttem voltak, most eltávolodtak, mert az hitték, hogy meghaltam. Szintén balzsamos illatot is éreztem, mint valami bebalzsamozott halott mellett; mert ha mennyei angyalok vannak jelen, akkor a halott szagát, mint valami illatosat érezik és ha ezt a szellemek érzik, akkor közeledni nem tudnak. Az ember szellemétől az örök életbe való bevezetésekor a gonosz szellemeket is éppen így tartják vissza. Az angyalok, akik a fejnél ültek, csendesek valának. Csupán gondolatukat hozták az enyémmel érintkezésbe; ha azok felvétetnek, akkor az angyalok tudják, hogy az ember szelleme abban az állapotban van, mikor már a testből kivezethető. Gondolataiknak közlése akként történt, hogy arcomba tekintettek, mert a mennyben a gondolatok közlése így történik. Mivel nálam gondolkozást és az érzést meghagyták és pedig azért, hogy tudjam és megtartsam, hogy a felébresztés miként történik, ezért megihlettettem, hogy azok az angyalok először azt kutatták, hogy gondolatom hova irányul, (hogy egyenlő-e a halottaknak gondolatával, akik rendesen az örök életre gondolnak) és lelkemet ebben a gondolatban megtartani akarták, azután azt mondották nekem, hogy az ember szellemét a testtől való elváláskor utolsó gondolataiban olyan sokáig tartják meg, amíg azokhoz a gondolatokhoz vissza nem tér, amelyek azokból a hajlamokból erednek, amelyek nála a világban az általános és uralkodó hajlamok voltak. Különösen megengedtetett, hogy észrevehessem és érezhessem, hogy a bensőnek, amely lelkemnek és így szellememnek is székhelye, a testből való elvonása és egyszersmind kiszakítása milyen és azt mondották nekem, hogy ez az Úrtól eredett és, hogy a feltámadás ebből származik.
450. Ha mennyei angyalok a feltámasztottnál vannak, akkor őt el nem hagyják, mert szeretik. Ha azonban a szellem olyan, hogy tovább a mennyei angyalokkal érintkezni nem képes, ő az, aki tőlük elkívánkozik.
Ha ez történik, akkor az Úr szellemi birodalmából jönnek angyalok, akik által neki a világosság élvezete megadatik, mert előbb nem látott semmit, hanem csupán csak gondolt. Azt is megmutatták, hogy ez miképpen történik. Úgy látszott, mintha azok az angyalok a bal szem héját az orr válaszfala felé felcsavarták volna, hogy a szem felnyíljék és a látás megadassék. Maga a szellem sem tapasztalja ezt másként, minthogy ez így történik, de ez csupán látszat. Amikor tehát, látszék, hogy a héjacskát elhúzták, akkor némi világosság mutatkozott, ami mégis homályos, mint amikor az ember első ébredésekor a szempillák között kitekint. Ez a homályos világosság nekem mennyei színűnek látszott. Azután azt mondották nékem, hogy ez a viszonyok szerint különböző módon történik. Erre érezni lehetett, mintha az arcból valamit szelíden kifejtettek volna. Midőn ez megtörtént, akkor szellemi gondolkozás adatik.
Az arcból való kifejtés szintén csak látszat, mert azáltal azt jelképezik, hogy a természeti gondolkozásból a szellemi gondolkozásba jut. Az angyalok akkor a legnagyobb gondossággal arra törekednek, hogy a felébresztettől semmi egyéb fogalom ne támadjon, mint az, mely a szeretet után vágyik; akkor azt mondják neki, hogy ő szellem, A szellemi angyalok, miután a világosság élvezését a felébresztettnek megadták, az új szelemnek mindenféle szolgálatot teljesítenek, amelyet abban az állapotban csak kívánni akar és megtanítják azokra a dolgokra, amelyek a másik világon vannak, azonban csak annyiban, amennyiben azt megértheti.
Ha azonban nem olyan, mint aki taníttatni akar, akkor a felébresztett ezeknek az angyaloknak társaságától elkívánkozik. Bár, az angyalok el nem hagyják, hanem ő válik el tőlük; mert az angyalok mindeniket szeretik és semmit annyira nem kívánnak, mint hogy szolgálhassanak, taníthassanak és a mennybe emelhessenek; ebben áll legnagyobb élvezetük.
Ha tehát a szellem ilyen módon elválik, akkor a jó szellemek fogadják be és ha azok közösségében van, akkor azok neki szintén minden szolgálatot teljesítenek.
Ha azonban földi élete olyan volt, hogy a jók társaságába lenni nem tudott, akkor ezektől is elkívánkozik és ez addig ismétlődik, amíg olyanokkal nem társul, akik a világban folytatott életével teljesen megegyeznek. Ezeknél találja meg életét és csodálatos, ismét ugyanazt az életet folytatja, mint a világban.
451. Azonban az ember halála utáni életének ez a kezdete néhány napnál tovább nem tart, hogy azonban ezután egyik állapotból a másikba és legvégül, vagy a mennybe, vagy a pokolba miként vezettetik, azt a következokben mondom meg. Ezt is sok tapasztalt által tudhattam meg.
452. Némelyekkel elköltözésük után három nappal beszéltem és itt az történt, amiről fentebb a 449-450. sz. a. Szó volt. Három olyannal is, akit a világban ismertem és ezeknek elbeszéltem, hogy temetésükrol most intézkednek, hogy testüket eltemetik. Ezt a kifejezést használtam: "őket eltemetik". Amint ezt hallották, kissé csodálkoztak; azt mondották, hiszen élnek, azonban azt temessék el, ami nekik a világban szolgált. Azután igen csodálkoztak afelett, hogy amíg a testben éltek, a halál után ilyen életben nem hittek, de leginkább afelett csodálkoztak, hogy az egyházon belül csaknem mindenki ilyen hitetlenségben van. Azok, akik a világban a test halála után a lélek semmiféle életében nem hittek, ha látják, hogy élnek, nagyon szégyenkeznek. Azok, akik ebben megerősödtek, hasonlókhoz társulnak és azoktól, akik ama hitben valának, elválnak. Legtöbbször valamely pokoli társasághoz kapcsoltatnak, mert az ilyenek az Istent hasonlóan tagadták is, és az egyház igazságait megvetették. Mert amennyire valaki lelkét az örök élettel szemben megerősítette, annyiban erősödik meg az a menny és az egyház dolgaival szemben is.
Az embernek a halál után tökéletes emberi alakja van.
453. Hogy az ember szellemének alakja emberi alak, vagy hogy a szellem alkata szerint szintén ember, azokból kitetszik, amit fent több fejezetben megmutattam, különösen abból a fejezetbol, amelyben megmutattam..."
Azt akarod mondani, hogy a demens beteg (demencia link) már a fizikai halála előtt halott, mert már nem önmaga? Ez hülyeség szvsz.
Akkor a kiszolgáltatott kisgyermek sem lenne ember. De adjunk esélyt a csecsemőnek, mert benne még MAJD létrejön az értelem, az önellátó tudatosság, és hozzá a képességek, az öregeknek meg keressünk egy "végső megoldást"?
Ez a jövőben is egyre nagyobb gondot fog okozni az emberiségnek.
AZ ÉLET EGY FOLYAMAT. De az idő visszafelé is idő.
Még ha ezt az adott pillanatban élők nem is így gondolják a pillanat illúziója miatt.
Olyan megfoghatóan szinte nincs is, hogy jelen.
Mire kimondanád már nincs. A jelen azonnal múltba fordul át. Értékelhetően csak múlt van és jövő szvsz. A jövő a múltból épül fel, ezért a múlt és a jövő összetartozik.
A jelent nem tudod megfogni a téridőben, az az óra mindig haladó másodpercmutatója.
Szóval szerintem halottnak nyilvánítani egy leépült öreget még életében, az a már leélt élet, a még élő személy múltjának a tiszeteletének a teljes hiánya (filozófiailag), az életben az életFOLYAMATBAN a MOST "felmagasztalása", döntő jelentőségűvé emelése.
De MOST, nincs a múlt nélkül.
De a MOST élők sem lesznek sehol 100 év múlva. Ha semmi értékelhetőt nem teszel az emberiségért, akkor nyugodtan tekintheted magad már MOST halottnak, hiába vagy az értelmi képességeid és testi erőd teljében. Az a demences öreg, aki tett valamit a társadalomért többet ér még leépülve is, mint egy mindenbe belesz@ró, de "tudatos" "élő" ember szvsz. Az csak élhetne. Él, de mégsem. Na?
A demencia, vagy egyéb öregkori leépülések nem azonosak az iszonyat kínlódással járó betegségekkel, ami miatt egyesek meg akarnak halni.
Meg kell találni a módját, hogy az egyre nagyobb számban leépülő öregek méltó ellátást kapjanak akkor is, ha a jelenben önmagát többnek tartó "éppen tudatos" embereknek ez teher.
Maga az élet tiszteletet érdemel szvsz. A leélt élet is. Ha valaki odáig fajul filozofálgatásaiban, hogy a betegség miatt leépült élet már nem élet az szvsz önző életpillanatfarizeus, aki ezzel a gondolkodásával éppen a saját identitását írtja ki, és ezzel majd idővel magát is.
Noha a topiknyitó nem beszélt lélekről, és a kezdeti hozzászólásokban megjelent még a matearialista tudat fogalom is, azért nem árt tisztázni, hogy a - nem pszichológiai értelmű - lélek alatt kétféle fogalmat érthetünk.
Ezt azért sem árt tisztázni, mivel a kétféle dolog egymással ellenmondásba kerül, ha - mivel mindkettőt léleknek nevezzük - azonosnak véljük.
Az egyik a keresztény hit lélek fogalma, ami leginkább az ember ÉN-t, a személyiséget takarja, aminek léte örök, ami mindíg testtel jár együtt, és soha sem vándorol. Halálunk pillanatában egy új, úgynevezett "nem romlandó" testet kap a túlvilágon.
A másik lélek a buddhista felfogásban az, ami a dolgok létét, valaminek a létezését fedi le, és az eredeti - nem európaira átdolgozott - tan szerint mindennek van, a tárgyaktól kezdve, az élőlényeknek, és persze az embernek is. Ez a tan szerint "vándorol" és a cél az, hogy a "nirváná"-ba kerüljön, ami nem egy hely, hanem a lélek létének megszüntét jelenti.
Figyeljünk hát oda, hogy elkülönítsük a két - azonos szóval megnevezett - fogalmat, mert, bár van némi átfedés, de más és mást tudunk mondani az egyikről, és mást a másikról.
Megjegyezendő, hogy azt, amikor két különböző dolognak ugyanazt a nevet adják "homonímá"-nak (azonos név) nevezzük. Ez pl. az adatbáziskezelésben egy súlyos tervezési hiba lenne, ám pl. a mindennapi üzleti élet, a reklámok az emberi értelem homonímákon keresztüli kijátszásán alapul, így nem csoda, hogy folyton átverés áldozatainak érezzük magunkat.
