Novemberben az akkor 5 éves spánielünknek rommá tört a könyökízülete mellső lábon. Meg lett műtve, csavarozva, drótozva minden ahogy kell és most kiderült, hogy 9 hónap alatt SEMMI csontgyógyulás, de még callusképződés sem következett be.
Az állatorvos amputációt vagy teljes kimerevítést ajánlana. Ha csak ez van, akkor inkább az utóbbit választanám.
Megbízok az orvosunkban, de azért nagyon érdekelne minél több vélemény.
Mármint az is, hogy mi lehet az oka? Genetikai betegség? Nyomelem- vagy vitamínhiány?
Szokott ilyen lenni, hogy az "ebcsont nem forr be"? Az orvos osszerakta jól, az 100%, hogy nem az a baj, hogy "hézagos" lenne.
Ez a cikk azonban elgondolkodtatott, hogy ugyan mi a bánatos ........-nak kellett húzni az időt a baleset után, hogy megnyugodjon a törés és pénteki eset után kedden operálták először. Pedig állítólag egy ízületi törésnél minden perc számít.
A cikkben szereplő Dr Kocs Mihályt tudom jó szívvel ajánlani még, aki Székesfehérváron (is) rendel. Nem feltétlenül mágnesterápia ügyben, de kitűnő készítményei vannak. A száma a cikkben megtalálható.
Na pénteken voltunk egy híres szaktekintélynél az egyetemi klinikán és potom ötezer forintért elmondták nekünk, hogy miért nem lehet semmit sem csinálni.
Ami előnye volt a vizitnek, hogy így lett egy "különvélemény", őszerinte nem kell mindenáron beleavatkozni, ha amúgy nincsenek fájdalmai a kutyának.
Mivel némi összeforrás van is, csak nem jól, terheli is, csak nem egészen. Tehát egyelőre nem nyúlunk hozzá.
A merevítő műtétet ő pl nem túlzottan preferálja, mert lehet, hogy a "botláb" inkább hátráltatná a mozgásban.
Az összes emberen végzett műtéti technikát (sajnos vagy nem ezt nehéz így megmondani:((( ) kutyákon dogozták ki, legalábbis a traumatológiában. De általában nem kísérleti hanem egyben gyógyító céllal. A nagy töréskezeléssel foglalkozó könyvek is sok kutyán végzett Rtg. képpel készülnek. Vagyis biztosan van olyan intézet, ahol komolyan foglakoznak a kérdéssel.
Köszönöm szépen a leírásodat. (gondolom, Te a humángyógyászat területén vagy járatos, ahogy a szavaidból kiveszem)
Az volt a nagy gond igen, hogy ízületbe menő törés volt, a mindkét condylus letört és volt a karcsontban egy ferde törés is, tehát úgy kellett összelegózni szegénynek a könyökét.
A rögzítés csavarokkal és drótozással készült. A műtét után azt mondták, hogy egy-két héten belül el kell kezdeni terhelni. Hát ez nem történt meg. Sőt! Egy rossz mozdulat után olyan velőtrázóan felsikított szegénykém, hogy az borzasztó. Akkor újra műtötték, mert a RTG-n látszott, hogy a ferde törése újra elmozdult. Tehát egy hónappal az első után, egy második műtét következett. Ekkor már valami lemezzel is rögzítette, hogy ne tudjon bemozdulni.
Teljesen megnyugodtunk, hogy mostantól minden jó lesz. Megfelelő idő elteltével elkezdtük a rehabot. Ebben minden benne volt, a nyirokmasszázstól a finom tornáztatáson át a hydrotherápiáig minden. Az eredmény: elkezdte terhelni, de erős bicegés közepette. Tehát nem lett teljesértékű a végtag. De ezt betudtuk annak, hogy mégiscsak ízületbe menő volt.
Csak aztán pár hete hétvégén egy ugrás után megint fájdalma volt, ekkor készült el a RTG, amin olyan, minhta nem egy 9 hónapos törés lenne, hanem 9 órás :-/
Érdekes lenne ezt a csontplasztikát körbejárni, csak tartok tőle, hogy állatgyógyászatban nem nagyon alkalmazzák. Legalábbis eddig még senki nem hallott róla.
Szóval az Rtg. felvétel ismerete nélkül nehéz bármit is mondani. Nagy vonalakban a csontgyógyulás elmaradásának több oka is lehet, genetikai ok kizárt mert az inkább csont fejlődési zavarban mutatkozik meg.
Az egyik lehetséges ok az ún. interpositum, vagyis a törtvégek közé valamilyen lágyrész került és úgy lett összerakva. Ez Rtg.n nem nem látszik. Mint ahogy a kötöszövetes callus sem látszik. Ez csak műtéttel javítható.
A másik ok az álízület kialakulása, amit a helytelen rögzítés okoz.
Aztán lehet még a csont segmentet tápláló artéria sérülése, de ez egy idő után csontfelszívódásban ill elhalásban meglátszik.
Ha a törés ízületbe hatoló volt, a probléma nehezebb, de a leggyakoribb megoldás ilyenkor ( embereknél legalábbis ) az ismételt műtét, melynek során ún. spongiosa plasztikát végeznek, ami azt jelenti, hogy egy másik saját csontból kikaparnak egy kevés szivacsos állományt (ez idővel szépen gyógyul ), majd ezt a törés területére beépítik. Ez magával visz egyfajta vázat, ami segíti a csont átépülését. Gyakran segít.
Az amputáció szerintem kár lenne, az elmerevítés valamivel jobb.
Azt nem tudom hogy az állatgyógyászatban mennyire megvalósítható az eljárás.
Novemberben az akkor 5 éves spánielünknek rommá tört a könyökízülete mellső lábon. Meg lett műtve, csavarozva, drótozva minden ahogy kell és most kiderült, hogy 9 hónap alatt SEMMI csontgyógyulás, de még callusképződés sem következett be.
Az állatorvos amputációt vagy teljes kimerevítést ajánlana. Ha csak ez van, akkor inkább az utóbbit választanám.
Megbízok az orvosunkban, de azért nagyon érdekelne minél több vélemény.
Mármint az is, hogy mi lehet az oka? Genetikai betegség? Nyomelem- vagy vitamínhiány?
Szokott ilyen lenni, hogy az "ebcsont nem forr be"? Az orvos osszerakta jól, az 100%, hogy nem az a baj, hogy "hézagos" lenne.
A RTG-n az látszik csak, hogy semmit nem gyógyult, mintha a műtét után két nappal készült volna és nem 9 hónappal. Az állatka közérzete minden szempontból -ezen kívül - tökéletes.
