A kormány tervei szerint a jövőben minden tizenöt évnél idősebb, fiatalkorú gyermek foglalkoztatható szülői beleegyezés nélkül.
Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP ezzel újabb lépést készül megtenni a Magyarországot diktatórikus banánköztársasággá züllesztő úton. Egy ilyen irányú törvénymódosítás lehetővé teszi a befolyásolható fiatal szülői kontroll nélküli dolgoztatását, félrevezetését egy fondorlatos szerződéssel, ezáltal pedig a kizsákmányolását - áll a közleményben.
1) Ezt a dogmát szajkózva sikerült kifosztani Magyarországot. Van még érték, tessék csak, van még mit fosztogatni.
"
Hát éppen ez az! Többek között éppen a vagyona elherdálásán látszik, hogy miylen rossz gazda az állam. Ha jó gazda lett volna, akkor okosan fukárkodott volna a vagyonnal! Nem?
Mert? Mit csináljon, ha már suliba nem akar járni? A fiatalkorúak foglalkoztatására vonatkozó szabályokat nem törlik el. Csak most nem 16, hanem 15 lesz a korhatár.
Topikinditóz olvasva inkább a 15 éves gyerekek szakképzettség nélküli foglalkoztatása a probléma. Szakmunkás hamarabb talál érték teremtő munkahelyet. Itthon vagy külföldön.
A fosztogatás mindaddig folytatódni fog, amíg állami vagyon van. Az állami vagyont le kell építeni a lehető legszűkebb minimumra, ami potenciálisan piacképes terület, azt ki kell vonni azllam fennhatósága alól.
államnak (amit minimalizálni javasolsz) kellene azzal foglalkoznia, hogy segítsen a tizenötéves fiataloknak megtalálni az útjukat.
rémisztőek ezek a gondolatok.
Szerintem az embereknek, az egyéneknek saját jól felfogott érdekükben kellene segítenie a fiataloknak megtalálni az útjukat. Csak és kizárólag az egyének összefogása közös céljaik érdekében lehet a megoldás. Ezt az államra, politikusokra bízni a legszörnyőbb sci-fi jövőképet vetíti ránk.
Csak felhívnám a figyelmedet hogy "fegyelemre és engedelmességre szoktató börtön..."-t még nem találták fel ebben az univerzumban.
Viszont ha úgy bánsz vele, akkor amikor kiszabadul, már pedig előbb-utóbb úgyis kiszabadul.Akkor még agresszívebb lesz mint volt, és nem érdekli semmi,az emberélet sem, mert már bent megszokta(igen, mindenhez hozzá lehet szokni, a legrosszabbhoz is, idővel), most már minden-mindegy alapon.
"Az ember tetteit az határozza meg milyen környezetbe került. Ezt több ezer év történelme igazolja."
Az ember tetteit nagyban determinálja, ám sohasem abszolút mértékben a környezete. Ugyanabból a gettólakó családból kikerülhet maffiózó és rendőr is. Ugyanakkor egyértelműen bizonyítható, hogy egyetlen élőlénynek, s közte természetesen az embernek sincs örök, megváltoztathatatlan természete. Ezt az őt érő környezeti hatások és arra adott reakciók alakítják ki. Amelyik lény képtelen a változásra, az hosszabb távon kihalásra van ítélve. Ezt többmillió év tapasztalata igazolja. Az ember természete nem változtatható meg parancsszóra, de megváltozik a környezet kihívására.
Az ember egyénileg életképtelen egyed. Még a legügyesebb vadásznak, halásznak is igen csekély a túlélési esélye társak nélkül. Ezt igen jól tudták az ősi emberi közösségek, éppen ezért köreikben a legsúlyosabb büntetés a szinte biztos halállal egyenlő száműzetés volt. A mai ember egyedileg szintén életképtelen. A városi ember éhen hal ha a paraszt nem műveli meg a földjét, a paraszt nem tudja beindítani traktorját ha az arab olajmunkás nem fúr kutakat, és az arab nem tudja kitermelni a fekete aranyat, ha a városi ember elfelejt egy olyan egyszerű eszközt gyártani mint a csavar.
Az, hogy az ember a kezdeti ősközösségből, ha úgy tetszik őskommunizmusból tovább tudott lépni egy fejlettebb gazdaságú, mégha nem is igazságos társadalmi berendezkedésbe az éppen az emberi természet változásának köszönhető. Ezt egy kritikus pont elérése váltotta ki. Jelenleg az emberi nem történelme ismét kritikus ponthoz ért. Jelenleg változni egyszerűen kötelező.
"Az Állam természeténél fogva rossz gazda. "
Ennek kb annyi értelme van mint annak, hogy az ember természeténél fogva kurva. Ezt a tanulságot mondjuk le lehet szűrni bizonyos útszakaszokon a kocsiban ülve, amikor nem csak testüket áruló lányokat, hanem hímringyókat is lát az ember. Ebben az a lenyűgöző, hogy az ítéletet mondó tulajdonképpen önmagára is vonatkoztatja az ítéletet. Ugyanúgy ha az állam rossz gazda és az államot emberek alkotják akkor az ember is rossz gazda.
"Ezért elemi érdeke a társadalomnak, hogy az Államot szisztematikusan a legszükségesebb minimumra szorítsa. "
Ez kommunista tétel. Sőt, ezt csak átmeneti állapotnak tekinti az állam végleges lebontásának útján. Ezzel teljesen szembemegy a ma minden alapot nélkülözően kommunistának nevezett sztálini álláspont, mely egy abszolút hatalmú államban gondolkodott. Mellesleg az emberi természetnek hatalmi szóval történő megváltoztatását, az un. szocialista embertípus kialakítását is Sztálin kezdeményezte, szöges ellentétben Leninnel és Marxxal, akik sohasem keverték össze az objektum és a szubjektum szerepét.
esküszöm bennetek Lenin efti szelleme éledt újjá, mint valami rossz poltergeist.
Hátha van a Polidilinek egy szelleműzője, vessük be mielőbb, mert nagy kárt tud tenni, ha hagyjuk randalírozni.
Nem barátaim, ezek az eszmék immáron bizonyosan hóttak, ne tegyetek még újabb kísérletet hátha feltámad szellemi elődötök hagymázas gondolatisága az Ember megváltoztatható természetéről és immanens hajlamáról a közösségi érdeknek való alárendeltségére.
Életveszélyes ezzel újból kísérletezni. Az Állam szükséges ugyan, de tudomásul kell vennünk, hogy a rendszerben elfoglalt helye és az azt működtető Ember génjeiben kódolt motiváltságából fakadóan szükségszerűen és kiküszöbölhetetlenül rendkívül költséges. Ezért elemi érdeke a társadalomnak, hogy az Államot szisztematikusan a legszükségesebb minimumra szorítsa.
Az ember tetteit az határozza meg milyen környezetbe került. Ezt több ezer év történelme igazolja.
"Az állam - az EMBER természeténél fogva - rossz gazda. "
Tehát az ember természeténél fogva rossz gazda?
Attól még hogy bedobták ezt a közhelyet, hogy az állam rossz gazda, még nem mentesülünk - legalább is nem kellene úgy érezzük, hogy mentesülhetünk - a gondolkodás kényszerétől. Az általad emlegetett szocializmust most ne boncolgassuk, mert a szocializmusban mindenki tulajdonos és mint ilyen minden döntésben részt vehet. Ilyen társadalom kezdetleges törzsi formáktól eltekintve még nem volt. Amit szocializmusnak, netán kommunizmusnak szokás nevezni az valójában államkapitalizmus volt, ahol az állam egy hatalmas részvénytársaság volt, részvényesei pedig az állampárt vezető funkcionáriusai. Amíg az állampárt, vagyis a tulajdonos erősen érvényesíteni tudta akaratát addig akár hatékonyabban is tudott működni mint a privát szféra, lásd pl. a csaknem középkori szintről induló Oroszországot, ahol két évtized alatt szinte a semmiből egy olyan ipari hatalmat tudtak teremteni, mely a II.VH-ban a rendkívül hatékony német gazdaság támogatta Wehrmachtot is le tudta gyűrni.
Ha tehát piaci körülmények között vizsgáljuk a tulajdonosi helyzetet, akkor megkülönböztethetünk egyszemélyű és társas tulajdont. Az egyszemélyű tulajdonnál valószínűnek látszik, hogy a tulajdonos a lehető leggondosabban jár el. És ez még sincs mindig így. Láttam én már olyat, hogy egy vállalkozó egy csaknem milliós értékű szerszámot vágott földhöz puszta szeszélyből, majd amikor a ledöbbent alkalmazott megkérdezte, hogy mi a francot művel, akkor még egyet tönkretett és odavetette, hogy megtehetem, mert az enyém. Szélsőséges, de azért nem teljesen egyedi eset.
A társas tulajdon az forma, mely a legnagyobb gazdasági erővel rendelkezik. Egyetlen kézben ritkán összpontosul akkora tőke, mint a jelenlegi legnagyobb multinacionális cégekben. Ezekben a cégekben a gyakorlati hatalom és a valódi ellenőrzés már rég kicsúszott a tulajdonosok többségének kezéből. Ezeket a cégeket szinte teljhatalommal egy szűk menedzseri réteg vezeti, amely önmagának csillagászati jövedelmet biztosít és számtalan legális lehetőséget talál rá, hogy a cég jövedelmének egy részét megcsapolja. De ahol egy meghatározó tulajdonos van, aki ellentétben a kisrészvényesekkel maga is részt vesz a cég irányításában, ugyanezeket a törvényes lehetőségekkel maga is át tudja csoportosítani a cég profitját egy saját tulajdonú vállalkozásba, ami értelemszerűen a tulajdonostársak rovására megy. Vagyis a privát szférában ugyanolyan visszaélésekre van lehetőség mint az állami tulajdonban. Ezeket visszaszorítani csak ott van mód, ahol a tulajdonos vagy maga is részt vesz a cég irányításában, vagy fokozottan ellenőrzése alatt tartja azt. Az állam esetén csak az utóbbi jöhetne szóba, ám semmiképpen sem elegendő bármelyik politikai erő ellenörző szerepe, mert az állam semmiképpen sem a politikusok tulajdona, mégha szeretik is ezt képzelni. Az állam az egész nép tulajdona, s mint ilyen egy teljesn nyílt, valóban mindenki által ellenőrízhető formában kellene tevékenykednie. Az állami javaknak nem új tulajdonost kell keresni, hanem a jelenlegi tulajdonosoknak kellene biztosítani az ellenőrzést felette.
Egy 15 éves esetleg azt is megteszi. Nem azért mert deviáns, vagy mert sik hülye, hanem mert fiatal és még nincs se tapasztalata, se kellő felelősségérzete a saját jövője iránt. '
Csak míg a 18 éves tényleg megteheti magától, ahogy az alábbi példa mutatta, hiszen nagykorú, a 15 éves csak szülői belegyezéssel. És akkor ott a szülő, aki jól kirázza a nadrágjából az ötletelő 15 évest, és megy tovább suliba a kis drága, mint a parancsolat.
Persze ha a szülő sem akarja a sulit, az más tészta.
Döbbenetes és végtelenül szomorú, hogy vannak, akik azért még megpróbálják megmagyarázni, hogy "de igenis lehet olyan államot működtetni, amely keretében a gazdálkodás a privátszférával összemérhetően hatékony, ill. pazarlástól és korrupciótól mentes.
Nekem meg az a véleményem, hogy ha az állam rossz gazdája egy cipőgyárnak, akkor ugyanolyan rossz gazdája az országnak is. Ha egy állam(vezetői), nem képesek hatékonyan, pazarlástól és korrupciótól mentesen vezetni egy cipőgyárat, akkor hogy tudnának egy egész országot?
Igen, tudom, nem tudnak. És érdekes, hogy eleddig mégse privatizáltak egyetlen országot se.
az "állam a legrosszabb tulajdonos" dogma hangoztatásával
szomorúan látom, hogy a naivitás nem veszett ki, nem csökkent a társddalomban.
Értelmes embertől elvárható, hogy ennyi történelni tapasztalat birtokában kvázi axiomaként fogadja el: Az állam - az EMBER természeténél fogva - rossz gazda.
Döbbenetes és végtelenül szomorú, hogy vannak, akik azért még megpróbálják megmagyarázni, hogy "de igenis lehet olyan államot működtetni, amely keretében a gazdálkodás a privátszférával összemérhetően hatékony, ill. pazarlástól és korrupciótól mentes. Ha ez így lenne, akkor a szocializmus is az emberek megelégedésére működne és virágozna, Lenin eftit pedig dicsőítené a többség.
Az állam szerepvállalása szükséges minden olyan területen, ahol a verseny természeténél fogva kizárt, de ezzel együtt azt is be kell terveznünk a rendszer finanszírozásába, hogy sokkal többe kerül a fenntartása óhatatlanul. Ezért törekedni kell arra a társadalom jóléte érdekében, hogy a legszükségesebb mimimumra csökkentsük az állam szerepét.
Aki azt hiszi , hogy van , lehet olyan párt, amelyik tagjai között nincsenek korruptak, visszaélésre hajlamosa, és a hatalom kötzelsége nem részegíti meg, mert egy bizonyos nevő párthoz tartozik az gyermetegen naiv, akit nem szabad döntséhozó pozícióba engedni.
Nem is értem miért mondod ezt. Aki nem tanul az nagyon nehezen tudja magát fenntartani és "megélhetési" bűnözővé válik. Ha meg van szakmája, akkor legalább abban dolgozhat. De hogyan szerezze meg, ha a nem kötelezzük rá.
Csak sajnos még nem igazán tudunk olyan állami vállalatról és olyan állami vállalat vezetőről, és olyan őt odültető pártról, aki számára valóban az okos működtetés, az ésszerű gazdálkodás lett volna kizárólag fontos.
Pedig próbáltuk. Sok évig. Nem kicsit. De nézd csak meg mi történik akár napjainkban is az állami vállalatoknál. De ez egy másik fórum témája lenne...
"Az a baj a levezetésedben, hogy nem veszed figyelembe: a majdani börtönlakók halmaza szinte semmi átfedést nem mutat a középiskolai tanulói halmazzal."
Egyetértek! Aki legalább középiskolába járt, esetleg el is végezte, az sokkal kevésbé valószínűen válik börtöntöltelékkké mint az, aki mé a 8 általánost sem fejezte be. Ezt nem én taléáltam ki. Ez tény. Szóval, ha sikerül minnél több gyereket legelább középfokú képzettségig eljuttatni, akkor kevesebb lesz a börtönlakó. Meg a lakásod körül ólálkodó potenciális betörő. Ez van.
Ha már szerinted is el kell költeni azt a pént, ne inkább a gyerek oktatására költsük, mint a börtönökre? Egy átlagos elítélt több mint 5000 Ft/nap költséget jelent. Egy középiskolai tanuló ennél azért valamivel kevesebbet. Nem sokkal persze. De ha elvégzi a középiskolát és dolgozni kezd, akkor bőven megtermeli adóban azt a pénz, sőt, a sokszorosát. A börtönből kikerülteknek még az átlagosnál is sokkal-sokkal rosszabb az esélyük, hogy munkát találjanak és visszafizessék a költésgeket, netán hozzájáruljanak az Ország fejlődéséhez.
Értem én a türelmetlenségedet, meg igazad is van abban, hogy nem igazán mentek eddig sem hatékonyan a dolgok. De az biztos, hogy ez az újy javaslat ezen segíteni nem fog, csak még rosszabbá teszi azt is ami már így is minden eresztékében nyikorog.
"Egyszerűen hazugság, csak a közvagyon elrablásának gyenge megindoklása az a dogma, hogy az állam gyárilag a legrosszabb tulajdonos, és ezen nem lehet változtatni, ezzel szemben a piac mindenható."
A helyzet az, hogy amíg a piaci szempontokat tekintjük, amíg a profit a cél, addig az állam nem a legjobb tulajdonos. Nagyon nem. Azonban valóban vannak olyan területek, ahol nem ez a cél. Ilyenek tipikusan a közszolgáltatások. Ott ugyan az állam szintén nem jó "gazda", közgazdasági értelemben, azonban a társadalom egészét (és nem pedig a tulajdonosokat) tekintve esetenként ez mégis előnyösebb lehet.
Nem érdekelnek a cigányok, egy szóval sem említettem őket. Viszont ezt a felzárkóztatós dumát már húsz éve halljuk, hogy adjunk még többet, és várjunk még türelmesebben. Hát nincsen több, elfogyott a pénz is, meg a türelem is. Aki tizenöt évesen kiesik a rendszerből, az majd megél ahogy tud, a törvényes keretek között, és nem érdekel hogy cigány vagy magyar. És igen, a bajkeverőket fegyelemre és engedelmességre szoktató börtönre szívesebben látom menni az adóforintjaimat, mint olyan iskolára, ahol még egy-két évet melegedhet, és végül ugyanott tart ahol tizentöt évesen, csak közben ki tudja hány pedagógus és diáktársa mindennapjait keseríti meg. Semmi értelme az egyre szűkösebb forrásokat elfecsérelni utópiákra, amiről már bebizonyosodott hogy nem működnek.
