Amikor a terepre érünk, szereléskor azonnal az állványra kerül a gép. Indul a felderítés, először csak kóstolgatunk. Lövünk erre, lövünk arra egyet-egyet. Hopp ez elég nyugodt és a szél sem fúj. A fókuszgyűrűvel lepásztázzuk, hogy mettől- meddig kellene átfogni. Azután szerencse, vagy sikerül, vagy nem.
Ez a zengőlégy kép 9 expóval készölt, de még kellett volna két lövés, hogy a bal szárny is éles legyen. Eddig volt türelme.
Ilyet nem tudsz vásárolni, ezek saját használatra, általam készített berendezések. Nekem ez hobbi, nem szándékozom eladásra gyártani.
Persze vannak ipari gyártásúak mint pl.ez, de az áraik, legalább is nekem elég húzósak, ezért is kezdtem bele a barkácsolásba.
Egy ilyen berendezés alapvetően két részből áll. Az egyik az látható, ez a mechanika, a másik az nem látható, az a mechanikát vezérlő program és ez a használhatóságot tekintve talán még fontosabb is.
Az enyémek mikrokontroller vezérlésűek általam írt programmal. Én gépészmérnök vagyok, így a program megírása volt számomra a nagyobb kihívás.
Megítélésem szerint előbb-utóbb nem lesz szükség ilyen berendezésekre, mivel már most is vannak olyan fényképezőgépek, amelyek gyári programja már beépítve tudja a focus stacking-et.
Valami hasonló módszerrel ki tudod próbálni a kisvakuval vagy annak híján egy külsővel. Bár szerintem ilyesmire jobban alkalmas pl. egy hengeres chipses doboz vagy cigarettadohány doboza, azoknak alufóliás belsejük van, jobban szaladnak a fotonok benne. Én utóbbiból csináltam softbox-szerűségeket makróhoz.
Ez még békebeli fénycsöves, nem ledes. Megpróbáltam leragasztószalagozni, hogy a két kislámpa szitut szimuláljam, de nem változott a dolog, nyilván így sincsenek elég távol egymástól a fényforrások
