Az osi magyar Bauer csalad leszarmazottja szajabol , meg rossz emleku AVO-s felmenoi figyelembe vetelevel is furcsan hangzik a Trianonon valo oromkodes.
Magyar az, akinek fáj Trianon! – írta Illyés Gyula. Bauer Tamás tehát nem magyar – zárhatnánk le röviden az egész történetet, ha nem lenne ezzel mindjárt két probléma is. Az egyik az, hogy Bauer – sajnos – magyar, még ha ez oly kellemetlen tény is számára (A két bőrönd alighanem húsz éve ott van összecsomagolva a bejárat mellett.) A másik gond súlyosabb: Bauer nem magányos őrült, hanem megtestesíti mindazt, amibe Magyarország hatvan év alatt csaknem belepusztult. Árulás, kollaboráció és szemfényvesztés. Öklendezés mindattól, ami köteléket jelent e táj lakói között. Ahova Bauer a legnagyobb sajnálatára odaszületett.
Talán nem véletlen, hogy Gyurcsány (kurvaország) Ferenc egyik legfőbb szellemi támasza éppen Bauer Tamás. A sértődött Szadesz-vezér ávóscsemete, és valamikor volt pszeudo-ellenzéki (nevezzük így azokat, akik Aczél elvtárs jóváhagyásával írhattak a Beszélőbe).
Háboroghatnánk, hogy Bauer Tamás a nemzeti összetartozás napjára időzített publicisztikájával túlment minden eddigi határon, de ez nem igaz. Bauer pontosan azt írta le, amit az ő szellemi és politikai közösségének tagjai egy évszázada gondolnak Magyarországról, és amit – körmönfontabban ugyan –, de a képünkbe is vágnak nap mint nap. Ő csupán annyit tett a Népszavát balról támadó Galamus.hu-n, hogy felvilágosította a nemzeti összefogás gondolatától esetleg megbódult eszmetársait a helyes irány felől, s egyben felmentette őket a Trianonnal kapcsolatos kettős beszéd kellemetlen kényszere alól. „Hogy a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évből, azt tudjuk, egyre világosabban látjuk. Baloldaliaknak és liberálisoknak azonban nem kellene elfogadniuk ezt a történelemfelfogást, nem kellene trianoni tragédiáról beszélniük” – írta, közvetlenül azután, hogy kifejtette: Trianon voltaképpen igazságos volt, hiszen a békediktátum előtt több ember élt kisebbségi sorsban a Kárpát-medencében, mint utána. (Némi szépséghiba, hogy Bauer nagyvonalúan a magyar elnyomás alatt élők közé sorolja a majdnem önálló horvátokat is.)
Az SZDSZ egykori vezetőségi tagja az asszimilációt amúgy kívánatos jelenségnek tartja, hiszen szerinte kedvező fejlemény, hogy az elmúlt nyolcvan évben még tovább csökkent a Kárpát-medencében a kisebbségben élők aránya (ma már csak 10-12 százalék, nem nehéz kitalálni, hogy a magyarok rovására.) Itt van tehát a 21. századi liberális filozófia: asszimilációval a kisebbségi lét emberi jogi problémái ellen! Legyen büszke többségi, ne elnyomott magyar! – hirdethetnék lelkesen szerte a Kárpát-medencében.
A hét végi baueri színvallás lelkesítőleg hatott a posztmarxista siserehadra: napok óta szűnni sem akar az epeömlés a sajtóban és az internetes oldalakon. Véres rongyként hordozzák körbe Kövér Lászlónak a Hospodárské novinynak adott, amúgy zseniális interjújára kikönyörgött szlovák felháborodásokat. Bombahírként tálalják az állampolgári eskük és az összetartozás napjára adott román–szlovák–szerb szélsőséges, soviniszta reakciókat és álszent politikusi aggodalmakat, és szörnyülködnek a szegény hazai iskolásokat sújtó, „november hetedikéket lepipáló” Hoffmann Rózsa-i megemlékezések miatt.
Miközben a Bauer-félék arra buzdítják az akolbelieket, hogy tanuljanak meg örülni Trianonnak, és a 2004. december 5-i „nem-kórus” lassan újra egymásra talál, a magyar nemzet a legutolsó bástyáit veszti el a mai határokon túl.
Az ukrán és szlovák intrikákról sokat olvashattunk az elmúlt hónapokban. Romániában pedig éppen azon megy a választási licit, hogy melyik párt hányfelé szabdalná szét a Székelyföldet. A Nagy-Románia Párttól egészen az RMDSZ koalíciós partneréig a közös nevező – ahogyan az Adevarul tegnapi száma felhívja rá a figyelmet – az, hogy Románia szívében nem alakulhat ki „magyar enklávé”.
A Galamus népe örülhet, lassan megoldódik a magyarkérdés. Már csak mi, az illyési értelemben vett magyarok rondíthatunk bele a rózsaszín álmokba. De nagyon. Huth Gergely
Nem teccett figyelni. Azt írtam, az irodalmi magyar nyelvben. Ebben nem volt minősítés. De tudod, ha valaki civilizált környezetben a nyelvi standard szerint helytelennek tekintett formákat használja óhatatlanul fölkelti a nyelvi kulturálatlanság gyanúját. Mert az embere a látszatból ítélkeznek. Ezzel viszont gyengíti érvelése hitelét.
Melyik elméletemre gondolsz? Nem tudok róla, hogy ebben a környezetben bármilyen elmélettel előhozakodtam volna. De bizakodom. Majd te kitalálod helyettem...
Nagyon szépen tette fel a kérdést, és jól tudja, hogy amit az emberek néha „helytelennek” neveznek, az valójában vagy
olyan nyelvváltozathoz tartozik, amely eltér az ún. irodalmi (standard) nyelvváltozattól (tájnyelvi vagy rétegnyelvi); vagy pedig
egy folyamatban lévő változás jellegzetessége, tehát újítás (kölcsönzés vagy belső fejlemény).
És talán a leggyakoribb eset, amit „helytelennek” szoktak bélyegezni, a kettő kombinációja: amikor a folyamatban levő változás lényege az, hogy a standard nyelvváltozat kölcsönöz kifejezést egy másik nyelvváltozatból.
Nos, kedves Zoltán, őszintén megmondom, nem tudom a választ a kérdésére. Hogy mitől indul meg (vagy mitől gyorsul fel) egy bizonyos változás, azt csak ritkán lehet megmondani. A legtöbb nyelvész úgy gondolja, hogy a nyelvi rendszerek úgy nagyjából egyensúlyban szoktak lenni, tehát belső oka nem szokott lenni a változásnak, hanem mindig valamilyen érintkezés váltja ki a változás folyamatát. (Az érintkezéshez nem kell idegen nyelv, minden nyelvnek több változata van, a beszélők lakhelye, életkora, társadalmi helyzete szerint, és ezek folyton érintkeznek egymással.) De a nyelvek nagyon bonyolult rendszerek, és ha egy apró részletben valamilyen okból megindul egy változás, az általában nagyon sok másra is kihat. Kivétel talán a teljes szavak átvétele, az nem szokott messzemenő következményekkel járni.
Hat ja, ott is akadt betelepites. Es ugy tudom nem nagy eloszeretettel jarnak egymas kocsmajaba. Pl az angolok nem igazan szeretnek az irek kocsmajaba. De ugye ha nem az angolok altal latogatott kocsmaban sutod el az elmeletedet, hanem mondjuk a skotokeban, vagy az irekeben. Persze azt is gondoltam hogy a szadba ragatod, pedig tudod te is nagyon jol.
Ostoba kérdés. Mért kéne bárkinek bármit megengedni? Hogy ki magyar, arra nézvést lásd lejjebb. A skótokról és írekről meg aligha tőled fogok oktatást kapni.:)))) Erinn go brag!
Teljességgel igazad van. És ez sokba került a bécsi béke után, amikor a zsidóságot és a cigányságot többé nem tekintették magyarnak, emiatt ma többszázezer magyar anyanyelvű emberrel kevesebb él a határon túl.
Navracsics Tibor szerint ha Vona Gábor mentális jobblétét elősegíti, hogy a parlament meghallgatta eheti epeömlését, akkor legyen, de vegye eszébe a Jobbik elnöke, hogy a pártja még a parlamentben sem volt, amikor a Fidesz ápolta Trianon emlékét.
Nem felejtjük Navra , hogy a fidesz kivonult a parlamentből amikor néma felállással emlékeztek Trianonra.Hazudni márpedig nem szép dolog. Todom akkor még nem voltál sehol :)
Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne.....Egyszer már megírtam, most elismétlem: míg Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka
Ezt úgy kell érteni, hogy határhúzásoknál a kisebbségi sorban lévők arányának a csökkentése az igazságos? És mi van a közös Európával? Vagy csak akkor igazságos, ha a magyarokkal van kibaszva, minden más esetben éljen a multikulti, sokszínűség?
Nem először fedte fel valódi énjét Bauer, de ez most ütős volt.
Ezt a Bauer-féle keményvonalas "álliberálisok" nem szokták emlgetni! Majdnem ugynaúgy fogy a román, szerb is mint a magyar! A kivándorlásuk Közép-Európából lehet h még magasabb!
Már ha csak megállna a magyar fogyás már az is eredmény lenne hosszú távon!
Nem beszélve arról h egy idő múlva eltűnnek a határok az EU-ban...!
hüjjeség...a népszámlálás szerint a lakosság 48,8%-a volt magyar anyanyelvű.
Nemzetiséget ekkor nem számoltak " azaz a két kifejezés egymással helyettesíthető az akkor népszámlálási adatokban.
Már amennyiben a zsidókat és a cigányokat is magyar nemzetiségűnek tekintjük. A dualizmus korában még jól jöttek arra, hogy a javítsák a magyarság arányát. Aztán a Trianon utáni Magyarországon már egyértelmű volt a magyar többség, immár az "idegen elemet" látták bennük...
