Keresés

Részletes keresés

kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.03.30 0 0 59

Idővel a legtöbb ember "nyugodtabb, határozottabb, kiegyensúlyozottabb" lesz szerintem, ehhez nem kell "magas filozófiát" tanulmányozni. Nagyobb benyomást gyakoroltál volna, ha azt mondod, hogy akkor múlt el a hónapok óta tartó depressziód, amikor beláttad az a priori és a posteriori tudás közötti különbséget, vagy hogy nincsenek pánikrohamaid, amióta megértetted, hogy mit ért Heidegger a "Dasein" alatt...:)

Amikor a másoknak adott konkrét tanácsaidról írsz, azok nem tűnnek sokkal "mélyebbeknek", mint amit a Nők Lapja lelkizős írásaiban lehet olvasni, persze nem feltétlenül rossz tanácsok, de nem világos, hogy milyen alapon kérsz pénzt értük, mi a a filozofálás által "hozzáadott érték"...

Amíg nincsenek meg a statisztikák, addig nem tudhatod, hogy hol van a "filozófiai praxis" kompetenciahatára (és erről a klienseidet sem tudod informálni), de bízok benne, hogy lázasan dolgozol a felkutatásukon :)

A kognitív terápiák is "a gondolkodás megváltoztatásán keresztül hatnak a többi rendszerre", ezt kiegészítik más technikák, például a viselkedésterápiák a viselkedés megváltoztatásán keresztül hatnak...

 

A "filozófiai praxis" is valamilyen kognitív terápiának tűnik, de eléggé amatőr szinten - hatalmas szakirodalma van annak, hogy az emberek gondolkodását hogyan lehet vagy érdemes megváltoztatni, aminek a jelek szerint nem vagy tudatában (például a pánikrohamoknál a testi érzések hibás félreértelmezése, és az ebből adódó ördögi kör lehet egy nagyon tipikus ok, de ezt nem is említetted, amikor a pánikról beszéltél, vagyis feltehetőleg nem tudnád, hogy milyen gondolatokat kellene megváltoztatni a másikban, csak a sötétben tapogatóznál)

 

http://www.behsci.sote.hu/panicp.htm
http://www.tenyek-tevhitek.hu/pszichoterapia/panik-altipusai-es-kezelese.htm

Előzmény: Tamás Gergely (56)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.25 0 0 58

 

Öcsisajt/Lufi!

 

 A hasonlat jó, csak egy kicsit sántít.

 

 

 Tényleg két bizonytalan rendszer áll egymás mellett, csak az egyik "kurvára bizonytalan", a másik meg "bizonytalan".

 

 

 Az nagyjából minden 5.-nél bizonytalan, a másik meg minden 2.-nál.

 

 

 Taníts inkább logikát, ott annyira nem kell "érzelmekkel" számolgatnod.

Előzmény: Tamás Gergely (56)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.25 0 0 57

 

Öcsisajt!

 

 Biztos hogy ezt nekem írod? Én nem kérdeztem meg, hogy mit kaptál a filozófiától.

 

 Tényleg szövegértési nehézségeid vannak.

 

 

 Én azt kérdeztem meg, hogy és mennyi pénzt kérsz ezért a szemvényvesztésért? 

Előzmény: Tamás Gergely (55)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.25 0 0 56

"Nem hivatkozol túl sokat arra, hogy a "hivatalos" terápiák sem tudnak 100%-os sikert garantálni? Nem gondolod, hogy ilyen alapon bárki mondhatná, hogy ő a saját(os) módszerei és homályos optimizmusa alapján "orvos", és a kudarcok után csak vonogatná a vállát, hogy a "hivatalos" orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani? (Persze tudom, hogy van ilyen, természetgyógyászat néven, de ha neadjisten valami komoly bajod lenne a természetgyógyászhoz mennél vagy igazi orvoshoz?)"

 

Ezt nem érzem. Pusztán nem hallgatom el azt a felállást, hogy a terápiákra általánosan jellemző, így a pszichoterápiákra is, a filozófiai praxisra is, a zeneterápiára is, hgoy megvan a maga kompetenciahatára. Nem arról van szó, hogy egy tökéletes rendszerrel áll szemben egy bizonytalan. Valójában két bizonytalan rendszer áll egymás mellett (és nem feltétlen egymással szemben).Szintén még előző "a filozófia haszna számorma" kérdéshez kapcsolódik ez is: A határok felismerése, és elfogadása.

Abban viszont teljesen egyetértek, hogy valamit mutat egy terápia hatásosságáról a statisztka. Sajnos filozófiai praxishoz kötődő szakirdalmakon belül eddig csak a teóriát kiépítő munkákkal találkoztam, de megpróbálok utána nézni bármilyen statisztikai adatnak. Amiről eddig hallottam, az néhány beszámoló arról, hogy "hogyan történt a javulás", azonban ez a valóság egészéhez képest még kevesebbet mutat föl, mint a statisztika. :)

 

A filozófia jelentős része valóban alulbecsüli az érzlemek erejét, és első sorban a racionalitással dolgozik. A saját munkámban az érzelmekkel is dolgozom/számolok, amennyire ismerem, a többi kolléga is. Hiszen nem sokat ér egy "jó megoldás", ha mondjuk az érzelem miatt kivitelzhetetlen... De tény, hogy én is az értelemre helyezem a hangsúlyt. Úgy látom, hogy az emberben a viselkedés, a testi működés, az érzelem és a gondolkodás kölcsönösen hatnak egymásra. Én a gondolkodás megváltoztatásán keresztül hatok a többi rendszerre. (Ez megint csak kijelöl értelem szerűen egy határt...)

Előzmény: kognitív hóbagoly (50)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.25 0 0 55

Hogy mit kaptam a filozófiától? Kicsit összetett a kérdés, sok minden függ össze egymással, megpróbálok egy helyen belenyúlni, és arra felfűzni a gondolatot.

Amikor én filozófia szakra jelentkeztem, azt gondoltam, hogy a filozófia valami nagy végső igazság birtokában van. E helyett szerencsére sokkal többet kaptak: Igazságok közti választási lehetőséget.

Ebből kifolyólag szép lassan már nem az volt a legfontosabb számomra, hogy az én igazságom legyen mindenki igazsága, hanem egyre kíváncsibb lettem arra, hogy Másoknak miben van igaza. Az kezdett érdekelni, hogy a Másik igazsága és az én igazságom valahogy közös nevezőre hozható-e? Lehet-e, hogy valamiben ő jobban látja a dolgokat, mint én, vagy milyen előnyeim vannak az ő gondolkodásmódjához képest, ami miatt úgy érzem, nem érdemes átvennem az Ő gondolkodásmódját.

Ez által is egyre inkább saját ítéleteimre hagyatkoztam, „önvezéreltebb” lettem úgy, hogy a fejlődéstől nem zártam el magam. Ez által nyugodtabb, határozottabb, kiegyensúlyozottabb lettem. A filozófia segített letisztázni, milyen értékek mellett éljem az életem, találtam életcélt magamnak. Ez is erősen hozzákapcsolódik ehhez.

Az analízis hozzásegít az én életemben felmerülő problémák megértésében és megoldásában is. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy jobban átlátom, meddig ér el az én szabadságom, és mi az, ami tőlem független. Kevesebbet bánkódom, vagy rágom magam azóta.

És figyelmesebb lettem másokra, könnyebben értem meg őket, ami sokszor azzal jár, hogy nem hiszem azt, hogy megértettem amit mond, ha nem. Ez néha megnehezíti a kommunikációt – lásd akár csak ezt a fórumot is. :) ), mégis összességében nagyobb hasznot termel számomra: Kevesebb például a vitám is másokkal.

E mellett még vannak egyéb hasznai is, de első körre nem rossz lista. :)

Előzmény: Törölt nick (51)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.25 0 0 54

 És mondd lufi, mennyi pénzt kérsz ezért a szemfényvesztésért, amit itt reklámozol?

Előzmény: Tamás Gergely (52)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.25 0 0 53

Lufi!

 

 Ez tényleg nagy különbség a filozófiai praxis izé meg a terápia között.

 

 A példád szerint a filozófiai praxis abban segített, hogy valaki hogyan legyen konfliktuskerülő. Vagyis a jelenlegi teherbíróképességénél is kisebb terhet rak rá: konfliktuskerülésre tanítod.

 Egy pszichoterápiás célkitűzés viszont az lenne, hogy valaki hogyan viselje és vívja meg a kapcsolatot, úgy, hogy nem omlik össze, növelve a teherbíró képességét a normál helyzetekben. Egy anya mégiscsak egy anya és nem atomháborús fenyegetés. Egy párkapcsolat dettó.

 

 

 

 Visszatérve amit csinálsz: sima szemfényvesztés :-) a kisebb munka és ellenállás irányába megspékelve tetszetős, ámde semmit nem jelentő ezoterikus jellegű idegenszavas okoskodással.

Előzmény: Tamás Gergely (52)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.25 0 0 52

Kissé bontva válaszolok a kérdéseidre.

Kicsit még pontosítanék, csak hogy ne értsük félre, mit jelent az, hogy életvezetési kérdésben ad tanácsot.

Természetesen előfordul olyan is, amikor konkrét gyakorlati tanácsot adok, ez áll a hétköznapi "tanácsot adni" jelentéséhez a legközelebb -és ez a legritkább formája a tanácsadásnak. Ilyen volt például, hogy egy fiatal lány hogyan tud kitérni az anyjával való konfliktusok elől.

A tanácsadás másrészről jelenthet konklúzió levonását is. Ez nem azt jelenti, hogy ezt-vagy ezt csináld, hanem úgy tűnik, hogy az átbeszéltek alapján ez és ez tűnik a legjobb megoldásnak. Itt annyi a különbség, hogy nem külső tanácsot kap az ember, hanem közösen keressük a cselekvés lehetőségét, és arra érkezik még mindig a gyakorlatban egy tanács. Ilyen volt például, amikor egy egy hölgy oylan életszituációban volt, hogy párkapcsolatának megmentése érdekében az volt a leghelyesebb választás, ha egy ideig hazaköltözik a szüleihez. Ehhez azonban kellett az, hogy a kapcsolatban éppen túl nagy feszültség legyen, ami vitákban bezetődött le. Kellett az, hogy lehetősége legyen elköltözni párjától. Kellett az, hogy áttekintsük az elköltözés várható kimeneteleit is, és így hozzunk egy tudatos döntést.

Megint egy másik tanácsadói szint, amikor szemléleti keretet nyújtok a kliensnek. Ez is a tanács egy fajtája, de nem gyakorlati természetű. Például tipikus példa lehet erre a véleménykezelés, hogyan tudod megoldani azt, hogy a külső véleményeket ne vedd magadra, és tárgyszerűbben tudd kezelni. Ez például egy tipiksu technika fölkínálása.

És tanácsadás részében még mindenképp szót érdemel az is, amikor egy fogalom szemlélet helyett kínálok a fogalomnak egy másik jelentését. Például volt egy kliens. Kommunikációs helyzetben mindig zavarban érezte magát (ez most akkor betegség? :) ). Elmondása alapján ő ezért "gyáva" volt, mert félt a kommunikációs helyzetektől. Ebben a jelzőben erős bűntudat is volt, amiből nehéz építkezni. Elbeszéglettünk, hogy a valyon mit jelent akkor a bátorság, milyen ember a bátor ember, mi különbözteti meg a vakmerőtől. Kilukadtunk oda, hogy a bátor ember is félhet, az különbözteti meg a bátor embert a gyávától, hogy "bele mer állni" egy olyan helyzetbe is, amitől fél. Ezzel a következő történt: Az alaphelyzetből (szorongok valamitől => elkerülöm => Bűntudatot érze=> még jobban elkerülöm => Még jobban szorongok) előállt egy másik helyzet (szorongok valamitől => beleállok a helyzetbe szorongva => gratifikálódom, látom, hogy a szorongásom ellenére is érek el sikereket => kevésbé szorongom => Könnyebben állok bele a következő helyzetbe...). Ezt is tanácsadásnak nevezném, általában az ilyen fogalmi elemzésekből van a legtöbb,és talán ez esik a legmegszebb a hétköznapi értelemben vett tanácsadás szótól.

 

Hozzám közel áll az egzisztencializmus ateista ága, és a görög tradícióból is sokat merítek (főleg sztoicizmus, epikureizmus), így ezek állnak hozzám közelebb. De ismerek más elméleti háttereket is fel tudok használni. Például egy spirituális, vagy keleti gondolkodás hatása alatt álló emberrel sokkal könnyebb számomra a hegeli dialektika alapján szót érteni, mintha ragaszkodnék Arisztotelész logikájához. De abban telejsen igazad van, hogy ezek a terápiák mindig két ember közt zajlanak le, így, ahogy egyéb terápiáknál is, még az azonos iskolából/elméleti háttérből/műhelyből kikerülő emberek is más tanácsot adhatnak. Ez nem hinném, hogy gondd, de erről az alapnézetemről talán már írtam sokat, hogy egy jelenségnek ritkán egyetlen helyes megközelítése van...

 

És még a vallás kérdéséhez: Amit én csinálok, az nem vallásos, és még kevésbé spirituális megközelíésű. Ennek ellenére, habár én nem hiszek Istenben, elég jól elmozgom a vallásos beszélgetésekben is. Mivel nem az a célom, hogy a kliens úgy lássa a világot, ahogy én, nálam abszolút belefér, hogy az Istenről alkotott ítéleteit is vizsgáljam, és ha arról van szó, szívesen nyúlok mondjuk egy Szent Tamásnál található gondolathoz, ha az segít az adott zavarán...

 

 

Előzmény: kognitív hóbagoly (50)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.25 0 0 51

"Nem hivatkozol túl sokat arra, hogy a "hivatalos" terápiák sem tudnak 100%-os sikert garantálni? Nem gondolod, hogy ilyen alapon bárki mondhatná, hogy ő a saját(os) módszerei és homályos optimizmusa alapján "orvos", és a kudarcok után csak vonogatná a vállát, hogy a "hivatalos" orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani?"

 

 

 

 

Dehogynem. Ezért parasztvakítás. A "gyógyító" nimbuszát akarja, a felelősségétől elhatárolja magát. Sima trendszörfös észosztó bájgúnár.

 

 

Ezért olyan az index, mint Londonban a Hide park. Bárki őrült felállhat egy hordóra, és oszthatja az észt bármiről.

 

 

 

 

Előzmény: kognitív hóbagoly (50)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.03.25 0 0 50

Jól értem, hogy a "filozófiai praxis" életvezetési kérdésekben ad tanácsokat? Tudsz példát mondani olyan tanácsra, amit te adtál? Milyen filozófiai alapon adsz tanácsokat? (mármint szerintem egy konzervatív filozófus más tanácsokat adna, mint egy liberális, stb.) Nem valami vallásos dolog az, amit csinálsz?

 

Igen, érdekel, hogy te mit kaptál a filozófiától, ez lett volna az eredeti kérdésem :)

 

Nem hivatkozol túl sokat arra, hogy a "hivatalos" terápiák sem tudnak 100%-os sikert garantálni? Nem gondolod, hogy ilyen alapon bárki mondhatná, hogy ő a saját(os) módszerei és homályos optimizmusa alapján "orvos", és a kudarcok után csak vonogatná a vállát, hogy a "hivatalos" orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani? (Persze tudom, hogy van ilyen, természetgyógyászat néven, de ha neadjisten valami komoly bajod lenne a természetgyógyászhoz mennél vagy igazi orvoshoz?)

 

Persze pszichoterápiák esetén is van kevésbé tudományos, ilyen a pszichoanalízis, ahol az eredmény sokszor csak az, hogy "a páciens állapota nem javult, de növekedett az önismerete" (nesze semmi, fogd meg jól), és olyanok is ahol a terápiák hatékonyságát statisztikai módszerekkel értékelik. Ha nem is a te konrét gyakorlatodan (egy esetre nem lehet statisztikát alapozni), de általában, mi a "filozófiai praxis" hatékonysága pánikbetegség esetén? Az esetek hány százalékában múlnak el a pánikrohamok?

 

A filozófiában nem sokat foglalkoznak az érzelmekkel, te mennyire foglakozol? Szárazon előadod, hogy mi (lenne) racionális döntés, vagy megpróbálod valahogy összehozni az értelmet az érzelmekkel? :)

Előzmény: Tamás Gergely (40)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.24 0 0 49

Erről a betegség-nem betegség témakörről találtam egy érdekesebb írást a neten:

http://www.elitmed.hu/ilam/agykutatas/pszichiatria_es_medikalizacio_a_pszichiatrizalas_okai-1953/

Előzmény: kognitív hóbagoly (39)
rizsa31 Creative Commons License 2011.03.24 0 0 48

Amikor lefénymásoltam a Yale-Brown tesztet és kitöltöttem,az tetszett a dokimnak.

Előzmény: Tamás Gergely (46)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.24 0 0 47

 Luftballon!

 Öcsisajt!

 

 

 Lényegtelen, hogy a MAWI felér-e vele vagy nem. Amióta feltalálták és használják az MRI-t, azóta bármit mond a MAWI, annak nem szabad hinni, csak ha MRI alátámasztja. Az MRI alapján adható diagnózis ugyanis vagy 100-szor megbízhatóbb statisztikailag, mint a MAWI.

Előzmény: Tamás Gergely (46)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.24 0 0 46

Egyébként nem is mindenféle probléma esetén szükséges fizikai vizsgálat. (Bár valószínűsítem, hogy nem klinikán voltál, de egy MAWI például felér egy fizikai vizsgálattal, szépen ki tudja dobni, hol lehet agysérülés... és ez csak 1 példa.) Mert nem az helyzet, hogy minden gondot betegség okoz, és a másik véglet sem állja meg a helyét: Egy zavart nem okozhat betegség...

Előzmény: rizsa31 (44)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.24 0 0 45

Ez sajnos így lehet, de ettől még etikailag nem helyes. És igen, éles különbség van az elmélet és a gyakorlati megvalósulás közt, ritkán pozitív értelemben.

Előzmény: rizsa31 (43)
rizsa31 Creative Commons License 2011.03.24 0 0 44

Hát nálam semmilyen fizikai vizsgálatot nem csináltattak.

Előzmény: Törölt nick (42)
rizsa31 Creative Commons License 2011.03.24 0 0 43

Az egyik TV-snek a szülei orvosok,és azt mesélte,hogy otthon mindig megbeszélték a szülők az eseteket.

Előzmény: Törölt nick (41)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.24 0 0 42

 

Öcsisajt!

 

 Szemérmetlen parasztvakításnak tartom, amit csinálsz.

 

 

 A következő indokok miatt:

 

 A pszichológiának / pszichiátriának nem "betegségkoncepciója" van, hanem "normalitásfogalma". Arra oktatnak súlyos évek alatt embereket, hogy legyen egy képük arról, hogy az akivel éppen foglalkoznak, az életkori átlagokhoz és nemi átlagokhoz képest hol tart, kbé hol tarthat az idegrendszer fejlődése, mi az a "tünet" ami abban az életkorban átlagos és mi az ami attól kiugróan eltér.

 

 Arra is oktatják őket, hogy milyen "tünetnek" lehet organikus háttere és mi az, aminél az organikus háttér kizárható, tehát valamennyire pszichésnek tekinthető.

 

 Következésképpen egy szakképzett ember - aki nem te vagy, akármennyire is "terápiának" mondod amit csinálsz - meg tudja különböztetni, hogy ami épp adott pillanatban történik vagy amit elmesél a kliens az pánikroham volt-e vagy anginás roham. Súlyos hiba, ha valakit pánikbetegséggel kezdenek el kezelni "pszichésen" miközben Diabetes mellitusa vagy angina pectorisa van (és mindkettő produkál nemcsak hasonló tünetet, de pszichés állapotot is). Súlyos hiba, ha valaki pörög, és mániásnak kezdik tartani anélkül, hogy a pajzsmirigy hormonszintjét ellenőrizték volna.

 

 Ezért nem pusztán "filozófiai kérdés", hogy mi az egészség meg mi a betegség, hanem konkrét következményekkel járó. Klinikai szakpszichológus, pszichiáter folyamatos felügyelet mellett van oktatva és gyakoroltatva arra egészségügyi tudás háttérrel, hogy ezek ne menjenek félre.

 

 Nem pusztán filozófiai, hanem konkrét gyakorlati kérdés, hogy "mit gyógyít". A gondolkodás gondozása nagyjából azzal egyenértékű, hogy logikai feladványokat fejt meg. Ha éppen saját magával, akkor saját magával. A gondolkodás gondozása hogyan vezeti rá a csupán filozófiai területen (sem) képzett ámokfutót arra, hogy rájöjjön mivel áll szemben?

 

 Konfliktusai / problémái mindenkinek vannak. Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne várható közeli hozzátartozójának vagy éppen saját magának halála. Nincs olyan, akinek többé kevésbé ne lenne egzisztenciális szorongása.

 

 

 Amíg neked, mint filozófiai praxis izének nincs elképzelésed arról, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a kamaszos fantáziálást féléber létet pl. a pszichózistól, addig te egy nagy, NAGY, NAGYON-NAGY, NAGYON-NAGYON-NAGY lufi vagy, aki azt képzeli, hogy "gyógyít".

 

 Szeretnélek figyelmeztetni, hogy statisztikailag lehetséges, hogy kapsz olyan szenvedőt / pacienst, aki pont a filozófiai gondolkodás oktatásába kattan bele. Képzett szakember nagy eséllyel elkerüli ezt. Te hogyan fogod? Vagy megmagyarázod, hogy te arról nem is tehetsz?

 

 

 Ez volt a mai napra rendelt ámokfutásom és mások bántalmazása.

Előzmény: Tamás Gergely (40)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.24 0 0 41

Öcsisajt! 

 

 Azon aztán kurvára meglepődnék, ha te hivatalosan összedolgozhatnál "pszichológussal" bármikor is. Az egészségügyi adat szigorúan védett, ha kiadja törvényt sért, minimum szabálysértésre büntetik.

 

 Pont ez a különbség pl. közted, mint praxis filozófus között meg egy szakember között, hogy te aztán bárkiről azt pletykálsz, amit akarsz, nekik pedig törvénybe foglalt titoktartási kötelezettségük van.

 

 Ez pedig erősebb bármilyen gittegylet titoktartási kötelezettségénél, ha azt megszeged, akkor max csúnyán néznek rád, kisbetűvel írják a neved és rosszakat mondanak rólad, míg ha ez törvénysértés, akkor bírósági eljárás az eredménye, ami rákerül az erkölcsi bizonyítványodra.

 

 Nem akarsz visszavenni egy kicsit az arcodból?

Előzmény: Tamás Gergely (40)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.24 0 0 40

Én azt mondanám, hogy a terápia haszna ebben a felállásban lehet zavarmentesítés (és itt lép be az a kérdés, hogy az adott zavarra betegségként, vagy gondolkodási mód által kitermelt diszfóriás érzésként tekintünk, vagy megint máshogy), életvezetési döntésben való segítségnyújtás és támogatás, (pl: váljak-e, vagy ne, milyen hivatást válasszak, stb..), személyiségfejlesztés, stb. ilyeneket meg lehet jelölni a terápia hasznaként. Itt egy rövid szótörténeti kitérőt is tennék, pusztán az érdekesség kedvéért. Az általam ismert legkorábbi megjelenési ennek a szónak az "istenek gondozásá"-ban érhető tetten, (therapia tón tehón), majd először Platón Lakhészában találkozunk ennek a jelentésátvitelével:

"Azt kell megvizsgálnunk, hogy melyikünk az, aki jártas a lélek nevelésében, helyesen tudja azt végezni, és jó mesterei volnának". Tudtommal itt fordul elő először a "psyches therapeia" szó. Persze itt nem a mai orvosi értelemben vett, még csak nem is terminusként használja Platón, azaz nincs szisztematikusan kidolgozva.

Az én kapó oldalam nem konkrét praxisban bontakozott ki, hanem a filozófiával való foglalkozás közben. Ha ez érdekel, arról is szívesen mesélek, hogy én mit kaptam a filozófiától.

Őszintén szólva bármely terápia elején csak valami homályos, vagy kevésbé homályos optimizmus vezérel, hogy pozitív hatással leszek. De bármely terapeuta ezt a választ fogja neked adni, ha őszinte, és nem hisz abban, hogy az ember teljes mértékig determinált. Az eddig megtapasztaltak azt mutatják föl előttem, hogy ez az optimizmus nem puszta légvár, mégis, forduljon meg nálam bárhány kliens a jövőben, az újabb kliensnél is csak reménykedni tudok majd, hogy a terápia éppen nála is hatni fog. Mert az, hogy hány emberen hatott egy ilyen terápia, nem tudja garantálni, hogy a következőn is fog.

Egyetlen olyan emberem volt, aki pánikrohamokkal is küzdött, és a terápia hatására javulást érzékelt -azaz nem teljes tünetmentességet. De ő több szempontból is megkérdőjelezhető "eredmény" lenne. Előttem már több mint egy éve (de kevesebb, mint kettő, pontos számra nem emlékszem), és mellettem is folyamatosan járt pszichológushoz is. Nem dolgoztunk össze (kliens kérésre), így az integráció a kliens személyében ment végbe. Nálunk a fókuszban nem a pánikrohamok álltak. -nah erről esetleg később még írok...-. Számolni kell azzal is, hogy lehet, hogy az „alapterápia” akkora "ért" be, lehet, hogy a két terápia integrációja okozta a javulást, és lehet, hogy a javulás akkor is végbement volna, ha egy, vagy akár egyetlen terápiában sem vesz részt. Ezek a kérdések eldönthetetlenek. Annyi még ehhez, hogy amennyire ki tudtam venni, a pszichológus eklektikus terápiát végzett, gyógyszert nem szedett a kliens.

A zárójeles kérdésed igen fontos kérdést vet fel, ezzel a problémával nekem is alaposan meg kellett küzdenem. Szakirodalomban még találkoztam erre a problémára való válasszal, így most csak a magam nevében beszélhetek.  Én ezt magamban úgy tudtam rendezni, hogyha a kliens korrektül tájékoztatva van arról, hogy én milyen hatásban bízom, és tisztában van más lehetőségekkel, akkor válassza meg azt a terápiás formát, amit ő kíván. Mert a terápia hasznához visszatérve: A terápiának van valami célja, és van haszna is. Csak a pszichoterápiáknál maradva: Tételezzünk fel egy kliens, aki pánikbetegséggel érkezik egy pszichoterapeutához. Ha a pszichoterapeuta feltárja, hogy a gyakori pánikrohamok mögött: csekély és gyenge hatékonyságú stresszkezelési technika, egy közeli hozzátartozó közelgő halála, egy rendezetlen szülő gyerek-kapcsolat, és munkahelyi problémák összessége áll, akkor ezeken egyszerre segítve igyekszik megszűntetni a pánikrohamokat, miközben akár kognitív módszerekkel támogatja az egy-egy pánikroham mind könnyebb átélését. Ha a részproblémákat sikerrel kezeli, akkor azok önértéket is képviselnek, és még ehhez is járulnak egyéb önértékkel bíró járulékos hasznok (csak egy példa: mélyebb önismeret). Szerintem minden terápiában megfigyelhető ez, hogy a főcélon kívül milyen járulékos hasznok jelennek meg. A kliens a terápia összessége alapján dönt, hogy neki megéri-e vagy nem.

A másik megoldásom rá, hogy én alapvetően rövid terápiákat tartok, azaz 4-6 alkalom egy üléssorozat, amit felülvizsgálat követ, hogy kívánja-e meghosszabbítani a terápiát, vagy nem. (egyébként biztosat én sem tudok mondani, sok minden függvénye, de kognitív terápiában szintén rövidterápiát saccolok a pánikra. 4-6 alkalom. Gyógyszerrel a tünetmentesség előbb is elérhető, csak kérdés, hogy és mikorra sikerül belőni a gyógyszeradagot. És ebben is akad egy csekély „szerencse”)

Így hirtelenjében ezek jutottak eszembe válaszként, remélem mindenre sikerült választ adnom, ha nem, akkor kérdezz bátran...

Előzmény: kognitív hóbagoly (39)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.03.24 0 0 39

Oda akartam ezzel a tűzoltó-dologgal kilyukadni, hogy lehet ugyan filózni, hogy mi betegség, és mi nem, de ha valami nem betegség, akkor az elmulasztása nem terápia... Persze nem az elnevezés a lényeg, de ha nem terápia, akkor mi a haszna? Úgy értem, mi a haszna az olyan ember számára, aki részesül belőle? (Amikor azt kérdeztem, hogy számodra mi a haszna, úgy képzeltem, hogy te is a "kapó oldalon" vagy, és mindenféle könyvek alapján próbálsz segíteni magadon, és lelkesedésedet az okozza, hogy ezt-azt már elértél).

 

Volt olyan, hogy pánikbetegeket (a te példád...) meggyógyítottál a filozófiai tanácsadással, vagy csak valami homályos optimizmus van benned, hogy ez biztos sikerülne...? Tájékozódtál arról, hogy kognitív viselkedésterápiával vagy gyógyszeres kezeléssel mennyi idő után mit lehet elérni? (Pánik esetén az esetek nagy részében már nagyon kevés kognitív viselkedésterápiás ülés is elegendő - ha a "filozófiai praxis" kevesebb eredményt hoz, vagy drágább, mert hosszabb ideig tart, akkor a kliens szempontjából nem egyszerűen átverés?)

Előzmény: Tamás Gergely (38)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.23 0 0 38

Én kicsit kétesen vagyok a betegség cimkével... Egyrészt jó dolgonak tartom, mert valóban van haszna, könnyebbé teszi az eligazodást bizonyos esetekben. Például név kötelez alapon abszúlt hasznos dolognak tartom, hogy a kognitív pszichológia egy része azzal foglalkozik, hogy milyen agysérülést milyen jelenség fog követni (pl beszéd képesség elvesztése...). Azonban úgy gondolom, hogy ez a betegség-címkézés kicsit túlnőtte önmagán, és olyan dolgookra is betegség címkét ragaszt, amit én már nem tekintenék betegségnek, maximum az átlagostól való eltérésnek...

Hogy a tűzoltó analógiával éljek, ez inkább olyasmi, mintha látnál egy tüzet. És elkezdenél azon godolkodni, hogy mihez kezdjél, hogy a tűz elmúljon. Zárjuk el az oxigéntől (mondjuk legyen a pszichológia), vagy pedig hűtsük az egészet a gyulladáspont alá (legyen mondjuk a vallási megközelítés), vagy próbáljuk meg a tüzet elkülöníteni az éghető anyagoktól (akár lehet a filozófiai praxis is...)

 

Kicsit konkretizálva az analógiát. A pszichológia tekinthet egy vallásos tapasztalatra, mint pszichózisra. A pap tekinthet egy vallásos tapasztalatra, mint jelenésre. Nem mindegy, hogyan közelítjük meg a kérdést, és nem állítanám, hogy az egyiknek a másiknál nagyobb valóságtartalma lehet...

De a betegségcímkéknek sok következménye van... Egy betegségnél felmerül a gyógyíthatóság kérdése. Mi van akkor, ha egy betegség gyógyíthatatlan? Akkor ne foglalkozzunk vele? Ha viszont gondolkodási rendszerként közelíjük meg, akkor talán mégis lehet másként is gondolkodni? Vagy például: Ha pánikbeteg vagy, akkor beteg vagy, itt egy gyógyszer, jól leszel. Ha leteszed a gyógyszert megint rosszul leszel. A gyógyulás: A gyógyszer tartós szedése. Én ezt nem vélem gyógyulásnak, és ha meg lehet oldani gyógyszer nélkül is az adott pánikbetegséget, akkor ne gyógyszerhez nyúljunk. Természetes pszichológus és pszichológus vagy épp pszichiáter és pszichiáter közt is vannak különbségek. És a filozófiai tanácsadás sem elixír, ha az lenne üvegcsébe tölteném, és meggazdagodnék belőle. :) A filozófiai tanácsadásnak is megvannak a maga keretei, érvényességi köre. Nem jó mindenre.

 

A konkrét haszon többrétű. Természetesen a filozófiai praxisok is szolgáltatások, és mint ilyenek, pénzbe kerülnek. Ez a gazdasági haszon része. Másrészt az önmagában való élevezet, amit írtál, nekem a gondolkodáshoz kötődik. Ott van a morális haszon, hogy jót tenni, ugye alapjáraton jó érzés. És legalább még egy hasznát kiemleném: A folytonos tanulás lehetőségét. Én úgy szoktam mondani, hogy én szemléleti kereteket nyújtok a világra. A szemléleti keret, mint minden gondolkodási keretnek megvan a maga érénye, miylen területeket tud jól kezelni, milyen kérdéseknél ütközik önellentmondásba. Egy terápiás munka alapján folytonos önreflexióra kényszerülök: Valóban helyesebben gondolkodom, mint Ő? Mert ez nem evidencia...

Előzmény: kognitív hóbagoly (36)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.23 0 0 37

Kedves Egyedi!

 

Hazánkban még elég ismeretlenek a filozófiai tanácsadások, így teljesen természetes, hogy kevertél.Itt egy kis fogalmi útmutató: Ahogy a nagy gyűjtőfogalmat pszichológiának hívjuk, úgy nálunk ez a gyűjtőfogalom a filozófiai praxis. És ahogy a pszichológiai is iskolákra, műhelyekre, stb. tagozódik szét, úgy nélunk is megvannak a specifikus megnevezések.

Egy ilyen terápián látszólag nagyon hasonló dolgok történnek, mint egy pszichológiai tanácsadáson. Bemész, és a praxist végző filozófus is várhatóan első sorban beszélgetéssel dolgozik. (Bár ismerek olyan kollegát, aki sokkal aktívabban használja a magas filozófiát, így például előfordulhat, hogy a terapeuták által ajánlott könyv helyett például egy Platón  Lakoma rész lesz az ajánlott olvasmány, vagy mondjuk egy Schopenhauer, ha már témánál vagyunk. :) ). Ez a fizikai megnyílvánulása a dolgoknak.

A folyamatok nagyjából a köré fűzhetőek fel, amit a gondolkodás gondozásaként írtam lejebb... Egy zavart sokszor a gondolkodásmód termeli ki. A munkám során megpróbálom felmérni a gondolkodási struktúrát, ami nagyjából azt jelenti, hogy bizonyos fogalmakhoz milyen jelentést társít az adott ember, és ezek a fogalmak hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ha beazonosítjuk, hogy melyik fogalom "termeli ki" az adott zavart, ott megvizsgáljuk, hogyan lehet másként viszonyulni az adott dologhoz. Ebben elősdleges eszközünk a beszélgetés, az analízis, az érvelés. Kicsit hasonlít például egy Platón szöveghez, bár én nem a bábáskodó módszert használom.

A filozófia az egészben részint az elméleti alap, hogy hogyan viszonyulunk egy problémához, részint megfigyelhető az eszköztárban is. Azaz én egy bölcseleti hagyományon keresztül tudok alternatív szemléleti formát keresni egy adott kérdésre. És amennyiben igény van rá/indokolt, segíteni tudok abban is, hogy a magas filozófiához kapcsolódni tudjon a kliens. Bár én úgy gondolom, hogy attól még senki nem lesz "zavartalanabb", ha tudja mint gondolt mondjuk Kant. De attól már esetleg, ha ismeri, hogy Kant az ő életében releváns kijelentéseit hogyan tudja megélni... Remélem ezzel tudtam válaszolni, vagy legalább elkezdeni válaszolni a kérdésedre.

Előzmény: egyedimeghívók (34)
kognitív hóbagoly Creative Commons License 2011.03.23 0 0 36

Gondolom, te is azoknak a táborát erősíted, akik a "beteg" címkét (érthető módon) nagyon nem szeretnék megkapni, ezért fontos, hogy a terápiát úgy határozd meg, mint aminek semmi köze a betegséghez... De nem olyen ez, mintha a tűzoltás szót úgy próbálnád használni, mint aminek a tűzhöz semmi köze?

 

Konkrétan neked mi hasznod volt eddig a gondolkodásod gondozásából az önmagában való élvezeten kívül?

Előzmény: Tamás Gergely (35)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.23 0 0 35

Eddig azért nem válaszoltam a kérdésedre, mert nem tudtam volna pontosan válaszolni. Én alátámaszthattam volna, hogy a filozófia terápia lehet, mire te közlöd, hogy nem. Ennek pont az a nézeteltérés lett volna az elméleti alapja, ami most felszínre kerül. Így viszont én is azt tudom mondani, hogy igen, a filozófiai praxis nem minősül terápiának ebben a szemléletben, mivel nem az egészség-betegség dimenziója mentén gondolkodik, ezért nem beteg emberekkel és nem betegségekkel foglalkozik, hanem gondolkodásmódokkal. És ha nincs betegség, akkor ugye nincs mit gyógyítani sem. Az első ponton máris elbukik, sőt tagadásba csapunk át. (Az más kérdés hogy a 3. pont miatt a pszichoterápia terápia jellege is erősen kétségessé válik, de ebbe nem megyek bele, azt írtad, általában a pszichoterápiákat egészen jól ismered, legalábbis lefogadtad...)

Azonban azzal már nem tudok egyet érteni, hogy az orvosi szemléletben lehet kizárólag helyesen használni a terápia szót. A felkínált definícióm és-vagy felsorolása hagy elég terepet a "gyógyítás" nélkül is a terápiának...

A gondolkodás gondozása témakörében stílusváltásig ajánlom figyelmedbe Sárkány Péter: Filozófiai lélekgondozás c. könyvét. Jel könyvkiadó, Budapest, 2008, 21-73. o. Szűkebben 70-73. o.

Előzmény: Törölt nick (33)
egyedimeghívók Creative Commons License 2011.03.23 0 0 34

Kedves or land a flyer! Köszönöm az új fórum létrehozását!

Nekem kezd körvonalazódni a dolog, köszönöm Gergely! Mint kiderült, én a filozófiai praxisra gondoltam és jó nagy kavart csináltam a Schopenhauer terápiás kérdéssel. Az azonban még mindig nem világos (természetesen sok más mellett), hogy mi történik egy ilyen terápia alkalmával? Mi a szerkezet? Hogy nyilvánul meg az egészben a filozófia?

Törölt nick Creative Commons License 2011.03.23 0 0 33

 Öcsisajt!

 

Készséggel:

 

 1/ Nem mondják meg mit gyógyítanak

 2/ Nem mondják meg hogyan hatnak

 3/ Kétséges az eredménye

 

 

 Ahogy a filozófiai praxis terápia sem, különben már válaszoltál volna a kérdésemre és nem csak itt rugóznál.

 

 

Előzmény: Tamás Gergely (32)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.23 0 0 32

Áh, elnézést kérek akkor én potnosítok a kérdésen... Mire alapozod azt, hogy a gond-terápiában, az alvás-terápiában vagy az étkezés-terápiában a terápia semmit sem jelent?

 

Azért volt fura nekem a válaszod, mert azt állítottad, hogy 1, Az fent említett terápiákban a terápia semmit nem jelent (még mindig nem egészen értem, ezt milyen értelemben utasítod el, így erre is rákérdeznék...). 2, bejelentetted, hogy valószínűsíted, hogy ezen "nem-terápiákkal" analóg a filozófiai praxis is. 3, Itt én úgy gondoltam, hogy alapozod valamire az ítéletedet. 4, Majd bejelntetted, hogy "Sajnos én nem tudom neked megmondani mi a filozófiai praxisban a terápia" (ez azonban nem is volt kérdés a részemről, de itt én fogalmaztam félreérthetően). 4, ezzel bejelentetted, hogy a 2. ítéleted megalapozatlan. Ha eddig jól látom a helyzetet, akkor én kérek elnézést, "a valószínűsítem" szó zavart meg, nézőpont kérdése, hogy ebben az esetben a szövegértéssel, vagy a szövegalkotással van a probléma.

 

De fenntartom a lehetőségét, hogy az egyéb "nem-terápiákban" valamire alapozva utasítod el a terápia jelzőjét. Könnyen meglehet, hogy az, ami alapján azoktól te megfosztanád ezt a jelzőt, abban az aspektusban a filozófiai praxist sem illeti meg. Ha ez derül ki, akkor készséggel elismerem, hogy ebben az értelemben semmit sem jelent a terápia szó a filozófia kontextusában majd nyújtok olyan megközelítést, ahol mégiscsak értelmet nyer. Azonban ezt fontos pontnak érzem, hogy lespórolhassuk a felesleges tévutakat amik az egymás mellett való elbeszélésből fakadnának. Ha megadod azt az alapot, amiért elutasítod a terápia jelzőt más kontextusokban, úgy tudok arra válaszolni, hogy ennek ellenére miért lehet mégis terápiának tekinteni a filozófiai praxisokat. Én még nem érzem úgy, hogy a "gondolkodás gondozásával" áthidaltam volna ezt a problémát.

 

A megszólítást és az alapvető tiszteletet továbbra is fenntartom, és kérem. Nincs azzal gondom, ha nem adod meg, csak ahogy az előzményben elismertem, hogy neked jogod van ahhoz, hogy ne érezz késztetést a velem való beszélgetéshez, úgy fenntartom a saját jogomat is erre. Kezd kialakulni köztünk egy beszélgetéshez hasolító párbeszéd, és nem tartom haszontalanak vagy érdektelennek ezt. Kár lenne félbeszakítani.

 

Sajnos most el kell mennem gép előtt, amint tudok, válaszolok a fennálló kérdéseidre, a fentiek figyelembevételével.

Előzmény: Törölt nick (31)
Törölt nick Creative Commons License 2011.03.23 0 0 31

 Öcsisajt!

 

 

 Neked, úgy látom szövegértési problémáid vannak. Nem meglepő, már az első nap se értetted, hogy menj onnan...

 

 A kérdésedre válaszoltam és kifejtettem azt számodra: "Mit jelent a praxis filozófiában a terápia?"

 

 Ezt jelenti. Beidézheted még háromszor, akkor is ezt fogja jelenteni. Kicsit gondozni kéne a gondolkodásodat, bármit is jelentsen az...

Előzmény: Tamás Gergely (30)
Tamás Gergely Creative Commons License 2011.03.23 0 0 30

De igen. A beszélgetés számomra fontos része az alapvető emberi tisztelet, és az egymásra való figyelem. Azt látom már, hogy hamar ítélsz, és tévesen. De ha ettől a te világod még kerek, akkor nincs gond. A kérdésem ami áll úgy látszik ismét elkerülte a figyelmedet:

 

Fejtsd ki kicsit bővebben:

"ehhez képest mi az istent jelent, de valószínűleg kb.ugyanazt, mint a gong-terápia, meg az alvás-terápia, meg az étkezés - terápia stb. Vagyis semmit."

Előzmény: Törölt nick (29)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!