Egyedimeghívóknak sajnos nincs jogosultsága topicot nyitni, így nem tud hol választ kapni a kérdésére. Segítek neki. A Schopenhauer terápiáról szóló kérdések-és-válaszok avatott helye
Nah, fussunk neki még egyszer, nem jó egyszerre több dolgot csinálni...
1, Első megközelítésben egy olyan kapcsolatot/kapcsolódást mondanék terápiának, amely az egyénre gyógyító/zavarmentesítő/segítő/személyiségfejlesztő hatással bír. Nem hinném, hogy ez a definició minden lehetséges aspektusát lefedi a terápiának, de első blikkre nem tűnik rossznak.
2/ A Buddhizmus ne lenne optimista? Ezt először hallom. Tudtommal azzal kecsegtet, hogy megszabadít az örökös újjászületések kényszerétől és eljuthatsz a nirvánába. Ezt elég nehéz "pesszimistának" nevezni.
3/ Ha az illetőnek szerencséje van. Egyébiránt szorongás fokozó. Tudod ha valaki nagyon sokáig nem hajlandó tudomást venni az érzelmeiről, az hatással van rá.
1, Első megközelítésben egy olyan kapcsolatot/kapcsolódást mondanék terápiának, amely hatására az egyénre gyógyító/zavarmentesítő/segítő/személyiségfejlesztő hatása van. Nem hinném, hogy ez a definició minden lehetséges aspektusát lefedi a terápiának, de első blikkre nem tűnik rossznak.
2, Senki nem állíja, magamban vittem végig egy gondolatot e kapcsán: "legpesszimistább filozófus. Hogy lenne terápikus hatású". A Buddhizmus, mint egy olyan gondolkodási rendszer, amely szerint az élet szenvedés, és végső célja megszabadulni az élettől, finoman szólva sem tűnik a felszínen optimistának. Mégis áll rá, hogy lehet terápiás hatású.
Hihi, a legtöbbeknek a jelek szerint nem tűnt fel, hogy egy regényről van szó, és nem a Brit Tudósok legújabb eredményeiről...
A pesszimizmus jó terápia amúgy, mert az embert csak pozitív meglepetések érik :) Csak akkor gáz, ha az ember a jó dolgokat észre sem veszi - de akkor depressziónak, és nem pesszimizmusnak nevezik.
Voltaire Candide c. örökbecsűjét ajánlom, melynek egyik örökoptimista hőse egy hres filozófus. Megjegyzem, a Candide elég jó, ha nem is pesszimizmus ellen - de kétségbeesés ellen.
Mozart zenéjét minden kisérlet ideg. és hangulatjavítónak bizonyította. Ugyanez az eredmény: Bach, Vivaldi. Gyógyászatra e nagy hármas teljesen elég.
A könyv érdekessége, hogy felmutatja, még egy ilyen baromi pesszimista filozófus elmélete is lehet gyógyító jellegű. Viszont kifinomult a humora Yalomnak is, mert a Schopehauer-terápia cím a könyv végére kettős értelmet nyer. Részint hogy Schopenhauer pesszimista gondolatai hogyan hathatnak gyógyítólag, részint a könyvben szereplő filozófiai karakter, aki gyakorlatilag egy Schopenhauer utánzat végül maga is belátja, hogy terápiára szorul...
Ami szerintem igaz Schopenhauerre is, rá is ráfért volna egy jó terápia. Bár neki a filozófiai gondolkodás egyfajta terápia volt...
A kérdésre, hogy milyen terápiát lehet alapozni erre a gondolkodóra elég kézenfekvő választ nyújt a szerző: Schopenhauer a kötődések ellen volt, ő volt az első gondolkodó, aki európai filozófiában integrálta a keleti gondolkodást. És ebben a vetületben már talán nehezebben lehetne állítani, hogy a Buddhizmus nem alkalmas terápiára...
A zeneterápia hatását én abban látom, hogy az érzelmekre hat, ezért nyugtathat, vagy épp lendültbe hozhat. Zenélni sajnos nem tudok, de intuitíven úgy érzem, a zeneterápia egy magasabb foka lehet, amikor zenélésen keresztül hat terápiásan a zene, azaz a kliens maga zenél.
A filozófia pedig a racionális gondolkodás magas iskolája. A racionalizáció, intellektualizáció hatását az analitikus orientáltságú pszichológiai szemlélet is elismeri. A filozófia első sorban a gondolkodás gondozásával hat.
Vannak olyan szituációk, problémák, amin sokkal jobban és könnyebben átsegít, ha beraksz egy olyan zenét, ami megnyugtat, esetleg ha szöveggel kísér, valami "üzenettel" gazdagít téged. Azonban más problémáknál nem vetném el az alapos gondolkodás hasznát sem.
Szia Peter! Érdekes ez a gondolatod, hogy a zeneterápiában hiszl a filozófia viszont játék. Ezt szívesen meghallgatnám kicsit kifejtve is. Nálam a "játszik" sokkal jobban kötődik a zenéhez, mint a filozófiához. Ennek ellenére korlátozott mértékben hiszek a zeneterápiában, és hiszek a játékterápiában is.
Szívesen mesélek a filozófiai terápiákról, csak néhány kérdést feltennék, hogy mégis miről meséljek?
Az előző fórum neve a "miben segít a pszichoterápia és kinek?" volt, ebben az aspektusban érdkelene, vagy történeti megközelítésből, az elméleti háttérből, esetleg valami konkrét problémával keresnél megfelelő terápiát?
Elöljáróban annyit írnék -ami az előző fórumon is megemlítésre került- hogy a filozófia nem minősül pszichológiai szaktanácsadásnak. A nagy "gyűjtőnév" a csekély hazai szakirodalomban úgy tűnik, a filozófiai praxist fogja választani. Ahogy a pszichológia sem egységes terület, különböző iskolák és nézetek keverednek, úgy a filozófiai praxis sem egy dolog, hanem több megközelítés összefogó neve.
A filozófiai parxisok valahol a pszichológiai tanácsadás (mondjuk az életvezetés) és az alkalmazott, gyakorlati etika határmezsgéjén található. De ha potnosabban látjuk, hogy fogjunk hozzá, könnyebben tudok válaszolni.
A Shcopenhauer-terápia Irvin D. Yalom új(abb) könyve. Műfej ennek regény, így a fantázia és az egzisztenciális piszchológiai szemlélet keveredik benne. Amennyire én tudom nem létezik konkrétan Schopenhauer alapján kidolgozott terápia, de például a filozófiai tanácsadó, az létező dolog. Németországban és Amerikában ez már egy elterjedt dolog, de hazánkban is elindultak már az első műhelyek...